Reflexió Béres Tamás „Homoszexualitás a Bibliában” című írására

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2024-et az ifjúság és az elköteleződés, 2025-öt pedig a házasság és az elköteleződés évének nyilvánította. Evangelikál szempontból a kezdeményezést reménykeltőnek tekintettük, mert úgy tűnt, a magyar evangélikusok – a lutheri örökséget követve, azaz az igéhez ragaszkodva – végre szembeszállnak majd a nyugati testvéregyházaiknál tapasztalható progresszív tendenciákkal, és Isten igazságát fogják felragyogtatni. Azt az igazságot, amely gyógyulást hoz mind a testnek, mind a léleknek…

Reménységünket azonban porba döntötte Dr. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanárának most közreadott írása, ami pont abban az Összetartozunk című kötetben jelent meg, amely a tematikus év/évek aprópénzre váltását hivatott elősegíteni. Társas életünk alapformái címet viselő könyvfejezete – azon belül pedig különösen a 3.3.1. alpont (Homoszexualitás a Bibliában) – arra enged következtetni, hogy a magyar evangélikusok – vagy legalábbis az egyház vezető teológusainak egy része – nem szembeszállnak a progresszív tendenciákkal, hanem éppen ellenkezőleg: bejelentik a fegyverletételt.

Az alábbi írásban sorra vesszük azokat a homoszexualitással foglalkozó – vagy akként beállított – igeszakaszokat, amiket maga a szerző idéz és úgy magyaráz, hogy a klasszikus, a homoszexualitást negatív előjellel ellátó álláspontot gyengítve mintegy megágyazzon a progresszív értelmezésnek. Megágyaz, azaz nyilvánosan és egyértelműen nem köteleződik el mellette, mégis világossá teszi, hogy elfogadható alternatívának tekinti. Az igeszakaszok és azok Béres Tamás által adott magyarázatának bemutatását követően ugyanezen igeszakaszok evangelikál olvasatának sarokpontjait emeljük ki, hogy az érveket mérlegre téve mindenki maga dönthesse el, melyik álláspont tükrözi a Szentírást jegyző és ihlető Isten szándékát.

– 1Móz 19,1-11 –

A történet Sodomában játszódik. Két angyal – akik egyszerű férfiaknak látszanak – Ábrahám unokaöccsének, Lótnak a házában vendégeskedik. Ekkor megjelennek a város polgárai azt követelve, hogy a házigazda adja ki nekik a vendégeit, hogy megismerhessék őket. Követelőznek, fenyegetőznek, végül már fizikai erőszakot alkalmaznak. Az angyalok ekkor közbelépnek, megmentik vendéglátójukat, a város polgárait pedig vaksággal verik meg. Nem sokkal később egész Sodoma elpusztul.

Béres Tamás elismeri ugyan, hogy a helyiek szexuális erőszakot akartak elkövetni az angyalokon, de annak homoszexuális jellegéről egyetlen szót sem mond. Péter második levelére hivatkozva kicsapongó élettel vádolja a sodomaiakat, amibe minden elképzelhető visszaélés – adott esetben az erőszak is – beletartozott. És ennél a pontnál elhallgat, a következtetés levonását az olvasóra bízza. Mi lenne ez a következtetés? Talán az, hogy a homoszexualitás etikai értelemben a közömbös dolgok kategóriájába tartozik? Isten kizárólag a kicsapongó élet és az erőszak miatt gyakorolt ítéletet a sodomaiakkal szemben? A nyugati progresszív teológusok ezt expressis verbis kimondják. A magyar egyházi közvélekedés viszont többnyire ennek ellenkezőjéről van meggyőződve. Vajon mit gondol a kérdésről Béres Tamás? És vajon lesz-e bátorsága – a tematikus évek kedvelt kifejezését használva – elköteleződni valamelyik irányba?

