„Azok a bizonyos továbbgondolások…” – Reakció Sytka szavaira

Református lelkipásztorként meg lettem szólítva Sytkának a kegyelmi kérelemhez kapcsolódó konspirációval átitatott cikkében. Az írás főként az ellenzéki média által formált elméleteket veszi elő, önti egy tálba, keveri meg jól, majd borítja rá püspökünkre és református egyházunkra, vagyis azokra a lelkipásztorokra és gyülekezeti tagokra, akik az evangélium hirdetése mellett kötelezték el magukat. Teszi mindezt olyan keresztyénként, aki maga is rendszeresen oszt meg fényképeket arról, ahogy igét hirdet.

Ezt állítja: „a református egyház pedig terjeszti saját köreiben az »állami igét«, azaz meglehetős egyértelműséggel mondja meg híveinek, hova kell szavazni.”

Egyházinak mondott ember lévén valószínűleg tisztában van azzal, hogy hívekről elsősorban nem intézményi, hanem gyülekezeti kontextusban beszélhetünk. Így tehát tényként kezeli, hogy mi, református lelkipásztorok a gyülekezeteinkben politikai propagandát terjesztünk a szószékekről. Ha ez olyan általános tény, hogy ilyen biztosan látszik a PTF (Pünkösdi Teológiai Főiskola) katedrájáról is, akkor ezt én magam is szeretném szemügyre venni. Lehet, hogy olyan közel vagyok a református egyházhoz, hogy már észre sem veszem, vagyis nem látom a fától az erdőt? Milyen jó, hogy egyre több református istentiszteletet közvetítenek. Megelégszem néhány református istentiszteleti linkkel is, ahol hangzik az „állami ige”. Keresgélhet nyugodtan azon a csatornán is, ahol én magam is rendszeresen megszólalok (https://www.youtube.com/@bgyref/streams).

Egyházunk nyilatkozatában a legutóbbi parlamenti választások alkalmával a következő volt olvasható: „A Biblia alapján valljuk, hogy „Isten maga rendelt mindenféle hatóságot az emberiség békességének és nyugalmának megőrzésére. Ezért a polgári kormányzat feladata, hogy Isten értékrendje szerint tegyen különbséget jó és rossz között, segítve ezzel az élet megőrzését és kibontakozását. (…) Keresztyénként a politikai életben nem olyan személyeket keresünk, akik majd elhozzák a tökéletes életet és igazságot. A megváltás nem emberi erő által, hanem Jézus Krisztus által történik. Ezért szabadok vagyunk azt vizsgálni, kinek az értékrendje és cselekedetei állnak közelebb a Szentíráshoz, tudva, hogy az emberi hibáktól és bűntől egyetlen kormányzat sem mentes, mint ahogy mi magunk sem.” (Forrás: https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/nyilatkozat-az-aprilisi-3-ai-orszaggyulesi-valasztas-elott/)

Tiszta és evangéliumi nyilatkozatnak tartom, amely a Biblia tanítását összefoglaló hitvallásaink talaján áll – azokon a hitvallási alapokon (II. Helvét Hitvallás – 1536), amelyek jóval a mai jobboldali konzervatív kormányzópárt alapítása előtt íródtak. Ezt tanulták a Szentírásból hitvalló elődeink és a teológiai magyarázatokkal egyet értve, reformátusként ezt tartjuk mi is irányadónak.

Persze a felvetés, amely a gyülekezetekkel kezdődik, Sytka érvelésében tovább terjed az intézményrendszerünkre is. Ezt írja: „Mindezekért cserében pedig öntik bele a milliárdokat odafentről, támogatják az intézményrendszerét, ahol lehet, és próbálják népszerűsíteni – láthatóan kevés sikerrel.” Az egyházi intézmények olyan feladatokat látnak el, amelyeket a jelenlegi politika és kulturális berendezkedésben elsősorban az állam végez. (Nem mindig volt ez így!) Nincs abban tehát semmi meglepő, hogy ezek az egyházi intézmények állami finanszírozást kapnak a működésükre. Az egyházi fenntartás és az egyházi finanszírozás nem ugyanaz. Abból az államnak befizetett adóforintokból kapnak támogatást, amelyhez a 2022-es népszámlálási adatok szerint több millió keresztyén értékrendű személy is hozzájárul. (3,8 millió személy nyíltan vállalta, hogy a keresztyén értékrend áll hozzá a legközelebb. ebből 943 ezer vallotta magát reformátusnak). Az egyházi intézmények finanszírozásában tehát ott vannak a keresztyén állampolgárok által befizetett adók is.

