Az Ezékiel 16 a pedofília és a gyermekházasság ellen
Egy korábbi blogbejegyzésben a pedofília és a gyermekházasság elleni bibliai érvekkel foglalkoztam. Azért fogalmaztam meg egy ilyen jellegű cikket, mert tartok a témát érintő kulturális ütközettől, amely egyre közelebb kerül hozzánk, ahogy a nemzet és a nyugati világ mindinkább elpogányosodik, önzőbb lesz, és egyre inkább lázad Isten törvényeivel szemben. Ha ez bekövetkezik – úgy, ahogyan a homoszexualitással kapcsolatban bekövetkezett –, akkor a keresztyéneknek óhatatlanul fel fogják tenni a kérdést: „Hol van a Bibliában megírva, hogy a pedofília helytelen?” Szeretnék elébe menni a kérdésnek, már most felkészülve néhány válasszal, mivel a Szentírás sehol sem ítéli el explicit módon [a pedofíliát – a ford.], hanem csak burkoltan. […] Ebben a blogbejegyzésben arról lesz szó, hogy vajon beszélhetünk-e olyan életkorról, amelyet betöltve helyénvaló másokkal szexuális kapcsolatot létesíteni. Az Ez 16,3–8-at fogjuk megvizsgálni, amelyben Isten arra utasítja a prófétát, hogy szembesítse Jeruzsálemet gonosz tetteivel.
„Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr Jeruzsálemhez: Kánaán földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita. Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. Senki sem szánt meg, hogy bármit is megtett volna ezekből, könyörülve rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél. De én arra jártam, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam hát neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Fölneveltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de még teljesen meztelen voltál. Arra jártam, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az Úr –, és az enyém lettél.”
Itt Isten egy metaforával írja le a Jeruzsálemmel való kapcsolatát. Azt mondja, hogy Jeruzsálem olyan volt, mint egy elhagyatott gyermek, akinek gondját viselte. Később, miután Jeruzsálem felnövekedett a gondozása alatt, szövetséget kötött vele. Isten és Izrael kapcsolatát gyakran hasonlítják a házassághoz, amelyben Isten a férj. Azonban Izrael más istenek felé irányuló bálványimádása miatt Isten közli velük, hogy házasságtörést követtek el, miközben ő mindvégig megmaradt hűséges férjnek. Kicsit később, a 16. fejezetben Isten a következőket mondja:
„Az asszírokkal is paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele. Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be. Mennyire epekedett a szíved – így szól az én Uram, az Úr –, hogy mindezt megtehesd: egy nagy parázna tetteit, amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel. Te, házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának!”
Világos tehát, hogy a szövetség, amelyet kötnek, ebben a metaforában a házassági szövetséghez hasonlítható. Az a gondolat, hogy Isten olyan szövetségi viszonyban áll Izraellel, amelyet leginkább a házasság képe fejez ki, nem csupán Ezékielnél található meg, hanem az Ószövetség más helyein is:
„Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr.”
Mi köze van mindennek a pedofíliához vagy a gyermekházassághoz? Isten addig várt, amíg „a szerelem kora” el nem érkezett, hogy házassági szövetséget köthessen Jeruzsálemmel. Jóvoltából „Jeruzsálem” egy meghatározott pontig növekedett és fejlődött, mígnem Isten látta, hogy eljött „a szerelem kora”. Mindez arról tanúskodik, hogy ez nem mindig van így. Bár a történelem egyes korszakai eltérőek voltak a tekintetben, hogy pontosan hány éves kortól engedélyezték a házasságkötést – és igen, a Biblia kulturális környezetében a férfiak és nők sokkal korábban házasodtak, mint mi most –, az itteni szakasz arra utal, hogy ehhez el kell érni egy bizonyos fizikai érettséget. Konkrétan azt olvassuk, hogy Isten megvárta, amíg Jeruzsálem fizikailag érett nem lesz (míg a keblei megnőnek), mielőtt belép ebbe a kapcsolatba, és csak azután konstatálja, hogy eljött a szerelem kora. Elismerem, hogy az egész csak egy metafora, de ahhoz, hogy egy metafora működjön, szükséges, hogy a valóság is visszaigazolja. Amikor Jézus a magvetőről szóló példázatban azt mondja, hogy a köves földre hullott mag elpusztult, mert a gyökerei nem voltak mélyen a földben, akkor egy fizikai valóságra utal. A példázatnak nincs értelme, ha igazából a mag bőséges termést hoz a köves földben is. Hasonlóképpen a „szerelem korának” mint képszerű ábrázolásnak sincs értelme, ha az emberi kapcsolatokat illetően nincs egy meghatározott „kor” a szerelemre. Ha tehát Jeruzsálem mint gyermek még nem volt a „szerelem korában”, akkor ez az igazi gyermekek esetében is igaz.
