Nagy Gergely: Mit tudhatunk a teremtésről? | Reflexió Nagy Dávid Genezis-kritikájára

Matt Dillahunty, ateista gondolkodó mondta egyszer azt – ami számunkra, keresztények számára is megszívlelendő lehet – hogy: „Utálom a rossz érveket. Főleg akkor, ha az én oldalamról érkeznek.”

Az elmúlt évek során lassan kéttucat vitaest keretében állhattam szemben többek közt muszlimokkal, ateistákkal, agnosztikusokkal, a teizmus, illetve a keresztény hit alapigazságait és az evangéliumot védve és hirdetve, eleget téve az apostoli felszólításnak (1Pt 3:15). Természetesen számos alkalommal volt részem igen durva becsmérlésekben a keresztény világon kívülről, de volt egy dolog, amivel még az ateisták sem vádoltak soha, ez pedig az, hogy lebecsmérlem az evangéliumot. Nehezen tudtam elképzelni eddig, hogy ezt a vádat evangelikál/evangéliumi világon belülről érkező teológustól fogom először hallani magamra nézve.

Nemrég több válaszcikk is született a legutóbbi, Pátkai Mihállyal folytatott, teremtésről szóló vitánkról. Volt olyan, amely igyekezett megérteni az álláspontokat és felfedni a különbségeket az állításaim, és a reflexiót író teológiai látása között, azonban a legutóbbi, Nagy Dávid református lelkész kollégám által jegyzett kritika és elemzés olyan vádakat fogalmaz meg, melyek mellett nem szeretnék érdemi reakció nélkül elmenni. Már csak azért sem, mert úgy tűnik számos ponton félreérti az érveket, de legfőképpen azért, mert úgy gondolom, valójában a teológiai reflexiói exegetikailag hiányosak és hermeneutikailag nem állják meg a helyüket. Az alábbiakban szeretném sorra venni a kritikus állításait (ezen cikkben kritikájának első felét- a kritika második fele elérhető ITT), mindvégig szem előtt tartva, hogy ez egy nagyon komoly teológiai vita, nem pedig egymás hitének megkérdőjelezése vagy személylének lejáratása a cél.

Először is kritikája elején Nagy Dávid értetlenségét fejezi ki, és disszonanciát vél felfedezni az érveim és a konzervatív evangelikál teológia között:

„Nemrég maga Nagy Gergely hívta fel a figyelmemet arra a videójára, amiben egészen megdöbbentő dolgokat állított. Nem azért volt számomra furcsa, mert ne találkoztam volna korábban ezekhez hasonló gondolatokkal, hanem azért, mert ezt egy önmagát konzervatívnak és evangelikálnak valló teológus mondta.”

Ez egyrészt azért fontos, mert később sem tudjuk meg, miért nem konzervatív és miért nem evangelikál a nézetem – hiszen sehol nem ír a lelkész arról, hogy hol vádolom tévedéssel a Szentírást –, tehát hol megyek szembe a konzervatív evangelikalizmus alapját adó Chicagoi Nyilatkozattal, másrészt pedig már az első gondolatában inkább személyeskedő hangnemet vesz fel, mintsem a konkrét reflexióit fogalmazza meg.

Éppen emiatt a kérdés, amelyre ezen kritikám során folyamatosan választ keresek az, hogy hol mennek szembe a kijelentéseim a konzervatív evangelikál teológiával?

Nagy Dávid ezek után felsorolja a vitán felvázolt alapgondolataimat és kijelenti, hogy ezeket John Walton műveiből vettem át – amit azért tartok problémásnak, mert számos más teológust is megneveztem, nemcsak az adott vitában, hanem a vitát megelőző és követő videóimban is a témával kapcsolatban (pl. Michael Heiser, Joshua John Van Ee stb.), úgy, hogy John Walton neve egyetlen egyszer hangzik el az említett vitaest részemről előadott nyitóbeszédében.

