A háború egy hónapjának néhány lelki tanulsága

Sajnálatos módon napra pontosan egy hónapja – február 24-én – robbant ki az Oroszország és Ukrajna közti fegyveres konfliktus. Keresztyén hívőként, hogyan álljunk a kérdéshez? A Biblia értékrendje szerint leginkább imádsággal és gyakorlati segítéssel. Illetve a(z ál) hírek tekintetében hasznos az elővigyázatosság, de a tájékozottság is! Állítólag Spurgeon javasolta diákjainak: „Két napi olvasmányotok mindenképpen legyen: a Biblia és a napi sajtó!” Ezzel egyet értve és megfogadva, ebben az írásban válogatott rövid cikk-részleteket olvashatunk a kérdéskörben. Eddig ismeretlen személyes élettörténeteken keresztül nyerhetünk betekintést e szomorú, mégis Isten gondviselélését sem nélkülöző témába.

 

Az ukrajnai evangéliumi szemináriumok segítségért könyörögnek

Forrás: https://www.christianitytoday.com/news/2022/march/russia-ukraine-war-seminary-help-prayer-uets-ots-tci-lts.html

JAYSON CASPER | 2022. március 18.

„Meddig még, Uram?” illetve „Istenem, törd össze az ellenségeim csontjait” most megfeleltethető egyfajta „hallelújá”-nak, ahogy a lelki vezetők védelmet és segítséget kérnek, valamint az orosz keresztények (»tisztelet a kivételeknek!«) hallgatása miatt panaszkodnak.

Bő egy hónappal ezelőtt Taras Dyatlik Moldovában gyűlt össze barátaival és partnereivel egy 10 napos teológiai találkozóra. A United World Mission tengerentúli tanácsának kelet-európai és közép-ázsiai regionális igazgatójaként szolgálva a stratégia és a finanszírozás egyik kulcsembere volt ő az ukrajnai és oroszországi teológiai intézmények hálózatának.

Három nappal később kétségbeesetten igyekezett vissza Kijevbe. Dyatlik családja – mint Ukrajna nagy része – orosz katonai fenyegetettség és támadás alatt állt. Az egyetlen dolog, ami hangosabb volt számára a légiriadó szirénáinál, amelyek hamarosan álmatlan éjszakáit is áthatották, az az orosz kollégáinak a csendje volt.

„Ez nem konfliktus, ez nem helyzet, ez nem Ukrajnán belüli feszültség; ez invázió, ez agresszió; ez nem különleges művelet” – mondta, a legtöbb orosz és sok óvatos egyébként támogató nyugati által használt kifejezéseket használva.

Hangsúlyozta, a Biblia rámutat a nyelvi pontosság fontosságára. „Nem csak arról van szó, hogy Ábel meghalt, vagy hogy Jézust éppen elárulták; Júda elárulta Jézust, Káin megölte Ábelt” – mondta. „Nem csak az, hogy egy ember vétkezett; Ádám és Éva vétkezett. A bibliai igazságnak van neve, van ok-okozati láncolata.”

Dyatlik érzelmileg túlfűtött megjegyzései tükrözték az ukrajnai székhelyű Kelet-európai Teológiai Intézet (EEIT) által szervezett online kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat. Mintegy 500 támogató, partner és általános jóakaró regisztrált az Oroszország-Ukrajna háború: evangéliumi hangok című konferenciára, mindzok, akik szívesen hallgatták meg a frontvonalon lévő hívő társaikat. A legalább 25 nemzetből és 20 amerikai államból érkező résztvevők teológiai elmélkedéseket – és persze nyers érzelmeket – hallhattak.

„Nehéz nekünk, ukránoknak nyugodtnak maradni, amikor arról beszélünk, ami Ukrajnában történik” – mondta Roman Solovij, az EEIT igazgatója, aki moderátorként szolgált az alkalomn. „A legtöbbünk, férfiak, még soha nem sírtak annyit, mint az elmúlt hetekben. Nagy szükségünk van a segítségetekre, az imátokra és a hangotokra a világban.”

