Az azonos neműek házasságát érintő kihívás: a vallásszabadságra leselkedő veszély

Az evangéliumi keresztyének számára nem kérdés, hogy Isten előtt érvényes házasság kizárólag csak egy férfi és egy nő élethosszig tartó hűségre épülő szövetségi kapcsolata lehet. Minden más, ezeket a kereteket feszegető, vagy kitágító kapcsolati forma kívül esik a biblikus házasság meghatározásán, és mint ilyen, illegitim, és Isten szemében bűn. Újabban azonban megjelent a kérdéssel kapcsolatban egy furcsa dilemma: vajon a melegek polgári „házasságát”, annak állami szinten történő bevezetését támogathatja-e egy keresztyén az egyház és az állam szétválasztásának elvére hivatkozva? Azon túl, hogy a hazai protestáns egyházak gyakorlatában szűkebb értelemben nem „házasságkötés”, hanem a már megkötött érvényes polgári házasságok isteni áldásban való részesítése történik, számos érv szól e megengedő álláspont ellen. Az alábbiakban Albert Mohler különféle platformokon kifejtett gondolatait olvashatjuk a témával kapcsolatban, amelyekre azért érdemes figyelnünk, mert Mohlert a Déli Baptista Teológiai Szeminárium elnökeként és az USA választópolgáraként közvetlenül érinti a radikálisan megváltozott társadalmi-jogi környezet: 2015. június 26-án ugyanis az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az Obergefell kontra Hodges ügyben hatályon kívül helyezte az azonos neműek házasságára vonatkozó összes állami tilalmat, legalizálta azt mind az ötven államban, arra kötelezve őket, hogy ismerjék el és tekintsék érvényesnek az ilyen jellegű házasságokat akkor is, ha más tagállamokban kötötték meg azokat. 

Albert Mohler: Az azonos neműek házasságát érintő kihívás

Vajon látszik rajtunk, hogy bár a világban élünk, de nem e világból valók vagyunk? Az egyháznak a kezdetektől fogva szembe kellett néznie azzal a kihívással, hogy reagáljon külső eseményekre, trendekre, ideológiákra és vitákra. Lényegénél fogva az egyház nem választhatja meg ezeket a kihívásokat – a világ kényszeríti rá ezeket a keresztényekre. A kérdés mindig az lesz ezekben a helyzetekben: mit tegyünk hát?

Ez most különösen sürgetőnek tűnik az azonos neműek együttélésének és házasságának megjelenése fényében az Egyesült Államokban és világszerte. Hogyan kellene az egyháznak reagálnia erre a kihívásra?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen gyorsan is megy végbe ez az erkölcsi forradalom, ami ezt a jelenséget kultúránk egyik legmeghatározóbb elemévé tette. Kevesebb, mint egy generáció alatt a homoszexualitás, amit korábban általánosan elítéltek, mostanra a szélesebb társadalom előtt is szinte teljesen elfogadottá vált.

Valódi erkölcsi fordulattal állunk itt szemben: az erkölcsi rendszerünk, az erkölcshöz való hozzáállásunk a feje tetejére állt. Azokban a társadalmakban, ahol a homoszexualitást nemrég még elítélték, már az számít bűnnek, ha valaki szerint a homoszexualitás valamilyen módon helytelen. Új szexuális erkölcs váltotta fel a régit, és azokat, akik még mindig ragaszkodnak a régi erkölcshöz, morálisan elmaradottnak tekintik. Az új erkölcsiség tekintélyes hangadóinak egyetlen lényeges követelése az egyházzal szemben az, hogy azonosuljon ezzel az új ágendával.

Mindez kulturális szempontból rendkívül kényelmetlen helyzetet teremt a Szentírás tekintélye mellett hűségesen kitartó igaz egyház számára. Egyszerűen fogalmazva: nem csatlakozhatunk a többségi társadalom kultúrájához a homoszexualitás normalizálásában és a társadalom átformálásában, csak azért, hogy megfeleljünk ezen új erkölcsiség elvárásainak. Az azonos neműek élettársi kapcsolatának elismerése és az azonos neműek házasságának legalizálása központi szerepet játszik ebben az ügyben.

A liberális egyházak és felekezetek csatlakoznak ehhez a projekthez – egyesek gyorsabban és lelkesebben, mint mások. Óriási a kulturális nyomás, és csak azok az egyházak fognak ellenállni annak a nyomásnak, hogy magukat és üzenetüket az új erkölcsiséghez igazítsák, amelyek hűek maradnak a Szentíráshoz.

