Az elmúlt negyedszázad 10 legfontosabb teológiai történése és hazai aspektusaik
Ebben a cikkben a The Gospel Coalition (TGC) missziói szolgálat weboldalán megjelent két publikáció magyar fordítása, valamint a téma lehetséges hazai vonatkozásai olvashatók. Tekintsük át először a világban (és országunkban) 2000 óta történt tíz legfontosabb teológiai eseményt. Collin Hansen és Michael Graham Sarah Eekhoff Zylstra moderálásával két podcastbeszélgetésben (itt és itt) visszatekintettek az elmúlt huszonöt év legfontosabb globális teológiai történéseire. A kétrészes sorozatban visszafelé haladtak a – nyilván szubjektív – értékelésük alapján felállított top 10-es ranglistájukon.
Bevezetésképpen megállapítható, hogy az ezredforduló környékén drámaian megváltozott a hit- és vallásgyakorlat a fejlett Nyugaton, úgy Amerikában, mint Európában. (Hogy Kelet-Európa és hazánk vonatkozásában ez mennyiben igaz, arról nincsenek adataink.) A kilencvenes években az amerikai vallásosság Tim Keller szóhasználatával „sűrű” volt. Akkoriban sok lelkészt nagyra becsültek (jellemzőbb volt a tekintélytisztelet, mint manapság), értékelték és látogatták a gyülekezeteket, és az emberek tagjai voltak egy templomi közösségnek, vagy ha mégsem, legalább tudták, hogy úgy kéne legyen.
2000 óta azonban csökkent a vallásos amerikaiak aránya, a vallástalanok száma 8%-ról 22%-ra ugrott, és folyamatosan növekszik (bár jelenleg mintha trendfordulót mutatna a nemrég jegyzett, Z generáció körében dominánssá váló úgynevezett „csendes ébredés”). Miközben a jelenséget kommentálók azon keseregnek, hogy a nyugati emberek rengeteg időt töltenek a képernyő előtt, hogy drasztikusan megváltoztak a szexualitással kapcsolatos nézetek, kiéleződtek a politikai nézetek, és romlott a társadalom mentális egészsége (különösen a Z generáció körében), addig gyakran figyelmen kívül hagyják a legfőbb okot, amely az összes többi mögött rejlik, mégpedig hogy mérséklődött az Isten iránti vágy, figyelem és tisztelet, amely arra is magyarázó erővel bír, hogy miért vált a homoszexualitás az egyházat megosztó aktuális problémává.
Ez a kiindulási tézisünk. A továbbiakban csupán felsorolás szintjén említünk tíz globális jelenséget, kiegészítve a sort egy plusz egy hazai példával. Akit érdekelnek a címszavakon túl a részletek is, annak érdemes végighallgatni a kétrészes podcastbeszélgetést. Nézzük tehát a top 10-es listát, a legjelentősebb események felé haladva.
10. A globális egyházi vezetés dél felé tolódott
Ez a trend a politikában is megfigyelhető (lásd Békés Mártonnak a világrendszerváltásról szóló monográfiáját), de itt a beszélgetőpartnerek a kereszténységen belüli átrendeződést helyezik fókuszba. Felhívják a figyelmünket, hogy a teológiai oktatás ugyanakkor nem haladt ugyanebben az ütemben dél felé, így továbbra is fontos a támogatás, a képzés és a segítés (pl. „a hit bölcsője”, Amerika irányából a harmadik világ felé), amennyiben helyi szinten igény mutatkozik rá.
9. A felekezet nélküli gyülekezetek térnyerése
A felekezetnélküliség az 1972-ben mért 3%-ról mára 14-15%-ra nőtt. Kérdés, hogy miért „dobják el” az egyházak a felekezeti címkéket. A médiának is lehet szerepe ebben, valamint a különféle botrányokkal is összefügg a jelenség (a Déli Baptista Szövetség tagjainak száma korábban növekedett, majd az elmúlt évtizedben csökkent, ahogy a presbiteriánusoké is). Annyi biztosan látszik, hogy a szabadkeresztény, illetve felekezet nélküli gyülekezetekkonzervatívabbak.
8. A kereszténység növekedése – és elnyomása – Kínában
Idetartozik még két ország: India, ahol egyre nagyobb teret nyer a hindu nacionalizmus és az üldöztetés, valamint Nigéria és az afrikai határvidék, ahol a Boko Haram és a radikális iszlám agresszió az egyik legnagyobb kihívás a keresztények számára. Itt említhető még a globális keresztényüldözés növekedése, amelynek kapcsán nem túlzás megállapítani, hogy napjainkban több hívőt üldöznek, mint valaha. És nemcsak a távoli Délen vagy Keleten, hanem már Európában is (lásd a napokban született precedensértékű döntést, mely szerint a finnországi legfelsőbb bíróság bűnösnek találta Päivi Räsänen kereszténydemokrata parlamenti képviselőt „népcsoport elleni uszítás” vádjában). Egy idekapcsolódó hazai szál: a világban elsőként hozott létre Magyarország olyan szervezetet (Hungary Helps), amely valós, kézzelfogható segítséget nyújt az üldözött csoportok számára.