Olekszandr Gejcsenko, az Odesszai Teológiai Szeminárium (OTS) rektora mindannyiunk megdöbbenését fejezte ki. „A terhes nővel és gyermekével együtt haltunk meg, amikor a szülészetet lebombázták. Az orosz lövöldözés elől menekülőkkel együtt menekültünk” – mondta. „Minden, amihez hozzászoktunk, eltörölték – most már csak egy pusztaság.”

Az OTS a legrégebbi az ukrajnai evangéliumi szemináriumok közül, története egy 1989-es helyi erőfeszítésre vezethető vissza, amelynek célja a lelkipásztorok és vasárnapi iskolai tanárok képzése volt. Az egyetemet a háború kezdetén evakuálták, amikor az ukrán hadsereg a fekete-tengeri kikötő védelmében foglalt állást.

De ami Gejcsenkót a leginkább zavarba hozta és elkeserítette, az sok orosz evangéliumi álláspontja. Egy héttel az invázió előtt, amikor a feszültség Moszkvával egyre nőtt, részt vett egy kezdeményezésben, hogy Kelet-Európa és Közép-Ázsia teológiai oktatói közös nyilatkozatot készítsenek, amely elítéli a háború fenyegetését és előkészületeit.

Az orosz résztvevők ellenálltak, akadályozták a dolgot – mondta. Ők egy általános felhívást akartak a békéért való imádkozásra. „Egy héttel később városainkat rakétatalálat érte, és ezek a kollégák elkezdték megváltoztatni a nézőpontjukat” – mondta Gejcsenko.

Az ukrán evangéliumi szemináriumok vezetői szerint korábban túl sokan bedőltek a propagandának – különösen fájt nekik ez az oroszországi evangéliumi társaik esetében. „Elhiszik, amit a hírekben mutatnak” – mondta Dyatlik – „de nem hisznek a keresztények tanúságtételének az óvóhelyekről, a romok közül, az utcai harcok színtereiről.”

Mindemellett lelkesen tisztelgett azok előtt, akik tiltakoztak a háború ellen. „Ismerjük a hősöket … akik nem hallgattak” – mondta Dyatlik – „kockáztatva családjukat és szabadságukat. Imádkozunk értük, hálásak vagyunk nekik.” Március elején több száz orosz evangéliumi vezető írt alá egy nyílt levelet, amelyben felszólították kormányukat, hogy „állítsa le ezt az értelmetlen vérontást.”

Putyin a háború hazai ellenzékét „vérszívóknak”, „árulóknak” és „söpredéknek” bélyegezte. Közel 15 000 orosz állampolgárt tartóztattak le a háborúellenes tüntetések miatt. A jelentések szerint több tízezren hagyták el az országot a háború kezdete óta.

 

* * * * *

A nagy kihívás, mondta Valentin Szinij, a Tavriszkij Keresztény Intézet (TCI) rektora, a sértettség és az árulás érzéseinek feldolgozása. Az ő szemináriuma Herszonban található, az első nagyvárosban, amely orosz ellenőrzés alá került, és amelyet most az orosz hadsereg tart megszállva. Az ukrán ortodox egyház „szentségtörésnek” bélyegezte ezeket az esetenként ismétlődő akciókat.

Szinij a bibliai példát idézte, amikor Jézus ostorral tisztította meg a templomot a pénzváltóktól. „Ha félelmünket, haragunkat álarc mögé rejtjük, akkor úgy viselkedünk, mint a farizeusok” – mondta. „…Nekünk, ukránoknak el kell fogadnunk a haragunkat, és át kell adnunk azt Istennek.”

E napokban Szinij a Bírák 5. könyvében szereplő Debóra átkát imádkozza azokra, akik nem jöttek segíteni. Igyekszik azt maga ellen a háború ellen irányítani, de pozitívan imádkozik azért is, hogy Isten országa világosabban nyilvánuljon meg e világban.