Mindezek után Nagy Dávid tételesen reflektál az állításaimra, mely reflexiókat szeretném most részletesen górcső alá vonni. Minden esetben először a konkrét állításomat idézem, majd Nagy Dávid gondolatait értékelem.

 

1. állításom “Nincs olyan bibliai tanítás, ami a jelen tudományos ismereteink alapján az evolúciót cáfolná.”

Nagy Dávid először is helyesen, velem egyetértésben kijelenti, hogy maga az evolúció nincs benne a Bibliában, majd valamiért rátér a mikro- és makro evolúció közti különbségtételekre, melyektől én – nem lévén természettudós – a teljes vita alatt tartózkodtam, hiszen nem vagyok kompetens ennek a témának a nyilvánosság előtt való megvitatásában.

Azonban Dávid is megemlíti, hogy a kérdés szempontjából a leginkább kardinális pont a bűneset, illetve a bűneset előtti halál. A kritikájának problémája először is az, hogy nem tesz különbséget az állati és emberi halál közt. Számos konzervatív evangelikál teológus (pl. Gleason L. Archer vagy éppen Szabados Ádám) vallja azt, hogy a bűneset előtt az állati halandóság fennált, az nem a bűneset következménye.

Ha mégis a bűneset előtti emberi halál okoz Nagy Dávidnak problémát, azt teljes mértékben meg tudom érteni, nem könnyű téma. A kérdés az, hogy milyen érveket olvasunk a reflexiójában az álláspontommal szemben? A probléma az, hogy tulajdonképpen semmilyet. Kritikája kimerül abban, hogy megemlít 2 igehelyet (Rm 5:12.14, 1Kor 11:21-22)  és kijelenti, hogy az állításom szembemegy velük. Azt azonban nem tudjuk meg, hogy miért.

És itt érkezünk el egy olyan pontra, ahol a teljes reflexiójának exegetikai, illetve hermeneutikai problémája felfedezhető. Nagy Dávid szerint ugyanis állításaim szembe mennek a Szentírással – azonban azok nem a Szentírással mennek szembe, hanem valójában Nagy Dávid Szentírás-értelmezésével (amit nem fejt ki, nem veti össze érdemben az én értelmezésemmel stb.). És ez a kettő nem ugyanaz. Nem állítom ugyanis azt, hogy a Szentírás téved, sőt, a legnagyobb tisztelettel viseltetem iránta, mint Isten szava iránt, ráadásul a vitaest során tételesen kifejtettem, mit is gondolok a Dávid által megemlített igehelyekről – erre pedig nem elégséges válasz, illetve nem kritika az, ha pusztán megismételjük az igehelyeket és kijelentjük, hogy a gondolataim „szembemennek velük”. Különbség van aközött, hogy a Szentírással vagy Nagy Dávid kollégám Szentírás-értelmezésével nem értek egyet. Az előbbi tévedhetetlen, az utóbbi nem.

Mindezek után idézi Sebestyén Jenőt (aki a teista evolúcióval szemben fogalmazott meg kritikát), ami szintén érthetetlen számomra, hiszen a vitán elhangzott nyitóbeszédem első perceiben azzal kezdtem a gondolataimat, hogy elhatárolódok a teista evolúciótól. Úgy tűnik Nagy Dávidnak nem sikerül feloldani a különbséget aközött, hogy azt állítom: „nincs olyan bibliai tanítás, mely ellentmondana a tudományos közeg által konszenzuálisan elfogadott evolúcióval”, vagy azt, hogy „elfogadom az evolúciót”.

Tehát úgy gondolom elégséges alapot adtam arra, hogy kijelenthessük, az első állításom kritikájából nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az állításom szembemenne a konzervatív evangéliumi teológiával.

 

2. állításom “A Biblia, úgy gondolom, hogy nem beszél arról, hogy pontosan mikor teremtette Isten a világot.”