7. Amerika – és Nyugat-Európa – „egyháztalanítása”
Hogyan valósulhat meg az apologetika az egyháztalanítás (és Charlie Kirk halála) után? Apátia lett az ellenségességből? Kisebb, de erősebb az egyház? A megtartás kontra megtérés kérdése: miért csökken kisebb mértékben az evangéliumi identitás, mint a másféle identitások, illetve ahogyan azt a számok tükrözik?
6. A nagy „felébredés”?
Fergusontól Floydig (2020) kapunk áttekintést az eszmecserében. A woke-ideológia történetéről és napjainkig tartó káros hatásairól magam is beszéltem fiataloknak, megemlítve a gyökereket. Collin Hansenék is bemutatnak négy paradigmát, amely segít eligazodni az amerikai (nyugati) rasszizmus kialakulása és működése terén. Lehet, hogy távolinak érezzük a témát Magyarországon, pedig közelebb van és jön is, mint gondolnánk.
*nem csak távol délen vagy keleten, hanem Európában is! (Lásd: a napokban született új, precedensértékű döntést – mely szerint a finn Legfelsőbb Bíróság (KKO) bűnösnek találta Päivi Räsänen kereszténydemokrata parlamenti képviselőt „népcsoport elleni uszítás” vádjában!)
FOLYTATÓDIK: A lista első felét (1-5) bevezető fontos felvetés az volt, hogy miért vált a homoszexualitás az egyházat megosztó aktuális problémává! Ez a téma majd előjön a dobogó legalsó fokán, vagyis a 3. pontnál!
5. A Covid19 „leállította a világot”
Személyes bizonytalanság, intézményi bizalmatlanság és a tudósok/tudomány tekintélye iránti elbizonytalanodás – így lehetne címszavakban összefoglalni az egy évtizednyi digitális változás egy év alatt végbemenő következményeit. Többen összegezték már a Covid19-járványnak a templomba járásra és az online szolgálatra gyakorolt hatásait, azóta pedig újra felfedezték a keresztények a fizikális templomba járás előnyeit a metaverzumkorszak (bal)jóslatai után.
4. A Trump-korszak és teológiai következményei
Kinevezések a legfelsőbb bíróságban, vallásszabadság, jogi változások, a Dobbs-abortuszügy és az evangéliumiak eltávolodása az életpárti kérdésektől, a bevándorlás korlátozása mint legfőbb társadalmi és teológiai kérdés, a végrehajtó hatalom megnyilvánulásai, posztliberalizmus és keresztény nacionalizmus – hogy csak pár topicot említsünk a két éve újra beköszöntött és hamarosan félidős választásokhoz közeledő Trump-kormányzat hatásai közül.
3. Obergefell és a házassági erkölcs átalakulása
Dobogós helyezéssel szerepel a beszélgetésben a szexualitással és családdal kapcsolatos közös erkölcsi normák összeomlása. Don Carson 2005-ös figyelmeztetése, miszerint egyre akutabb probléma lesz a homoszexualitás, prófétainak bizonyult. Ehhez a kérdéshez köthető a nagy felekezetek szétszakadása, köztük a globális metodista egyház megosztottsága is. Kérdés, hogy miért ragaszkodik sok evangéliumi a történelmi szexuális etikához, továbbá hogy miért hatalmasodtak el a rasszokra és szexualitásra való utalások a közbeszédben. (Egy további hűséges hang, amely segíti az eligazodást: lásd Rebecca McLaughlin keresztény író, apologéta megszólalását.)
2. Az iPhone (okostelefonok) és a digitális életre való átállás
Az okostelefonok kora egyszerre a termékenység csökkenésének és a – nem éppen jó irányba – változó társadalmi szokásoknak az időszaka is: gender- és transzidentitás(ok), online valószínűségi struktúrák, podcastok, YouTube, mesterséges intelligencia és a tudás átformálása. Hallunk a képernyő(k)ről, az MI-ről és az ismeretelmélet jövőjéről. Individualizált „médiadiéták”, intézményi hanyatlás, a normalitástól, a bibliaitól való nemi eltérés, MI-hívő-magatartás, visszaélési botrányok és az algoritmusok által formált valóság – mitől van, hogy a digitális élet akár a lista élén is szerepelhetne?
