„Amerika erkölcsi értelemben megrendült!” – Franklin Graham üzenete Amerika alapításának 250. évfordulóján

Nemzetünk kétszázötven évvel ezelőtt küzdelmek árán született meg, és ma is küzdelmek között él. Akkor azért harcoltunk, hogy felszabaduljunk a brit uralom alól, ma pedig azért, hogy megszabaduljunk a bűn uralmától, amely aláássa köztársaságunk alapjait. A Szentírás figyelmeztet erre. Pál Timóteushoz írt második levelében így szól: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.” Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire ráillik ez a leírás a mai Amerikára: az emberek inkább önmagukat szeretik, mint Istent.

Nemzetünk mostani, 2026-os állapota élesen különbözik attól az országtól, amelyet az alapító atyák 1776-ban létrehoztak. Akkoriban az amerikaiak többsége legalább alapszinten ismerte a Bibliát. Ma ezzel szemben sokaknak alig – vagy egyáltalán nincs – fogalma a bibliai igazságokról. Kétszázötven évvel ezelőtt a Szentírás az oktatás részét képezte – sokak számára az egyetlen „tankönyv” volt. Ez nem azt jelentette, hogy mindenki hívő volt, de Isten igéjét általánosan ismerték, és tisztelettel viseltettek iránta. Ma ezzel szemben azt látjuk, hogy a Szentírást kiszorították az iskolákból és nagyrészt már a közéletből is. Eközben egyre mélyülő erkölcsi hanyatlásnak vagyunk tanúi. Olyan jelenségek váltak mindennapossá, amelyekről harminc éve még beszélni sem illett volna. Azok a magatartásformák, amelyeknek szégyenérzetet kellene kiváltaniuk, ma elismerésben részesülnek, sőt nyíltan hirdetik őket. Amerika erkölcsi értelemben megrendült, a bűn átszövi mindennapi valóságát. A transzneműség, az azonosneműek házassága és a női öltözők férfiak előtti megnyitása csak a jéghegy csúcsa.

Miért van szükség arra, hogy újra Istenhez forduljunk? Amikor Isten özönvíz által megítélte a világot, az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz volt. Ma a hírekben felfoghatatlan brutalitással szembesülünk: nemi erőszakkal, gyilkosságokkal, tömegpusztítással. Az internet, a filmek és a videójátékok világát is áthatja az erőszak – mintha csillapíthatatlan vágy élne bennünk iránta. Mindez megszomorítja Isten szívét, és az ítéletét vonja maga után, ha nem tér meg nemzetünk. Gyakran felteszik a kérdést: lesz-e még ébredés Amerikában? Jó lenne látni, de ébredés nincs imádság és megtérés nélkül. Az Apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.” (ApCsel 3,19–20) Vissza kell térnünk a Biblia Istenéhez.

Apám, Billy Graham 1969-ben, az elnöki beiktatáson megtérésre hívta a nemzetet. Az akkor elmondott imádsága ma sem veszített időszerűségéből. Imádkozzuk el újra:

„Atyánk és Istenünk, te azt mondtad: »Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.« (Zsolt 33,12) Hálát adunk a hit örökségéért, amelyet őseinktől kaptunk, add, hogy soha ne vesszen ki belőlünk. Tőled kaptuk a jólétet, a szabadságot és az erőt. Az Istenbe vetett hit örökségünk és szilárd alapzatunk. Így figyelmeztetsz minket az Írásokban: »Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?« (Zsolt 11,3) Ahogy George Washington is hangsúlyozta, az erkölcs és a hit társadalmunk tartóoszlopai. Megvalljuk, hogy ezek az oszlopok megrendültek. Túl sokáig elhanyagoltuk igédet, és figyelmen kívül hagytuk törvényedet. Túl sokáig próbáltuk nélküled megoldani a problémáinkat. Túl sokáig akartunk csupán »kenyérrel élni«. Szelet vetettünk, és most vihart aratunk: bűnözést, megosztottságot és lázadást. Most, amikor bűneink következményeivel szembesülünk, felidézzük ígéretedet: »Ha népem, amely nevemet viseli, megalázza magát, imádkozik, keresi arcomat, és megtér gonosz útjairól, akkor én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.« (2Krón 7,14) Segíts bennünket, hogy elforduljunk bűneinktől, és egyszerű hittel ahhoz forduljunk, aki ezt mondta: »Újonnan kell születnetek!« (Jn 3,7)”

Az én imádságom Amerika megalapításának kétszázötvenedik évfordulóján ugyanaz, mint ami az apámé volt több mint ötvenhét évvel ezelőtt: hogy egyénileg és nemzetként is megalázzuk magunkat Isten előtt, megvalljuk bűneinket, és megtérjünk, visszatérve atyáink Istenéhez. A Szentírás figyelmeztet: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Miközben nemzetünk történelmének e jelentős pillanatára készülünk, az évfordulóra, nem is találhatnánk alkalmasabb időt arra, hogy itt és most őszintén a szívünkbe tekintsünk, csendben megbánjuk bűneinket, és segítségül hívjuk a mindenható Istent. Ahogyan Dávid is imádkozott: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”(Zsolt 139,23–24)

Csak egyvalaki képes megmenteni Amerikát – és csak egyvalaki képes megmenteni téged: az Úr Jézus Krisztus. A Biblia ezt mondja: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8–9) Ha még nem hívtad be Krisztust a szívedbe, nincs jobb pillanat – most vesd a hitedet és a bizalmadat Isten Fiába, Jézus Krisztusba, aki valódi szabadságot és bűnbocsánatot ad neked. Ő azért jött a földre, hogy megmentsen téged. És ha most megvallod a bűneidet, és hiszel az Úr Jézus Krisztus nevében, lelked örökre biztonságban lesz a szerető Isten kezében. Vesd belé bizalmadat még ma! Isten áldása legyen rajtad!

*

Fordította: Márkus Tamás András, református teológus-lelkész