A 2025-ös év 10 + 1 legfontosabb teológiai eseménye
A fordító előszava
Előrebocsátom, hogy a The Gospel Coalition (TGC) által 2010 óta rendszeresen kiadott évértékelő összefoglaló sorozat természetesen szubjektív, és érthető módon amerikai hangsúlyokat tartalmaz. Ezzel nincs is gond, hiszen az USA és nyugati világunk meghatározó szerepet tölt be a kereszténység történetében. Ez akkor is így van, ha közben a globális Dél és Kelet fokozatosan – de számarányában biztosan – átveszi a vezető szerepet vallási téren.
Nemrég hallottam, hogy valaki nehezményezte, miért ennyire domináns az angolszász teológia hatása hazánkban is, holott, mint mondta, nem csak ott művelnek magas szinten hittudományt. Ez vitathatatlan. Gondoljunk csak a hispán-spanyol vagy éppen a francia vonalra, nem is beszélve az afrikai és ázsiai (pl. japán) művészekre, társadalomtudósokra, teológusokra. Az alábbiakban mégis tengerentúli szemüvegen keresztül – egy fontos hazai kiegészítéssel – számba vesszük az idei 10 + 1 legfontosabb teológiai eseményt.
A plusz egy az egy magyar vonatkozás lesz, mely kétségtelenül felkavarta és meghatározta kis hazánk (evangéliumi) közbeszédét. Következzék tehát először a 10 elemből álló felsorolás fordítása, melyről Collin Hansen és Melissa Kruger ebben a podcastben is beszélgetett. Meghallgatható és el is olvasható tehát a lista, mindazonáltal nem teljesen ugyanaz, így érdemes mindkét anyagot megnézni, hallgatni, olvasni. Hála a szerzőnek és a TGC-nek, hogy számba vették 2025 legfontosabb teológiai eseményeit. BÚÉK!
2025 egyik legemlékezetesebb momentuma valószínűleg ez lehetett. A világ legnépszerűbb podcast-műsorvezetője egy terjedelmes interjúban felmutatta a P52 másolatát, az Újszövetség legrégebbi töredékét. Ezt a Joe Rogan és a kanadai Ontarióból származó Wes Huff közötti epizódot, amelyből kitűnik a fiatal keresztény apologéta alázatossága és kimeríthetetlen tudása, közel nyolcmillió alkalommal tekintették meg eddig a YouTube-on. Kell más bizonyíték, hogy a kereszténység visszatért az Egyesült Államokba?
Tíz hónappal később a Gallup címlapjára került, hogy egy 2007 óta tartó felmérés adatai szerint az egyik legnagyobb tízéves visszaesést regisztrálták a vallásosság terén a Föld összes országában. 2025-ben az amerikai felnőttek csupán 49%-a nyilatkozott úgy, hogy a vallás fontos része a mindennapi életének, szemben a 2015-ös 66%-kal. A Gallup közel húsz év alatt százhatvan országot vizsgált meg, amelyek közül csak tizennégyben talált tizenöt százalékpontnál nagyobb csökkenést egy évtized alatt. Kell más bizonyíték arra, hogy hanyatlik a kereszténység az Egyesült Államokban?
2025-re visszatekintve csak vesszőket látunk, pontokat sehol. Nem sok minden dőlt el az elmúlt évben. A hírek többsége azt latolgatja, mi következhet. Megmarad-e a törékeny béke Izraelben? Mi lesz Gázával? Beleegyezik-e Ukrajna és Oroszország az Egyesült Államok által közvetített megállapodásba? Újjáépíti-e Irán a nukleáris programját? Lesz-e, aki meg akarja és meg is tudja állítani a keresztények elleni erőszakot Nigériában? Tud-e az amerikai jobboldal határt szabni a fizetett provokátoroknak? Vajon a demokraták a szocializmust fogják-e támogatni vagy inkább azt a fajta lokális patchwork-pártpolitikát, amely segített nekik felépülni a korábbi vereségekből? Nem tudjuk.