1. 9/11 – kereszténység kontra iszlám, civilizációs konfliktus
2001. szeptember 11. örökre beírta magát a történelembe, és messzemenő hatással bír. Nemcsak háborúknak (Irak, Szíria, jelenleg Irán), hanem az új ateizmusnak és a fundamentalizmusnak is a gyújtópontja lett. Ennek kapcsán újra indokoltan merül fel a teodicea kérdése, a szenvedés teológiája és a civilizáció szempontjából meghatározó súlyos katasztrófák (pl. a 2004-es karácsonyi cunami) nyomán keletkező poszttraumás tünetek és szindróma kezelése. Idehozható még a közel-keleti keresztények helyzete, valamint az Európába irányuló migráció kérdése. Ugyanakkor Isten gondviselésének és a tragédiákból kibontakozó jóságnak a jeleiről, továbbá a TGC egykori fontos, nagy formátumú személyiségének, Tim Kellernek a manhattani egyházalapításáról, szolgálatáról és az újkálvinizmusról is szót ejtenek a felvételen. És persze zárógondolatként nem feledkeznek meg Istennek az elmúlt huszonöt évben megnyilvánult gondviseléséről sem.
*
10 + 1. Hungary Helps
A fenti tíz globális téma mellett hoznék még 1 + 1 hazai példát. Az egyik pozitív, a másik inkább negatív, de ez utóbbinak is lett áldásos hozadéka. Elsőként a 8. pontban említett Hungary Helps programot emelném ki. A jövőre tízéves keretprogramot 2017-ben indította a magyar kormányzat. Kiemelt célja, hogy a fejlődő országokban és a különböző válságterületeken vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül folyó segítségnyújtási és fejlesztési tevékenységek összehangoltan valósulhassanak meg. A hármas (humanitárius, migrációs, vallásszabadsággal kapcsolatos politikai) vonatkozású projektet 2018 decemberében fogadta el törvényként az Országgyűlés, egybefoglalva Magyarország összes nemzetközi humanitárius és fejlesztési tevékenységét. 2018-ban áthelyezték az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Miniszterelnökséghez, vezetője Azbej Tristan üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár lett. Az új kormányzati egység neve hivatalosan: Az Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság.
10 + 1 + 1. Vita az engesztelésről
A másik téma pedig az a Covid-járvány előtti időszakra visszanyúló – nemzetközi összehasonlításban sem páratlan – vita, amely Jézus Krisztus helyettes bűnhődéséről szól. A legtöbbet talán Szabados Ádám írt a témában (itt és itt, és egy teljes sorozatot is szentelt a témának a Divinity blogon). De az Evangelikál Csoport honlapján is jelent meg róla számos írás – sőt, a portálunkon megjelent írások leplezték le először e heterodox tanokat –, melynek eredményeként példátlan összefogás alakult ki a kérdésről szóló bibliai tanítás összegzéseként 2019. március 21-én megfogalmazott közös nyilatkozat kapcsán. Ennek bevezetőjét idézzük:
„Az alábbi nyilatkozat az evangélium védelmében született (vö. Fil 1,16; 2Tim 1,14). Meggyőződésünk, hogy Krisztus helyettes bűnhődése az evangélium elválaszthatatlan része. Isten abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy »elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért« (1Jn 4,10).
Jelen nyilatkozatot az indokolja, hogy a magyar evangéliumi mozgalomhoz sok szálon kötődő Budapesti Autonóm Gyülekezet olyan tanításokat kezdett terjeszteni, amelyek csorbítják vagy egyenesen tagadják a helyettes bűnhődés szükségességét, illetve azt, hogy Krisztus a mi bűneink igazságos és jogos büntetését szenvedte el a kereszten, és mint Fiú az Atyát engesztelte ki a mi érdekünkben.
A nyilatkozattal ugyanakkor nem az a célunk, hogy egy gyülekezetet vagy egyes tanítókat támadjunk, hanem az, hogy az evangéliumban való hitünket – és azon belül a helyettes bűnhődés fontosságát – kinyilvánítsuk, és a magyar evangéliumi mozgalom minden képviselőjét is erre buzdítsuk. […]
A helyettes bűnhődésben való, általunk itt is megvallott hit összekapcsolja a világméretű evangéliumi mozgalmat, de az nem a modern evangéliumi keresztények újítása, hiszen jelen van a kereszténység egész történetében az egyházatyák írásaitól a reformáció egyházainak hitvallásain át a felekezetközi evangéliumi állásfoglalásokig.
Ezekkel a hitvallásokkal és állásfoglalásokkal összhangban meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztus helyettes bűnhődése a Szentírás tanítása és az evangélium középpontjához tartozik, ezért annak tagadása vagy csorbítása az evangélium tagadása vagy csorbítása. Imádkozunk azokért, akik ebben a kérdésben tévesen tanítanak, hogy Isten kegyelméből belátásra jussanak, és a velük való egységünk helyreállhasson. Az evangéliumi mozgalom egységének ugyanis egyetlen legitim alapja a Szentírásban kinyilatkoztatott és »egyszer s mindenkorra a szentekre bízott« (Júd 3) evangélium.”
Forrás:
- Hansen, Collin – Eekhoff Zylstra, Sarah – Graham, Michael: Top 10 Theology Stories Since 2000. Part 1. TGC, 2026. március 10.
- Hansen, Collin – Eekhoff Zylstra, Sarah – Graham, Michael: Top 10 Theology Stories Since 2000. Part 2. TGC, 2026. március 24.
Ez is érdekelhet
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
