Nyilatkozat a jóléti evangéliumról

Lausanne-i Teológiai Munkacsoport

Az alábbi nyilatkozat a 2008. október 8–9-én és 2009. szeptember 1–4-én Akropongban (Ghána) tartott konzultáción született.

Előzetes megjegyzés

Az alábbi nyilatkozatot vitaindítónak szánjuk a további (teológiai, etikai, pasztorális és missziológiai, társadalompolitikai és gazdasági) gondolkodáshoz a jóléti [avagy prosperitás‑, bővölködés- – a ford.] evangéliumról szóló tanításnak a világban – különösen is Afrikában – való rohamos terjedése kapcsán. Az alábbi pontok a 2008. októberi konzultáción előterjesztett három és a 2009. szeptemberi konzultáción előterjesztett tíz dokumentum megvitatása során elhangzott észrevételek kivonatát tartalmazzák.

***

A jóléti evangéliumot olyan tanításként definiáljuk, mely szerint a hívőknek joguk van az egészség és a gazdagság áldásaihoz, és ezek az áldások pozitív megvalláson és a „magok elvetésén”, a tized és az adományok hűséges befizetésén keresztül nyerhetők el. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jóléti tanítás felekezeti határokon átívelő jelenség. A jóléti evangéliummal kapcsolatos tanítás különböző mértékben jelen van a fővonalbeli protestáns felekezetekben és a pünkösdi, illetve karizmatikus egyházakban is. Itt a jóléti evangélium jelenségével foglalkozunk, nem pedig egy adott felekezet tanításával vagy valamilyen teológiai hagyománnyal. Elismerjük továbbá, hogy a jóléti evangéliumnak vannak olyan dimenziói, amelyek a Bibliában gyökereznek – az alábbiakban megerősítjük az igazság ezen elemeit. Nem kívánunk kizáróan elutasítók lenni, és tudatában vagyunk azoknak az elkeserítő társadalmi körülményeknek, amelyek között ez a tanítás virágzik. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ez a tanítás e kétségbeesett emberek számára milyen nagy reménységet nyújt. Ugyanakkor – miközben elismerjük ezeket a pozitív vonásokat – általános véleményünk, hogy a „jóléti evangéliumot” leghangosabban hirdetők tanításai hamisak, és súlyosan elferdítik a Biblia üzenetét, gyakorlatuk sokszor etikátlan, és semmiképp sem nevezhető keresztyénnek, és a gyülekezetekre gyakorolt hatásuk lelkipásztori szempontból káros, lelkileg ártalmas, és nemcsak hogy nem nyújt tartós reményt, de még el is térítheti az embereket az örök üdvösség üzenetétől és módjától. E vonatkozásait tekintve elfogulatlanul kijelenthetjük, hogy ez a tanítás hamis evangéliumnak nevezhető.

E kérdések továbbgondolását javasoljuk a keresztyén egyházon belül, és azzal a kéréssel fordulunk a Lausanne-i Mozgalomhoz [Lausanne Committee for World Evangelization – a ford.], hogy legyen kész nyilatkozat megtételére, amelyben elutasítja a jóléti evangélium túlkapásait, egyértelműen kifejezve, hogy azok összeegyeztethetetlenek az evangéliumi, bibliai keresztyénséggel.

1.) Megerősítjük Isten csodálatos kegyelmének és erejének valóságát, és üdvözöljük az olyan egyházak és szolgálatok növekedését, amelyek igazolják és tanúsítják, és az embereket az élő Istenbe és az ő természetfeletti erejébe vetett bizalomteljes hit gyakorlására indítják. Hiszünk a Szentlélek erejében, azonban bibliaellenes nézetként elutasítjuk azt a felfogást, amely Isten csodálatos erejét valamiféle automatizmusként kezeli, emberi technikák rendelkezésére bocsátja vagy emberi szavakkal, cselekedetekkel, illetve rituálékkal manipulálja.

2.) Megerősítjük, hogy az emberi jólétnek létezik bibliai víziója, és hogy a Biblia az anyagi jólétet is (úgy az egészséget, mint a gazdagságot) magában foglalja az Isten áldásáról szóló tanításában. Ez további vizsgálódást és magyarázatot igényel az egész Bibliát, annak mindkét Testamentumát tekintve. Nem szabad az anyagi és a lelki dolgokat bibliaellenes dualizmusban kettéválasztani. Elutasítjuk azonban azt a bibliaellenes elképzelést, hogy a lelki jólétet az anyagi jóléttel kellene mérnünk, vagy hogy a gazdagság mindig Isten áldásának a jele (hiszen elnyomással, csalással és korrupcióval is megszerezhető), és hogy a szegénység, a betegség vagy a korai halál mindig Isten átkának, a hit hiányának vagy az emberi átoknak a bizonyítéka (hiszen a Biblia kifejezetten tagadja, hogy ez mindig így lenne).

