6
dec
2018

A bibliai hermeneutikáról szóló Chicagói Nyilatkozat (Chicago II.)

A jelen nyilatkozatot először olvashatjuk magyar nyelven. Így a Chicagói Nyilatkozat(ok) mindhárom része elérhető oldalunkon magyar fordításban:

A bibliai hermeneutikáról szóló Chicagói Nyilatkozat (Chicago II.)

A Bibliai Tévedhetetlenség Nemzetközi Tanácsának első konferenciájára 1978 október 26. és 28. között került sor Chicagóban, azzal a céllal, hogy újra megerősítse az Írás tévedhetetlenségének tanát, tisztázza a tévedhetetlenség jelentését, illetve hogy felhívja a figyelmet a tévedhetetlenségtől való eltérés veszélyeire.

Az első konferencia óta eltelt hét év során Isten várakozásainkat felülmúlóan megáldotta erőfeszítéseinket. Örömteli látni, hogy sorra hasznos irodalmak jelentek meg a tévedhetetlenséggel kapcsolatban, másrészt örömünkre szolgál, hogy egyre többen elköteleződnek a téma iránt. Ez egy újabb ok Istenünk dicséretére.

Alighogy lezárult az első konferencia munkája, nyilvánvalóvá vált, hogy van még egy lényeges feladat, amivel meg kell birkóznunk. Bár tisztában voltunk azzal, hogy a Biblia tévedhetetlenségével kapcsolatos meggyőződés alapvető fontosságú a tekintély szempontjából, mégis – úgy gondoltuk -, hogy e meggyőződés csak annyiban lehet megalapozott, amennyiben a Szentírás helyes értelmezésével párosul. Így szükség volt egy második találkozóra is. Két évig tartottak az előkészületek. Közben elkészültek a hermeneutikai elvekre és módszerekre vonatkozó dokumentációk is. E fáradozások tetőpontja az 1982 november 10-13. között Chicagóban tartott konferencia volt, amelyen aláíróként mi magunk is részt vettünk. 

Az 1978-as Chicagói Nyilatkozathoz hasonlóan megvallások és tagadások formájában tesszük közzé munkánk eredményét, melynek során a hermeneutikai problémákat és elveket próbáltuk tisztázni. Nem törekedtünk a témában felmerülő kérdések teljes és szisztematikus feldolgozására. Mégis, ezek a megvallások és tagadások a konferencia mintegy száz résztvevőjének és megfigyelőjének konszenzusos álláspontját képviselik. 

Rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk a tanácskozás során. Imádkozunk, hogy Isten tegye fáradozásainkat gyümölcsözővé, képessé téve minket és másokat is arra, hogy még “helyesebben hasogassuk az igazság igéjét” (2Tim 2,15).

I.

  • Megvalljuk, hogy a Szentírás normatív tekintélye egyenlő Isten tekintélyével, és hogy ezt Jézus Krisztus, az egyház Ura is tanúsítja. 
  • Elutasítjuk, hogy legitim volna Jézus Krisztus tekintélyét elszakítani a Szentírás tekintélyétől, vagy hogy helyes volna a kettőt szembeállítani egymással. 

II.

  • Megvalljuk, hogy miként Krisztus is isten és ember egy személyben, úgy a Szentírás is feloszthatatlanul isteni és emberi szó. 
  • Elutasítjuk, hogy a Szentírás alázatos, emberi formájából az következne, hogy tartalmaz tévedéseket, hiszen Krisztus emberi természetétől még megaláztatásában is idegen volt a bűn.

III.

  • Megvalljuk, hogy Jézus Krisztus személye és megváltói műve áll az egész Szentírás középpontjában.
  • Elutasítjuk, hogy helyes lehet bármilyen bibliamagyarázati módszer, amely elveti a Szentírás krisztocentrikus természetét vagy elhomályosítja azt.

IV.

