28
jan
2023

John Gresham Machenre emlékezünk – Gondolatok Machen Keresztyénség és liberalizmus című műve kapcsán, II. rész (Machen ismeretelmélete)

– Az első rész –

Joshua W. Jipp, a Trinity Evangelical Divinity School docensének véleménye szerint John Gresham Machen és a nagy svájci tudós, Adolf Schlatter (1852–1938) között felfedezhető néhány érdekes hasonlóság, amely hasznos lehet a Machenről kialakított közkeletű nézet újragondolásához. Machenhez hasonlóan Schlatter is úgy látta, hogy az Újszövetség teológiája és értelmezése a történelmi tények történelmi összefüggéseinek feltárásán és megfigyelésén alapul. Machen szerint ahhoz, hogy jó Újszövetség-teológus legyen valaki, egyszersmind 1. századi történésznek is kell lennie. Schlatter is egyetértett volna ezzel – erről tanúskodnak az 1. századot érintő történeti tanulmányai. E tekintetben egyáltalán nem meglepő, hogy mind Machen (lásd az előző részt), mind Schlatter bírálta Karl Barth nagyrészt ahistorikus exegézisét és szkepticizmusát a keresztyénség történelmi eredetét illetően. Schlatter számára Barth Római levél-kommentárja „időtlen, teljesen modern és teljes mértékben mai szó. Minden, ami emberi, ami történelmi, elsüllyed benne.” Schlatter megvédte a történelmi keresztyén ortodoxiát a tübingeni iskola befolyásától, az Ernst Troeltsch (1865–1923) és William Wrede (1859–1906) személye által megtestesített vallástörténeti iskolától és berlini kollegája, a már említett Adolf von Harnack markionista irányvonalától, míg Machen ellenfele a teológiai liberalizmus volt.

Adolf Schlatter

Marcion – Das Evangelium vom fremden Gott című művében így fogalmaz Harnack: „Az Ószövetséget még a 19. században is úgy megőrizni, mint a protestantizmus kanonizált, az Újszövetséggel egyenértékű forrását, egyfajta vallási és egyházi bénultság következménye.” (Teológiatörténeti érdekességként jegyezzük meg, hogy maga XVI. Benedek pápa is markionizmusnak bélyegezte Harnack masszívan antijudaista irányvonalát.) Wrede a vallástörténi iskola egyik alapítója volt. Munkássága abban a nézetben csúcsosodott ki, hogy le kell bontani az újszövetségi teológiát (csak úgy lehet Jézus valódi alakjához hozzáférni, ha többé nem takarja el szemünk elől az egyház róla kialakított mítosza), és – az őskeresztyénség kontextusát vizsgálva – vallástörténetileg kell rekonstruálni a keresztyénség magját. Ernst Troeltschöt hasonlóképp a vallástörténeti iskolához sorolják, sőt annak társalapítójaként emlegetik. Munkásságának meghatározó eleme volt, hogy a teológiát a vallástörténet módszereinek felhasználásával a kortárs kultúrához igazítsa.

Ernst Troeltsch

Nos, a bibliakritika konszenzusával szemben Schlatter és Machen tagadta, hogy az 1. századi keresztyénség szinkretista vallások összeolvadásának eredménye lenne. Ami talán a legfontosabb, hogy Schlatter és Machen közös meggyőződésének tekinthető, hogy a valódi tudományosság és a történeti kutatás összeegyeztethető a természetfeletti (transzcendens) Isten történelemben való működése iránti nyitott attitűddel. Mind a ketten egyetértettek abban, hogy az újszövetségi kritikai tudományosság módszertani előfeltevéseinek többségét megfertőzték – Schlatter szavaival élve – „ateista módszerek”, pontosabban a karteziánus szkepticizmus.

