Az ún. zárt úrvacsora – az úrvacsora történelmi protestáns nézete

Az alábbi cikk szerzője a Concordia Theological Seminary egykori oktatója, a Concordia Publishing House egykori főszerkesztője, Paul T. McCain (1962-2020). Írásában McCain az ún. „zárt úrvacsora” mibenlétéről értekezik – annak teológiai alapjairól, hasznáról és céljáról. Azért éreztük szükségesnek közölni e cikk fordítását, mert sokakban kérdéseket vetett fel egy, itt a portálunkon is tárgyalt eset, nevezetesen, hogy Fabiny Tamás evangélikus püspök egy ökumenikus alkalmon kiszolgáltatta az úrvacsora szentségét egy nyugalmazott római katolikus püspöknek, Beer Miklósnak. A konzervatív-tradicionalista római katolikus portálokkal szemben – akik Beer Miklós felelősségét, illetve akciójának kánonjogi vonatkozásait vetették fel, – mi inkább a protestáns úrvacsora jellegéről értekeztünk a konkrét eset kapcsán. Azt a kérdést fogalmaztuk meg e korábbi írásban, hogy helyénvaló-e egy római katolikus klerikusnak kiszolgáltatni egy protestáns lelkipásztor részéről az úrvacsora szentségét – valakinek, aki nyilvánvalóan nem egy evangélikus, nem is egy református gyülekezet tagja (a két egyház között oltárközösség áll fenn), aki egy olyan felekezet tagja és hivatalviselője, amelyikkel nincs úrvacsorai közösségről szóló megállapodása a Magyarországi Evangélikus Egyháznak (lásd Leuenbergi Konkordia), és aki az úrvacsorának egy olyan teológiai értelmezését vallja, amelyet a történelmi protestáns hitvallások egyöntetűen Szentírás-ellenesnek tartanak. Mivel azzal szembesültünk, hogy egyesek nem értik az úrvacsora kiszolgáltatásának hatókörével kapcsolatos történelmi refomátus és lutheránus nézetet, indokoltnak látjuk egy hitvalló lutheránus szerzőnek a „zárt úrvacsorával” kapcsolatos gondolatait közölni.

*

A lutheránus „zárt úrvacsorai” gyakorlat gyakran válik kényes kérdéssé egyházunkban. Problémákat okozhat, ha egy tag megkérdezi a lelkészt, hogy egy másik felekezetű barátja vagy közeli hozzátartozója részt vehet-e az úrvacsorai közösségben, és a lelkész nemet mond. Ez egyenesen udvariatlanságnak tűnik! Például a következő reakciót válthatja ki: „Mit képzeltek magatokról, lutheránusok? Ti jobb keresztények vagytok, mint mások?” Sajnos a zárt úrvacsorai gyakorlat nem eléggé ismert. Felháborodást és frusztrációt okozhat, amikor az ezzel kapcsolatos tanítással a gyakorlatban találkozunk. Ezen félreértések elkerülésének a legjobb módja az, ha megismerjük és megértjük, hogy valójában miről szól a zárt úrvacsora, mint olyan. Fontos, hogy először megértsük, mit gondolnak a lutheránusok az úrvacsoráról, s csak ezután érthetjük meg a zárt úrvacsorai gyakorlat lényegét.

Egykor szinte minden lutheránus egyházi közösség (és valójában a legtöbb más keresztény egyház is) az úrvacsora zárt formáját gyakorolta. A mai lutheránusok között (értsd: az USA-ban) csak a Missouri Synod-Lutheran Church és néhány más kisebb lutheránus egyházi közösség ragaszkodik ehhez a gyakorlathoz. Egyházunkban és ezekben a bizonyos egyházi közösségekben csak azok részesülhetnek az úrvacsora szentségében, akik megtanulták, hogy mi ennek a szentségnek a biblikus jelentése, értik a hasznát és elsajátították helyes használatát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az úrvacsorát csak azok vehetik magukhoz, akik az LC-MS gyülekezeteinek jó bizonysággal rendelkező tagjai, valamint azon egyházi közösségeknek a tagjai, amelyekkel szószéki és oltárközösségben állunk. Meg kell jegyezni azt is, hogy az úrvacsorát nem szolgáltathatjuk ki bűnbánatot mellőző személyeknek és hitetleneknek. Ezt szem előtt tartva muszáj megértenünk, hogy az úrvacsorában való részvétel sohasem valamiféle „követelhető” dolog és semmiképpen sem jár alanyi „jogon”, hanem inkább kiváltság, amelyet hálával és örömmel kell fogadnunk. A helyi gyülekezet lelkészének felelőssége eldönteni, hogy ki vehet részt, és ki nem az úrvacsorai közösségben, éspedig – mint az Ige elhívott és felszentelt szolgájának, – hivatásából fakadóan kell ezt tennie. Az LC-MS lutheránusai nem kívánnak úrvacsorát venni az LC-MS-en kívüli lutheránus egyházakban, éspedig ugyanazon okokból, amelyek miatt más egyházi közösségek tagjai sem kívánnak úrvacsorát venni az LC-MS kötelékébe tartozó gyülekezetekben.

