Charlie Kirk életének és halálának üzenete – beszélgetés a mártír halálának első évfordulóján
Egy friss, az ötpont csatorna és az Evangelikál Csoport együttműködésében megvalósult beszélgetésben két fontos és aktuális évfordulóról emlékeztünk meg. Mindkettő az Egyesült Államokhoz kapcsolódik. Az amerikai függetlenség 250. évfordulója kapcsán honlapunkon idén nyáron már megjelent egy írás.
Az alábbi, hat résztvevős beszélgetést egy másik, szintén hat fővel készült diskurzus előzte meg, amelyet a tavalyi merényletet követő napokban rögzítettünk.
Akkori beszélgetőtársaim voltak: Szabados Ádám evangéliumi teológus, író, blogger, podcaster, az Evangelikál Fórum vezetője; Szűcs Dávid erdélyi magyar baptista lelkipásztor Alhambrából (Los Angeles megye, Kalifornia); Szabó Botond református teológus; Horváth Bálint református teológus, az Axioma munkatársa; Reőthy Balázs jogász és ügyvéd; valamint jómagam, Tóth Krisztián baptista teológus, lelkipásztor, pedagógus és szociológus.
Ezen az új felvételen Antal-Ferencz Ildikóval, Szilvay Gergellyel, Litkei Mátéval, Ókovács Benedekkel, valamint moderátortársammal, Márki Péterrel beszélgettem.
A bemutatkozást követően felidéztük, ki hogyan találkozott személyesen Charlie Kirkkel, és miként értesültünk a haláláról. Ezután politikai gondolkodásmódját és nézeteit vettük sorra, kitérve azokra a kritikákra és vádakra is, amelyek ellenzői részéről megfogalmazódtak vele kapcsolatban.
Arról is szó esett, hogy van-e, és ha van, mi Charlie Kirk magyarországi hagyatéka. A beszélgetés végén megemlékeztünk a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról is. Ennek kapcsán különös időbeli egybeesésre figyelhettünk fel: a szeptember 11-i tragédia idén negyedszázados évfordulójához érkezett, miközben az Egyesült Államok fennállása ennek éppen tízszerese. Vagyis az USA tízszer annyi ideje létezik, mint amennyi idő a 9/11-es terrortámadások óta eltelt.
Ez is érdekelhet
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport eltérő felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik, hogy újragondoljuk az evangelikalizmusról alkotott nézeteinket. Sokan, akik az elmúlt években jelentős változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, továbbra is evangelikálnak vallják magukat. A kérdés tehát a következő: egészen pontosan meg kell határoznunk, mit jelent evangelikálnak lenni, és ki tekinthető evangelikálnak. (…) Nos, ha használjuk az evangelikál megjelölést, akkor annak nyilvánvalóan van jelentése is. Ez a kifejezés szűkíti a kört, és bizonyos értelemben kizárólagos. (…) Remélem, mindannyiunk számára teljesen világos: nem azt próbáljuk megfogalmazni, hogy általában mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki tekinthető evangelikál keresztyénnek. Erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Hogyan határozhatjuk meg tehát, mit jelent evangelikálnak lenni, megkülönböztetve ezt attól, hogy általában mit jelent keresztyénnek lenni? Ez napjaink egyik nagy kérdése, és úgy gondolom, az elkövetkező években egyre inkább szembe kell majd néznünk vele.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelical, 11–13. o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