Adolf von Harnack

Machen tehát nem zárta ki a priori a természetfelettinek a földi és történelmi szférában való lehetséges befolyását. A „minden igazság Isten igazsága” augustinusi gondolat jegyében Machen úgy vélte, hogy a tényeknek isteni szándékot kifejező jelentésük-jelentőségük van. Kanttal szemben (és azokkal, akik az ő ismeretelméletének valamelyik változatát átvették) úgy vélte, hogy az emberi elme nem feltétlenül kényszeríti rá saját értelmezési kategóriáit a bizonyítékokra és a tényekre – ez egyáltalán nem szükségszerű. (Kant szerint csak azt a valóságot láthatjuk, amelyet tudatunk szerkezeti adottságai és rendezőelvei lehetővé tesznek, és csak olyannak láthatjuk, amilyenné azt e rendezőelvek alakítják.) Sőt Isten inkább úgy alkotta meg az emberi elmét, hogy képesek legyünk felismerni a történelmi tények valódi jelentését. Machen bízott az igazság mint olyan egyetemességében és abszolút mivoltában, az emberi nyelv (amely ezt a valóságot leírja) és az emlékezet megbízhatóságában. Ezért hangsúlyozta annyira a történeti-nyelvtani exegézis jelentőségét. Továbbá az emberi emlékezet és nyelv megbízhatóságának fényében megbízható, első kézből (szemtanúktól) származó dokumentumoknak tekintette az evangéliumi beszámolókat. Ugyanakkor – annak ellenére, hogy nagy hangsúlyt helyezett a „történelmi tényekre” mint a keresztyénség alapjára – nem hagyta figyelmen kívül az értelmező én szubjektív nézőpontját. Tisztában volt azzal, hogy a keresztyénség helyes megértéséhez többre van szükség a tények és bizonyítékok felsorakoztatásánál, tehát nem szabad Machent pozitivistaként leírni. Pusztán annyit állított, hogy a keresztyénség történelmi állításai bárki számára elérhetők, tudományosan vizsgálhatók. Ilyen értelemben a keresztyén igazság nem változik attól függően, hogy valaki elfogadja-e az állításait, vagy sem. De – a szó valódi jelentését szem előtt tartva – tudományosan csak az a keresztyén tud eljárni, aki a Szentlélek által már újjászületett. Tehát pusztán a bűn emberi megismerésre gyakorolt hatása (amely miatt egyesek kiforgatják a bizonyítékokat, és helytelenül értelmezik őket) még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a történelmi tények objektív igazságértéke megismerhetetlen vagy csak szubjektíve megismerhető volna. Machen tehát nem tagadta, hogy a keresztyén hit igazságának elfogadásában az egész embernek van szerepe, ugyanakkor nem tagadta a bűn egész valónkra gyakorolt hatását sem a dolgok megismerését illetően. Azaz nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hit érzelmi és akarati aspektusait sem.

Tény, hogy a keresztyén hitigazságok felől való intellektuális meggyőződést mindig a szív megváltozása és az akarat új iránya kíséri. Ahhoz tehát, hogy a keresztyénség üzenetét igaznak ismerjék el a földön élő emberek, semmissé kell tenni a bűn elvakító hatását. Az újjászületés tehát nem áll ellentétben a bizonyítékokkal kapcsolatos tudományos hozzáállással – épp ellenkezőleg, szükséges ahhoz, hogy a valóban tudományos hozzáállás megvalósulhasson. Machen tehát olyan ismeretelméletet (és arra épülő történeti kutatást) szorgalmazott, amely elég széles körű ahhoz, hogy a természetfeletti jelenségekkel is számoljon. Paul Helseth, a University of Northwestern professzora szerint a Machenről kialakított téves és karikaturisztikus kép arra vezethető vissza, hogy figyelmen kívül hagyták felismerését: hogy a tudomány nemcsak a rációt érintő vállalkozás, hanem van erkölcsi aspektusa is, éspedig azért, mert az értelmi felfogást és elfogadást az „egész ember” erkölcsi jellege kondicionálja. Ezért aztán a Szentlélek általi újjászületés szükséges ahhoz, hogy „megszentelődjenek” azok az előfeltevések, amelyek az ember ismeretelméletének és történeti kutatásának irányt szabnak. Machen számára az ismeretelmélet eredendően erkölcsi és nem pusztán racionális kérdés.

