Ezrek demonstráltak Budapesten, hogy kiálljanak a bibliai idézet miatt perbe fogott finn politikus mellett
A SZIMPÁTIATÜNTETÉST CIVILEK KEZDEMÉNYEZTÉK, PAIVI RASANEN IS ÜZENT
Nagyjából háromezren demonstráltak vasárnap kora délután Budapesten a Finn Nagykövetség előtt. A szimpátiatüntetést civilek kezdeményezték, szolidaritást vállalva Paivi Rasanen finn politikussal, akinek hétfőn folytatódik a bírósági tárgyalása, miután egy bibliai-idézet miatt perbe fogták. A demonstráción 2-3 ellentüntető is megjelent.
AZ ELŐZMÉNY
Ahogy arról a Hetek és a hetek.hu is több alkalommal beszámolt (itt, itt, itt és itt) a balti ország korábbi belügyminiszterét azért citálták bíróság elé, mert Pál apostolt idézve intette meg egyházát a Pride támogatása miatt a Twitteren.
A politikust kisebbség elleni gyűlöletkeltéssel vádolják.
Päivi Räsänen a finn evangélikus egyház aktív tagjaként még 2019-ben vonta kérdőre a lutheránus egyházat az LMBTQ-rendezvénynek nyújtott támogatásával kapcsolatban, a következő bibliai verset idézve Twitter-bejegyzésében:
„Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén…”
(Rómaiakhoz írt levél 1)
A volt belügyminiszternek emellett két másik ügyben is bíróság elé kell állnia, egy 2004-ben készített írása (arról, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette) és egy „Mit gondolt Jézus a homoszexualitásról?” címmel 2018-ban adásba került talk showban elhangzott megjegyzései miatt.
Räsänen elmarasztaló ítélet esetén nemcsak pénzbírságot, de két évig terjedő börtönbüntetést is kaphat.
SZIMPÁTIATÜNTETÉST SZERVEZTEK
A pert világszerte szorosan nyomon követik a keresztények, köztük Magyarországon is, ahol a második tárgyalás előtt egy nappal, civil kezdeményezésre vasárnap délután szimpátiatüntetésre is sor került a Finn Nagykövetség előtt a Biblia, a szólás-, és a vallásszabadság védelmében.
Az eredetileg 150-200 fősre tervezett demonstráción végül – a szervezők elmondása szerint – nagyjából 3000-en jelentek meg.
A szimpátiatüntetéssel párhuzamosan egy 10-15 fős ellentüntetést is bejelentettek, a valóságban nagyjából 2-3(!) ember jelent meg rajta, és hamar el is hagyták a helyszínt.
A 14.00-ra meghirdetett eseményen zsúfolásig megtelt a Gellért-hegyen található Finn Nagykövetség előtti Kelenhegyi út. A demonstrálók közül többen bibliai-idézeteket tartalmazó transzparensekkel érkeztek.
MODERÁTOR: EZ NEM FINN BELÜGY
Az szimpátiatüntetés moderátora – miután köszöntötte a részvevőket – arról beszélt, hogy felmerülhet a kérdés: miért tüntetnek Magyarországon egy elsőre finn igazságszolgáltatási kérdésnek tűnő ügyben.
„Csakhogy ez nem finn belügy, hanem minden európai keresztény ügye. A Biblia álláspontját közvetítő, egykori belügyminiszter perének végkifejlete sorsdöntő lehet mindannyiunk számára, precedenst teremthet a szólásszabadság és a vallásszabadság tekintetében”
– fogalmazott, és hozzátette: nem csak Paivi Rasanenért szólalnak fel, hanem egész Finnországért, a keresztény Európáért és a szabadság jövőjéért is egyben.
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ: TÖRTÉNELMI PER ZAJLIK
Egy rövid zenei blokk után – az Újforrás zenekar alapítói adták el az ARARAT zenekar egyik dalát – Mészáros István László, az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának korábbi alelnökének beszéde következett.
