Teológiai vita a Szentírás tévedhetetlenségéről
Tévedhetetlen a Szentírás? Ha igen, milyen értelemben az?
Az Őrmezői Református Gyülekezetben megrendezett vitaesten Dr. Kodácsy Tamás református lelkész/teológus és Chiciudean Miklós reformált (kálvinista) baptista lelkész/teológus a Szentírás tévedhetetlenségéről vitázott, cserélt eszmét.
A Magyarországi Református Egyház hivatalos és normatív hitvallási iratában, a II. Helvét Hitvallásban ezt olvassuk a Szentírásról: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai, mindkét szövetségben, Isten tulajdon igaz igéje, és teljes tekintélyük önmaguktól van, nem az emberektől.”
A Biblia tévedhetetlenségéről szóló Chicagói Nyilatkozat – többek között – ezt állítja a Szentírással kapcsolatosan: „Megvalljuk, hogy az isteni ihletéssel adott Szentírás tévedhetetlen, így nagyon távol áll attól, hogy félrevezessen minket: igaz és megbízható minden dologban, amiről beszél.” (11. cikely). „Megvalljuk, hogy a Szentírás egészében tévedhetetlen, mentes minden hamisságtól, csalástól, vagy megtévesztéstől.” (12. cikkely) Továbbá: „A Szentírás tekintélye elkerülhetetlenül károsodik, ha ezt a teljes isteni tévedhetetlenséget bármi módon figyelmen kívül hagyjuk, vagy a Biblia sajátjával ellentétes igazságról alkotott nézettel tesszük viszonylagossá. Az efféle elhajlások jelentős veszteséget jelentenek mind az egyénnek, mind az egyháznak.” (Bevezető cikkelyek 5.)
Kodácsy Tamás vallja a II.Helvét Hitvallás kijelentését, de nem azonosul a bibliai tévedhetetlenséget deklaráló evangéliumi nyilatkozattal, a Chicagói Nyilatkozattal. Véleménye szerint a II. Helvét Hitvallás e passzusa és a Chicagói Nyilatkozat kijelentései ellentmondanak egymásnak, hiszen – állítja Kodácsy Tamás – a Második Helvét Hitvallás szerint a „Szentírás tekintélye önmagától van, így az nem nyilatkozatoktól, magyarázatainktól vagy álláspontunktól függ. Isten szava akkor is igaz, ha azt valaki tagadja, vagy figyelmen kívül hagyja; ezért Isten szava. A Chicagói Nyilatkozat szerint azonban a Szentírás tekintélye sérülhet, amelynek védelmében fellép. Így a Nyilatkozat a Szentírást kiskorúsítja, gyámság alá helyezi, tekintélyét tárgyiasítja és birtokolja. Egy bálványt gyárt belőle.”
Chiciudean Miklós elfogadja a II. Helvét Hitvallás kijelentését, igaznak tartja, de közben teljes mértékben azonosul a Chicagói Nyilatkozat megfogalmazásaival is. Nem lát ellentétet a történelmi református hitvallás és a modern evangelikál nyilatkozat között, sőt, Miklós szerint egy pontosabb elemzéssel rá lehet mutatni, hogy a Chicagói Nyilatkozat a Második Helvét Hitvallás szellemiségében íródott és kettejük között nincs teológiai álláspontbeli különbség. A Chicagói Nyilatkozatra Miklós szerint szükség van, hiszen éppen azt a tiszteletteljes emberi hozzáállást szavatolja, amellyel a Szentlélek által megújított-megelevenített embernek közelednie kellene a Szentíráshoz. A Chicagói Nyilatkozat egyfajta védvonal a teológiai és az etikai liberalizmussal szemben (ami nem veszi komolyan a Szentírás tekintélyét és a kijelentéseit nem tartja normatívnak hit és élet dolgában), ragaszkodnunk kellene hozzá.
Az este folyamán a két meghívott vendég rövid előadásait hallgathatták meg a résztvevők, majd pedig a kettejük közötti párbeszédet-vitát kísérhették figyelemmel.
Ez is érdekelhet
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