  • Megvalljuk, hogy a Szentlélek, aki inspirálta a Szentírást, ma az Íráson keresztül munkálkodik, hogy hitet ébresszen bennünk annak üzenete iránt.
  • Elutasítjuk, hogy a Szentlélek valaha is bárkit olyanra tanítana, ami ellentétes a Szentírás tanításával.

V.

  • Megvalljuk, hogy a Szentlélek lehetővé teszi a hívők számára, hogy a Szentírás üzenetét megértsék és alkalmazzák azt az életükre. 
  • Elutasítjuk, hogy a természeti ember (értsd: újjá nem született/szerk.) képes lenne a Szentlélek munkája nélkül lelki módon megismerni a Biblia üzenetét. 

VI.

  • Megvalljuk, hogy a Biblia Isten igazságát állítások és kijelentések formájában fejezi ki. Kijelentjük, hogy a bibliai igazság egyrészt objektív, másrészt abszolút. Továbbá megvalljuk, hogy egy állítás akkor igaz, ha a dolgokat úgy ábrázolja, amilyenek azok a valóságban, és akkor hamis, ha tévesen mutatja be a tényeket. 
  • Elutasítjuk azt a nézetet, hogy a bibliai igazság csak arra szolgál, hogy elvezessen minket bölcsen az üdvösségre. Elutasítjuk továbbá, hogy a hibát csak úgy lehetne definiálni, mint szándékos félrevezetést.

VII.

  • Megvalljuk, hogy az egyes bibliai szövegek üzenete egyedi, konkrét és rögzített.
  • Elutasítjuk, hogy ennek a konkrét üzenetnek a felismerése kizárná ezen üzenet alkalmazásának sokféleségét. 

VIII.

  • Megvalljuk, hogy a Bibliában vannak olyan tanítások és rendelkezések, amelyek minden kulturális kontextusra és helyzetre alkalmazhatók, de vannak olyanok is – és ezt maga a Szentírás is egyértelművé teszi -, amelyek csak bizonyos szituációkra vonatkoznak.
  • Elutasítjuk, hogy kulturális tényezők határoznák meg, hogy a Szentírás mely parancsait tartjuk általánosnak vagy helyzetfüggőnek. Továbbá elutasítjuk, hogy mindenkire érvényes parancsokat kulturális vagy helyzetfüggő tényezők valaha is viszonylagossá tehetnek.

IX.

  • Megvalljuk, hogy a hermeneutika fogalma, amely történelmileg az exegezis szabályait jelölte, jogosan kiterjedhet mindarra, ami a bibliai kijelentésnek és annak életünkre vonatkozó konzekvenciáinak megértéséhez hozzátartozik. 
  • Elutasítjuk, hogy a Szentírást magyarázó személy értelmezéséből meghatározható vagy levezethető lenne az Írás üzenete. Ezért elutasítjuk azt az elképzelést, miszerint a Szentírás szerzőit és a bibliai szöveg magyarázóit büntetlenül egy kalap alá lehetve vonni. Tehát a Szentírás üzenete bizonyos mértékig csak korlátolt számú értelmezést tesz lehetővé a bibliai szöveget vizsgáló ember számára. 

X.

  • Megvalljuk, hogy az Írás Isten igazságát az irodalmi formák gazdag sokféleségén keresztül közvetíti számunkra. 
  • Elutasítjuk, hogy az emberi nyelvben rejlő korlátok alkalmatlanná tennék az Írást arra, hogy Isten üzenetének közvetítőjévé váljon. 

XI.

  • Megvalljuk, hogy az Írás szövegének fordításai Isten ismeretét minden időbeli és kulturális határon átívelően képesek közvetíteni.
  • Elutasítjuk, hogy a bibliai szöveg jelentése olyan szorosan kapcsolódna ahhoz kultúrához, amelyben létrejött, hogy e jelentés megértése más kultúrákon belül lehetetlen lenne. 

XII.