Az evangelikál értelmezés figyelembe veszi mind a kortárs leírásokat, mind a bibliai kontextust, ennek következtében szintén komplex módon tekint a sodomaiak bűnére, nem szűkíti le azt a szexuális beállítottságra és annak megélésére. Ugyanakkor – ellentétben a progresszív értelmezéssel – nem megy el nagyvonalúan az igeszakasz azon részei mellett sem, amelyek a homoszexuális aspektus jelentőségét húzzák alá. Az egyik rész így szól: „Mielőtt azonban lefeküdtek volna, a város férfiai, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük!” (1Móz 19,4-5) Tehát kizárólag férfiak mentek oda Lót házához, pontosan tudták, hogy a vendégek ugyancsak férfiak, és velük akartak hálni. Ez utóbbit virágnyelven fogalmazták meg, a szövegkörnyezet azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az ismerni ige itt nem lelki, hanem fizikai, azaz szexuális felhanggal bír. Ezt támasztja alá, hogy a 2014-ben megjelent Revideált Új Fordítás is így értelmezi azt: „… hadd háljunk velük…”. A másik rész a következőképpen fogalmaz: „Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel hajlékomban kerestek oltalmat! De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni?” (1Móz 19,8-9a) Lót – nem a lányaival szembeni szeretetlenség, hanem a vendégszeretet abban a korban minden más kötelességet megelőző előírása miatt – cserét ajánlott a házát körülvevő férfiak számára: a vendégek helyett vigyék el a lányait. A sodomaiak azonban visszautasították az ajánlatot. Miért? Bármelyik felmérést vesszük alapul, mindegyik megerősíti, hogy a férfiak túlnyomó többsége szexuálisan a nőkhöz vonzódik. Ha egy adott populációban a homoszexuálisok aránya messze meghaladja az átlagot, és Sodomában messze meghaladta, joggal feltételezzük, hogy annak nemcsak és nem elsősorban biológiai (a tudomány mai állása szerint a homoszexualitás kialakulásáért felelős gén nincs, hajlamosító tényezők azonban igen), hanem lelki okai vannak. Elég egy pillantást vetnünk Franciaországra, ahol korábban a társadalom elenyésző része rendelkezett homoszexuális vágyakkal, most azonban – egyes felmérések szerint – a fiatalok közel egynegyede az LMBTQ közösség tagjaként azonosítja magát. A „génállomány” nem változik ilyen ütemben, mindez a gender-ideológia, a mindent elárasztó propaganda eredménye. Sodomában az Isten elleni lázadás lelkülete olyan szintre emelkedett, ami már a hétköznapi életet is látványosan átalakította: lezüllesztette a vendégjogot, az erőszak kriminális méreteket öltött, a homoszexuálisok aránya pedig robbanásszerűen megnőtt. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az igeszakasz kifejezetten negatív módon mutatja be a homoszexualitást. Nem állítja ugyan, hogy a homoszexualitás súlyosabb más bűnöknél, mindazonáltal jelzi a bűn, tehát az istentelenség jelenlétét.

– 3Móz 18,22 és 20,13 –

A pusztai vándorlás során Isten törvényt adott Izráel népe számára. A törvények közt kétszer is találkozunk a – förtelmesnek és utálatosnak nevezett – homoszexualitás tiltásával.

Béres Tamás magyarázata szerint ezek a törvények egy kultikus tetteket felsoroló listában szerepelnek, ebből kifolyólag nem a hétköznapi értelemben vett homoszexuális kapcsolatok, hanem a kultikus férfiprostitúció ellen irányulnak.

