Szívhangrendelet és azon túl: lényegre törő keresztyén állásfoglalás az abortuszról

A szívhangrendelet létjogosultsága körüli társadalmi egyeztetések ismét a közélet fontos témájává tették az abortusz kérdését. Rendkívül fontos fejlemény a témában, hogy Steinbach József a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke személyes találkozóra hívta az egészségügyi minisztert, hogy életvédő civil szervezetekkel közösen egyeztessenek a rendeletről.

Bár a témában összeállítottunk korábban egy nyilatkozatot és többször is írtunk már róla (ITT és ITT), az alábbiakban Wayne Grudem, evangéliumi kálvinista-baptista teológus Etikájának (Wayne Grudem: Christian Ethics – Living a Life That Is Pleasing to God. Wheaton, Illinois, Crossway, 2024.) abortusszal kapcsolatos gondolatait foglaljuk össze.

E tömör és lényegre törő állásfoglalással azt szeretnénk bemutatni, mit és miért vallanak az evangéliumi keresztyének e kérdésben. Egyúttal bátorítást kívánunk nyújtani a hitvalló keresztyéneknek, hogy e nehéz és fájdalmas témában is bátran képviseljék Isten akaratát.

 

I. Bibliai érvek a meg nem született gyermek személy volta mellett

Az abortusz ellen felhozható egyik legerősebb érv az, hogy a meg nem született gyermek önálló személy. A Biblia tanúsága szerint a gyermekre fogantatásától kezdve személyként kell tekintenünk, és ennek megfelelően védelemben kell részesítenünk.

Luk 1,41–44. Keresztelő János születése előtt, amikor édesanyja, Erzsébet várandósságának hatodik hónapjában volt, meglátogatta őt rokona, Mária, Jézus édesanyja. Erzsébet a Szentlélek hatására a méhében levő, még meg nem született gyermeket „csecsemőnek” nevezi (görögül: brephos, vagyis csecsemő, kisgyermek). Lukács ugyanezt a szót használja a már megszületett gyermekre is, például amikor Jézusra jászolban fekvő csecsemőként utal (Lk 2,16; 18,15; 2Tim 3,15).

Zsolt 51,7. Dávid király Batsabé és Úriás elleni bűne után, Nátán próféta feddését követően írta meg az 51. zsoltárt, amelyben Istenhez könyörög. Azt vallja, hogy bűnös természete fogantatásának pillanatától jelen volt. Önmagára tehát úgy tekint, mint aki fogantatásától kezdve önálló emberi lény, önálló személy.

Zsolt 139,13. Dávid itt is önálló személyként beszél önmagáról, amikor még anyja méhében volt.

1Móz 25,22–23. Rebeka, Izsák felesége ikrekkel volt várandós, akiket később Jákóbnak és Ézsaunak neveztek. Már születésük előtt különálló személyekként jelennek meg, és jövőjükre vonatkozó prófécia is elhangzik.

2Móz 21,22–25. Az abortusz kérdésével kapcsolatban különösen jelentősek a mózesi törvény azon rendelkezései, amelyek meghatározzák a büntetési tételt abban az esetben, ha egy várandós nő vagy születendő gyermeke élete, illetve egészsége veszélynek van kitéve vagy sérelem éri.

Luk 1,35. Krisztus megtestesülése akkor kezdődött, amikor Mária méhében, a fogantatás pillanatában Jézus emberi természete egyesült isteni személyével. Ettől kezdve Jézus Krisztus isteni-emberi személy volt: egyszerre Isten és ember. Ez a fejlemény azért jelentős az abortuszról szóló vitában, mert Krisztus már jóval azelőtt valódi emberi személy volt, hogy az első karácsonykor csecsemőként megszületett.

Következtetés: Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a Biblia szerint a meg nem született gyermeket a fogantatás pillanatától kezdve személynek kell tekintenünk, ezért a meg nem született gyermeknek olyan jogi védelmet kell biztosítanunk, mint a társadalom többi tagjának.