Konklúzió
Összegezve az eddigieket, a dolog természetéből adódóan nyilvánvaló, hogy a pedofília és a gyermekházasság helytelen, és az is nyilvánvaló, hogy a gyermekek nem állnak készen szexuális kapcsolatra. Isten ezt az igazságot az ember szívébe írta (lásd Róm 2,14–15). Még ha ez nyilvánvaló is az ember számára, a Szentírás Isten mindenre elégséges szava, tehát elvárható, hogy – ha csak implicit módon is – azt tanítsa, hogy ezek a dolgok nem helyénvalók. De még ha helytelen is, Jézus Krisztusban irgalomra, bűnbocsánatra és a bűntől való szabadulásra lelhetünk. […]
Forrás: https://theparticularbaptist.net/2023/05/29/ezekiel-16-against-pedophilia-and-child-marriage/
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
„A hazugságot avatják világredé!” Kafka
https://www.blogger.com/blog/post/edit/2351513111501970696/7858002270902950281
„A hazugságot avatják világrendé.” Kafka
„A pedofília (a görög παῖς, „gyermek” és φιλία „szeretet” szavakból) a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalom, amelyet a pszichiatria mentális betegségnek minősülő parafíliaként tart számon.”
Akkor figyeljenek! Olyan vonzalomról van szó pedofília címszó alatt, amely a serdülőkor előtti, gyermek iránti szexuális vonzalmáról szól. Értik? Tehát ha a kisfiú vagy kislány még serdülőkor ELŐTT megkapja a szexuális vonzalmat, akkor akitől ezt megkapta, pedofílnak, vagy pedofíl cselekvőnek nevezzük. Ez egy nagyon utálatos dolog!
De tegyük fel, hogy a vonzalom végzése közben már az lett a helyzet, hogy az érett kisfiú, vagy érett kislány a serdülőkor UTÁN kapta meg a szexuális vonzalmat (és ez akár tetszik is neki, életében először), akkor akitől megkapta ezt, nem nevezhető pedofilnak, vagy pedofil cselekvőnek. Mi történt ugyanis? Hát az, kedves olvasóim, hogy az érett kisfiú, vagy érett kislány szexuálisan megérett emberré vált időközben. Tehát vagy egy fehér színű, vagy egy piros színű folt dönti azt el, hogy mivé is vált: férfiúvá, vagy nővé. Amíg ez nem történik meg, addig nem nevezhető pedofílnek. Minden más jogi procedúrával kifejezve ez hamis dolog.
Hogy is van ez? Értik ezt? Egy cigánylánynak/fehérlánynak egy nevelőintézetben, tizenhárom évesen megjön a menstruációja, majd ezután elkezdi kóstolgatni a nevelőjét, és eléri nála azt, hogy boldogok legyenek együtt, majd ezután, amikor ezt megkapja, a nevelő azt mondja, hogy vége. Érzi, hogy ennek itt vége. A nagykorú(?) cigánylány/fehérlány ezt nem akarja elfogadni, és elkezdődnek az újra, meg újra magához vonzó akciók. Ezekből persze elég is.
Mindenki más, aki ez miatt bajba kerül: szégyen.