Az evangelikál értelmezés megvizsgálja mind a törvény betűjét, mind annak szellemiségét. A törvény betűje kimondja, hogy férfi ne háljon férfival úgy, ahogy asszonnyal szoktak, ez jogi körülírása a homoszexuális gyakorlatnak. A törvény szellemisége pedig az Isten által teremtett rend szépségének felfedezésére és tiszteletben tartására irányul, tehát fedezzük fel a férfi és nő különbözőségét, egymást kiegészítő voltát, éljük meg ezt a különleges ajándékot. A kultikus férfiprostitúcióval kapcsolatos felvetésre kétféle válasz is adható. Egyrészt a törvények közvetlen környezete valójában nem kultikus előírásokkal kapcsolatos tetteket sorol fel. Mind a két szakasz szexuális eseteket listáz, ezek között olyasmikről olvasunk, mint hogy valaki apjának feleségével, menstruáló asszonnyal vagy állattal közösül. Nehéz lenne példákat találni ezekre az esetekre a környező népek kultikus gyakorlatában. Kizárólag a Moloknak bemutatott gyermekáldozat tiltásának van kultikus párhuzama más vallásokban, viszont a gyermekáldás miatt ez is elfér a szexualitással kapcsolatos – alapvetően erkölcsi és polgári jellegű – törvények listájában. Másrészt nincs tudomásunk róla, hogy a bibliai időkben vagy az azt követő két évezredben élő zsidó és keresztyén írásmagyarázók közül bárki is a kultikus férfiprostitúcióra vonatkoztatta volna ezeket a leírásokat. Valóban legkevesebb negyedfélezer évre volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán felkerüljön az exegézis térképére a helyes magyarázat?

– Róm 1,18-32 –

A rómaiakhoz írt levél elején Pál apostol a bűn egész világon való elterjedéséről, annak a hétköznapi életben tapasztalható kísérőjelenségeiről és az eljövendő ítéletről szól, hogy így fesse meg azt a sötét hátteret, amibe betör majd az evangélium világossága. A gondolatmenetben megjelenik a homoszexualitás mindkét változata, tehát a férfiaknak a férfiakhoz és a nőknek a nőkhöz való vonzalma, szexuális kapcsolatának leírása.

Béres Tamás azzal a megállapítással kezdi a magyarázatát, miszerint a vizsgált szakasz egy felsorolás, amely az Istentől való elfordulás nyomában járó gonoszság cselekedeti megnyilvánulásait mutatja be. Ez a klasszikus álláspont, ezzel mi magunk is egyetértünk. A felsorolásban található bűnös megnyilvánulásokat a züllöttség és a kicsapongás szavakkal foglalja össze. A meglepő kijelentést azonban – amely azt sugallja, hogy a szerző a homoszexuális gyakorlatot a züllöttség és kicsapongás kategóriájába sorolja – rögtön árnyalja, hiszen közvetlenül ezután megjegyzi, hogy az idézett szakasz a Bölcsesség könyvének egyes részeivel mutat rokonságot és kizárólag a bálványkultuszi mondanivaló keretei közt érthető meg.

Az evangelikál értelmezés a szakaszban található tételmondatra és annak bizonyítására, szemléltetésére fókuszál. A tételmondat így szól: „…mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre…”. (Róm 1,21) Tehát az ember szívébe be van írva az Isten létezése felől való meggyőződés, ebből fakadóan azt is érzi, hogy hódolattal és engedelmességgel tartozik ennek az Istennek, mégis a sötétség útján jár: sötétek a gondolatai, a szíve és a cselekedetei is – a fejezet hátralévő részében ezeket a cselekedeteket veszi sorra az apostol. Ezek a cselekedetek bizonyítják és szemléltetik a tételmondatot, azaz – Jézus szavait átfogalmazva – a rossz gyümölcsök bizonyságot tesznek a rossz fáról. A felsorolásban megtalálható egyebek mellett a homoszexuális gyakorlatra való utalás is, ami explicit kimondása annak, hogy a homoszexualitás a bűn következménye. Arra a felvetésre, miszerint az idézett szakasz a Bölcsesség könyvének egyes részeivel mutat rokonságot és kizárólag a bálványkultuszi mondanivaló keretei közt érthető meg, a következőt feleljük: nem látunk rá semmiféle bizonyítékot, hogy Pál felsorolása kultuszi felhangokkal rendelkezne. Már magának a homoszexualitásnak a leírása sem tartalmaz kultuszi gyakorlatra utaló nyomokat, de a hamisság, gonoszság, kapzsiság, irigység, gyilkos indulat, viszálykodás stb. még kevésbé illeszkedik ebbe az elméletbe. A felvetésben most is ugyanazt a nyakatekert logikát véljük felfedezni, amivel a szerző az ószövetségi törvények kapcsán igyekezett az egyszerű szövegbe kultikus férfiprostitúciót belemagyarázni.