Mitévő legyen hát az igaz egyház? Először is, kompromisszumok nélkül ki kell állnunk a Biblia tekintélye, valamint a szexuális viselkedés és erkölcs azon alapelvei mellett, amelyeket Isten oly világosan kinyilatkoztatott az Igében. A Biblia szexualitásra vonatkozó erkölcsi normái az emberiség Isten képmására való teremtettségén alapulnak; férfinak és nőnek teremtettünk, és a házassági szövetség keretein belül kaptuk meg a nemi élet ajándékát – ez csakis a házassági szövetség keretein belülre szól, ami kizárólag egy férfi és egy nő között tekinthető érvényesnek, mindaddig, amíg a felek életben vannak.

A Biblia szexualitással kapcsolatos tanítását a legegyszerűbben úgy foglalhatjuk össze, ha azzal kezdjük, hogy Isten a szexre csak a házassági szövetség keretein belül, egy férfi és egy nő között adja áldását. Arról se feledkezzünk meg, hogy bármilyen, e szövetségi kapcsolaton kívül megvalósuló szexuális jellegű érintkezés, kifejezetten tiltva van. Keresztényként tudjuk, hogy ezek a tilalmak a javunkat szolgálják, és hogy ezek elutasítása egyenlő az Isten elleni erkölcsi lázadással. Azt is tudjuk, hogy a Biblia tilt minden azonos nemű személyek közötti szexuális érintkezést és viselkedési formát. Tudjuk tehát, hogy a homoszexualitás bűn, hogy azt bármilyen módon áldásban részesíteni szintén bűn, és hogy a bűn normalizálása nem vezethet az ember kiteljesedéséhez.

Másodszor, fel kell ismernünk, hogy mi forog kockán. A házasság mindenekelőtt egy közintézmény. Mindig is az volt. A történelem során a társadalmak különleges elismerést és kiváltságokat biztosítottak a házasságnak, mert ez az emberi kultúra alapját jelentő legfontosabb intézmény. A házasság szabályozza a kapcsolatokat, a szexualitást, a szaporodást, a vérségi köteléket, a rokoni kapcsolatokat és a család felépítését. De a házasságnak volt egy másik nagyon fontos funkciója is: szabályozta az erkölcsöt.

Ezért olyan sürgető és lényeges az azonos neműek „házasságával” kapcsolatos kihívás. A házasság újradefiniálása sohasem pusztán a házasságról szól – a reprodukció és a szülői szerep újradefiniálásához vezet, hatalmas következményekkel járó jogi forradalmat idéz elő, egy régi társadalmi rendet valami teljesen újjal vált fel, és egy új erkölcsi paradigma elfogadására kötelez. Ez utóbbi különösen fontos. A házasság éppen a kultúrában betöltött központi szerepénél fogva tanít erkölcsre. A házasság új koncepciójával viszont új erkölcsiség jön létre, amelyet hihetetlen társadalmi nyomás és végül jogi fenyegetések révén próbálnak érvényesíteni.

Harmadszor, gyorsan kell cselekednünk, hogy mielőbb megismertessük a keresztényekkel a házassággal kapcsolatos igazságot, és a szexualitással kapcsolatos isteni tervet a maga gazdagságában és szépségében. Olyan lelkipásztori szemléletet kell kialakítanunk, amely hű a Szentíráshoz, illetve fel kell fegyvereznünk a hívők ezen nemzedékét, hogy ellen tudjanak állni a kulturális nyomásnak, és valóban keresztényi módon tudjanak reagálni rá.

Végül, és ez a legfontosabb, ennek a kihívásnak Jézus Krisztus evangéliumához kell elvezetnie bennünket. A keresztényeknek kell elsőként megérteniük, mégpedig az evangélium fényében, hogy milyen kihívással is állnak szemben. Elvégre mi is akkor ismerjük fel e spirituális jellegű lázadást, amikor belátjuk, hogy mi magunk is lázadtunk Isten ellen, mielőtt még Isten kegyelme leigázott volna bennünket. Tudjuk, mit jelent az erkölcsi zűrzavar, hiszen Isten Igéjének megvilágosító ereje nélkül mi is abban vergődnénk.