A korábbi országgyűlési képviselő többek között arról beszélt, hogy Finnország főügyésze népcsoport elleni uszítással vádolja Paivi Rasanent és Juhana Pohjola püspököt, mert a nyilvánosság elé tárták a Biblia házassági, családi és szexuáletikai tanításának néhány vonatkozását.
„A főügyész szerint tehát bűncselekmény a zsidó-keresztény civilizáció, az európai kultúra alapját képező Szentírás idézése, tanításának megvallása, az ezek alapján megfogalmazott értékítélet. Ezt mi határozottan visszautasítjuk!”
– jelentette ki Mészáros, aki szerint történelmi per zajlik a balti államban, eddig ugyanis még a „legelvetemültebb diktátorok sem próbálták soha kriminalizálni a házasság és a család természetéről szóló bibliai alapelveket”. Beszéde alatt többször a magasba emelte a Bibliáját.
Az ex-politikus úgy fogalmazott: a természetellenes szexualitást elítélő bibliai sorok közzétételének ügye tényleg sokkoló, de nem az idézet tartalma, hanem a büntetőjogi reakció miatt. Mészáros István azt is hangsúlyozta: hogy a természettörvény nem változik meg semmilyen bírói ítélettől, nem hajol meg emberi elképzelések előtt.
„Nem véletlen, hogy az összes vallás egyetért ezekben a teremtés rendjét tükröző biológiai tényekben”
– tette hozzá a jogász, aki arról is beszélt, hogy Paivi Rasanan ellen zajló per nyílt támadás egyszerre több alapjog ellen is, lábbal tiporja többek között a szabad vélemény-nyilvánításhoz, a sajtószabadsághoz és a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való alapjogokat.
Mészáros a beszédében kérdést intézett a „szabadságjogokra szavakban olyannyira érzékeny” európai uniós vezetőkhöz is:
„Látják önök mindezt egyáltalán? Von der Leyen elnök asszony? Vera Jourova, európai értékvédelemért felelős alelnök asszony? Helena Dalli, egyenlőségügyi biztos asszony, mit kívánnak most tenni? Hát önök ott az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi (LIBE) Bizottságban alszanak ilyenkor? Hol marad a jogállamiság sérelmének fölemlegetése? Küldenek megfigyelőt a tárgyalásra?”
– tette fel a kérdést, majd így folytatta: bármit is csinálnak a finn igazságszolgáltatásban és ott az uniós intézményekben „mi, szabadságszerető polgárok, keresztények, akkor is nőnek fogjuk mondani a születési neme szerinti nőt és férfinek a férfit; anyának az anyát, apának az apát és védelmezni fogjuk a természet rendjét, a természetes házasságot és családot, ha önök akár a fejük tetejére állnak is!” – fogalmazott.
Beszéde végén Paivi Rasanennek és Juhana Pohjolának üzenve úgy fogalmazott: nem csak a politikus és a püspök ülnek a vádlottak padján, hanem – többek között – Mózes, Illés, Ézsaiás, Szent Péter, Szent Pál és velük együtt az apostolok mind. „És lélekben mi is, mindannyian! Ott ül a vádpadon maga a természet rendje, az emberi civilizáció, és a keresztény gyökerektől elválaszthatatlan európai kultúra. Ott ül maga az egész Biblia, ott ülnek a Biblia terjesztői, kiadói, kinyomtatói – Guttenberggel egyetemben. És mindenek fölött maga a Szentírás Szerzője!”.
PAIVI RASANEN: ÓRIÁSI HÁLA VAN A SZÍVEMBEN
Ezt követően a szervezők bejátszották a perbe fogott finn politikus köszöntését. Paivi Rasanen úgy fogalmazott: óriási hála van a szívében, hogy ennyien támogatják.
