Dr. Joel Beeke Budapesten
A puritánok egy nagy kortárs tudósa, többek között a Reformation Heritage könyvkiadó vezetője, valamint a Puritan Reformed Theological Seminary elnöke látogatott hazánkba egy három napos konferenciára. A 11. kerületben, Újbudán lehetett őt hallgatni, tőle tanulni a lelki növekedés témakörében. Hat fontos előadásban szólt hozzánk Beeke, mely témák röviden a következők:
(kifejtve a cikk alatt olvashatók…)
- Május 17. kedd, 18:30 – Növekedés a hitbizonyosságban
- Május 18. szerda, 9:00 – Növekedés az imádságban
- Május 18. szerda, 10:30 – Növekedés a puritánokról való tanulásban
- Május 18. szerda, 11:30 – Fórumbeszélgetés, kérdések megválaszolása
- Május 18. szerda, 14:00 – Növekedés a tapasztalati jellegű igehirdetésben (experiental preaching)
- Május 18. szerda, 15:30 – Növekedés a kritika elviselésében
- Május 18. szerda, 16:30 – Fórumbeszélgetés, kérdések megválaszolása
- Május 19. csütörtök, 8:30 – Növekedés a családi áhítat megtartásában
A konferenciát gazdagították nyilvános, csoportos eszmecserék, mely közül a szerdai záró fórumbeszélgetésen hazai résztvevők osztották meg gondolataikat a puritanizmus témájában – kitérve azon belül is a 17., 18., századi magyar helyzetre is. Összefoglalva, szűkebb körű, de értékes előadások voltak ezek, érdemes visszanézni! A tegnap véget ért eseményt reménység szerint még sok hasonló követhet majd – akár a presbiteriánus testvérek által tervezett új, hazai reformált teológiai oktatás keretei között! Jó volt megtapasztalni, hogy Dr. Beeke biblikus szellemisége – most már nem csak könyvei, de előadásai által is – hatással van hazánkban is sokfelé. SDG!
Viták övezik ezt kérdést, hogy lehetséges-e a hitbizonyosság és miért fontos kérdés ez. Dr. Beeke doktori disszertációját ebben témában írta. Ennek köszönhetően mélyreható módon tanulmányozta ezt a kérdést, és gyakorlati szempontból közelíti meg.
Az imádságot nem véletlen nevezik a keresztyén ember lélegzetvételének. Nem lehet túl sokat beszélni erről a témáról. Ám a sok beszéd önmagában nem elég, hanem valóban az imádságban növekvő keresztyénekké kell válnunk. Ez az előadás tehát egy újabb bátorítást kíván adni a Krisztussal való élő kapcsolat ápolására az imádságon keresztül.
Mit tudunk a puritánokról? Kik voltak? Mit vallottak? Miért lehetnek példaképeink? Sajnos legtöbbször felszínes ismerettel rendelkezünk velük kapcsolatban. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük évszázadokkal ezelőtt élt testvéreinket, akik tanítása és élete rendkívül példamutató.
Mit takar ez az „élmény” jellegű igehirdetés? Nem egy új pszichológiai irányzatot, és nem is az élménypedagógia keresztyén köntösbe való öltöztetését. Ez ugyanis a keresztyén megtapasztalás fontosságának hangsúlyozása, úgy ahogy tették a reformátorok és a puritánok.
A naponkénti családi áhítat igen elfeledett része a kegyesség gyakorlásának — még újjászületett hívők között is. Meggyőződésünk, hogy családjaink lelki növekedéséhez igazán szükség van a családi istentisztelet/áhítat újra felfedezésére és az abban való növekedésre.
* * *
Kicsoda Joel Beeke? Joel Robert Beeke Kalamazooan született (Michigan, USA) 1952. december 9-én. Hitvalló kálvinista lelkész, teológus, 21. századi puritán. A Michigan állambeli Grand Rapidsban található Heritage Reformed Congregation lelkésze és a Puritan Reformed Theological Seminary elnöke, ahol a Rendszeres Teológia és Homiletika professzora valamint a puritánok szakértője.
Beeke a Western Michigan University-n, a Thomas Edison College-ban, a Holland Református Teológiai Iskolában és a Westminster Theological Seminary-n tanult. A Westminster Theological Seminary-n (Philadelphia) a reformáció és a reformáció utáni időszak teológiájából doktorált.
Több mint száz könyv szerzője és társszerzője (legutóbb: Reformed Systematic Theology III), további száz könyvet szerkesztett, és 2500 cikket írt református könyvekhez, folyóiratokhoz, folyóiratokhoz és enciklopédiákhoz. Gyakran hívják előadásokat tartani szemináriumokban és református konferenciákon szerte a világon. Felesége Mary és három gyermeke van.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