A bűn okozta önámításból nincs más szabadulás, csak a Jézus Krisztusban való megváltás, amit elnyertünk. Miközben mindazt meg kell tennünk, amit e kihívás megkövetel tőlünk, a hívő egyháznak elsősorban mégiscsak arra az egy dologra kell összpontosítania az energiáit, amiről mindannyian tudjuk, hogy kötelességünk megtenni: hirdetni, tanítani és élni Jézus Krisztus evangéliumát.

***

Albert Mohler reakciója az USA Legfelsőbb Bíróságának azonos neműek házasságát érintő döntése kapcsán

SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: Az alábbiakban R. Albert Mohler Jr., a Déli Baptista Teológiai Szeminárium elnöke nyilatkozik az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának azonos neműek házasságával kapcsolatos döntéséről:

Minden megváltozott, és semmi sem változott. A Legfelsőbb Bíróság mai döntése súlyos támadás az egy férfi és egy nő házastársi szövetségét jelentő házasság ellen. Az ország legfelsőbb bírósága 5-4 arányban hozott döntésében most mind az 50 államra ráerőltette a házasságot újraértelmező rendeletét.

Ahogy Roberts főbíró fogalmazott a döntéshez csatolt különvéleményében: „A többség döntése akaratnyilvánítás, nem pedig jogi ítélet”.

A Kennedy bíró által megfogalmazott többségi álláspont szerint az azonos nemű párok házassághoz való joga a szexualitással kapcsolatos egyéni autonómián, a házasságon mint alapvető jogon, a házasságon mint a gyermeknevelés privilegizált kontextusán, valamint a házasság mint a civilizáció központi elemének fenntartásán alapul. De a többségnek e pontok mindegyikénél újra kellett definiálnia a házasságot ahhoz, hogy érvelése megálljon. A Bíróság nem pusztán elrendelte az azonos nemű párok házasságkötésének engedélyezését, hanem alapjaiban értelmezte újra magát a házasságot.

A többség által előadott leleményes jogi érvelés egyértelműen nyomon követhető Kennedy bíró korábbi döntéseiben, köztük a Lawrence (2003) és a Windsor (2013) ítéletekben, ráadásul saját döntéseire hivatkozik jogi precedensként. Amint a főbíró világossá teszi, Kennedy bíró és a többségben lévő bírótársai legalizálni akarták az azonos neműek házasságát, a céljuk eléréséhez pedig kitaláltak egy alkotmányos elméletet. Valójában csak kinyilvánították az akaratukat jogi ítéletnek álcázva azt.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az ország legfelsőbb szintű törvényhozó testülete, döntései ellen nem lehet fellebbezni magasabb testülethez. De a Legfelsőbb Bíróság, mint minden emberi intézmény és egyén, előbb-utóbb két nálánál magasabbrendű bírósággal fog szembekerülni. Az első a történelem ítélőszéke lesz, amely olyan ítéletet fog hozni, ami véleményem szerint zavarba fogja hozni ezt a bíróságot is, és leleplezi veszélyes irányvonalát. A precedensek és az ebben a döntésben megfogalmazott érvek nem korlátozódhatnak az azonos nemű párok házasságkötési jogára. Ha az egyéni autonómia és e kapcsolatokat megillető egyenlő védelem azt jelenti, hogy az azonos nemű pároktól nem lehet megtagadni azt, amit most a házasság alapvető jogaként határoznak meg, akkor mások is bejelentkezhetnek majd ugyanerre az érvre hivatkozva. E testület a saját maga által ásott verembe esett bele, és még nagy károkat fog okozni ennek a nemzetnek és az abban élő családoknak. A másik ítélőszék, amely előtt egyszer mindannyiunknak meg kell állnunk, az isteni ítélet helye lesz. Az angolszász világban évszázadok óta a házassági szertartásokban szerepel az a figyelmeztetés, hogy amit az Isten egybekötött, azt az ember – vagy egy emberekből álló bíróság – szét ne válassza. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága most pontosan ezt tette.

A vallásszabadságot fenyegető veszély, amelyet ez a döntés jelent mindannyiunk számára, egyértelmű, jelenvaló és elkerülhetetlen. Az ellenkezőjét bizonygatva, jogi értelemben a többség ebben a határozatban minden olyan vallási intézményt veszélybe sodort, amely továbbra is ragaszkodik abbéli teológiai meggyőződéséhez, ami a házasság definícióját egy férfi és egy nő szövetségére korlátozza. Ez a fenyegetés minden olyan vallásos állampolgárra vagy gyülekezetre kiterjed, amely kiáll a hívők évezredek óta vallott meggyőződéséért.