Nagy Dávid a második állításom kapcsán tulajdonképpen elismeri az igazamat, majd azt fejtegeti, hogy miért ért egyet az ún. „fiatal földes” állásponttal. Ez természetesen szíve joga, azonban ez nem kizárólagos álláspont a konzervatív evangelikál teológián belül (ld. Gleason L. Archer, Henri Blocher, Szabados Ádám stb.).

Tehát ezen kritika kapcsán sem juthatunk el arra a következtetésre, hogy az állítás szembemenne a konzervatív evangelikál teológiával.

 

3. állításom “A bibliai teremtéstörténet 6 napja nem a semmiből való teremtést írja le.”

Nagy Dávid kritikáját ezen a ponton szó szerint idézném: „Ezt a kijelentés ugyan Nagy Gergely is igyekszik feloldani, de alapvetően rendkívül veszélyes állítás. Óvatosan van megfogalmazva, de mégis a tévtanítás veszélyét rejti magában, hiszen ha ezt a tézist kiterjesztjük, akkor könnyen odáig is eljuthat valaki, hogy tagadja a semmiből való teremtés bibliai doktrínáját.”

Először is Dávid úgy jellemzi a tételemet, hogy az (mármint az állításom) óvatosan van megfogalmazva, majd kijelenti, hogy szerinte rendkívül veszélyes állítás, mert ha kiterjesztjük, akkor a semmiből való teremtés tagadásához vezet. Azt gondolom erről, hogy éppen ezért nem véletlenül van úgy megfogalmazva ahogy. A teológia jellemzője a pontos és óvatos megfogalmazás – legalábbis erre kell törekedni. A vád azonban, amivel illet érvelési hiba, ún. csúszós lejtő. Az, hogy egy gondolat magában rejt valamiféle veszélyt akkor, ha helytelenül értelmezzük, még nem jelenti azt, hogy a gondolat téves vagy rossz.

Mindezek után a teremtéstörténet demitologizálásáról kezd el beszélni, ami egy negatív hívószó evangelikál körökben – úgy gondolom jogosan. Azonban Dávid abszolút téves módon keveri össze a fenti állításomat pl. Rudolf Bultmann demitologizálási törekvéseivel úgy, hogy közben azzal vádol, hogy az állításom idegen a Szentírás belső logikájától (és hivatkozik a a Jn 1:3, Kol 1:16-17 stb. igehelyekre).

Ezzel kapcsolatban három probléma merül fel: először is a vitán expressis verbis kijelentettem (Waltonnal egyetértésben), hogy a Szentírás az ex nihilo teremtésről tanít, a Jn1:3 stb. igehelyek alapján – tehát azzal vádolni, hogy én elvetem ezt téves út. Másodszor, Dávid félreérti az érvet: ugyanis nem az az állítás, hogy „a Biblia” nem tanít az ex nihilo teremtésről, hanem az, hogy nem az 1Mózes 1-ben tanít erről. Harmadszor, Nagy Dávid tévesen, nem tesz különbséget aközött, hogy „a Biblia itt nem beszél ex nihilo teremtésről”, vagy „a Biblia itt azt tanítja, hogy nem a semmiből teremtette Isten a világot”. Ráadásul mindezt olyan kifejezésekkel fűszerezve, mint például „az eretnekség határait súrolja”, illetve „alaptalan kijelentés”.

Mindezek után írja le Nagy Dávid egyetlen exegetikai ellenérvét az állításommal kapcsolatban, idézem „Maga a ברא ige egyértelműen azt jelenti, hogy „teljesen újat cselekedni, létrehozni”, és ezt a Biblia kizárólag Istenre vonatkoztatja.”