Megjegyzés a megbocsátással kapcsolatban: Lehetséges, hogy akik elolvassák ezeket a bibliai passzusokat, már átestek abortuszon. Mások pedig, akik ezt most olvassák, másokat bátorítottak abortuszra. Nem tudjuk lekicsinyelni vagy tagadni az ezekben a cselekedetekben rejlő erkölcsi rosszat, de rámutathatunk a Biblia ígéretére, miszerint Isten bocsánatot ad azoknak, akik megbánják bűneiket, és bízva Isten bűnbocsátó kegyelmében Jézus Krisztusba vetik bizalmukat (1Jn 1,9). Bár az ilyen bűnök is Isten haragját vonják magukra, Jézus magára vette ezt a haragot, helyettesítve mindazokat, akik hisznek Őbenne (1Pt 2,24).

 

II. Tudományos érvek a meg nem született gyermek személy volta mellett

A megtermékenyítés során a spermium és a petesejt olyan új valósággá egyesül, amely lényegileg különbözik attól, amik korábban voltak: egy önálló, teljes emberi lény jön létre. A spermium és a petesejt mint különálló sejtek megszűnnek létezni, helyükön pedig egy új emberi élet kezdődik. A meg nem született gyermek egyedi genetikai identitása is arra utal, hogy nem tekinthető pusztán az anyai test részének. Testének minden egyes sejtje a gyermek saját DNS-ét hordozza, amely különbözik az anya sejtjeiben található genetikai állománytól.

 

III. Az abortusz ellen szóló további érvek

1. A születés utáni bánásmód. Azok az érvek, amelyek abból indulnak ki, miként bánunk egy gyermekkel a születése után, különösen meggyőzőek lehetnek. Helyesnek tartanánk-e, ha a törvény megengedné, hogy egy szülő megölje egyéves gyermekét pusztán azért, mert nem kívánja őt, vagy mert a gyermek számára nehéz terhet jelent? Ha ezt nem tartanánk elfogadhatónak, akkor miként engedhetnénk meg egy meg nem született ember megölését?

2. Ultrahangfelvételek. A modern ultrahangtechnológia rendkívül élethű képet nyújt a magzatról, amely sokak számára erőteljesen érzékelteti annak emberi valóságát. A Focus on the Family szervezet állítása szerint azoknak a nőknek 78%-a, akik megtekintik méhükben fejlődő gyermekük ultrahangfelvételét, végül eláll az abortusztól. Az ultrahangfelvételek meggyőző ereje miatt több abortuszpárti aktivista is igyekszik lebeszélni a várandós nőket azok megtekintéséről.

3. Értékes emberi életek millióinak az elvesztése. Az ország számára felbecsülhetetlen veszteséget jelent, hogy csak Magyarországon évente több tízezer gyermek hal meg abortusz következtében – egy kisebb városnyi emberélet.

1980-ban         80.882 terhességmegszakítás
1990-ben         90.394;
2001-ben         56.404;
2010-ben         40.449;
2020-ban         23.901;
2025-ben         20.400;

Forrás: https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0013.html

4. Az anyai ösztön. Végül hivatkozhatunk arra az ösztönös felismerésre is, amelyet sok várandós nő átél: ami a méhében növekszik, nem pusztán szövetdarab vagy saját testének része, hanem egy gyermek. Ezt az ösztönös felismerést Isten a még nem keresztyének szívébe is belehelyezte (Róm 2,14–15).

 

IV. Az abortusz melletti érvek cáfolata

1. Képtelenség a kapcsolatteremtésre és az önálló túlélésre. E tényezők nem jelentik azt, hogy a magzat ne volna személy. Egy újszülött sem képes még beszélni vagy erkölcsi cselekedeteket végrehajtani. Ugyanez vonatkozik arra a személyre is, aki súlyos baleset következtében kómában fekszik.

2. Születési rendellenességek. Vajon helyesnek tartanánk-e egy születési rendellenességgel élő gyermek megölését a születése után? Ha elfogadjuk, hogy a meg nem született gyermeket fogantatásától kezdve személyként kell kezelni, akkor nem tehet különbséget személyi méltóságának megítélésében az, hogy már megszületett-e, vagy még az anyaméhben van. Ha nem tartanánk helyesnek egy ilyen gyermek megölését születése után, akkor azt sem tarthatjuk helyesnek, hogy születése előtt öljék meg.

