A Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség (ICEJ) reakciója a Jeruzsálemi Egyházak Pátriárkái és Fejeinek a keresztény cionizmust elítélő nyilatkozatára
A Jeruzsálemi Egyházak Pátriárkái és Fejei szervezeti értelemben laza, de némi tekintéllyel bíró testülete a Szentföld szinte minden történelmi (örmény, szír, kopt, etióp, görögkatolikus és más) egyházát fogja össze, és a saját hívei nevében „hivatalos” képviseletként lép fel keresztény vallási-egyházi ügyekben Izraelben és a palesztin területeken. 2026. január 17-i nyilatkozatukban (amelyet furcsa időzítéssel sikerült épp a világban tapasztalható és rohamos mértékben növekvő antiszemitizmus és Izrael-ellenesség közepette megfogalmazniuk) a keresztény cionizmust „káros ideológiának” nevezik, egyúttal – igencsak vitatható módon – kijelentik, hogy ők az egyedüli legitim képviselői a Szentföld keresztény lakosságának (megfeledkezve a Szentföld protestáns, neoprotestáns és messiáshívő keresztényeiről). Összességében a tanács a Szentföld – Izrael és a palesztin területek – ma már erősen megfogyatkozott, néhány százezres (1-2% körüli arányú) helyi keresztény lakosságának a nagyobb részét képviseli, különösen az arab (palesztin) identitású keresztényeket.
A szervezetnek e vitatható hangvételű nyilatkozatára reagált a Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség. Ez az 1980-ban alapított, evangéliumi hátterű keresztény cionista szervezet teológiai‑bibliai alapon támogatja Izrael államát és a zsidó népet. Saját önmeghatározása szerint nem egy felekezetet, hanem az Izraellel szolidáris – számukban világszerte milliós nagyságrendet kitevő – keresztényeket képviseli.
*
Sajtóközlemény
A Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség egyet nem értését fejezi ki a Jeruzsálemi Egyházak Pátriárkái és Fejeinek a Szentföldön élő keresztény közösségek egységéről és képviseletéről szóló legutóbbi, 2026. január 17-ei nyilatkozatával szemben, amelyben azt állítják, hogy a keresztény cionizmus azok közé a „káros ideológiák” közé tartozik, amelyeket egyes helyi személyek terjesztenek, hogy „megtévesszék a közvéleményt, zavart keltsenek, és ártsanak nyájunk egységének”.
Magunk keresztényként azt a cionizmust támogatjuk, amely eredetét, hithez való kapcsolódását, hatókörét és gyakorlatát tekintve tisztán bibliai alapú – ez pedig az őszinte hitbeli meggyőződésünket tükrözi, nem pedig képlékeny politikai célokat. Izrael megígért és a modern korban bekövetkezett helyreállításának szilárd bibliai – ószövetségi és újszövetségi – alapjai vannak. A zsidók Izrael földjére való visszatérése Isten hűséges természetét és jellemét tükrözi és erősíti meg, aki mindig megtartja esküvel tett szövetségi ígéreteit, ezáltal erősítve – nem pedig rombolva vagy aláásva – a keresztény hitet.
Továbbá e nézetet, miszerint a zsidók az ígéreteknek megfelelően vissza fognak térni Sionba, az egyháztörténet során számos élő hitű, hiteles keresztény vallotta és tanította, kezdve az első apostoloktól és néhány korai egyházatyától a középkori klérus egyes tagjain át egészen a mai protestáns és evangéliumi egyházi mozgalmakig. A keresztény cionizmus tehát megelőzi a helyettesítési elméletet [miszerint az egyház felváltotta, lecserélte Izraelt – a ford.], és túl fogja élni annak eltűnését is.
Christoph Schönborn tiszteletreméltó katolikus prelátus, bíboros, Bécs érseke egyszer maga is kifejezte a bibliai cionizmus iránti támogatását, fenntartva, hogy doktrinális szempontból igenis fontos a keresztények részéről elismerni a zsidó népnek az ősei hazájához fűződő mély kapcsolatát, hozzátéve, hogy a keresztényeknek örülniük kellene a zsidók Izrael földjére való visszatérésének, mivel beteljesül benne a bibliai prófécia. Mindezzel messzemenőkig egyetértünk.
Végül, saját keresztény (szent) irataink is azt tanácsolják, hogy a tantételek és hitvallások terén fennálló esetleges nézeteltéréseinket először is a testvéreinkkel folytatott közvetlen párbeszéd útján, nem pedig a médián keresztül kell megvitatni.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Én sokszor evangélikusként nem értem és értettem azt se, mikor Trump az USA elnöke elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, miért adott ki a Lutheránus Világszövetség, de a Vatikán is olyan nyilatkozatokat, mintha tudomásul sem vennék, hogy tulajdonképp miről szól a keresztény Ószövetség, de az Újszövetség is, milyen erős volt a zsidó nép, de Jézus kötődése is Jeruzsálemhez.. A muszlimok sokkal később egészen pontosan 638-ban tették be lábukat Jeruzsálembe. A Korán egyszer sem említi név szerint Jeruzsálemet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy el kellene őket űzni és nem kellene azokhoz csatlakozni, akik költött történelmet favorizálnak. A palesztin nép tulajdonképp arab nép, Jeruzsálem Dávid király városa, ő meg a még egységes Izrael királya volt. A keresztény cionizmus ez is önmagában már vitatható fogalom, mert mindenkit besorolnak, aki valamelyest is támogatja Izrael önállósághoz való jogát és abból indulnak ki, hogy mivel a zsidó nép nagy része elutasította Jézust, ezért elvesztette kiválasztottságát és ma már nincs szükség fizikai Izraelre, ugyanis helyére a lelki Izrael vagyis az egyház lépett, csak hogy én ezt is vitatnám Pál apostol rómaiakhoz írt levele 11. fejezete fényében. Én egyetértek a nyilatkozattal, mely válasz a hierarchikus egyházak nyilatkozatára.
Kedves Árpád!
Teljes mértékben egyetértek Önnel.
Üdvözlettel,