Válaszunkban benne kell lennie annak, amit a szeretetről gondolunk – A biblikus családképről rendeztek kerekasztalbeszélgetést egyházvezetők részvételével
Szerző: Ulicza Tamás
A család védelme – a biblikus családkép címmel rendezett konferenciát az Evangelikál Csoport Egyesület szombaton Budapesten. A konferencia egyik beszélgetésén egyházvezetőket ültettek egy asztalhoz. A református felekezetet Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke képviselte.
Márkus Tamás András moderátor, Csernák István nyugalmazott metodista szuperintendens, Balog Zoltán református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Kondor Péter evangélikus püspök, Papp János baptista egyházelnök és Pataky Albert, a Pünkösdi Egyház egyházelnöke – Fotó: Derencsényi István
Balog Zoltán beszélgetőpartnerei Csernák István nyugalmazott metodista szuperintendens, Kondor Péter evangélikus püspök, Papp János baptista egyházelnök és Pataky Albert a Pünkösdi Egyház egyházelnöke voltak. A beszélgetést Márkus Tamás András református lelkész moderálta.
Indításként feltették a kérdést: kell-e egyáltalán beszélni a család védelméről. Balog Zoltán erre azt a választ adta: minden olyan ügyben, amely a világban megjelenik, és hat az egyházra, meg kell szólalni. Időszerű ez a téma is. Hozzátette, világosan meg kell fogalmazni, milyen kérdések körüljárására van szükség. „Lehetnek-e homoszexuális emberek lelkipásztorok? Nem. Lehet-e megáldani azonos nemű párok házasságát? Nem.” Ez eddig is így volt, így a püspök szerint nem ezekről kell elsősorban beszélgetni. Arra is felhívta a figyelmet, a téma egyes részeiben viszont nem lehet egyszerű igen-nem válaszokat adni. „A válaszunkban benne kell lennie annak is, amit mi gondolunk a szeretetről.”
Balog Zoltán református püspök – Fotó: Derencsényi István
AZ EVANGÉLIUM „FELVIZEZÉSE” NEM MEGOLDÁS
Kondor Péter evangélikus püspök szerint azzal, hogy elfogadták a meghívást, kifejezték: úgy gondolják, beszélni kell a kérdésről. Szerinte a Teremtő pontos utasításokat adott az embernek az élethez, és amikor valaki szeretné kivenni Isten kezéből az irányítást, összetörik annak súlya alatt. Figyelmeztetett: keresztyénként mérlegre kell tenni, hogyan lehet egyszerre kitartani a hitvallásunk mellett, és betölteni missziós feladatunkat a világban.
Papp János úgy látja, sokszor relativizálják a családvédelmi kérdéskört, mondván, vannak más problémák is, mégis úgy gondolja, ezzel foglalkozni kell, ami nem egyenlő a többi probléma háttérbe szorításával.
Pataky Albert hozzátette: nem azért fontos a téma, mert az asztalnál ülők úgy gondolják, hanem azért, mert a társadalmi nyomás fontossá teszi. A fajsúlyos társadalmi kérdésekre pedig az örök érvényű üzenetük mentén az egyházaknak reagálniuk kell. A népszerűség hajhászása, az evangélium „felvizezése” Pataky szerint nem hozza vissza a hívőket a templomba, és a hívőknek is ártanak azzal, ha nem a teljes üzenetet adják át, csak az éppen népszerű részeket.
Márkus Tamás András moderátor, Csernák István nyugalmazott metodista szuperintendens, Balog Zoltán református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Kondor Péter evangélikus püspök, Papp János baptista egyházelnök és Pataky Albert a Pünkösdi Egyház egyházelnöke – Fotó: Derencsényi István
AMIBEN NINCS SZERETET, AZ NEM LEHET EVANGÉLIUMI IGAZSÁG
Mit mondjon az ember olyasvalakinek, aki szerint nincs bibliai családmodell? – vetődött fel a kérdés. Papp János szerint a Bibliával a kézben. Úgy látja, az emberek manapság hajlamosak az együtt gondolkodás közben letenni a Bibliát, és csak a tapasztalatokra, saját gondolatokra hagyatkozni. Ahogy Luther is azt mondta: „Itt állok, másként nem tehetek”, nekünk is ki kell állnunk, és kimondanunk ezt.
Balog Zoltán arra intett mindenkit, hogy ha valakivel beszélünk, aki más véleményen van ebben a kérdésben, érdemes megadni a bizalmat, és nem rögtön azt feltételezni, hogy valamilyen hatalom vagy lobbi ügynöke és ártani akar. – Vannak kérdések, amelyekben lehet egyet nem értenünk, mégis maradhatunk együtt, egy egyházban. S vannak olyanok, amelyeken nem lehet így túllépni, de törekedni kell rá, hogy addig maradjunk együtt, amíg van esély arra, hogy a hitben egymásra találunk – mondta a református püspök. Balog Zoltán arra is emlékeztetett, hogy szeretet nélkül nem lehet keresztyén igazságot találni. Amiben nincs szeretet, az nem lehet evangéliumi igazság. De a bibliai keresztyén igazságot is ki kell mondani. – Lehet, hogy kevesebben leszünk, de hitvalló közösség lesz, nem hobbiegyesület – fogalmazott a püspök.
Kondor Péter, Papp János és Pataky Albert – Fotó: Derencsényi István
Arra a kérdésre: hol húzódik a tanítás szabadsága az egyházi közösségeken belül, Balog Zoltán úgy válaszolt, a tanszabadság a Biblia és a hitvallási iratok keretein belül jöhetnek csak létre. Arra is kitért, hogy a Bibliát tudni kell értelmezni: senki ne gondolja, hogy elhagytuk volna a bibliai utat, csak mert a nők fedetlen fővel ülnek a templomban. Ezzel szemben a rómaiakhoz írt levél elején kétezer évvel ezelőtt Pál apostol a keresztyén antropológia egyik alapelvét írta le, azt nem lehet csak valami kordokumentumnak tekinteni, ami ma ne volna ugyanúgy érvényes.
A Zsinat lelkészi elnöke szerint a világ számára kiadott nyilatkozatok másodlagos eszközök, sokkal fontosabb, hogy a keresztyén közösség belül szeretetteljes egységben legyen, miközben azt sugározza, senkit nem ítélünk el, hanem úgy fogadunk mindenkit, mint megváltott bűnösök a megváltatlan bűnösöket.
TÖBBET BESZÉLNI AZOKRÓL, AKIKET EZ ÉRINT
Papp János szerint nem hübrisszel, de azért bizonyossággal kell megközelíteni másokat. Csernák István emlékeztetett arra, hogy nem szabad elfelejteni, a keresztény ember úton van: Krisztussal halad és tanulja a Bibliát, a keresztyénséget, az életet. Ezt fejben kell tartani, amikor állást foglalunk ebben vagy más kérdésben.
Kondor Péter azt tette hozzá: az egyház egysége abban van, hogy az evangéliumot tisztán és igazan hirdetik, és a szentségeket jól szolgáltatják ki. Az árnyalatokat már nehezebb egyértelműsíteni, régen például elképzelhetetlen volt, hogy elvált lelkészek szolgáljanak. Arra is emlékeztetett, sokan polarizáltnak érzik a szélsőséges véleményeket, pedig Magyarországon ezek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint például az Egyesült Államokban.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