  • Megvalljuk, hogy a Szentírása fordításakor kizárólag olyan kifejezéseket használhatunk, melyek a bibliai tanítás torzítások nélküli megértését segítik az adott kultúrában.
  • Elutasítjuk azoknak a módszereknek a legitimitását, amelyek figyelmen kívül hagyják az interkulturális kommunikáció követelményeit, vagy e folyamatban – a Biblia üzenetének kultúrákon átívelő közvetítése és alkalmazása során  – torzítják a bibliai szöveg jelentését.  

XIII. 

  • Megvalljuk, hogy szükséges tudatosítanunk azt a tényt, hogy a Szentírás különbözői részei más irodalmi műfajokba sorolhatók formájuk és stílusuk szerint, továbbá, hogy mindez lényeges a helyes exegézishez. Ezért a műfajkritikát méltányoljuk, mint a bibliai tudományok egyikét. 
  • Elutasítjuk, hogy a történetiséget mellőző műfajok kategóriájába lehetne sorolni olyan bibliai elbeszéléseket, amelyek tényszerű beszámolóként tekintenek magukra.

XIV. 

  • Megvalljuk, hogy a különféle eseményekről, beszédekről és kijelentésekről szóló bibliai beszámolók – jóllehet sokféle, a tárgynak megfelelő irodalmi formában kerültek megfogalmazásra – mindig összhangban vannak a történelmi tényekkel.
  • Elutasítjuk, hogy a Szentírásban szereplő eseményeket, beszédeket vagy kijelentéseket a bibliai írók találták volna ki, vagy azok, akikhez a bibliai szerzők által idézett és felhasznált hagyományok köthetők. 

XV. 

  • Megvalljuk, hogy a Bibliát eredeti értelméhez hűen kell magyarázni. A szó szerinti értelem alatt a grammatikai-történeti értelmet, vagy jelentést értjük, ami megegyezik a szöveg írójának eredeti szándékával. A szó szerinti értelemnek megfelelő magyarázat számol a szövegben fellelhető szófordulatokkal és a képes beszéddel.
  • Elutasítunk minden olyan megközelítést, amely nem támogatja a Szentírás szó szerinti értelmezését.

XVI.

  • Megvalljuk, hogy szabad, sőt szükséges legitim kritikai módszereket alkalmazni, amikor a kanonikus szöveget és annak jelentését szeretnék meghatározni. 
  • Elutasítjuk, hogy jogos volna megengedni a bibliakritika olyan módszereinek használatát, amelyek megkérdőjelezik a bibliai szerzők által közvetített üzenet (=kifejezésre juttatott jelentés) igazságát és annak teljességét, vagy bármilyen más bibliai tanítást. 

XVII.

  • Megvalljuk, hogy a Szentírás egységes, harmonikus és konzisztens, és kijelentjük, hogy a Szentírás önmaga legjobb magyarázója. 
  • Elutasítjuk a Szentírás olyan módon történő magyarázatát, amikor azt sugalljuk, hogy az egyik szakasz korrigálja a másikat, vagy szembemegy a másikkal. Elutasítjuk, hogy a Szentírás későbbi írói a Szentírás korábbi szakaszait hibásan magyarázták volna, amikor ezeket idézik vagy amikor hivatkoznak rájuk. 

XVIII.

  • Megvalljuk, hogy amikor a Biblia önmagát magyarázza, azt mindig helyesen teszi, és hogy ez soha nem jelent eltérést az inspirált szöveg eredeti jelentésétől, hanem mélyebb megértéséhez vezet. A prófétai szó egyetlen és konkrét jelentése nem zárja ki, hogy már a próféta is teljes mértékben megértette, hogy mire vonatkozik az üzenete, bár azt is valljuk, hogy ez nem szükségszerű. A konkrét üzenet mindig megfelelt Isten szándékának, ezt bizonyítja az is, hogy később ezek beteljesedtek. 
  • Elutasítjuk, hogy a Biblia írói minden esetben megértették szavaik és üzenetük végső következményeit.

XIX.

