Felhívás a hűséges misszióra (TSFS)
„A Southgate Fellowship (TSF) – és maga a most következő nyilatkozat (TSFS) – azért jött létre, hogy a reformátori teológia alapelvein nyugvó bibliai gondolkodást és gyakorlatot előmozdítsa a világmisszióban.”
Bevezetésképpen egy rövid személyes megjegyzés következik, majd a nyilatkozat honlapján olvasható tudnivalók (magyarul), azután magának a nyilatkozatnak a sarokpontjai, főbb témái, végül a hosszabb verzió elérhetősége. 2022 tavaszán Isten kegyelméből az USA területén rendezett utolsó T4G konferencián vehettem részt. Ezen az eseményen minden résztvevő kézhez kaphatta többek között a szóban forgó nyilatkozat (TSF) nyomtatott változatát – kis könyv formájában. A kiadvány tartalmaz egy 2021 szeptemberében írt előszót Mark Dever részéről. Maga a cím és téma is megragadott, hiszen már egy jó ideje foglalkoztat a missziológia mint aldiszciplína helye a teológián belül. Éppen ezért is örültem a kiadványnak, mert azt reméltem, hogy segít biblikus és reformált szemléletével helyre tenni a dolgokat (vagy legalábbis néhányat/jó párat). Lábjegyzetként (vagy margóra szánt kommentként) annyit még szükséges ehhez hozzátenni, hogy teológus körökben nem egyértelmű a missziológia hely(zet)e a tudományok királynőjének testén belül (elnézést, tudom, hogy ez most jócskán képzavar, de kérem értsük a lényeget). Léteznek álláspontok, melyek – például az ekkléziológiával való viszonyában – a felé vagy alárendeltséget hangsúlyozzák. Ebben a kezdő, gondolatébresztő bekezdésben még nem szeretném eldönteni a vitát (nem mintha nekem kellene, vagy tudnám teljes bizonyossággal a megoldást), ugyanakkor egyet mondhatok e jelen cikk gerincét képező nyilatkozat kapcsán: összességében nem csalódtam benne, jó szívvel ajánlom az érdeklődő és nyitott olvasóknak.
Következzék magának a hűséges misszióról szóló nyilatkozatnak a hivatalos felvezetője.
✵✵✵
2016 nyarán teológusok, missziológusok és gyakorlati szakemberek egy csoportja azért gyűlt össze, hogy megvitassák a misszió helyzetét az evangéliumi világon belül. Az Európából, Kanadából és az Egyesült Államokból érkezett résztvevők különböző hátterű és felekezetű egyházakat képviseltek. A kezdeti szimpózium sikerét követően úgy döntöttek, hogy hivatalos szervezetet hoznak létre, egyértelmű küldetéssel. The Southgate Fellowship néven kezdtek újra találkozni (az első találkozó észak-londoni helyszínéről kapták a nevüket; a továbbiakban TSF). A TSF teológusok, missziológusok és olyan megfontolt és körültekintő szakemberek közössége, akik teljes mértékben elkötelezettek a látható egyház és annak Krisztus által kijelölt küldetése iránt. Krisztusnak és az Ő Igéjének engedelmeskedve a TSF azért létezik, hogy a reformátori teológia alapelvein nyugvó bibliai gondolkodást és gyakorlatot előmozdítsa a világmisszióban. A missziós tevékenység summum bonum-ja Isten dicsősége. Ennek a végső célnak – Jézus Krisztus, az egyház feje és a nemzetek Ura fennhatósága alatt – megalkuvás nélküli elsőbbséget kell élveznie minden egyes missziós törekvés esetében. Annak érdekében, hogy Krisztusnak dicsőséget szerezzünk megbízatásának teljesítésével (Mt 28,18-20), hagynunk kell, hogy Isten irányadó és elégséges Igéje határozza meg a missziós stratégia tervezését és végrehajtását. Röviden, minden missziós tevékenységnek a Bibliára és annak önértelmező tekintélyére kell támaszkodnia! A Szentírásra hallgatni annyit jelent, mint engedelmeskedni az Úr Jézus Krisztus szavának, aki az egyház feje és az egyház missziójának is feje.
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján.” (1Pét 2,9-12 RKG)
A TSF Nyilatkozat (TSFS) elérhető alul a forrásban szereplő linken is. Főbb részei (címei és alcímei), melyek mindegyike kijelentéseket (amikkel egyet ért) és tagadásokat tartalmaz (összesen 100-at), alább olvashatók:
- Bevezetés
- Prolegomena és teológiai módszer
- Szentírás és misszió
- A vallások teológiája
- Az általános és a különleges kinyilatkoztatás elégséges volta
- A bibliai kinyilatkoztatás és más szent szövegek
- Különleges eszközök
- A bibliai tekintély és a társadalomtudományok
- A biblián kívüli eszközök hasznossága
- Szentháromság/Isten-tan
- Az Isten, ahogyan létezik és ahogyan kinyilatkoztatott
- Szentháromság/Isten-tan
- Antropológia
- Antropológia és Szentírás: a teremtett emberiség
- Antropológia és Szentírás: a bukott emberiség
- Bibliai identitás, vallástudomány és társadalomtudomány
- Krisztológia
- Krisztus kettős természete
- A megtestesülés és Krisztus meghatározó jelenléte a misszióban
- Szotériológia
- Az üdvösség szükségessége
- Az üdvösség bibliai tanítása
- A Szentlélek szolgálata
- A Szentlélek mint a Szentháromság harmadik tagja
- A Szentlélek és Isten Igéje
- A Szentlélek és az egyház
- A Szentlélek és a megváltás
- A Szentlélek és a nem bibliai vallások
- Eszkatológia
- Az eszkatológia természete
- Az eszkatológia és Krisztus műve
- Eszkatológia és az egyház
- A hívők élete a már igenben és a még nemben
- Eszkatológia és misszió
- Ekkleziológia
- Az egyház szerepe a misszióban
- Egyház: Ige és cselekedet
- Az egyház, a felekezeti kirendeltségek és a parachurch szervezetek kapcsolata
- A látható gyülekezetek kölcsönössége és elszámoltathatósága
- Kontextualizáció
- A megváltás-történeti kontextus
- Az egyházi kontextus
- Az antropológiai és missziológiai kontextus
- Kultúra
- A kultúra meghatározása és magyarázata
- Teremtő, teremtés és kultúra
- A kultúra eredete
- A bűnbeesés hatása a kultúrára
- Az evangélium és a kultúra
- Egyházak és kultúra
- Kultúra az végidőben
✵✵✵
A teljes szöveg egyelőre még angolul érhető csak el, de reméljük majd magyar fordításban is megjelenhet. Annál is inkább, mivel olyan jeles személyiségek is aláírták, mint D. A. Carson, Kevin DeYoung, Michael J. Horton, J. Ligon Duncan, Leonardo De Chirico, Thomas R. Schreiner vagy a nemrég hazánkba is ellátogató Joel R. Beeke.
Forrás: https://thesouthgatefellowship.org © THE SOUTHGATE FELLOWSHIP (TSF)
Ez is érdekelhet
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