Ivan Ruszin ennél is konkrétabban fogalmaz. „Valaki azt mondta, hogy a ’Meddig még, Uram?’ kifejezés olyan spirituális, mint a »hallelúja« szava” – mondta. „Én egy lépéssel tovább akarok menni, és azt mondom, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy az ‘Istenem, törd össze ellenségeim csontjait’ szavak is vannak olyan spirituálisak, mint Áron áldása.”

A kijevi Ukrán Evangéliumi Teológiai Szeminárium (UETS) rektoraként Ruszin egyike annak a maroknyi munkatársnak, akik itt maradtak, hogy segítsenek a közösségüknek. A campus kezdetben a szomszédok és a keletebbre fekvő háborús övezetekből menekülők számára egyaránt jelentette a segítő szolgálat központját.

De aztán lebombázták, a környék orosz ellenőrzés alá került, és most az Ukrán Bibliatársulat irodájában lakik. „Rakétatűz!” – tette hozzá, ami hallatszott az online prezentációja alatt a háttérben.

„Ez az Orosz Föderáció teljes körű, kiprovokálatlan háborúja az ukrán nép ellen” – mondta. „A cél Ukrajna teljes elpusztítása.” Mégis úgy látja, hogy Isten munkálkodik. Ruszin folyamtosan tanulja, mit jelent a testet öltött szolgálat. A szomszédok megígérik, hogy meglátogatják az egyetemet, amikor a háború véget ér. Bibliákat osztanak katonáknak és civileknek egyaránt.

És még ennél is nagyobb hatást lát. „A háború összehozta az ukránokat” – mondta. „Ha az egyház követi Krisztust, akkor oda megy, ahol a legnagyobb a szükség, és ott is marad.”

Egyelőre biztonságban tudott maradni Sztanyiszlav Sztepancsenko, az Ukrajna nyugati határához közeli Lviv teológiai szemináriumának dékánja. Naponta mintegy 100 embert fogad, akik a szomszédos Lengyelországba vagy Romániába menekülnek.

Az eredeti cikk írásakor az ENSZ becslései szerint több mint hárommillióan menekültek el Ukrajnán belül vagy azon kívül. (E szám mára valószínűleg legalább duplájára ha nem triplájára nőtt!)

„Mi vagyunk az első hely, ahol mély levegőt vehetnek és kapnak egy kis élelmet” – mondta. „A mi utcáinkon nincs harc, de a menekülők szemében látjuk a háborút.”

A 40 önkéntes munkáját koordináló Sztepancsenko egyetértett kollégái imáival. A 82. zsoltárt és az 55. zsoltárt imádkozta, azt kívánva, hogy az agresszorok szálljanak le a verembe. Ő és csapata azonban reményt talál a Máté evangéliuma 25. fejezetében:  „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (35-36 versek), és erre emlékeztetik magukat minden egyes szolgálati cselekedetükben.

Még így is a háborúban elesett gyermekek tucatjaira gondolnak, és gyakran visszatérnek Ráhel genezisbeli kiáltásához. „Ukrajna sír a gyermekei miatt, és nem hajlandó vigasztalódni” – mondta Stepanchenko. „Miért teszi ezt Putyin? Mert megteheti.” Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kongresszusi felszólalását követően Joe Biden amerikai elnök „háborús bűnösnek” nevezte Putyint.

Csütörtökön Mariupolban egy több száz civilnek menedéket nyújtó színházat lőttek – annak ellenére, hogy két nagy ’GYEREKEK’ feliratot festettek rá kívülre. Egy szomszédos uszodakomplexumot is találat ért, amelyben nők és gyerekek voltak.

A károk Ukrajna-szerte jelentősek. Az orosz offenzíva nagyrészt elakadt, a nagyobb városokat távolról lövik. Az gyülekezeti helyszínekek sem maradnak érintetlenek. Szolovij és Gejcsenko több tucat más egyházi személyhez és a vallásszabadság védelmezőihez csatlakozva elítélték az addig legalább 28 templomot, mecsetet és zsinagógát ért károkat. Az ukrajnai vallásszabadsággal foglalkozó kerekasztal négy ortodox pap megölését és további kettő elfogását (az egyiket azóta szabadon engedték) is megemlítette.