3.) Megerősítjük a szorgalommal végzett, kemény munka jelentőségéről szóló bibliai tanítást és azt, hogy helyes az Isten által nekünk juttatott erőforrások pozitív felhasználása – legyen szó képességekről, tálentumokról, földről, oktatásról, bölcsességről, készségekről vagy vagyonról stb. Amennyiben egyes jóléti evangéliummal kapcsolatos tanítások bátorítanak ezekre a dolgokra, az pozitív hatással lehet az emberek életére. Nem hiszünk az ezeket elutasító, bibliaellenes aszketizmusban, sem az olyan bibliaellenes fatalizmusban, amely olyan sorsnak tekinti a szegénységet, amely ellen ne lehetne küzdeni. Elutasítjuk azonban mint Isten szuverén kegyelmével a lehető legteljesebb mértékben ellentétes elképzelést, hogy az életben elért siker kizárólag a saját törekvéseinknek, küzdelmeinknek, alkudozásunknak vagy eszünknek és talpraesettségünknek köszönhető. Elutasítjuk a jóléti evangélium azon elemeit, amelyek gyakorlatilag azonosak a „pozitív gondolkodással” és másfajta „önsegítő” technikákkal. Szomorúan állapítjuk meg azt is, hogy a jóléti evangélium az egyéni gazdagságot és sikert a közösségi elszámoltathatóság szükségessége nélkül hangsúlyozza, amivel valójában csorbította az afrikai társadalom egyik hagyományos jellemzőjét, a tágabb családon és társadalmi közösségen belüli gondoskodás iránti elkötelezettséget.

4.) Nyilvánvaló számunkra, hogy a jóléti evangélium a borzalmas szegénység közepette virágzik igazán, és hogy sok ember számára ez jelenti az egyetlen reményt a jobb jövő vagy akár az elviselhetőbb jelen vonatkozásában az állandó csalódottság, a politikusok és a nem kormányzati szervek (NGO-ok) kudarcával stb. szemben. Dühösek vagyunk, hogy az ilyen mértékű nyomor továbbra is fennáll, és megerősítjük a Biblia azon nézetét, hogy ez Istent is dühíti, és hogy nem az ő akarata, hogy az emberek mélyszegénységben éljenek. Elismerjük és megvalljuk, hogy az egyház több tekintetben elvesztette prófétai hangját a közéletben, mindazonáltal nem gondoljuk, hogy a jóléti evangélium bibliai – vagy akár csak hasznos – válasz lehetne azoknak az embereknek a szegénységére, akik között virágzik. Megfigyelhető,hogy e tanítás nagy része észak-amerikai forrásokból származik, ahol az emberek anyagi téren való szegénysége nem fogható az ittenihez.

Ez a tanítás…

• elképesztő mértékben gazdaggá teszi azokat, akik hirdetik, de tömegeket hagy maga után, akik semmivel sem járnak jobban, mint korábban, ráadásul a csalódás és a reménytelenség súlyos terhét cipelik magukkal.
• miközben a szegénység állítólagos lelki vagy démoni okait hangsúlyozza, nem vagy csak kevés figyelmet fordít a gazdasági és politikai okokra, beleértve az igazságtalanságot, az egyenlőtlen társadalmi viszonyokat, a kizsákmányolást, a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatot stb.
• áldozattá teszi a szegényeket, mivel azt érezteti velük, hogy saját hibájukból szegények (amire a Biblia nem tesz utalást), miközben nem foglalkozik azokkal, akik kapzsiságukkal idézik elő mások szegénységét (amire a Biblia többször is utal), és nem ítéli el őket.
• Egyes, a jóléti evangéliumhoz köthető tanítások valójában egyáltalán nem a szegények megsegítéséről szólnak, és nem adnak kielégítő választ a szegénység valódi okaira.

5.) Elfogadjuk, hogy a jóléti evangéliumhoz köthető tanítók egy része őszintén igyekszik a Bibliát segítségül hívni tanításai magyarázatához és népszerűsítéséhez, azonban aggasztónak tartjuk, hogy a Bibliát ezek a tanítók sok esetben súlyosan torz, szelektív és manipulatív módon használják. A bibliai szöveg pontosabb és körültekintőbb exegézisére és átfogóbb bibliai hermeneutikai megközelítésre hívjuk őket. Továbbá elítéljük, hogy egyes bibliai passzusok értelmét kiforgatják, a szövegkörnyezetüket mellőzve értelmezik és úgy használják fel, hogy az ellentmond teljesen egyértelmű bibliai tanításoknak. Különösen is elítéljük azt a jelenséget, hogy sok gyülekezetben-egyházban, ahol a jóléti evangélium dominál, ritkán hallani a Szentírást szabatosan magyarázó igehirdetéseket, az üdvösség útját pedig – beleértve a bűnbocsánatért és az örök élet reménységéért szerzett bűnből való megtérést és a Krisztusba vetett üdvözítő hitet – félremagyarázzák és az anyagi jóléttel helyettesítik.