– 1Kor 6,9 és 1Tim 1,10 –

Az ugyancsak Pál leveleiben olvasható igeversek egy-egy hosszabb felsorolás részét képezik. Mind a két listában szereplő bűnök elkövetői Isten jogos ítéletét vonják magukra, a homoszexualitás mind a kettőben szerepel. Az egyik helyen az apostol egyenesen úgy fogalmaz: „… nem fogják örökölni Isten országát…”. (1Kor 6,10)

Béres Tamás szerint ezek a részletek nem alkalmasak arra, hogy megalapozott ítéletet hozhassunk a homoszexualitást illetően. Ennek egyik oka az itt használt szavak jelentésének bizonytalansága. A malakoszt „puhány”, „kényeskedő”, az arszenokoitészt „férfival fekvő” értelemben lehetne legjobban fordítani, de meglátása szerint ezek inkább általános, az Istent ismerni nem akaró, divatos pogány szokások átvevőinek tetteit leíró kifejezések. A másik ok, hogy önmagában a tettek megnevezése kevés az erkölcsi véleményformáláshoz, a jézusi gyakorlatot követve ehhez az érintett élete és személyisége iránti kíváncsiság is szükséges.

Az evangelikál értelmezés szerint ezek a részletek önmagukban is iránymutatóak. A malakosz szó jelentése valóban puhány, kényeskedő, férfiakra alkalmazva olykor a nőies fordítás is elfogadott. Mindennek ismeretében a szöveg utalhat konkrétan homoszexuális cselekmény résztvevőire, de olyan férfiakra is, akik csupán nőiesen öltözködnek és viselkednek, tehát a római kor „transzvesztitáira”. A szó és a konkrét mögöttes tartalom bizonytalansága ebben az esetben azonban csak megerősíti a homoszexualitással kapcsolatos negatív ítéletet. Miért? Mert ha már a homoszexuális cselekmény felé vezető lépések – a férfi identitás meggyengülése és a női identitással való kacérkodás – bűn, akkor annak kiteljesedése még inkább az. Az arszenokoitész szó jelentését illetően a Biblia latin fordítása, a Vulgata számít a legnagyobb segítségnek, hiszen az abban az időben készült, amikor mind a koiné görög, mind a latin nyelv használatban volt, maga a fordító, Hieronymus is tökéletesen beszélte mindkettőt. Az ő fordításában a masculorum concubitoribus szerepel, ami kétségtelenné teszi, hogy Pál a homoszexuális cselekmény résztvevőire gondolt. Arra a felvetésre, hogy a tettek megnevezése kevés az erkölcsi véleményformáláshoz, ezt feleljük: egyrészt a tettek önmagukban is erkölcsi megítélés alá esnek, másrészt a megfogalmazás rövidsége arra is utalhat, hogy a kérdés megítélése meglehetősen egységes, nincs szükség a tétel bizonyítására.

– 1Sám 18,3 és 2Sám 1,26 –

A két részlet Dávid és Jonatán barátságát mutatja be. A két férfi szövetséget köt, úgy szeretik egymást, mint önmagukat. Jonatán halálát követően Dávid siratóéneket mond, melyben úgy fogalmaz, hogy Jonatán szeretete jobb volt a nők szerelménél.