Valerii Antonuk, az Ukrán Baptista Szövetség elnöke a külföldön élő keresztényekhez fordult. A főváros szívéből szólva azt mondta, hogy a kijevi „siker” közvetve Moszkvára is hatással lesz.

„Álljanak velünk és mellettünk ebben a lelki megtöretésben, és tartsák az ima pajzsát Ukrajna fölé” – kérte. „Azért imádkozunk ma, hogy Isten engedje meg országunknak, hogy kitartson és győzzön, és hogy megvédje a szabadságot, amely olyan fontos az evangélium terjesztése szempontjából Ukrajnában [és] Oroszországban.”

De az imára és az érdekérvényesítésre való felhíváson túl az evangéliumi szemináriumok vezetői arra is javaslatot tettek, hogy a támogatók hogyan segíthetnek egyéb gyakorlati módokon – az alapvető pénzügyi támogatás mellett.

 

 

A fogyatékkal élő ukrajnaiak megmentése – most vagy soha

Forrás: https://www.thegospelcoalition.org/article/rescuing-ukranians-disabilities/

2022. március 19. | JONI EARECKSON TADA

„Ukrajnában most nem a tavasz eljöttéig tartó napokat számoljuk” – mondta Galyna barátnőm a pincéje sötétjéből. „A háború napjait számoljuk.” A fogyatékkal élőkkel foglalkozó nemzetközi Joni és barátai szolgálat ukrajnai koordinátoraként Galyna azon dolgozik, hogy hazájának legkiszolgáltatottabb embereit evakuálják a háború sújtotta országból.

Mivel sokan kétségbeesetten menekülnek Ukrajnából, Galynának és csapatának nehéz döntéseket kell hoznia arról, hogy kiket evakuáljanak először. A legkiszolgáltatottabbakkal kezdték: a kerekesszékkel közlekedő, mind a négy végtag bénultságban vagy agyi paralízisben szenvedő emberekkel és a fogyatékkal élő gyermekekkel.

„Még életben vagyunk” – mondta Galyna. „Először megijedtünk, de aztán láttuk, hogy hős honfitársaink kiálltak az orosz agresszió ellen, és ez mindannyiunkat felbátorított.”

Galyna most vezette a negyedik csapatot – összesen 57 embert, köztük fogyatékkal élőket és gondozóikat – biztonságba a lengyel határon túlra. A múlt héten egy csoportot (47 ember) mentett ki Kijevből, Zsitomírból, Kryvyj Rigből és Volinból.

A határ túloldalán Anna, a (fent említett) Joni and Friends lengyelországi partnere koordinálja a menekültek ellátását. A Szervezet támogatásával Anna csapata Németországba és Hollandiába irányítja a menekülteket, és élelmiszert, szállást, higiéniai eszközöket és orvosi ellátást biztosít, miközben gondoskodik a tartósabb, hosszabb távú elhelyezéüksről és ellátásukról. „Isten hűséges” – mondta Anna. „Ő ad segítséget és lát el a szükségessel.” Gyakran ezek az ellátmányok olyan egyszerűek, mégis olyan fontosak, akár csak a benzin, amely a fogyatékkal élőket biztonságba szállító buszok üzemanyagául szolgál.

Segítség a kiszolgáltatottaknak

Galyna a csapatával és az egyházak hálózatával azon dolgozik, hogy elérje az elszigetelt ukrán fogyatékkal élőket. „A fogyatékkal élők különösen kiszolgáltatottak” – mondta. „Amikor robbantás történik, a kilencedik emeleten élő négy végtagbénulásos emberek fizikailag nem tudnak hirtelen lerohanni a földszintre, vagy találni valakit, aki biztonságba helyezi őket.”

A legfrissebb becslések szerint Ukrajnában legalább 2,7 millió fogyatékkal élő ember él. A háborúk idején a fogyatékkal élőkről gyakran megfeledkeznek és magukra hagyják őket. Az ENSZ jelentése szerint „a fogyatékossággal élő személyek az általános lakossághoz képest nagyobb veszélynek vannak kitéve konfliktushelyzetekben és természeti katasztrófák esetén. A kutatások azt mutatják, hogy a fogyatékkal élők halálozási rátája általában két-négyszer (2x-4x) magasabb, mint az átlagos lakosság körében!”

