19
jún
2017

Az ószövetségi törvény relevanciája

/A keresztyén teológia egyik legvitatottabb kérdésének számít, hogy az ószövetségi törvény mennyire, milyen mértékben, és hogyan releváns a keresztyén ember életében. Jelen írásomban röviden szeretném ismertetni ezzel kapcsolatos meglátásaimat./

Mark Driscoll valóban helyesen ismerteti e honlapon közzétett, “Segítség az ószövetségi törvény értelmezéséhez” című írásában, hogy a klasszikus reformátori hagyomány az ószövetségi törvényt három fő csoportra osztja: ceremoniális, polgári, és erkölcsi törvényre.

Azt is jól ismerteti, hogy a klasszikus reformátori értelmezésben a három közül csak az erkölcsi törvény nem veszítette el érvényét. Vajon igaz-e ez? Talán kicsit furcsa a válaszom, de véleményem szerint igen is, meg nem is. Igaz, ha a törvénynek csak csak egy szintjét látjuk, de már nem ennyire egyértelmű a dolog, ha a törvénynek mindkét rétegét tekintetbe veszem.

A törvény két rétege

Jézus szavaiból kell kiindulnunk:

“Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában” (Mt 5,17-19).

Ezek a szavak nem azt sejtetik, – még ha nem is értelmezzük szó szerint az iótára és a vesszőre vonatkozó kitételt – hogy van a törvénynek egy jelentős csoportja, ami elveszítette érvényét. Ha ez igaz lenne, akkor azt implikálná, hogy a Bibliámban ezeket a részeket akár közölhetnék a végén egy függelékben, mint “Isten egykor releváns, ma már nem aktuális parancsa”. De ezek a szövegrészek benne vannak a Bibliámban, Isten igéjének nevezem őket, és Isten igéjeként olvasom, alkalomadtán prédikálok róluk, és normatív üzenetet fogalmazok meg belőlük kiindulva.

Állításom: mind a ceremoniális, mind a polgári, mind az erkölcsi törvény érvényben maradt. Ezt természetesen nem azt jelenti, hogy minden keresztyénnek be kell tartani a kóseritás szabályait, hosszúra kellene hagynia a szakállát, vagy hogy húsvétkor nem ehetne kovászos kenyeret. De akkor hogy? Ez attól függ, mit is nevezek törvénynek, az írott Tórát, vagy a szellemi Tórát. (Az “írott Tóra” kifejezést a rabbinikus irodalomból kölcsönöztem, de ott a párja a “szóbeli Tóra”, ami nagy részben a Talmudban kifejtett tanításokat jelenti.)

A szellemi Tóra nem más, mint Istennek örök, változhatatlan, és mindig érvényes törvénye, akarata. Az írott Tóra pedig nem más, mint a szellemi Tórának az adott kulturális, történeti, és vallástörténeti kontextusban, konkrét, írott törvényben megjelenő formája, amely az ószövetségi törvényben van előttünk.

A szellemi Tóra sohasem változik (Róm 7,12), – ahogy Isten sem – az írott Tóra változhat, egyes részei érvényüket veszíthetik, hatályon kívül kerülhetnek (Ef 2,15).

A írott Tórát néha absztrahálni kell, hogy megtaláljuk a szellemi Tórát. Jézus nem mást tett, mint absztrahálta az írott Tórát:

“Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták (Mt 22,34-40).

Az absztrakt Tórát néha konkretizálni kell, és visszatérni az írott Tórához, és a mögött megkeresni a szellemi Tórát. Erre Pál ad példát:

Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből” (1Tim 5,17-18 vö: 5Móz 25,4).

A keresztyén teológusnak az a feladata, ha a törvényről van szó, hogy az írott Tóra betűje mögött rátaláljon a szellemi Tórára, és azt, ha kell újrafogalmazva továbbadja, és így Isten örök és változhatatlan törvényének szerezzen érvényt. Nem a törvény változik, hanem annak konkrét megfogalmazása, végrehajtási utasításai, szankciói. 

Ehhez persze kor- és vallástörténeti, nyelvi ismeretekre van szükség, és mindenekelőtt a Szentlélek megvilágosító erejére.

Konkrét példák

“Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az Úr mindazokat, akik ilyet tesznek” (5Móz 22,5).

Az ókorban, de tulajdonképpen a 20. század első feléig a ruha jelezte és meghatározta egy ember társadalomban, családban elfoglalt szerepét. A parancsolat nem azt tiltja meg például egy nőnek, hogy farmert viseljen. Elsődleges szellemi értelme: ha nő vagy, légy nő, ha férfi vagy, légy férfi, az Isten által adott rendben.

“Ha új házat építesz, készíts korlátot a háztetőre, hogy vérontással ne szennyezd be házadat, ha valaki leesnék róla” (5Móz 22,8).

A ház nemcsak egy épület. A bét héber szó jelölhet családot, valakinek a háznépét is, lásd: “…én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józs 24,15b Károli). Ha új családot alapítasz, állítsd fel a korlátokat! Nem diktátorként, hanem a család papjaként, hogy a rád bízottakat baj ne érje.

Konklúzió

Látható, hogy máig érvényes és hasznos üzenete van az ószövetségi törvényeknek. A ceremoniális törvények mögött – bár az írott Tóra által megadott rend üdvtörténetileg eltöröltetett – ugyanígy máig, a keresztyén ember számára is érvényes normatív parancsok vannak. A polgári törvényeknek a szankció része töröltetett el, de szellemi tartalmuk szerint ugyanúgy tükör, fék, és ösztöke lehetnek számunkra. Ha a szeretet nagy parancsolata nem mutat utat egy konkrét esetben, vagy puszta szeretetből ártunk valakinek (vagy önmagunknak), érdemes megkeresni az örök törvény útmutatását.

Ez is érdekes lehet

Az ószövetségi törvény relevanciája – gyakorlati példa
Segítség az ószövetségi törvény értelmezéséhez (Mark Driscoll)