Egyrészt Nagy Dávid kijelentése nem érinti az ex nihilo kérdését – újat létrehozni ugyanis már meglévőből is lehet (tehát nem cáfolja a tételemet), másrészről pedig már a hivatkozott vitán is számos igehelyet sorakoztattam fel (és igen hosszasan elemeztük őket), melyek a ברא kifejezést említik, mégsem ex nihilo teremtésről szólnak. A probléma, hogy Nagy Dávid nem ezekre reflektált, hanem  alapnak vette a saját álláspontját. Az igehelyek:

• Zsolt 51: „Tiszta szívet teremts bennem” – Itt nem egy új, fizikai szívre utal, hanem arra, hogy Isten új funkciót ad a szívének.
• Ézs 57:19 „Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét” – A teljes kontextus arról szól, hogy Isten helyreállítja Izraelt, új funkciót rendel nekik, nem pedig arról, hogy megteremti őket a semmiből.

Tehát mivel Nagy Dávid tkp. félreértette vagy félremagyarázta az érvet, ezen állítás kapcsán sem áll meg az a vád a kritikája alapján, hogy az állításom szembe menne a konzervatív evangelikál teológiával.

 

4. állításom “A Biblia nem kizárólagos tanítása, hogy Ádám és Éva teremtése az valamiféle „de novo” teremtés lett volna, ami különbözik a mi teremtésünktől.”

Nagy Dávid szerint ezt az állítást „nagyon könnyű cáfolni, hiszen a Biblia nagyon konzekvensen elkülöníti az ember teremtését minden más dolog megalkotásától.” Az sajnos számomra nem világos, hogy az, hogy a Biblia elkülöníti az ember teremtését mondjuk az állatokétól, miért lenne érv azellen, hogy Ádám és Éva teremtése nem különbözik a mi teremtésünktől. Bár azért azt túlzó kijelentésnek tartom, hogy a Biblia elkülöníti az ember teremtését pl. a szárazföldi állatok teremtésétől, ugyanis egyetlen dologban különbözünk tőlük: az istenképűségünkben, ami viszont nem a teremtettségünk „hogyan”-ja okán a miénk, hanem azért, mert Isten ezzel ruházott fel bennünket.

Majd Nagy Dávid szerint „az 1Móz 1 és 2 különböző nézőpontú, de mégis egységes teremtésleírása egyértelműen kihangsúlyozza, hogy Isten Ádámot és Évát külön, az egész emberi nemzetség első tagjaiként különleges módon alkotja meg, a földből.”

Dávid itt sajnos nem reflektál a Genezis 2:4 kapcsán felvázolt érvre, miszerint a Genezis 2 nem részletezése, hanem folytatása a 6. napnak. Az érv emellett a héber „תולדת” kifejezés, ami a 2:4-en kívül még 10 alkalommal fordul elő a Genezisben, és minden esetben arról szól, hogy mi történt az UTÁN (pl. egy személy élete után). Tehát itt nem a 6. nap részletezéséről olvasunk, hanem arról, hogy mi történt a teremtés 7 napja után.

A következő kérdés ugyebár az, hogy Ádám és Éva teremtése egyedi teremtés volt-e, tehát valami olyan, ami csak velük történt és szó szerint értendő? Ha nem, akkor ez azt jelenti, hogy itt nem a fizikai teremtésükről olvasunk és rajtuk kívül, illetve előttük is élhettek (nem szükségszerűen éltek!) más emberek a földön. Nagy Dávid ezzel kapcsolatban felsorol néhány igehelyet, melyek közül több nem is arról szól, melynek hivatkozására beidézték, és valamiért kritikájának nem célja az érvek cáfolata, hanem én, személyesen úgy érzem, hogy pusztán egyfajta sulykolását látjuk az álláspontjának.

A Genezis 2:7-ben azonban ezt olvassuk: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”

Először is a „formálás”, héberül יצר nem feltétlenül anyagból való formálást jelent. A kifejezés 42x fordul elő az Ószövetségben, számos nem-anyagi vonatkozásban. Ilyen például a

• Régmúlt eseményei (2 Kir 19:25 „Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem?”; Ézs 37:26; 46:11; Jer 18:11 stb.)
• Szív (Zsolt 33:15 „Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.”)
• Tél-nyár (Zsolt 74:17)
• Napok (Zsolt 139:16) stb.