6.) Örömünkre szolgál a magukat keresztyénnek vallók számának ugrásszerű növekedése számos olyan országban, ahol nagyon népszerűek a jóléti evangéliumot és az ahhoz köthető gyakorlatot integráló egyházi közösségek, azonban a számszerű növekedés vagy a lebilincselő statisztikai adatok nem feltétlenül igazolják az azt kísérő üzenet igazságát vagy a mögötte álló hitrendszert. A népszerűség nem az igazság bizonyítéka – embereket nagy számban is meg lehet vezetni.

7.) Örömmel tapasztaljuk, hogy számos egyházi közösség és keresztyén vezető kritikusan viszonyul az afrikai ősi vagy tradicionális vallás és vallási gyakorlat bizonyos aspektusaihoz – sőt egyes esetekben nyíltan megtagadja ezeket, és megszakítja velük a kapcsolatot, ha azok ellentétben állnak a bibliai kinyilatkoztatással és világnézettel. Ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy a jóléti evangéliumnak számos olyan aspektusa van, amely épp annak talajában gyökerezik. Felmerül a kérdés, hogy a populáris keresztyénség nagy része vajon nem egy olyan világnézeten alapuló szinkretikus „szuperstruktúra”-e, amelyet a bibliai evangélium nem alakított át radikálisan. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon a jóléti evangélium népszerűsége és vonzereje nem az evangélium kontextualizálásának kudarcáról tanúskodik-e Afrikában.

8.) Azt tapasztaljuk, hogy sokan számolnak be arról, hogy a jóléti evangéliummal kapcsolatos tanítás valójában helyes irányba terelte az életüket: nagyobb hitre és arra ösztönözte őket, hogy tanulmányaik vagy munkájuk terén előrébb jussanak, fejlődjenek. Ezt örömmel nyugtázzuk. Nagy erő rejlik az ilyen tanúságtételekben, és hálát adunk Istennek, ha gyermekei élvezhetik az áldásait. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az ilyen tanítás sokakban hamis elvárásokat és sokak szívében hamis hitet ébreszt, és amikor azok nem teljesülnek, „lemondanak Istenről”, vagy teljesen elveszítik a hitüket, és elhagyják az egyházat. Ez tragikus, és bizonyára nagyon elszomorítja Istent.

9.) Tudomásul vesszük, hogy számos, jóléti evangéliumot képviselő tanító többnyire az evangéliumi egyházakból és hagyományból jön, vagy a hitük-kegyességük a felekezeteken átívelő evangéliumi szervezetek-missziók szolgálatának hatása alatt formálódott, de sajnáljuk – és ez sajnos vitathatatlan –, hogy sokan közülük a gyakorlatban eltávolodtak az evangéliumi hit kulcsfontosságú és alapvető tanaitól, beleértve a Bibliának mint Isten igéjének a tekintélyét és elsőbbségét, valamint a Krisztus keresztjének központi szerepét.

10.) Tisztában vagyunk azzal, hogy Isten néha olyan vezetőket hív el szolgálatra, akik nagy hírnévre és befolyásra tesznek szert. Mindazonáltal a jóléti evangéliumhoz köthető igehirdetők életmódjának és viselkedésének olyan jellemzői vannak, melyeket kifogásolhatónak, erkölcstelennek, sőt egyenesen bálványimádónak tartunk (a mammon istenét tisztelik). Ezeket illetően a Szentírás mércéje szerint az a feladatunk, hogy azonosítsuk és elutasítsuk a hamis próféták ismertetőjegyeit. Ezek közé tartoznak az alábbiak:

• hivalkodó, mértéktelen gazdagság és extravagáns életmód;
• etikátlan és manipulatív technikák;
• a pénz állandó hangsúlyozása, mintha az lenne a legfőbb jó – amely a mammon;
• a (klasszikus igehirdetésekre jellemző) bűnbánatra és hitre való felhívás felváltása a pénzadományokra való felhívással;
• kapzsiság, amely bálványimádás;
• olyan életmód és viselkedés, amely egyáltalán nincs összhangban sem Jézus példájával, sem az általa hirdetett tanítványság példájával;
• a gazdagság veszélyeiről és a kapzsiság bálványimádó bűnéről szóló markáns újszövetségi tanítás figyelmen kívül hagyása vagy megkérdőjelezése;
• Isten igéjének olyan módon való hirdetése, amely nem táplálja Krisztus nyáját;
• a bűnről, bűnbánatról, hitről és örök reménységről szóló teljes evangéliumi üzenet hirdetésének elmulasztása;
• az Isten teljes tanácsvégzése hirdetésének elmulasztása és az azzal való helyettesítése, amit az emberek hallani szeretnének;
• az evangelizációra szánt időnek jótékonysági eseményekkel és pénzadományokra történő felhívással való helyettesítése.

Fordította: Márkus Tamás András, református lelkész
Forrás: https://lausanne.org/content/a-statement-on-the-prosperity-gospel?