Amire nincs magyarázat…vagy mégis?

Nagyon örülök, hogy a magyar evangelikál közösség is elkezdett foglalkozni az UFO jelenségek fontos témájával. Sajnos sok hívő nincs képben a sátánnak ezzel a megtévesztő eszközével, így sokkal könnyebben félrevezethetők. Erre az Úr Jézus is figyelmeztet, éppen az utolsó idők egyik jeleként. (Mt 24,4)

A fenti cím az elmúlt napokban fogalmazódott meg bennem, éppen egy gyermekkori olvasmányélményem kapcsán. Márkus Tamás András a témában írt korábbi cikke alatti egyik hozzászólásban, Adámi László, evangélikus lelkipásztor által írt és belinkelt tanulmány is többször utal rá. Hálás vagyok Istennek ezért a 34 éves írásért, ami ma is nagyon aktuális.

Keresztyén családban nevelkedhettem Isten kegyelméből, és miután szüleim egy csendeshétről hazaérve beszámoltak az okkultizmus veszélyeiről, már tízévesen képbe kerülhettem a sátán ezen félrevezetéseivel kapcsolatban.

Édesanyám könyvtáros lévén, az iskola utáni délutáni szabadidőm jelentős részét a megyei könyvtárban tölthettem Miskolcon. Így került kezembe egy, az ezoterikus, okkult, és UFO-jelenségeket tárgyaló, azokat hol tudományosan cáfolni igyekvő, hol – válasza nem lévén – homályban hagyó írás. Mivel ebben a könyvben és más UFO-beszámolókban is előkerült az ún. „angyal-hipotézis” – miszerint az UFO-k, Istennek szent és jó angyalai lehetnek – már igen hamar kialakult bennem az a meggyőződés a Bibliát olvasva, hogy ezek a lények, amilyen testi és lelki kárt okoznak a velük találkozóknak, nem lehetnek Isten angyalai. Pál apostol is figyelmeztet, hogy még ha mennyből való angyal is hirdetne mást a galatáknak Jézus evangéliumán kívül, az legyen átkozott. (Gal 1,8) Ha nem Isten angyalai, akkor viszont micsodák ezek a lények?

Nyilván az UFO-észlelések nagy százaléka valamilyen ismeretlen földi eredetű technikai eszközhöz kapcsolódik. Szintén nagy százalékuk lehet valamilyen természetes égi jelenség. Bizonyos részüket az UFO-hívők látni akarása is „eredményezheti”, de van egy egyre növekvő százaléka azoknak az eseteknek, amelyeknek egyike sem magyarázható a fentiekkel, és az azokat elszenvedők elrablásos élményeknek nevezik. Az alábbiakban erről szeretnék részletesebben írni, reflektálva Márkus Tamás András korábbi cikkére is. Összefoglalva röviden a mondandómat: nem tudok egyetérteni Michael Halsted teológiai tanár érvelésével, sőt kifejezetten veszélyesnek találom a témát relativizáló, „ledémonhipotézisező” okfejtését (lásd az oldalon megjelenő, már említett korábbi írást).

Most a Kongresszusi vizsgálatra nem térnék ki, sok ott is a porhintés. Azt sem hiszem, hogy hívő NASA kutatók, vagy kormánytisztviselők félnének. Csak mivel tudják, mivel állnak szemben engedelmeskedve Isten törvényének, nem akarják beleártani magukat okkult dolgokba.

Az elmúlt tízegynéhány évben olyan korábbi NASA alkalmazottak előadásait hallgattam, akik éppen a MUFON (a Mutual UFO Network, egy amerikai székhelyű non-profit szervezet, amely civil önkéntesekből áll, akik tanulmányozzák a bejelentett UFO észleléseket) részlegen dolgoztak, és teljesen ateistaként kezdték az UFO kutatást. Aztán ahogy több száz UFO elrablásos esetet dokumentálva (most már 6-700 körül járnak) egyre többször ütköztek vallásos témákba, egyre inkább kiviláglott az áldozatok beszámolóiból, hogy Jézus valóban Szabadító, ezekből a helyzetekből is kimentve az áldozatokat. Ezek fényében az említett NASA kutatók is elkezdtek Isten felé fordulni, a Bibliát tanulmányozva pedig megtértek. (További információhoz juthatunk a Joseph Jordan által készített Negyedik típusú megtévesztések című videóból – vele egyébként Joe Rogan is készített interjút) Persze a NASA rögtön letiltotta őket, amikor elkezdték kutatni, hogy vajon Jézus nevére miért szűnnek meg az elrablásos látomások, a szörnyű testi-lelki tortúrák. Vajon a „földönkívüliek” miért állnak le, hagyják abba tevékenységüket vagy menekülnek Jézus neve hallatán? Kik voltak a Bibliában, akik Jézust látva-hallva menekültek? Én tehát az ún. „démonhipotézist” nem vetném el élből, amint Halsted teszi. És nemcsak a több száz elrablásos beszámoló miatt…

Talán Szűcs Ferenc professzor úr mondta a „mit tennénk, ha egy UFO-val találkoznánk” kérdésre válaszolva, hogy ha azt mondaná az UFO, hogy hisz Jézusban, akkor rendben van. Bármennyire is tisztelem áldott emlékű teológiai professzoromat, ennyire azért nem lennék megengedő a Jakab 2,19 ismeretében.