Tehát nem feltétlenül egyszeri és nem szó szerinti eseményről van itt szó, csak azért, mert a „formálás” van említve.

De vajon csak Ádámot teremtette a leírás szerint Isten vagy mindannyiunkat?

• Mindannyiunkban ott van az élet lehellete, mely Istentől jön (Jób 27:3 „amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem…”; 32:8; 33:4; 34:14-15; Ézs 42:5 stb)
• Minden TEREMTMÉNYBEN ott van Isten életet adó lehellete (Gen 7:22 „Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt.”)
• Mindannyian porból lettünk teremtve (Zsolt 103:14 „Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.”; Préd 3:20 „Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik.”)
• Pál, mikor kontrasztba állítja a földi embert, a mennyei emberrel, kifejezi, hogy mindannyian osztozunk a porból való teremtésben (1Kor 15:47-48)
• Jób 10:9 „Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?”

Tehát a porból való formálás nem feltétlenül az ember anyagi eredetéről szól. Születhetünk anyától és mégis porból formáltatunk – egyszerre. Éppen ezért vonhatjuk le a következtetést, hogy a Bibliának nem kizárólagos tanítása, hogy Ádám és Éva teremtése de novo teremtés lett volna és ők lettek volna az egyedüli és első emberek a világon.

Úgy gondolom, hogy Nagy Dávid kritikája alapján továbbra sem áll meg az, hogy ezen értelmezés szembe menne a konzervatív evangelikál teológiával és kikezdené a szentírás tévedhetetlenségét. Lehet, hogy Nagy Dávid értelmezésének ellentmond, de ahogyan fentebb is említettem: a kettő nem ugyanaz.

 

5. állításom “A Biblia nem kizárólagos tanítása, hogy minden ember Ádámtól és Évától származik.”

Itt Dávid kifejezetten „tévtanításként” minősíti az állításomat, ami igen komoly vád, úgy gondolom igencsak óvatosan, körültekintően és alapos érvekkel megtámasztva lehet csak felelős teológusként ezt használni. Nagy Dávidnak három fő állítása volt a tételemmel kapcsolatban, melyekkel igazolni próbálta, hogy ez „tévtanítás”:

a. Első állítása: „A Szentírás egyértelműen kihangsúlyozza, hogy minden ember Adámtól, mint ősapánktól, és Évától, mint „minden élő anyjától” származik (1Móz 3,20; ApCsel 17,26; Rm 5,12-19; 1Kor 15,45-47).”

Ezeket az igehelyeket tételesen érintettük a vitán – tehát sajnos nem az igemagyarázatokat cáfolja a kollégám, melyeket ezen igékre adtam, hanem egyszerűen megismétli az igéket, érdemi exegézis nélkül, és kijelenti, hogy jómagam szembemegyek velük. Pedig nem az igékkel, hanem pusztán Nagy Dávid magyarázataival megyek szembe, melyeket olyan alapnak tekint, hogy elfelejti megemlíteni őket.

Azonban a teljesség kedvéért a Dávid által megemlített igehelyekre röviden reflektálnék. Tehát „nem lehet, hogy ne minden ember Ádámtól és Évától származzon, hiszen a Biblia azt írja, hogy”:

