Az Evangelikál Csoport Egyesület korrekciója Bolba Márta evangélikus lelkésznő kijelentései kapcsán
A Kovász Közösség elnevezésű internetes portál 2023. február 11-én Bolba Márta evangélikus lelkésznővel közölt egy interjút, amelyben az evangélikus lelkésznő az idei ökumenikus imahéttel kapcsolatos tapasztalatairól számol be saját interpretációjában. Az interjú apropója, hogy református kezdeményezésre – a Bolba Márta által vallott nézetek miatt – elzárkóztak a vele való közös szolgálattól. Bolba Márta az egész interjúban azt a benyomást kelti, hogy a vele egy kerületben szolgáló lelkészek egy csoportja – szembemenve az ökumenikus mozgalom célkitűzéseivel, étoszával – kirekesztő, pártoskodó viselkedést tanúsít. Habár a megnevezett események semmilyen kapcsolatban nincsenek az Evangelikál Csoport Egyesülettel (mi magunk is az előbb említett interjú kapcsán értesültünk róluk), mégis – mivel Bolba Márta név szerint említi közösségünket – röviden kommentálni szeretnénk az interjúban elhangzottakat.
Időközben sikerült felvennünk a kapcsolatot az interjúban név szerint említett személyekkel – mind Kovács Dávid Emil és Bacskai Bálint református, mind Boros Dávid baptista lelkésszel –, akik egytől egyig azt mondták, hogy Bolba Márta pontatlanul fogalmaz, és torzítva interpretálja a történteket. Valójában nem történt más, mint hogy jelezték neki, hogy nem tudnak közös szolgálatot vállalni vele, mivel nyíltan támogatja és propagálja a melegkapcsolatok egyházi-isteni áldásban részesítését (akkor sem, ha azt „magánvéleményeként” hirdeti), valamint demonstratíve kiáll a szivárványos LMBTQ-zászló alatt, stb. Ezen a kérdésen szerintük nem lehet az ökumené jegyében „felülemelkedni”. Egy másik, a Felszabtér internetes portálon megjelent beszélgetésben a lelkésznő világosan fogalmaz: „Nekem sem okozna semmilyen problémát, azt gondolom, hogy mindenki, aki felnőtt és egymást szereti, és egy rendezett szeretetkapcsolatban így tud élni, azon Isten áldása van.”
Azt már mi fűzzük hozzá, hogy – amint azt Bolba Márta teszi – illegitim a házasság definíciója, illetve a szexuáletika kérdését a különféle teológiai tradíciók és felekezetek közötti szentségtani és egyéb teológiai különbségekhez hasonlítani, éspedig több szempontból is: először is azért, mert nyíltan hangoztatott véleményével Bolba Márta saját egyháza, a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos álláspontjával is szembemegy (lásd a Magyarországi egyházak közös nyilatkozata a házasság, a család és az emberi méltóság védelmében), tehát nem igaz, hogy – amint azt Bolba Márta hangsúlyozza – a vele való szolgálat negligálása egyszersmind az evangélikus egyház kizárását jelentené az ökumenikus imahétről. Másrészt azért, mert a lelkésznő – többek között – épp az ezekben a kérdésekben megvalósuló felekezetek közötti egységet, „közös alapot” bontja meg közismert nézeteivel. A legfontosabb érv ugyanakkor az állításaival szemben az, amit az egyesületünk által 2022. január 1-jén Nyilatkozat a nemiség, szexualitás, házasság és család témakörében – 2022 címmel megjelentetett közleményben fogalmaztunk meg:
„…szeretnénk felhívni keresztyén testvéreink figyelmét, hogy a nemiséggel, szexualitással, házassággal és családdal kapcsolatos és alább részleteiben is kifejtett biblikus álláspont erkölcsileg korántsem semleges vagy másodlagos kérdés, amely felől hitvalló keresztyének szabadon dönthetnének, hogy elfogadják vagy elutasítják. A nemiséggel, szexualitással, házassággal és családdal kapcsolatos biblikus állásponttal történő szembehelyezkedés – történjék az az elvi meggyőződéseket vagy az életvitelt érintően – közvetlenül megváltoztatja, azaz torzítja a teremtéssel, a bűnnel, az újjászületéssel, a megszentelődéssel és az egyházzal (lásd Krisztus és az egyház kapcsolata) összefüggő alapvető keresztyén tantételeket, aminek következtében szétfoszlik a teológia teljes szövete. Nekünk is szól Pál apostol buzdítása: »Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.« (1Tim 1,19)”
Bolba Márta mindezeken túl – és ez e mostani megszólalásunk valódi apropója – azt a kijelentést teszi, hogy az úgynevezett Novemberi állásfoglalás „az Evangelikál Csoport homofób nyilatkozata”. Lupták György nyugalmazott evangélikus lelkész, esperes és püspökhelyettes, egyesületünk tagja a Kovász Közösség oldalán jelezte az e kijelentéssel kapcsolatos súlyos problémákat. A következőkben őt idézzük:
„Az interjú egyetlen kijelentését korrigálom. Bolba Márta lelkésznő a Novemberi állásfoglalás című nyilatkozatot az Evangelikál Csoportnak tulajdonítja, amikor így fogalmaz: »az Evangelikál Csoport homofób novemberi nyilatkozata«. Mint a Novemberi állásfoglalás egyik elindítója, a szöveg egyik gondozója és emellett az Evangelikál Csoport tagja, mint evangélikus lelkész tudatom mindenkivel, akit illet: a Novemberi állásfoglalást 2021 november 6-án, evangélikus lelkészek és egyházukat féltő világiak – és nem az Evangelikál Csoport – hozták létre, fogalmazták meg és gyűjtötték az egyetértő aláírásokat. Közel háromezren írták alá egyébként a nyilatkozatot! Bolba Márta feltehetőleg vagy nem olvasta el figyelmesen az említett állásfoglalást, vagy nem nézett utána a dokumentum keletkezési körülményeinek. Erre következtetek abból, hogy a lelkésznő »homofóbnak« nevezi a nyilatkozatot. Ha alaposan elolvasta volna, világos lett volna számára, hogy a nyilatkozat éppen a felületes vádak ellenében született meg, és egyértelműen hitet tesz a bibliai kijelentésekhez való hűség mellett, és elutasítja a homofób szeretetlenség vádját. »Szeretettel, de visszautasítjuk azokat a kimondott, leírt, vagy csak sugalmazott, az egyházból és a világból felénk érkező, nekünk szóló kritikákat, hogy a bűnnel együtt a bűnöst is elutasítjuk. Ez a vád nem igaz!« Visszautasítjuk, hogy »azzal zsaroljanak: ’ha keresztyénnek vallod magad, akkor a szeretet parancsa és Jézus szeretettanítása alapján köteles vagy a homoszexualitást és más egyéb nemi irányultságokat egyformának és egyenrangúnak tekinteni a heteroszexualitással’.« Sajnálatos módon beigazolódott az állásfoglalás megszületése óta eltelt több, mint egy évben, hogy az LMBTQ és gender folyamatok elutasítóit folyamatosan érik a szeretetlenség vádjai. Újra és újra kiderül, a velünk szembenállók vagy nem olvasták, vagy nem elég figyelmesen olvasták el az álláspont szövegét. Mi, akik álláspontunkon azóta egy jottányit sem változtattunk, valljuk: az LMBTQ plusz gender »cunami« erőltetése Biblia-ellenes, szembe megy Isten teremtő akaratával. Ezért hitvallásos kötelességünk kiállni ezen alapigazságok mellett. Kérjük ezt tudomásul venni és tiszteletben tartani!”





Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)