Legalábbis az Egyesült Államokat tekintve valószínűleg nem látunk széles körű lelki megújulást (kivéve talán a Z generáció tagjait, akik a legrendszeresebb templomba járók lettek). A kereszténység 2000 óta tartó hanyatlása valószínűleg lelassult, ha nem is állt meg, ahogy azt a Pew jelentése idén feltárta. Üdv a metamodernizmusban, amely új kihívásokkal és lehetőségekkel próbálja szintetizálni a gyülekezet számára már bevált elemeket! Nem vagy-vagy helyzetben élünk, hanem a „mindkettőében” – a pont helyett a vessző korszakában.
Miközben olvassák ezt az éves visszatekintést, amelyben megpróbálom számba venni az év legfontosabb teológiai történéseit, fel fogják tenni a kérdést: Mit jelent mindez a jövőre nézve? Mint mindig, amerikai szemszögből írok, mint olyasvalaki, aki egyetért a The Gospel Coalition hitvallási nyilatkozatával. Az Önök listája valószínűleg más lesz. De csak Isten tudja, mi vár ránk 2026-ban. Tekintsünk majd vissza jövőre is.
10. Kína negyven év viszonylatában a legnagyobb razziát indította a városi házi gyülekezetek ellen
A Zion Church gyülekezet ötezer tagra és ötven helyszínre terjedő növekedése felkeltette a kínai hatóságok figyelmét, akik októberben elrendelték az alapító lelkész, Ezra Jin és közel harminc további személy letartóztatását az országban. A kormány 2018-ban kezdte megfigyelni Jint, amikor Kína az Early Rain Covenant Churchből származó Wang Yi letartóztatásával jelezte szándékát, hogy bezáratja a házi gyülekezeteket. A Zion mint az egyik legnagyobb pekingi gyülekezet a Covid19-járvány idején városi hálózattá nőtte ki magát, és idén őrizetbe vették a vezetőit többek között Csengtu, Sencsen és Sanghaj városokban.
Jin a börtönből írt levelében hangsúlyozza: „Nem ellenezzük a párbeszédet a kormánnyal, és nem is szállunk szembe vele, sokkal inkább a hatóságok iránti engedelmességet hangsúlyozzuk.” Marco Rubio amerikai külügyminiszter elítélte a letartóztatásokat, és felszólította a Kínai Kommunista Pártot, hogy engedje meg a hívőknek, beleértve a házi gyülekezetek keresztényeit is, hogy „retorziótól való félelem nélkül vegyenek részt vallási tevékenységekben”.
9. John MacArthur és más neves bibliai vezetők, tanítók halála óriási űrt hagy maga után
Ha önállóan vagy kis csoportban tanulmányoztad a Bibliát, legalább harminc éven át jó eséllyel találtál segítséget John MacArthur vagy Kay Arthur munkáiban, akik mindketten 2025-ben hunytak el. MacArthur magyarázó prédikációi alapot teremtettek a reformált teológia terjedéséhez a világban, míg Arthur a fiatalabb női generációkat inspirálta arra, hogy komolyan foglalkozzanak induktív módszerű bibliatanulmányozással. Közreadott és elhangzott gondolataik továbbra is hatással vannak azokra a keresztényekre, akik a változatlan, örökké élő és ható igét tanulmányozzák. De hosszú ideig tartó vezetését követően MacArthur a Shepherds Conference, a Grace Community Church, a The Master’s University és a The Master’s Seminary intézményeiben is hatalmas űrt hagyott maga után.
Voddie Baucham, aki gyakran szolgált MacArthurral közösen, 2025-ben szintén elhunyt váratlanul, mindössze ötvenhat éves korában (született erről egy hazai visszaemlékezés is). A vallási jobboldal egy másik kiemelkedő vezetője, a Focus on the Family alapítója, James Dobson is idén, nyolcvankilenc évesen költözött haza.