Az is beszédes, ahogy a hivatalos források az elmúlt évtizedekben fokozatosan átnevezték a jelenségeket UFO-ról, UAP-ra, aztán már „nem emberi intelligenciáról” beszéltek – mondjuk ez már közelebb áll a valósághoz, lévén a sátán is intelligens lény, de nem emberi. Aztán már nem földönkívüli, más bolygókról érkező csillagközi utazóknak nevezték az „űrhajók”, repülő csészealjak „pilótáit”, mint néhány évtizede, hanem interdimenzionális lényeknek. Ez az elnevezés már sokkal közelebb áll azon entitások leírásához, akiken keresztül a sátán az utolsó időkben félre akarja vezetni az emberiséget. Erre az Úr Jézus is figyelmeztet, lásd: Mk 13,5; Mt 24,24. 29; Lk 21,11. 25-28.

Nyilván ez nem azt jelenti, hogy rettegnünk kellene, de legyünk képben, vigyázzunk, hogy félre ne vezessenek minket, ragaszkodjunk az Úr Jézushoz, nem feledve, hogy a Fil 2,10-11 nemcsak jövőbeli ígéret, hanem a jelenvalóság is. Így Jézus nevét minden élethelyzetben győzelmünk biztos tudatában hívhatjuk segítségül, lásd: 2Kor 2,14a; Róm 10,13; 1Kor 15, 57; Rom 8,37.

Természetesen a tudományos vizsgálódásnak is van legitimitása, csakhogy az interdimenzionális lények esetében ez már túlmutat a megfigyelhető, mérhető, megismételhető természettudományos vizsgálódás hármas kritériumán. Ha Isten angyalai testet ölthetnek a Bibliai beszámolók szerint, vajon a bukott angyalok nem tehetik meg ugyanezt? Volt rá példa az 1Móz 6 tanúsága szerint is. Pál írja is, hogy a sátán is megpróbál félrevezetni minket, magát a világosság angyalának álcázva. (2Kor 11,14)

Isten angyalai mindig értelmes, emberi nyelven értelmezhető üzeneteket adtak át, nem pedig agyhullámon keresztül, vagy delíriumos látomásokon keresztül próbálták befolyásolni az embereket, ellentétben az ún. interdimenzionális lényekkel. Pusztán csak meg kell nézni az elérhető előadásokat, beszámolókat, hogy lássuk, mennyi testi-lelki sérülést okoztak az állítólagos ufók az „elrabolt” személyek számára. Így emiatt és persze a fentiek alapján nem gondolom, hogy ezek a lények semleges földönkívüliek lennének. Érdekes, hogy nem a magas színtű technikai tudásukat akarják átadni, hanem valami homályos, világvallások egyesüléséből létrejövő világbékét promotálnak, no meg azt hazudják, hogy ők teremtettek minket. A kínzások, válogatott tortúrák miatt pedig végképp nem gondolom, hogy Isten angyalairól volna szó, ahogy fentebb is már említettem. A Bibliában nemcsak azt olvassuk, hogy Jézus nevére a démonok elmenekülnek, hanem azt is, hogy az áldozataikat testileg-lelkileg megkínozták. (Mk 5,1-20. 9,22; Mt 15,22) Ez, úgy tűnik, egybevág az elrablásos beszámolókkal.

Minden tudományos vizsgálódás vélt vagy valós eredménye fölött áll Isten Igéje. Annál is inkább, mert az Úr Jézus figyelmeztet, hogy az Ő visszajövetele előtt a sátán megpróbálja félrevezetni az emberiséget mindenféle égi-földi jelekkel és csodákkal.

Végül pedig, még az elrablásos történetekig sem kell elmenni, elég, ha megfigyeljük, hogy milyen intenzitással és egyáltalán mennyivel többen foglalkoznak az UFO jelenségekkel, mint a Bibliával. Milyen ütemben nő az UFO-„hívők” száma a Jézusban hívőkkel összevetve. Ebben is tetten érhető a sátáni stratégia. Talán erre is utal az Úr Jézus kérdése az Ő visszajövetelével kapcsolatban: „Az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lk 18, 8) Vajon az UFO-kérdés nem eszköz-e a sátán kezében – oly sok más mellett – a nagy hitehagyás elérésében?

Mit tehetünk mi, XXI. századi keresztyének a fentiek fényében? Egyrészt ne feledjük a 2Kor 10,3-5 igazságát és parancsát: „Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;” Másrészt pedig szilárduljon meg bennünk az a meggyőződés, hogy mindezek fölött „mindörökké uralkodik az Úr a te Istened.” (Zsolt 146,10)

A szerző református lelkipásztor