Béres Tamás a megelőző igeszakaszokat illetően úgy nyilatkozik, hogy azok valójában nem a homoszexualitással foglalkoznak, főleg nem a homofil ember életének és cselekedeteinek erkölcsi megítélésével. Dávid és Jonatán kapcsolatát ugyanakkor úgy jellemzi, mint amiben megjelenik az érzelmi kötődést is ismerő homofília. Bizonyíték gyanánt a szeretet leírására szolgáló ahabah szóra utal, ami az Énekek énekében rendszerint szerelem jelentéssel bír.

Az evangelikál értelmezés szerint az ahabah szó jelentéskörébe beletartozik mind a szeretet, mind a szerelem, hogy adott esetben melyik a helytálló, azt a szövegkörnyezet dönti el. Az Énekek énekében, ami egy szerelmi történetet mutat be, természetesen a szerelem értelemben használatos, ez azonban nem lehet bizonyíték egy férfiak közti kapcsolat leírása esetén. Jonatán és különösen Dávid szerelmi életéről, szexuális kalandjairól a Szentírás részletesen beszámol, ezek mind nőkhöz kötődnek. Nem csoda, hogy a zsidó és a keresztyén írásmagyarázat egészen a közelmúltig fel sem vetette a homofil, homoerotikus értelmezés lehetőségét, tehát amennyiben mégis ez a helytálló magyarázat, akkor háromezer évig sötétségben jártunk, ami komoly kérdéseket vet fel a Szentlélek vezetését illetően. A klasszikus magyarázat, amihez mi is ragaszkodunk, hogy Dávid és Jonatán kapcsolata a barátság egyik legszebb bibliai példája. (További adalék az igehely progresszív értelmezésének cáfolatához itt található)

– Lk 7,2 –

Jézus meggyógyítja a százados szolgáját, akit ura kedvelt.

Béres Tamás szerint az entimos szót akár „kedves” és „drága” értelemben is lehet fordítani, ráadásul Jézus minden további megjegyzés nélkül elindul meggyógyítani a szolgát. Ebből következően az exegézis megengedi, hogy a százados és szolgája kapcsolatát homoszexuális szerelmi kapcsolatként értelmezzük.

Az evangelikál értelmezés szerint az entimos szó nem bizonyítja a százados és szolgája homoszexuális kapcsolatát még abban az esetben sem, ha az kedves és drága értelemben szerepel, hiszen férfiak is, nők is tekinthetnek saját nemük képviselőire kedvesként és drágaként szexuális indulatok nélkül. Az a feltételezés pedig, hogy Jézus talán éppen ezt a homoszexuális szerelmi kapcsolatot felismerve indult el azonnal a szolga meggyógyítására, komoly kérdéseket vet fel. A homoszexuálisokat Jézus jobban szereti, mint a nem homoszexuálisokat? Lázár esetében négy napot várt, mielőtt elindult volna hozzá, másokat egyáltalán nem gyógyított meg. Jézus legitimálni akarta a homoszexuális kapcsolatokat? Ha igen, miért nem ragadta meg a lehetőséget, hogy tanítson róla? Jézus tanított, de nem a homoszexuális kapcsolatokról beszélt, hanem a százados hitét állította példaként a zsidók elé.

A nyugati egyházak progresszív teológusaival ellentétben Béres Tamás nem tör lándzsát a homoszexualitás legitim volta mellett, ugyanakkor nehéz úgy magyarázni a szavait, hogy nem ért egyet azzal. A klasszikus textusokkal összefüggésben kimondja, hogy azok nem ítélik el a homoszexualitást, Dávid és Jonatán barátságát homofil kapcsolatnak nyilvánítja, a százados és szolgája esetén pedig azt sugallja, hogy Jézus azok felismert homoszexuális viszonyára való tekintettel indult el azonnal meggyógyítani a szolgát. Az egyház tanítóinak mindenkori feladata, hogy a trombitát ne bizonytalanul, hanem határozottan fújják meg. (1Kor 14,8) Tisztelettel kérjük Béres Tamást, öntsön tiszta vizet a pohárba!