8. Kanadába költözött az Egyesült Államok vezető evangéliumi teológiai főiskolája
A Trinity Evangelical Divinity School (TEDS) a hatvanas-hetvenes években vált híressé második dékánja, Kenneth Kantzer vezetése alatt. Híres oktatói – köztük Don Carson, Walt Kaiser, John Woodbridge, Wayne Grudem és Carl F. H. Henry – segítettek az amerikai evangelikáloknak kilábalni a 20. század eleji fundamentalista–modernista és a Fuller Theological Seminaryben 1962-ben kirobbant tévedhetetlenségi vitákból. A 21. század elejére a TEDS-en végzettek, köztük David Wells, Mark Noll, Doug Moo és Craig Blomberg, más teológiai főiskolákon kutatói pozíciókat töltöttek be, míg Michael Oh a Lausanne-mozgalmat vezeti.
A régóta pénzügyi problémákkal küzdő intézmény vezetői áprilisban bejelentették, hogy a tanévet követően bezárják a Chicago északi részén található campusukat, beolvadnak a brit columbiai Trinity Western Universitybe, és oda helyezik székhelyüket. Kevin Vanhoozer bejelentette, hogy Kanadába költözés helyett a Wheaton College Litfin Divinity School oktatói karához csatlakozik.
A chicagói térség teológiai oktatásának régóta fennálló befolyását további csapások is érték: a Northern Seminaryn nehézségek adódtak a vezetőváltás során, a Trinity Christian College pedig több mint hatvan év után bejelentette bezárását. Az evangelikál súly így egyre inkább dél felé tolódik az Egyesült Államokban.
7. Második elnöki ciklusát számos végrehajtási rendelettel indította Trump
Az Ovális Irodában töltött első hetében Donald Trump elnök több olyan ígéretét is teljesítette, amely 2024-ben arra motiválta a keresztények túlnyomó többségét, hogy rá szavazzanak. Trump kegyelmet adott az életvédő aktivistáknak, betiltotta a kiskorúak körében végzett, nemváltoztatásra irányuló egészségügyi beavatkozások szövetségi finanszírozását, megakadályozta a nemi ideológiát népszerűsítő programokat és kezdeményezéseket, és érvényre juttatta a Hyde-módosítást, amely tiltja az abortuszok szövetségi finanszírozását.
Trump csökkenő népszerűsége és az az eshetőség, hogy a kongresszus egyik vagy mindkét háza 2026-ban a demokraták kezébe kerül, fokozott figyelmet irányított az elnök vitatottabb rendeleteire, köztük a menekültekre vonatkozó (akik közül néhányan üldözött keresztények) szigorúbb korlátozásokra, valamint az agresszív bevándorlási ellenőrzésekre és a templomi ingatlanokban történő razziákra.
6. John Mark Comer újra felszította a helyettes bűnhődésről szóló vitát
John Mark Comer az egyik legkedveltebb evangelikál szerző és talán a legnépszerűbb keresztény tanító a Z generáció körében, akik útmutatásra vágynak lelki formálódásuk során. Azzal, hogy Comer az Instagramon közzétette, hogy Andrew Rillera Lamb of the Free című könyve „végső bibliai-exegetikai csapást” mért a helyettes bűnhődésre, számos reformált cáfolatot és kritikát váltott ki.
Szintén kritikát kapott, amikor vitába szállt a Léviták könyvében (3 Mózes) szereplő áldozati rendszer reformált értelmezésével, mert figyelmen kívül hagyta az egyház és a történelmi hitvallások tanítását a tanítványság kérdésében.
5. Megváltozott az anglikán közösség vezetése az új canterburyi érsek kinevezése után
A canterburyi érsek nem követi az anglikán közösség hitvallását és gyakorlatát, amelynek jelenleg körülbelül nyolcvanöt-száz millió tagja van, akiknek csak egy kis hányada él az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában.