Ráadásul a születés előtti diagnózis – amely rendszerint csak lehetséges vagy valószínű állapotot jelez – tévesnek is bizonyulhat. De még akkor is, ha a rendellenesség súlyos, például Down-szindrómáról van szó, a gyermek boldog életet élhet, és sok örömöt, valamint áldást hozhat családja és mások számára. Ilyen helyzetekben a keresztyéneket arra kell bátorítani, hogy bízzanak Isten bölcs gondviselésében és életük feletti szuverén irányításában. (Vö. 2Móz 4,11; Jn 9,2–3.)

Beethoven ötödik gyermekként született. Édesapja szifiliszben, édesanyja pedig tuberkulózisban szenvedett. A négy idősebb testvér közül az első vak volt, a második meghalt, a harmadik süketnéma volt, a negyedik pedig tuberkulózisban szenvedett.

3. Nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében bekövetkezett terhességek. El kell ismernünk annak az anyának a valódi fájdalmát és nehézségeit, aki akarata ellenére, esetleg még igen fiatalon esett teherbe. Az ilyen helyzetekről tudó keresztyéneknek készen kell állniuk arra, hogy bátorítást és támogatást nyújtsanak. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: helyesnek tartanánk-e, ha egy erőszak vagy vérfertőzés következtében fogant gyermeket a születése után megölnénk? A legtöbben bizonyára nemmel válaszolnának.

A gyermek nem veszti el az élethez való jogát fogantatásának körülményei miatt. Ezért azt sem tarthatjuk helyesnek, hogy még születése előtt megöljék. Az elkövetett erőszak nem a gyermek bűne, ezért nem ítélhető halálra mások vétke miatt. (Vö. 5Móz 24,16; Ez 18,20.)

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a nemi erőszakból vagy vérfertőzésből eredő terhességek viszonylag ritkák: az összes abortusz kevesebb mint 1%-át teszik ki.

Ethel Waters édesanyját tizenkét éves korában megerőszakolták, majd életet adott egy gyermeknek, aki később gospelénekesnő és színésznő lett. Ethel Waters volt az első afroamerikai nő, akinek saját televíziós műsora volt; őt jelölték elsőként afroamerikaiként Emmy-díjra, és másodikként Oscar-díjra. Ma is sokan élnek hasznos, termékeny és kiteljesedett életet annak ellenére, hogy születésük egy szörnyű erőszakos bűncselekmény következménye volt.

4. Az anya életének megmentése érdekében végzett abortusz. Az anya életének megmentése érdekében végzett abortusz rendkívül ritka: az összes abortusz kevesebb mint 0,12%-át teszi ki. Ez a helyzet eltér a korábban tárgyaltaktól, hiszen itt egy élet – a gyermeké – és két élet – a gyermeké és az anyáé – elvesztése között kell dönteni.

Ha rendelkezésre áll olyan orvosi beavatkozás, amely a gyermek életét is megmentheti, természetesen azt kell választani. Ha azonban az anya életének megmentéséhez elkerülhetetlen az abortusz, ez tűnik az egyetlen olyan helyzetnek, amelyben az abortusz erkölcsileg igazolható.

A politikai vitákban az „abortuszhoz való jog” támogatói túl gyakran összemossák az „élet” és az „egészség” fogalmát, amikor kijelentik, hogy az abortuszt csak az anya életének vagy egészségének megmentése érdekében engednék meg. A jogi precedensek azonban az „egészség” fogalmát gyakran olyan tágan értelmezik, hogy abba a mentális egészség, sőt a túlzott lelki megterheléstől való mentesség is beletartozik. Így az a kitétel, hogy „kivéve az anya életének vagy egészségének megmentése érdekében”, a gyakorlatban sokszor azt jelenti, hogy az abortusz akkor is megengedett, amikor az anya azt kívánja.

 

V. Milyen abortuszra vonatkozó törvényeket kellene a kormányoknak elfogadniuk?

A kormányzat egyik alapvető feladata, hogy megvédje az általa kormányzott emberek életét, és polgárait óvja a legsúlyosabb sérelemtől: attól, hogy megöljék őket. Ha a meg nem született gyermekeket személynek tekintjük, akkor az államnak kötelessége megvédeni az életüket. Különösen a gyengék és tehetetlenek érdemelnek fokozott védelmet, hiszen nekik nincs más eszközük önmaguk megoltalmazására. (Vö. Zsolt 82,3–4.)

