A szentföldi kereszténység útkeresése a cionizmus és a zsidógyűlölet között

Pár nappal ezelőtt a Jeruzsálemi Patriarchák és Egyházfők Tanácsa rövid nyilatkozatban ítélte el a keresztény cionizmust. A nyílt levél lényege tulajdonképpen az volt, hogy a helyi apostoli egyházak képviselői (ortodox és katolikus) a tanács nevében jogot formálnak Szentföldi keresztények nevében nyilatkozni, és szeretnék mindenkivel tudatni, hogy a keresztény cionizmust károsnak tartják, mert az zavart okoz tekintélyük gyakorlásában. (A nyílt levél elolvasható itt: https://en.jerusalem-patriarchate.info/announcements/a-statement-from-the-patriarchs-and-heads-of-the-churches-in-jerusalem-on-unity-and-representation-of-the-christian-communities-in-the-holy-land/)

Felmerül a kérdés, hogy a Jeruzsálemi Patriarchák és Egyházfők Tanácsa vajon miért ezt a pillanatot választotta állást foglalni, hiszen a nemzetközi szintéren jelentősen meglódult a látványos zsidógyűlölet az utóbbi időben. Ezt szépen demonstrálják csak az utolsó pár hónap zsidóellenes merényletei – például a Bondi Beach mészárlás Ausztráliában, vagy a manchesteri zsinagóga gyilkosságok. Eközben a holokauszt tagadás újra szalonképessé vált olyan, igen népszerű podcasterek és internetes személyiségek munkássága révén, mint pl. Nick Fuentes, Myron Gaines, Candace Owens és Darryl Cooper.

Ebben a rövid cikkben némi kontextust szeretnék biztosítani a levél hátteréhez, illetve adni pár fogódzkodót az izraeli keresztény kisebbség helyzetének megítéléséhez.

Mielőtt azonban belekezdünk, definiáljuk a keresztény cionizmust. A keresztény cionizmus a zsidó nemzeti haza támogatása teológiai, vagy lelkiismereti okokból. A nézetet kritizálók szeretik úgy beállítani, mintha minden keresztény cionista egyfajta elvakult eszkatológiai meggyőződés miatt, kritikátlanul támogatná Izraelt, azonban tapasztalataim szerint sok Keresztény személyes empátiából, vagy történelmi ismeretei okán lett Izrael barát.

Nos, akkor térjünk rá a levélre. Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy a levél egyedül az “apostoli” egyházakat határozza meg, mint akik a teljes Izraeli keresztény kisebbség nevében jogosan nyilatkozhatnak – azonban ha ez így van, kb. minden evangéliumi protestáns Izraeli véleménye (beleértve 20-30 000 messiáshívő zsidót) lényegtelen. Természetesen fel lehet vetni, hogy a szentföldi keresztények túlnyomó többsége ortodox vagy katolikus – ez igaz is –, de azért annyira nincsenek egyedül, hogy Krisztus teljes izraeli egyháza nevében nyilatkozhassanak, ezt sokan szóvá is tették. Ha a Magyar Katolikus püspöki kar minden Krisztusban hívő magyar ember nevében tenne átfogó kijelentéseket, szerintem sokan meglehetősen rossz néven vennénk.

Másodrészt felmerülhet a kérdés, hogy miért aggasztja őket a keresztény cionizmus fogalma. Nos, szerintem erre három lehetséges magyarázat van. 

Az első a tény, hogy az 2023 október hetedikei, 1200 életet követelő mészárlás iszonyú elkeseredést és haragot váltott ki a zsidó nép egy részében, és különösen a ciszjordániai szélsőséges ultraortodox zsidó telepesek közt a helyi palesztin lakosság zaklatása gyakoribbá vált a háború kitörését követő hónapokban. Ezek az akciók, bár nem halálos támadások voltak (ellenben a Hamasz munkásságával), a helyi arab hívőket is rosszul érintették. Bár a vandákodás és megfélemlítő viselkedés nem egyenlő az öldökléssel, nagyon meg tudja nehezíteni az életet. A nyílt levél írói valószínüleg úgy látták, a keresztény cionizmus legitimazálja az effajta támadásokat a palesztin keresztények ellen is, hiszen elvitatja a nem zsidók alanyi jogát a Szentföldhöz.

A másik, kívülről kevésbé könnyen érthető eshetőség pedig inkább a helyi muszlim-keresztény viszonyok jellegéből adódik. Itt a fontos faktor, hogy a muszlimok nemigen differenciálnak egyházak között ha provokációt vélnek felfedezni a láthatáron. A keresztény cionizmus amiről itt szó van leginkább evangéliumi keresztény jelenség. De a muszlimok simán bosszút állnak egy görög orthodoxon vagy egy kopton egy amerikai karizmatikus nézet miatt, ha úgy látják, nem utasítja el kellőképpen. Lásd a Korán 5. szúrájának 51. versét: „Ó, akik hisztek! Ne vegyétek a zsidókat és a keresztényeket barátokká! Ők egymás barátai. Aki közületek barátul veszi őket, az bizony közülük való. Allah nem vezeti a bűnösöket.”