Továbbá Machen felfogása a nyelvről és az emlékezetről teljes mértékben összeegyeztethető a bibliai világnézettel. A bűnnek az emberi érzékszervekre gyakorolt hatása ellenére sem helytelen az emberi kommunikációban, illetve emlékezetben bízni – kivéve persze, ha jó okunk van rá. A nyelv és az emlékezet megbízhatóságával szembeni világméretű szkepszis végső soron a dekonstruktivista és radikális olvasóközpontú hermeneutikához vezet. Kevin Vanhoozer (és mások) érvelése szerint az emberi tanúságtételben való bizalom és az arra való támaszkodás az intellektuális tevékenység és kutatás szükséges előfeltétele.

Jipp ezen túlmenően azt állítja, hogy Machen Újszövetség-kutatással kapcsolatos módszertana feltűnő hasonlóságokat mutat N. T. Wright újabban szorgalmazott „kritikai realizmusával” is. Wright a kritikai realizmust mint hermeneutikai megközelítést a következőképp definiálja New Testament and the People of God című művében: a megismerés folyamatának azon leírási módjáról van szó, amely elismeri, hogy a megismert dolog valami más, mint az azt megismerő vagy szemlélő szubjektum, ugyanakkor teljes mértékben elismeri azt is, hogy az egyetlen hozzáférésünk ehhez a valósághoz a megismerő és a megismert dolog közötti kölcsönhatás spirális útja. Végső soron ez a megközelítés vagy ismeretelméleti módszer is abból indul ki, hogy lehetséges ismereteket szerezni egy külső, elmétől független valóságról. Wright szembeállítja ezt a pozitivista állásponttal és a fenomenalizmussal, amelyek – megfogalmazása szerint – a felvilágosodás ismeretelméleti projektjének optimista és pesszimista változatai.

N.T. Wright

Machen tulajdonképpen a megismerés folyamatának ugyanezen kettős aspektusát hangsúlyozta: a keresztyén igazság megértése szempontjából lényegesek a történelmi tények és e történelmi tényeket szubjektíve megismerni és vizsgálni képes egyén is. Az igaz hithez ugyanis mindkettőre szükség van: „A hívő […] azonban mindig teljesen meg van győződve afelől, hogy valójában nem maga a hit, hanem annak tárgya segíti meg. Attól a perctől kezdve, hogy meggyőződik arról, hogy csupán a hit segít rajta, akkor a hit el is tűnik, mert természetétől fogva eleve feltételezi tárgyának objektív igazságát és megbízhatóságát. Ha ez a tárgy nem megbízható, akkor hamis hittel van dolgunk. […] A hit gyakran tévedéseken alapszik, de egyáltalán nem is létezne, ha sohasem az igazságból indulna ki. Ha azonban a keresztyén hit igazságon alapszik, akkor a keresztyén embert nem a hite fogja megmenteni, hanem a hitének tárgya. Ez pedig Krisztus.” (160–161. o.)

Machentől eltanulhatjuk, hogy az Újszövetség kutatójának nem kell elfogadnia saját módszertanához implicit kantiánus elveket, amelyek mégannyira áthatják az Újszövetség-kutatást és e tudományág történetét. Machen számára tehát a keresztyénség alapja a „történelmi tényekben” rejlik, és nem a vallási tapasztalatban vagy filozófiai eszmékben. Ha Isten jelentős mértékű potenciális megbízhatósággal és hitelességgel ruházta fel az emberi emlékezőtehetséget, a nyelvet, a tanúságtételt és az értelmet, és ha egyszer ő maga a történelemben nyilatkoztatta ki magát, akkor Machen episztemológiájára termékeny módszertanként tekinthetünk.

 

Forrás:

Hozzászólás írása