Októberben a Global Anglican Future Conference (Gafcon) megerősítette vezetői szerepét az anglikán főáramlatban, miután az Anglikán Egyház bejelentette Sarah Mullally kinevezését Anzelm, Thomas Becket és Thomas Cranmer utódjaként. Az első női canterburyi érsek egyháza legutóbbi revizionista irányvonala mellett foglal állást: támogatja az azonosneműek házasságát, amely a közösség globális megosztottságának egyik oka.
„Az anglikán közösség vezetése azok kezébe kell kerüljön, akik az élet minden területén hűek maradnak az evangélium igazságához és a Szentírás tekintélyéhez” – hívta fel a figyelmet Laurent Mbanda, a Ruandai Anglikán Egyház érseke és primátusa, a Gafcon Elöljárói Tanácsának elnöke.
Eközben az Egyesült Államok konzervatív anglikánjai továbbra is nagy horderejű fegyelmi ügyekkel foglalkoznak, többek között a Steve Wood érsek ellen idén felhozott súlyos vádakkal, akit novemberben felfüggesztettek tisztségéből, miután 2024 óta vezette az Észak-Amerikai Anglikán Egyházat.
4. Ferencet követően elsőként választottak pápát Rómában az Egyesült Államokból (Robert Francis Prevost bíborost)
Áprilisban bekövetkezett halálát követően Ferenc pápa hagyatéka, hogy a római egyházat katolikusabbá tette azzal, hogy megerősítette, befogadta és kiterjesztette a világ legnagyobb egyházát az ortodoxia határain belül – és olykor azon túl is. Ferenc gyakran örvendeztette meg az újságírókat és frusztrálta a konzervatívokat kitérő jezsuita válaszaival, amelyek aláásták az egyház szexualitással kapcsolatos tanítását anélkül, hogy hivatalosan is bevezetett volna doktrinális változtatásokat.
XIV. Leó pápa, Ferenc után a második amerikai pápa és az első az Egyesült Államokból, bírálta hazájában „a bevándorlókkal szembeni embertelen eljárást”. A katolikus J. D. Vance alelnök „humanitáriusnak” nevezte a Trump-kormányt. Az Ágoston-rendi pápa figyelmeztetése a mesterséges intelligenciával kapcsolatban arra utal, hogy a Vatikán hamarosan további etikai iránymutatásokat adhat ki a feltörekvő forradalmi technológiával kapcsolatban.
3. A csendes ébredés (Quiet Revival) hangosan érkezett
Áprilisban a Bibliatársaság bejelentette a bombahírt, miszerint az elmúlt hat évben jelentősen nőtt a templomba járók száma Angliában és Walesben, különösen a tizennyolc és huszonnégy év közötti korosztályban és főleg a férfiak körében. A katolikusok és a pünkösdi keresztények profitáltak ebből a leginkább, amit a migráció is elősegített. A katolikus és ortodox egyházak növekedése pedig a hagyományos vallások tartós vonzerejét jelzi, amely az Egyesült Államokban is megfigyelhető tendencia.
A Bibliatársaság jelentése megerősítette az Egyesült Királyságban tapasztalható „meglepő újjászületést” még az oxfordi szkeptikusok körében is. Az Anglikán Egyház hanyatlása, valamint az abortusz és az eutanázia terjedése szekuláris konfliktust vált ki olyan széles körű kezdeményezésekkel, mint az Alliance for Responsible Citizenship, melynek során egykori ateisták arról vitatkoznak, támogassák-e a kereszténységet mint a nyugati civilizáció helyreállásának és megújulásának forrását.
2. Eljött az AI-apokalipszis
A mesterséges intelligencia megjelenését nevezhetjük az elektromosság óta a legjelentősebb technológiai vívmánynak, tarthatjuk a világtörténelem legfontosabb eseményének Krisztus feltámadása óta. Jelenleg senki sem tudja azonban, mennyiben túlzás ez, és igazából mi a helyzet a mesterséges intelligenciával kapcsolatos új felfedezésekkel, amelyek rávilágítanak arra, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk a teológiai antropológiára és az ismeretelméletre.