A harmadik faktor pedig egy olyan probléma, amellyel az ember szinte kizárólag személyes kapcsolatok mentén szembesül, pedig talán a legfontosabb. Ez pedig a következő: sok keresztény palesztin etnikai árulásnak érzi, ha nyíltan beszél arról, hogy milyen bánásmódban részesül a muszlim palesztinok részéről. Nyíltan és részletesen beszél minden kellemetlen helyzetről, amelyet IDF túlkapás vagy ciszjordániai telepesek miatt élt át, de mélyen hallgat azokról a tragédiákról, amelyek a családját más palesztinok kezében érték. Az etnikai identitás bizonyos értelemben felülírja a keresztény identitást. Ez pedig azt is jelenti, hogy Izrael bárminemű legitimizálása a törzs elárulásának érződik.

(Korrekció: A cikk írása óta tudomásomra jutott egy keleti ortodox ex-muszlimtól, hogy a Jeruzsálemi pátriarchátusban, aki a levelet publikálta, van egy palesztin nacionalista, terrorbarát kontingens Atallah Hanna püspök körül, amelyet szinte biztos, hogy elsősorban a harmadik, másodsorban pedig az első pont mozgat. Ennek fényében a nyílt levélre a második pont jó eséllyel nem alkalmazható, bár általában igaz.)

A nehézség az izraeli tradicionális egyházak helyzetének felmérésében részben az, hogy nincs olyan felállás, amelyben ne függnének a túlélésért vagy a zsidó, vagy a muszlim jóindulattól. Mit értek ezalatt? Azt, hogy ha Izraelben nem zsidó uralom lenne, akkor egészen biztosan muszlim arab uralom lenne. Márpedig Izrael szignifikánsan jobban bánik a keresztény kisebbségével, mint a Palesztin területek, vagy bármelyik szuverén muszlim ország. Például a ciszjordániai Bethelem pár évtizede 80% keresztény volt, mára azonban 90% muszlim lett. Erről először egy betlehemi arab keresztény barátomtól hallottam, akinek el kellett menekülnie Nyugatra, mert palesztin honfitársai az életére törtek, miután kimondta, mi történik a keresztényekkel a szülővárosában. A betlehemi trend egyébként igaz az egész arab világra. A XX. század első felében a Közel-Kelet lakosságának közel ötöde keresztény volt. Mára ez a szám a régióban 3% alá csökkent. 

Míg a betlehemi keresztény kisebbség szép lassan elkezdett eltűnni, Izrael keresztény lakossága kb 70-80000-ről 180-190000-re nőtt néhány évtized alatt. Ezért nem vagyok kész a nacionalista zsidókra panaszkodni egyfajta ideológiai vákuumban, mégha van is mit kritizálni. El kell ismerni: sokkal könnyebb kereszténynek lenni Izraelben zsidó uralom alatt, mint muszlim uralom alatt lenne. Márpedig a muszlim uralom az egyetlen másik opció. 

És még egy megjegyzés. Sok közismert influencer és internetes celeb elkezdte azt állítani, hogy a keresztényeknek semmi okuk nincs a muszlimok miatt aggódni (lásd Candace Owenst és Tucker Carlsont), miközben minden bokorban zsidó összeesküvést vélnek felfedezni. De a számok magukért beszélnek. A Fondation pour l’Innovation Politique felmérése szerint a 2001 és 2024 áprilisa között 64,678 muszlim terrortámadás volt, mely közel negyedmillió életet követelt. Ezek a számok azóta is sokat romlottak, például az észak-nigériai keresztényirtások és sok közel-keleti, európai és észak-amerikai terrorcselekmény miatt. Kellemetlen szembe nézni vele, de tény: mind a keresztények, mind a zsidók számára az iszlám jelenti a legnagyobb közvetlen egzisztenciális veszélyt.

Ezért is tartom fontosnak, hogy ne engedjünk a zsidógyűlöletnek, és aktívan imádkozzunk ébredésért mind a muszlim világban, mind a zsidó nép között. Elég csak az iráni keresztény kisebbség rohamos növekedésére tekinteni, hogy megértsük: a helyzet sehol nem reménytelen. Mert a Szentföld egyetlen legitim uralkodója ugyanaz, mint a széles világé: Jézus a Király, Isten Egyszülött Fia. Rá van szüksége minden zsidónak és muszlimnak.