A (történelmi hitvallásokhoz ragaszkodó – a ford.) lutheránusok szerint az úrvacsora szentség – Jézus Krisztustól, Urunktól elnyert, nagyon különleges ajándék. A Szentírás alapján hisszük, hogy Jézus Krisztus ebben a szentségben a kenyér és a bor színe alatt valódi testét és vérét kínálja nekünk, hogy azt együk és igyuk (Lásd Mt 26,17; Mk 14,12; Lk 22,7; 1 Kor 11,23). Nem gondoljuk, hogy a kenyér és a bor csak Krisztus testének és vérének szimbólumai, vagy hogy csupán Krisztus testét és vérét reprezentálják. A Szentírást szó szerint vesszük, és hisszük, hogy a kenyér Krisztus teste, a bor pedig Krisztus vére, mert Jézus azt mondta: „ez az én testem” és „ez az én vérem”. Az ezzel kapcsolatos meggyőződést nevezzük a reálprezencia tanának. Hiszünk abban, hogy amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük a kenyér és a bor színe alatt, Isten megbocsátja bűneinket. Ez óvatosságra késztet bennünket – arra, hogy körültekintően járjunk el a szentség ünneplésekor. Tudjuk, hogy azok, akik nem ismerik fel Krisztus testét e szentségben, saját felelősségükre teszik. Más szavakkal: azok, akik olyan egyházi közösségek tagjai, amelyek nem vallják Krisztus valódi jelenlétét az úrvacsorában, jobban teszik, ha nem járulnak oda oltárainkhoz. Isten az Ő Igéjében kijelenti: „Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen” (1Kor 11,27).

Az úrvacsora szentségének a vétele nem egyszerűen valamiféle egyéni, individuális cselekedet. Az úrvacsora ünneplése egyben nyilvános hitvallás is. Más szavakkal: tanúságtétel az „apostolok tanításában” való egységünkről (vö. ApCsel 2,42). Amikor egy templom oltáránál részesül valaki a szentségben, akkor nyilvánosan tanúságot tesz arról, hogy egyetért az adott egyházi közösség tanításával. Ezért hisszük, tanítjuk és valljuk, hogy az úrvacsora a gyülekezeti közösség legmagasabb rendű kifejeződése. Hisszük, hogy az evangéliumot illető egységünk túlmutat néhány, Jézus személyét vagy a Szentírást érintő általános megállapításon. Nincs olyan, hogy „általános” kereszténység. Amikor együtt veszünk részt az úrvacsorai közösségben, tanúságot teszünk az evangéliumot és a keresztény hit minden egyes cikkelyét illető egyetértésünkről. Az úrvacsora ilyen értelemben a keresztény hit megvallásának a jele.

Nem azért tagadjuk meg az úrvacsora kiszolgáltatását az egyházunkhoz nem tartozó személyektől, mert úgy véljük, hogy „rossz emberek”, vagy mert szerintünk „nem keresztények”. Azért gyakoroljuk az úrvacsora „zárt” formáját, mert őszintén hisszük, hogy ezt tanítja Isten Igéje, és ezt várja el tőlünk Isten az Ő Fiának drága testével és vérével kapcsolatban. A zárt úrvacsora nem valamiféle „ítélkező” gyakorlat, abban az értelemben, hogy elítélnénk másokat. Inkább olyan, amely megőrzi és fenntartja e szentség igaz voltát és erejét; olyan gyakorlat, amelyről mi, lutheránusok úgy vélekedünk, hogy védelmet nyújt azok számára, akik másban hisznek, mint amiben mi hiszünk; olyan gyakorlat, amely elismeri, hogy egy adott személy egyházi-gyülekezeti tagsága valóban jelent valamit. Egy egyházi közösséghez tartozni azt jelenti, hogy valljuk azt, amit az a közösség hisz és vall. Egy adott egyház oltárához járulni és ott úrvacsorát venni a legmagasabb fokú kifejezése annak, hogy egyetértünk azzal, amit az az egyház tanít. Azt pedig kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy az egyháza tanítása megegyezik-e Isten Igéjével.

Mindenkinek tiszteletben tartjuk e kérdést érintő döntését, de jó lelkiismerettel nem kelthetjük azt a benyomást, hogy az egyházak közötti különbségek ne lennének jelentősek. Mivel az egyházak közötti különbségek a mi Megváltónk, Jézus Krisztus evangéliumát érintik, tudjuk, hogy ezek a különbségek lényegesek és számítanak. Ezért döntöttünk a zárt úrvacsoravétel mellett, mely gyakorlat a reformáció kora óta jelen van a történelmi, ortodox lutheránus egyházban, és amelynek gyökerei a keresztény egyház legkorábbi idejéig nyúlnak vissza. Reméljük, hogy azok, akik másképp gondolkodnak, tiszteletben tartják ebbéli meggyőződésünket. Természetesen nem áll szándékunkban másokat sértegetni, az érzéseikben megbántani vagy másokhoz rosszindulatúan viszonyulni. Reményeink szerint e rövid magyarázat segítség lehet az olvasó számára, hogy értse: az úrvacsora szentsége, és az egyén iránt érzett szeretetünk a zárt úrvacsorai gyakorlatunk valódi oka.

Forrás: https://stpaulsmilaca.org/wp-content/uploads/2024/12/AnExplanationOfClosedCommunion1-6.pdf

Fordította: M. T. A.