„Ne egy ügyész mondja meg, mit idézhetünk a Bibliából!” – Budapesten is kiállnak a volt finn miniszter mellett
Írta: Vágvölgyi Gergely
„Nem akarjuk, hogy egy ügyész mondja meg, mit idézhetünk a Bibliából és mit nem” – mondja a Mandinernek Kulifai Sára. A keresztény újságíró társaival szimpátiatüntetést szervez a Szentírás idézése miatt bíróság elé állított korábbi finn belügyminiszter, Päivi Räsänen mellett. A keresztény közösségek az online térben is mozgósítanak, vigyázó szemeiket pedig Helsinkire vetik.
Hétfőn folytatódik Helsinkiben a korábbi finn belügyminiszter, jelenleg parlamenti képviselő Päivi Räsänen pere. A kereszténydemokrata politikus azért áll a bíróság előtt, mert egy 2004-es cikkében a Bibliát idézve úgy fogalmazott; „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette”, 2019-ben pedig – egy egyházi vitához hozzászólva – Szent Pált idézte közösségi oldalán.
A Mandinernek adott minapi interjújában Räsänen úgy fogalmazott. „A társadalom szekularizálódott, és a keresztény hit irányába általánosságban is ellenségesebbé vált a hangulat. Néhány évtized alatt összeomlott a finnek hite a kereszténység alapelveiben. Bár a Szentírás maga továbbra is engedélyezett könyv nálunk, de a kereszténységen alapuló vélemények képviselete, mint például azon véleményé, hogy a házasság csak férfi és nő között valósulhat meg, politikailag egyre kevésbé elfogadható.” Arra is figyelmeztetett, hogy
„Európában a keresztények szólásszabadságát különböző módokon próbálják korlátozni.
Korábban épp azt hangsúlyozta: pere a szólásszabadság próbája lesz.
A tárgyalássorozat első, maratoni hosszúságú napján a bíróság nem hozott ítéletet, így most az ügyet figyelő európai keresztények a hétfői tárgyalási napot várják lélegzetvisszafojtva. Ezzel párhuzamosan pedig igyekeznek a legkülönbözőbb módokon felhívni a figyelmet a jelenségre és nyomást gyakorolni a vádiratot beterjesztő finn főügyészre.
Budapest is Räsänen mellett
Nem tétlenek a magyar keresztények sem: az online tér mellett a budapesti finn nagykövetség előtti területet is szeretnék megtölteni, kiállva Päivi Räsänen mellett. Vasárnap 14 órakor kezdődik a Kelenhegyi úton az a megmozdulás, amelyen a szervezők reményei szerint jelentős tömeg mondja majd ki: a Biblia idézése nem lehet bűncselekmény.
„Szorosan nyomon követtük a pert barátaimmal és meggyőződésünk, hogy jelentősége messze túlmutat önmagán. Ebben a perben a Biblia egyes passzusai kerültek vád alá, ezzel pedig veszélybe került a szólás- és vallásszabadság” – mondja a Mandinernek az esemény egyik főszervezője. Kulifai Sára szerint a helsinki döntés nem csak a finn viszonyokra, de egész Európára hatást gyakorolhat. „Egy alkalom sem marad észrevétlen, amikor tömegek emelik fel szavukat egy jó ügy védelmében”– válaszolja arra a kérdésünkre, miért látták szükségesnek a tüntetést. Mint mondja, számtalan ember áldozta már akár életét is a szólás- és vallásszabadság védelmének, az ő örökségüket is tovább szeretnék vinni.
A békés kiállás idejére ellentüntetés is szerveződik, amire a hatóságok hívták fel a szervezők figyelmét. Kulifai Sára ezzel kapcsolatosan értetlenségének ad hangot. Miért akar bárki is a szólás- és vallásszabadság ellen felvonulni? – teszi fel a kérdést, hozzáfűzve: a szabadságjogok védelme mindannyiunk közös érdeke. Így már előre üzeni a 10-15 fős kis ellentüntetés résztvevőinek, az ő jogaikért is harcolnak a szólásszabadság melletti kiállásukkal, hiszen ennek köszönhető, hogy a pro és kontra oldal képviselői egyaránt szabadon jelen lehetnek a budapesti utcán.
A kiállás napok alatt ökumenikus jelleget öltött. Kulifai elmondása szerint a finn követség előtt minden keresztény felekezet képviselői jelen lesznek, aminek nagyon örül, hiszen „a Biblia minden keresztényt összeköt, most pedig éppen ez a Biblia került veszélybe”.
„Nem akarjuk, hogy egy ügyész mondja meg, mit idézhetünk a Bibliából és mit nem.
Jézus parancsát szeretnénk követni, aki azt kérte tőlünk, hirdessük az örömhírt mindenkinek.” – mondja Kulifai Sára. Szimbolikus üzenetként az esemény résztvevői egyszerre emelik majd magasba szentírásaikat, szolidaritásukat kifejezve.
Bibliaperek jöhetnek itthon is?
Az ökumenikus jelleget erősíti a felszólalók névsora is. Egyikük, Márkus Tamás református lelkész a Mandinernek kis előzetest is nyújt a beszédéből. Ígéri, említeni fogja az Apostolok Cselekedetei 5. fejezetét, amikor Pétert törvényszék elé állítják, ő pedig megvallja: Istennek kell inkább engedelmeskedni, nem az embernek. „Protestánsként úgy gondolom, e mondat égisze alatt született a mozgalmunk – »itt állok, másként nem tehetek«. Azaz lelkiismereti ügy kiállnunk az igazság mellett.” Márkus Tamás szerint ez a minimum szolidaritás minden hazai keresztény részéről, hiszen Finnországban éppen egy családanya mutatja meg, mit jelent valójában mártírnak, azaz tanúnak lenni, és a meghurcolás ellenére is kiállni a bibliai igazság mellett.
„Azt is látom, hogy sok keresztény még mindig közönnyel figyeli a súlyos és káros folyamatot, hogy kriminalizálják a bibliai igazságokat. Azt hiszik, hogy ki lehet bekkelni ezt az időszakot csöndben, miközben látjuk, hogy a valóság teljesen mást mutat”– mondja a református lelkész. Arra figyelmeztet, hogy gyűlöletbeszéddé minősítik a keresztény szexuáletikai tanítást.
„Ha most nem állítjuk meg a folyamatot, ugyanaz fog történni, mint Helsinkiben: bibliaperekkel fogunk szembenézni
és ott már mindegy, hogy valaki katolikus vagy protestáns, melyik gyülekezet tagja. Az fog minket összekötni, hogy kiállunk az igazság mellett. Ha ezt a folyamatot nem szakítjuk meg, katasztrófa következik.” – mondja lapunknak Márkus Tamás.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