 

VI. Az abortuszt korlátozó törvényekkel szembeni kifogások

1. Ezek a törvények jogtalanul korlátozzák a szabadságot. Az egyéni szabadság természetesen fontos, és védeni kell. De a valódi kérdés nem az elvont értelemben vett szabadság, hanem az, hogy a törvény milyen megfelelő korlátozásokat szabjon az egyéni szabadságra. A törvények sokféleképpen korlátozzák a szabadságot, amit az emberek elfogadnak. Nem vezethetek ittas állapotban, nem lophatok a boltból és nem verhetem meg azt, akit nem szeretek. És nem engedi meg a szülőknek sem, hogy megöljék élő gyermekeiket. A valódi kérdés, hogy a törvénynek meg kell-e engednie az embereknek, hogy elvegyék gyermekük életét. Ha a meg nem született gyermeket emberi személynek tekintjük, akkor a kérdés az, hogy a kormánynak meg kell-e engednie az embereknek, hogy gyilkosságot kövessenek el saját gyermekeik ellen. Természetesen nem.

2. Minden gyermeknek kívánt gyermeknek kell lennie. Ha a meg nem született gyermeket személynek tekintjük, akkor ez az érv csupán egy másik módja annak, hogy azt mondjuk: az embereknek meg kellene engedni, hogy megöljék azokat, akikről nem akarnak gondoskodni. Mindez különösen a szülők és saját gyermekeik viszonyában volna megengedhető.

Ha egy gyermek már megszületett, vajon megengednénk-e a szüleinek, hogy megöljék, ha már nem akarnak gondoskodni róla, arra hivatkozva, hogy minden gyermeknek kívánatosnak kell lennie? Természetesen nem. Ez szörnyű gondolat, mégis a fenti érv logikus következménye. Ez az álláspont oly mértékben leértékeli az emberi életet, hogy az anya kényelmi szempontjait az Isten képmására teremtett gyermek élethez való joga fölé helyezi.

3. Személy szerint ellenzem az abortuszt, de nem támogatom az abortuszellenes törvényeket. Ez az érvelés valójában eltereli a figyelmet a vita lényegéről. A kérdés nem az, hogy kinek milyen személyes preferenciái vannak, hanem az, hogy mit kell a törvénynek tiltania, illetve védenie. Ahogyan aligha mondanánk azt, hogy „személy szerint ellenzem a gyilkosságot, de nem gondolom, hogy törvényileg is tiltani kellene”, ugyanilyen következetlen azt állítani: „személy szerint ellenzem az abortuszt, de nem gondolom, hogy abortuszellenes törvényeket kellene hozni.”

4. A keresztyéneknek nem szabad másokra ráerőltetniük erkölcsi normáikat. Az, hogy bizonyos törvények mögött vallási meggyőződések állnak, még nem jelenti azt, hogy e törvények egy meghatározott vallást kényszerítenének az emberekre. Ha valaki keresztyén meggyőződéséből fakadóan támogatja a hazugság, a lopás és a gyilkosság jogi szankcionálását; ellenzi a házasság és a család fogalmának genderideológia szerint való átértelmezését, az abortuszhoz való jog kiterjesztését és az eutanáziát, ezzel nem a keresztyén hit elfogadására kívánja kényszeríteni a társadalmat. A vallásos meggyőződések kizárása a közéletből nem eredményez világnézeti vagy vallási semlegességet. Éppen ellenkezőleg: szükségképpen valamely másik, többnyire rejtve maradó világnézetet tesz normatívvá; ilyen értelemben egy burkolt államvallásra való törekvést fejez ki.

 

VII. A kérdés jelentősége

Az Ószövetség komoly figyelmeztetéseket fogalmaz meg azzal a néppel szemben, amely eltűrte gyermekei megölését. Izráel népének egy része más népek szokásait utánozva fiait és leányait tűzben égette el (Jer 7,31). Ez arra utal, hogy élő gyermekeket vetettek a tűzbe, hogy áldozatul adják őket Moloknak és más pogány istenségeknek. Mivel e gyakorlatot megtűrték, Isten Jeremiás prófétán keresztül súlyos ítéletet hirdetett ellenük (Jer 7,30–34).

Hogyan értékeli majd Isten nemzetünket e döntések fényében? Vagy talán nem hisszük, hogy Isten ma is úr a nemzetek fölött? Az erre adott válasz egyben személyes hitvallásunkat is kifejezi.