„Mostani kiállásotok is azt üzeni, hogy az ügy közös. Nem vagyok egyedül, mert mi mindannyian együtt védelmezzük a szólás- és a hit szabadságát, hogy szabadon bízhassunk az Úr Jézus szent beszédében és erről nyíltan beszélhessünk is”
– üzente a volt finn miniszter, aki ismertette: hétfőn a bíróságon el fognak hangozni a perbeszédek, és ezt követően – néhány héten belül – meghozzák az ítéletet. Felidézte, hogy uszításért bár akár 2 év börtönbüntetést vagy pénzbírságot is kaphat, mégis sokkal rosszabb lenne, a „bibliai tanításokon alapuló írások visszavonását követelné meg a bíróság”.
Kijelentette: a Biblia tanításai nem gyűlöletből születtek, hanem szeretetből. „Szeretnélek bátorítani titeket, hogy éljetek a szólásszabadsággal, és bízzatok a keresztény hitünk fundamentumában, és védelmezzétek egész Euróban ezeket az alapvető szabadságjogokat” – fogalmazott.
Paivi Rasanen reméli, hogy Magyarország a jövőben elutasítja a gyűlöletbeszédről szóló európai törvénytervezeteket, amiknek végzetes következményei lennének. „Ennek ízelítőjét láthatjuk most Finnországban” – zárta sorait, és megismételte: hálás azért a több ezer emberért, aki együtt imádkozik velük, és bízik Isten jó tervében.
A bejátszás után a jelenlevők hosszasan skandálták Paivi Rasanen nevét, majd a moderátor kérésére magasba emelték a Bibliáikat.
MÁRKUS TAMÁS: EGYET ALSZUNK, ÉS HASONLÓ HELYZETBEN LESZÜNK
A finn politikus üzenete után következett Márkus Tamás református lelkész beszéde, aki egy bibliai ige felolvasásával kezdte a beszédét:
„Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek”
– majd hozzáfűzte: az idézet Péter apostoltól származik, akit számonkértek, hogy miért hirdeti a Jézusról szóló örömhírt. A lelkész elmondta: azért vállalta a megszólalást, mert Paivi Rasanen semmi olyat nem mondott, amit egyháza, a református egyház ne vallana – arról, hogy mi az Isten rendelése szerinti házasság, és mik azok a kapcsolati formák, amik eltérnek ettől, szembe menve Jézus tanításával.
„Fontos észben tartani, hogy ennyi erővel engem is, vagy a közösségünk bármelyik tagját, vagy a magyar protestáns egyházak bármelyik tagját a vádlottak padjára ültethették volna”
– fogalmazott a lelkész. Másrészt úgy érzi, hogy egyre vészjóslóbb tendenciákkal lehet találkozni Magyarországon is – ami a biblikusan gondolkodó keresztények szabad véleménynyilvánítását és szólásszabadságát illeti. Hozzátette: vannak erős hangú, magukat kereszténynek vallók és nem keresztények,
„akik a gyűlöletbeszéd pecsétjét végérvényesen rá akarják sütni a bibliai igazságokhoz ragaszkodó keresztények tanúságtételére”.
Hozzátette: sajnos sokan a mai napig úgy gondolják, hogy ez messze van, ez egy távoli probléma. „Nincs messze, és nem távoli, közeli és súlyos probléma. Egyet alszunk, és nem figyelünk: hasonló helyzetben leszünk mi is” – figyelmeztetett Márkus, mire a tömegből többen „nem hagyjuk” felkiáltással reagáltak.
A református lelkész kijelentette: addig kell megalkuvás nélkül hirdetni a keresztényeknek, amiben hisznek, amíg megtehetik. Márkus Tamás kijelentette: Paivi Rasanent szeretetlenséggel vádolják, csakhogy azt, hogy mi a szeretet nem emberek, hanem az Ige jelenti ki. Csakúgy mint azt, hogy mi a bűn, és mi nem bűn. „És a Szentírásra nem lehet szájkosarat tenni” – szögezte le, majd hozzátette: Jézusnál jobban senki nem szerette az embereket.

Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)