Túl kell-e élnie az emberi fajnak? Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, legalábbis a technológiai óriás, Peter Thiel szerint Ross Douthat interjújában, aki az antikrisztus nyomait kutatja. Gondoljunk csak a chatbotokra, amelyek az AI legfőbb felhasználási területeként társasággal és útmutatással szolgálnak a tizenévesek és a fiatal felnőttek számára. Az AI felhasználási lehetőségeit és változatait továbbra is értetlenül fogadják az idősebb generációk, akik megbízhatatlannak tartották a Wikipédiát, és az összehangolás és képmutatás problémájával sem számoltak a gyermekeiknek mára már teológiát – és még sok minden mást is – tanító, egymástól eltérő modellek kapcsán.
1. Charlie Kirk meggyilkolása
A harmincegy éves Charlie Kirk neve csak a szeptemberben történt meggyilkolása után vált közismertté az amerikai konzervatív fiatalok utahi körén kívül. Politikai szervező, keresztény apologéta, egyetemi provokátor, Trump támogatója, szerető férj és apa – Kirk sokféle szerepe nemcsak a hatalmas befolyását, hanem a bonyolult örökségét is megmutatta.
A Turning Point USA vezetőségében kialakult űrt Erika Kirk tölti be, aki egy százezer ember (köztük Trump és Vance) részvételével megrendezett megemlékezésen jelentette be, hogy megbocsátott a férjét meggyilkoló férfinak.
Vajon fordulópontot jelent-e Kirk meggyilkolása az online radikalizálódás veszélye és a transzneműeket célzó erőszak fenyegetése terén? Vajon konzervatívabbá válnak-e a fiatal férfiak teológiai és erkölcsi – nemkülönben politikai – nézeteikben? Vagy pedig eltérítenek minden olyan mozgalmat a rasszizmust és antiszemitizmust hirdetők, amely megpróbálja megvonni a határait? Képesek lesznek-e Kirk utódai kijelölni egy harmadik utat az intézményesen domináns liberalizmus és a jövedelmező online revansizmus között?
+1. Egy hazai erkölcsi botrány, vagyis a Pintér Béla-ügy.
Egy évek óta tartó szomorú folyamat látott napvilágot a magyar keresztény (és nem keresztény) nyilvánosság előtt tavasz végén. A híres dicsőítő zenész sorozatos erkölcsi bukásánál már csak az őt bevédő egyházi vezetők szőnyeg alá söprő, bűnt takargató hozzáállása volt vérlázítóbb. Kívülről fedték fel végül, ami belülről nem ment. Az „evangéliumi etika” sokkoló és méltatlan esetét tapasztaltuk.
Bűnös emberként időnként sajnos elbukunk. Újra és újra. A kegyelem – bármennyire meglepő – nem jár alanyi jogon, viszont Isten adja Jézus érdeméért minden bűnbánónak ingyen. Nehéz ugyanakkor mit kezdeni a lebukott, magát palástoló, majd kelletlenül védekezni, magyarázkodni „kényszerülő” attitűddel.
Továbbá tanúi lehettünk itthon is a nemzetközi szakirodalomból már ismert áldozathibáztatás jelenségének, megdöbbentő mechanizmusának. Fontos tanulságot kell(ett/ene) levonni a hazai egyházaknak is mindebből! A bölcs más kárán tanul, aki kevésbé, az a sajátján. De mi lesz azzal, aki még úgy sem?
———–
Collin Hansen Top 10 Theology Stories című írásai éves összeállítások azokról a legfontosabb történésekről, amelyek az elmúlt évben formálták az evangéliumi életet, gondolkodást és missziót. 2022-ben az utolsó T4G-konferencián magam is találkozhattam a szerzővel. Az alábbi kép ott készült, a Kentucky állambeli Louisville-ben.
Forrás:
My Top 10 Theology Stories of 2025 (Collin Hansen)
Top 10 Theology Stories Archives – The Gospel Coalition
https://www.thegospelcoalition.org/podcasts/gospelbound/top-theology-stories-of-2025/
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