Ilyen értelemben most minden megváltozott. Az ország legfelsőbb bírósága újraértelmezte a házasság intézményét. Azoknak, akik nem tudják elfogadni erkölcsi szempontból végső igazságként a házasságnak ezt az újradefiniálását, tudomásul kell venniük, hogy a nemzet házasságra vonatkozó törvényeit igazából akaratunk ellenére fogják meghozni. El kell ismernünk a Legfelsőbb Bíróság tekintélyét a törvényeket illetően. A keresztényeknek kötelezniük kell magukat arra, hogy jó polgárok és jó szomszédok legyenek, még akkor is, ha a házasságnak ezt az újradefiniálását a gyülekezeteinkben és a személyes életünkben nem tudjuk elfogadni.

Küzdenünk kell a házasságért, mint Isten emberiségnek szóló ajándékáért – egy olyan ajándékért, amely központi és lényegi szerepet tölt be az emberek boldogulásában, és amely egy férfi és egy nő házastársi kapcsolatára korlátozódik. Küzdenünk kell a mindenki számára biztosított vallásszabadságért, és az energiáinkat arra kell összpontosítanunk, hogy megvédjük a keresztény polgárok és keresztény intézmények azon jogát, hogy a keresztényi meggyőződésük szerint tanítsanak és működjenek.

Nem hallgathatunk, és nem csatlakozhatunk ahhoz az erkölcsi forradalomhoz, amely szöges ellentétben áll azzal, amit a Teremtő szerintünk eltervezett számunkra, és amit nekünk szánt és nekünk adott. Nem hallgathatunk, és nem mondhatunk le arról, hogy küzdjünk a házasságért, mint egy férfi és egy nő szövetségéért.

Bizonyos értelemben minden megváltozott, ugyanakkor semmi sem változott. A kulturális és a jogi környezet megváltozott, és ez szerintünk káros hatással lesz felebarátainkra. De a keresztényi felelősségünk nem változott. Az a feladatunk, hogy kiálljunk az egy férfi és egy nő szövetségét jelentő házasság mellett, hogy megóvjuk és őrizzük azt, és hogy szeretetben hirdessük az igazságot. Kötelességünk ezen túl a házassággal kapcsolatos igazságot a saját életünkben, a saját házasságunkban, a saját családunkban és a saját gyülekezetünkben is képviselnünk.

Arra kaptunk elhívást, hogy az igazságot képviseljük, még akkor is, ha az igazság nem népszerű, és akkor is, ha az igazságot a körülöttünk lévő kultúra tagadja. A keresztények már korábban is kerültek ilyen helyzetbe, és ezután is fognak. Sem Isten igazsága, sem a Szentírás, sem Jézus Krisztus evangéliuma nem változik, ahogy az egyház küldetése sem. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8).

***

A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt azonos neműek közötti házasság
nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket

Az alábbiak, amelyek 2016-ban, egy, az USA-ban megrendezett, és az azonos neműek házasságát kodifikáló legfelsőbb bírósági döntést tematizáló konferencián hangzottak el (ugyancsak Al Mohler részéről), kiváló összefoglalását nyújtják annak, hogy az azonos neműek ún. „házassága” miért nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket:

„Csak még egy dolgot szeretnék mondani, mégpedig azt, hogy (…) ez (, a melegházasság/ford.,) nem fog működni. Úgy értem, ezt tudjuk. Az úgynevezett azonos neműek házasságával kapcsolatos elvárások nem fognak teljesülni, hiszen már most sem működik. Anthony Kennedy bíró az Obergefell ügyben hozott többségi döntésében úgy fogalmazott, hogy az egyik ok, amiért ezt meg kell tennünk (ti. bevezetni az azonos neműek közötti házasságot/ford.), hogy jelenleg az azonos nemű párokra úgy tekintenek, mintha törvényen kívüliek volnának, és a házasság intézménye erre majd megoldást kínál. De nem fog. Azt látjuk, hogy az azonos neműek szakmányban „válnak”. A törvényjavaslat nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Egyedül Krisztus az, aki betöltheti azt. És nekünk ott kell állnunk azok mellett az emberek mellett, akik e kulturális forradalom közepette iszonyú nagy sebeket fognak szerezni, mert ez a forradalom nem tudja beváltani az ígéreteit. Ott kell lennünk Krisztus evangéliumával.