Beszélgetés John Gresham Machen Keresztyénség és liberalizmus című művéről és annak mai jelentőségéről
John Gresham Machen épp 100 évvel ezelőtt, 1923-ban megjelent Keresztyénség és liberalizmus című művéről és annak mai jelentőségéről beszélgettünk.
A beszélgetésben résztvevők:
- Bagoly Gyula, presbiteriánus lelkipásztor (Balatonalmádi Presbiteriánus Gyülekezet)
- Márkus Tamás András, református lelkipásztor (Őrmezői Református Gyülekezet)
- Reőthy Balázs, református gyülekezeti tag, jogász
- Sipos Ete Zoltán, református lelkipásztor (Szeged-Újszegedi Református Egyházközség)
A beszélgetés apropójául szolgáló mű magyar nyelven (link)
Témához kapcsolódó cikkek:
- Kevin DeYoung: Harry Emerson Fosdick és az amerikai liberalizmus szelleme (link)
- Ki nyerte a fundamentalisták és a modernisták közötti harcot? Válasz egy százéves kérdésre (link)
- Harc a fundamentalisták és a modernisták között – szemelvények egy felekezet történetéből, I. rész (link)
- Harc a fundamentalisták és a modernisták között – szemelvények egy felekezet történetéből, II. rész (link)
- Harc a fundamentalisták és a modernisták között – szemelvények egy felekezet történetéből, III. rész (link)
- Harc a fundamentalisták és a modernisták között – szemelvények egy felekezet történetéből, IV. rész (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, I. rész (a keresztyénség és a liberalizmus két külön “vallás”) (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, II. rész (Machen ismeretelmélete) (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, III. rész (evangelikál vagy ortodox protestáns?) (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, IV. rész (inkorrekt a nem doktrinális vallást a doktrinális egyházak nevében tanítani) (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, V. rész (nem kevesebb, hanem jóval több időt kellene fordítanunk az evangélium védelmére) (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, VI. rész (a helyettes bűnhődés jelentősége) (link)
- John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, VII. rész (kulcs a keresztyén egységhez) (link)
A beszélgetésben említett igehirdetés:
- Clarence Edward Macartney: Győzzön-e a hitetlenség? (link)
Említett irodalmak:

Az Evangelikál Csoport eltérő felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 

„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik, hogy újragondoljuk az evangelikalizmusról alkotott nézeteinket. Sokan, akik az elmúlt években jelentős változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, továbbra is evangelikálnak vallják magukat. A kérdés tehát a következő: egészen pontosan meg kell határoznunk, mit jelent evangelikálnak lenni, és ki tekinthető evangelikálnak. (…) Nos, ha használjuk az evangelikál megjelölést, akkor annak nyilvánvalóan van jelentése is. Ez a kifejezés szűkíti a kört, és bizonyos értelemben kizárólagos. (…) Remélem, mindannyiunk számára teljesen világos: nem azt próbáljuk megfogalmazni, hogy általában mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki tekinthető evangelikál keresztyénnek. Erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Hogyan határozhatjuk meg tehát, mit jelent evangelikálnak lenni, megkülönböztetve ezt attól, hogy általában mit jelent keresztyénnek lenni? Ez napjaink egyik nagy kérdése, és úgy gondolom, az elkövetkező években egyre inkább szembe kell majd néznünk vele.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelical, 11–13. o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