Amikor Joni Eareckson Tada, aki maga is kerekesszékes, az amerikai külügyminisztérium fogyatékosságügyi tanácsadó bizottságában dolgozott, látta, hogy milyen atrocitások érik a háború szorításában lévő fogyatékkal élő embereket. A minta újra és újra megismétlődik a világ harcban álló országaiban.

A növekvő civil áldozatokról és az orosz csapatok által elkövetett atrocitásokról szóló jelentések közepette számos fél felszólítja Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió vezetőit, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogban foglalt fogyatékosság-ügyi védelmet. Bár a reformokra és a fogyatékossággal élő közösség felülről történő védelmére irányuló felhívások ígéretesek, ezek a felhívások nem változtatnak azokon a szörnyű körülményeken, amelyekkel a fogyatékossággal élő ukrajnaiak ma szembesülnek.

Galyna és parnerszervezete további evakuálási terveken dolgozik, különösen a kelet-ukrajnai erőszakos cselekmények sújtotta területeken élő emberek javára. De a fokozódó orosz támadások közepette, beleértve a civilek elleni halálos kimenetelű támadásokat is, minden határhoz vezető út kockázatot jelent, és a humanitárius folyosók, amelyeknek a civilek védelmét kellett volna biztosítaniuk, nem bizonyultak biztonságosnak.

„Felhívtam egy hölgyet egy olyan városból, ahol erős lövöldözés és bombázás zajlik” – mondta Galyna. „Megkérdeztem, hogy hajlandó lenne-e elmenni. A 14. emeleten él a fiával, aki kerekesszékben ül. Azt mondta: ’Nem vagyok kész elmenni, mert lövik a civilek autóit is, amelyek elhagyják a várost.’”. Galyna azt mondta, imádkozik az anyáért, „mert még mindig ott van a 14. emeleten a fiával, és lassan kifogynak az élelemből.”

Az evakuálási erőfeszítések ellenére sok kiszolgáltatott ukrajnainak, különösen a fogyatékkal élőknek, nem lesz lehetősége elhagyni az országot. Galyna elmondta, hogy az ilyen családoknak nincs áram, meleg víz, gáz vagy élelmiszer, és az orosz csapatok blokkolják a segíteni próbáló embereket: „a legrosszabb az, hogy nem engedik evakuálni az embereket. Ez a legszörnyűbb dolog. Nem értem.”

Maradni az evangéliumért

Galyna csapata külföldről kezdett el segélyeket kapni, többek között Németországból, és megpróbálják ezeket a segélyeket egy Kijev melletti városba szállítani. Imádságot kért azért, hogy a szükséges eszközök eljussanak, és hogy a segélyt szállítók is biztonságban legyenek, mert „őket is érheti találat.”

„Félek-e? Igen” – mondta Galyna. „De a helyes döntések mindig a legnehezebbek. Itt kell maradnom.” Azokról az ukrán társairól, akik úgy döntöttek, hogy nem hagyják el az országot, azt mondta: „Itt mindenki hős. Mindannyian egy-egy vízcsepp vagyunk, de együtt alkotjuk az óceánt.”

Köszönetet mondott azoknak az embereknek is, akik világszerte összefognak, hogy támogassák Ukrajnát pénzzel, imákkal és szolidaritással, majd hozzátette: „Mi csak azért akarunk Ukrajnában maradni, hogy továbbra is megoszthassuk itt az evangéliumot, hogy tovább szolgálhassuk az embereket, hogy folytassuk, amit csinálunk – és hogy áldássá váljunk más nemzetek számára is… És nagyon remélem, hogy egy nap meghívhatunk majd Ukrajnába – amikor újjáépülünk, megújulunk.”

 

 

Zárásként egy múlt heti budapesti személyes beszámoló olvasható – a szerző „tollából”.