• Gen 3:20 „Éva lett minden élők anyja” Ezen igehely Nagy Dávid féle értelmezése problémás, hiszen ha szó szerint értenénk biológiai értelemben, akkor az állatoknak is az anyja kéne, hogy legyen Éva – márpedig senki nem gondolja ezt. Továbbá a „minden élők” többször is előfordul a Bibliában és nem feltétlenül biológiai leszármazást jelöl. Ilyen például a Gen 4:20: „Ádá szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja.” Vajon minden magyar citerás és fuvolás Júbál testi leszármazottja? Természetesen nem.
• ApCsel 17:26 „[Isten] Az egész emberi nemzetséget (ethnos anthropon) egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait…”
  Azonban itt nem biológiáról, hanem etnikai kérdésekről beszél Pál. A nemzetek, azok határai és történelme mind Istentől függ – erről szól az egész szakasz. Kifejti Pál, hogy Isten „teremti” a nemzeteket – ami egy rendezési aktus, nem anyagi teremtési. Ráadásul ha az emberiség teremtése lenne ebben a szakaszban a fókuszban, akkor egyszerűen az anthropónt használná Pál nemzetek nélkül. Mindezt igazolja a szakasz zárógondolata is: „Bizony az Ő nemzetsége vagyunk” – nem emberi, hanem nemzeti kérdésekről beszél tehát.
• Rm 5:12 „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.”
  Úgy gondolom, hogy itt Pál nem beszél biológiai származásról, így irreleváns a kérdés szempontjából. Az apostol archetípusként és nem valamiféle genetikai ősként jellemzi Ádámot, ezt jelzik a 16-17. versek is, ahol már nyilvánvaló az archetipikus gondolkodás. Ádámról, mint egyénről beszél, de nem úgy, mint vérszerinti ősapánkról, hanem mint arról, aki bennünket képviselt.
• 1Kor 15:45-47 Itt véleményem szerint egyértelmű, hogy nem biológiai számszerűségről és nem szószerintiségről van szó, hiszen bár Pál azt írja Ádámról, hogy az első ember, viszont Krisztusról azt, hogy az utolsó. Úgy gondolom igen erős történelmi, teológiai, filozófiai és biológiai érvek szólnak amellett, hogy nem Jézus Krisztus volt az utolsó ember a földön.

b. Dávid második kritikája az érvemmel kapcsolatban így hangzik: „…ennek a tanításnak az elvetése nagyon komoly rasszizmushoz és fajgyűlölethez vezethet.” Azonban a vitán is ki lett fejtve: az istenképűségünk az, ami bennünket emberré tesz – és ez éppen ezért kizárja a „fajgyűlöletet”. Mindannyian Isten képmásai vagyunk, egyenlőek őelőtte, még akkor is, ha nem mindenki származik tőlük. Azonban itt is szeretném hangsúlyozni, hogy nem azt állítottam, hogy nem származik minden ember tőlük, hanem azt, hogy nem kizárólagos tanítása a Bibliának az, hogy mindenki tőlük származzon.

c. Nagy Dávid harmadik kritikája az állításommal kapcsolatban az alábbi volt: „Másrészt a szaporodásra-sokasodásra vonatkozó parancs, és a Föld betöltésére vonatkozó mandátum, amit a szöveg szerint Ádám és Éva kap személyesen, teljesen értelmetlen volna, ha éltek volna rajtuk kívül más emberek.” Ezzel csak egy problémám van: a Biblia sehol nem írja azt expressis verbis, hogy ezt közvetlenül Ádám és Éva, mint első emberpár, ketten kapták volna parancsba, ugyanis ez a mondat nem a Genezis 2-3-ban hangzik el, ahol a történetükről olvasunk, hanem a Genezis 1-ben, ahol ez van megírva: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!”

Ahhoz tehát, hogy azt mondhassuk: ez csak és kizárólag Ádámnak és Évának szólt, előfeltételeznünk kell, hogy a Genezis 1-ben a kettejük teremtéséről szól az ige, és a Genezis 2 a Genezis 1 6. napjának a részletezése. Egyrészt ez körkörös érvelés Dávid részéről (előfeltételezi a bizonyítandót), másrészt nem magyarázza miért gondolja úgy, hogy a Gen 1-ben csak Ádám és Éva teremtéséről olvasunk, harmadszor a vitában mind a Gen 1:27-28-nak, mind pedig a Gen 2:4-nek kifejtettem egy szerintem helyes értelmezését – amit itt sem cáfolt a kollégám. Ez a parancs teljesen problémamentesen értelmezhető tehát akkor is, ha Isten nem de novo, első és kizárólagos emberpárként teremtette Ádámot és Évát.