  • Megvalljuk, hogy bármilyen előzetes megértéssel közelít a Szentíráshoz annak magyarázója, ez sosem mondhat ellent magának az Írásnak, ha mégis, felül kell bírálnia nézeteit a kijelentés fényében. 
  • Elutasítjuk, hogy a Szentírásnak meg kellene felelnie olyan, vele összeegyeztethetlen rendszerek előfeltevéseinek, mint a naturalizmus, az evolúció elmélet, a szcientizmus, a szekularizmus, a szekuláris humanizmus vagy a relativizmus. 

XX.

  • Megvalljuk, hogy mivel Isten minden igazság szerzője – legyen szó bibliai, vagy Bibilián kívüli igazságról -, ezért ezek között nincs ellentmondás, valamint összetartoznak. Megvalljuk, hogy a Biblia igazat mond, amikor természetre, történelemre, vagy bármi másra vonatkozó kérdéseket érint. Továbbá megvalljuk, hogy egyes esetekben a Biblián kívüli adatok, információk értékesek lehetnek, mert segítségükkel tisztázhatjuk, hogy mit tanít a Szentírás, a téves értelmezéseket pedig korrigálhatjuk.
  • Elutasítjuk, hogy Biblián kívüli nézetek bármikor is cáfolhatnák a Szentírás tanítását, vagy fontosabbak lehetnének annál. 

XXI.

  • Megvalljuk, hogy a speciális és az általános kijelentés összhangban van, ezért a Biblia tanítása és a természettudományos tények sosem mondanak ellent egymásnak. 
  • Elutasítjuk, hogy bármilyen, valóban tudományosnak nevezhető tény összeegyeztethetlen lenne a Szentírás bármely szakaszának helyes értelmezésével.

XXII.

  • Megvalljuk, hogy a Gen 1-11 tényszerű beszámoló, csakúgy, mint Mózes első könyvének további részei. 
  • Elutasítjuk a Gen 1-11 mitikus értelmezését, továbbá azt, hogy a Föld történetével és az ember eredetével kapcsolatos tudományos hipotézisek felülírhatnák bármikor is a Szentírás teremtésről szóló tanítását.  

XXIII.

  • Megvalljuk, hogy az Írás teljes mértékben érthető, különösen ami a bűnből való megváltás üzenetét illeti.
  • Elutasítjuk azt a nézetet, mely szerint a Szentírás minden egyes része egyaránt érthető, vagy, hogy minden egyes része ugyanolyan jelentőséggel bírna a megváltás tekintetében. 

XXIV.

  • Megvalljuk, hogy a Szentírás érthető a bibliatudósok szakvéleménye nélkül is. 
  • Elutasítjuk, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a Biblia tudományos vizsgálatának eredményeit.

XXV.

  • Megvalljuk, hogy kizárólag az a típusú igehirdetés közvetítheti megfelelően az isteni kinyilatkoztatást, és csak az alkalmazza ezt a kinyilatkoztatást helyesen az életre, amelyik Isten szavát megbízható módon magyarázza. 
  • Elutasítjuk, hogy az igehirdető az Írás szövegétől függetlenül bármiféle, Istennek tulajdonított üzenettel rendelkezhetne.

Fordította: Márkus Tamás András, református lelkész

Forrás: https://library.dts.edu/Pages/TL/Special/ICBI_2.pdf

Ez is érdekelhet

A bibliai tévedhetetlenség tantétele és annak relevanciája, II. rész – a bibliai tévedhetetlenség körüli 20. századi viták és a Chicagói Nyilatkozat
A bibliai tévedhetetlenség tantétele és annak relevanciája, I. rész – a bibliai tévedhetetlenség körüli 20. századi viták és a Chicagói Nyilatkozat
Az evangéliumi hermeneutika fundamentuma: a Szentírás – helyesen értelmezett – tévedhetetlensége / Reakció a Fabiny Tibor által szerkesztett Túl a literalizmuson című kötetre, 2. rész
Az evangéliumi hermeneutika fundamentuma: a Szentírás – helyesen értelmezett – tévedhetetlensége / Reakció a Fabiny Tibor által szerkesztett Túl a literalizmuson című kötetre, 1. rész