Úgy gondolom tehát, hogy a kritikája nem igazolja, hogy ezen állításom ne férne bele a konzervatív evangelikál teológiába.

 

6. állításom “Így tehát mondhatjuk azt, hogy a Biblia nem zárja ki azt, hogy a bűneset előtt lett volna halál, vagy hogy élhetett volna más ember is Ádámon és Éván kívül. Illetve, hogy nem mindannyian tőlük származunk. Nincs olyan terület, ahol ellentmondás feszülne a Biblia és az evolúció tanítása között.”

Nagy Dávid reflexiója: „Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Biblia egyértelműen kizárja a bűneset előtti halált (Róm 5,12.14; 1Kor 11,21-22), vagy azt, hogy élhetett volna más ember is Ádámon és Éván kívül az Édenben (1Móz 2,18-25), vagy az Édenen kívül, hiszen kifejezetten kimondja, hogy ketten voltak (25. vers). És végül számos olyan terület van, amiben ellentmondás feszül a Biblia teremtésleírása és a darwini evolúció között. Ugyan több lehetőség van a teremtés hat napjának értelmezésére, de Walton tézise semmiképpen nem evangéliumi opció.”

Úgy gondolom tehát, hogy a fentiek alapján kollégám konklúziója nincs megalapozva, túl sok előfeltevéssel operál és nincs mögötte a kritikában megfogalmazottak alapján részéről sem mély exegetikai, sem mély hermeneutikai munka, ráadásul több helyen inkább indulatból, mintsem alapos átgondolásból született. Szeretnék azonban néhány dolgot hangsúlyozni.

Befejező gondolatok

Nem gondolom, hogy bárki, aki például a fiatal föld mellett teszi le a voksát kevésbé lenne keresztény vagy rosszabb teológus lenne, mint az, aki ezt elveti és máshogy értelmezi a Genezist. Az evangélium az, ami összeköt bennünket, és fentebb nem adott okot Nagy Dávid arra, hogy kijelenthessük: bármelyik tétel, illetve állítás ellentmondana az evangéliumnak.

Továbbá fontos mindannyiunk számára a Biblia tévedhetetlensége – azonban ezt sokszor összekeverjük a saját magyarázatunk tévedhetetlenségével, és ezzel nagyon kell vigyáznunk. A megfelelő alázattal kell közelítenünk a szöveg felé, a magyarázatok felé és egymás felé is. Sajnálom, hogy Nagy Dávid részéről ez néha elmaradt, de, és ezt fontosnak tartom külön kiemelni: továbbra sem neheztelek rá, vagy tartom rossz teológusnak, sőt. Krisztusban testvérek vagyunk. Ezt a reflexiómat éppen ezért nem indulatból, hanem az együtt gondolkodás jegyében, mindannyiunk okulására írtam annak a tudatában, hogy én magam sem vagyok tévedhetetlen. Viszont ugyanazért az evangéliumért harcolok, amiért a kritika alá vont reflexió szerzője.

Azt pedig, hogy John Walton további gondolatai evangéliumi opciók-e (tehát Nagy Dávid kritikájának második felét) egy következő reflexió alkalmával szeretném kifejteni. UPDATE: a kritika második fele elérhető: https://www.evangelikalcsoport.hu/2020/04/19/nagy-gergely-hogyan-ne-teologizaljunk/

„Elpusztul a népem, mert tudomány nélkül való.” Hóseás 4:6

A szerző Nagy Gergely, 32 éves, református teológus, lelkipásztor. 2015-ben diplomázott a Sárospataki Református Teológiai Akadémián,  ugyanebben az évben szentelték lelkésszé. A Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza. A Kálvinista Apologetika alapítója, rendszeres résztvevője formális vitáknak, kerekasztal-beszélgetéseknek, illetve előadó (római katolicizmus, homoszexualitás, ateizmus, hit- és tudomány kapcsolata stb.). A Rome Scholars and Leaders Network és az Evangelical Theological Society rendes tagja.