Egyébként ennek a rendszernek a része az a Pünkösdi Teológiai Főiskola is, ahol Sytka tanít. Vagy az utóbbi időben pünkösdi gyülekezeti tagok önkéntes adományából finanszírozzák az egyházi intézmények működését? Még ha így is lenne, a református modell akkor is legitim mindaddig, míg a keresztyén tartalmat nem „előírják”, hanem az egyházra bízzák. Sytkának a sok pénzt kevés sikerrel összekötő megállapítása hatásos retorikai fordulat, de semmi több. Az igazság valójában az, hogy az egyházi intézmények rendszerint várólistákkal működnek, amely a népszerűségnek (értsd: egyfajta sikernek) a legközvetlenebb visszajelzései.

Ha csak a Károli egyetemet nézzük, ott ezt írják: „A Károli Magyarország 8. legnépszerűbb felsőoktatási intézményeként – a tavalyi általános felvételi eljárás végeredményéhez képest – idén több mint 40%-kal több jelentkezőt vett fel a 2023/2024. tanévre, akik szeptembertől a támogató és családias Károli Közösség tagjaivá válnak.” (Forrás: https://portal.kre.hu/index.php/2534-rekordszamu-jelentkezot-vett-fel-az-idei-altalanos-felveteli-eljarasban-egyetemunk.html)

Az egész cikk afelé a végkifejlett felé tart, miszerint a református egyház olyannyira összenőtt az állammal, hogy a szétválasztása a megszűnésével lenne egyenlő.

Wayne Grudem kálvinista-baptista teológusnak a politikáról szóló könyvében több modellt is felvázol a keresztyénség és az egyház közötti viszony kapcsán.

1. A világi hatalom kikényszerítheti a vallást: ez a kényszervallás vagy államvallás intézménye.
2. A világi hatalom korlátozhatja vagy meg is szüntetheti a vallást: a vallás magánügy.
3. Minden világi hatalom gonosz és démonikus.
4. Csak az evangélium hirdetésével törődjünk, a politikának fordítsunk hátat.
5. Csak a politikával foglalkozzunk, az evangélium hirdetését pedig mellőzzük.

Sytka álláspontja a fenti koordinátatengelyen a harmadik modell, amikor ezt írja: „Kiválóan rajzolja minden gondolkodó ember elé annak a megkerülhetetlen ténynek az igazságát, hogy a jelenlegi politikai rendszerben nem lehet keresztényként tisztán és feddhetetlenül talpon maradni. Ilyen opció egyszerűen nem létezik. Ehhez túl mocskos a politika mifelénk. És ha keresztény keveredik bele, nem a rendszer lesz egy talpalatnyi szeletkéjében tisztább, hanem a keresztény lesz mocskosabb.”

Vagyis nem mond mást, minthogy minden kormány mélyen fertőzött a gonosszal és a rosszal. Az ezt a nézetet képviselők általában egyetértenek azzal, hogy az államhatalom nem más, mint a Sátán hatalmának egyik megnyilvánulása. Így aztán politikai szinten nem is érdemes kiállni keresztyénként, mert ott bizony nincs – nem is lehet – igazság. Ebből azonban az következik, hogy az igazság csak lelki és spirituális szinten létezik. Ez a gondolat elsőre talán szimpatikusnak tűnik, de lényegét tekintve a keleti filozófiával áll rokonságban, amely távol áll mind a Biblia emberképétől, mind a Teremtő Isten szándékától, ami végül Isten hatalmának korlátozását jelenti.

Elfogadom, ha Sytka ezt gondolja, de ne várja el, hogy egy másik keresztyén felekezet a saját teológiai örökségét és bibliai meggyőződését megtagadva, vele haladjon.

Grudem kálvinistaként végül egy hatodik modellt javasol megoldásként, amely a keresztyén igazságokat nem csak a magánéletben, hanem a politikai színtéren is bátran képviseli.

A reformátusok abból indulnak ki a politikai tér kapcsán, hogy még az is Isten uralma alatt áll, vagyis az ő dicsőségét szükséges ott is felmutatni. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a keresztyén igazságok az azokat hordozó keresztyén embereken keresztül jelen vannak a kormányzatban. A keresztyénség nélkül is lesz „erkölcsi” irányzék, de az hitünk szerint nem az ember javát fogja szolgálni. Ha a keresztyének erkölcsi vákuumot hagynak maguk után, akkor más fogja azt kitölteni.

Miközben Sytka ezt a vákuumot kívánatosnak látja és az elérkezését sejteti, a helyzet egyértelművé teszi, hogy milyen nagy szükség van a keresztyén értékekre a politikában, amely tud az emberi korlátozottságról, mind ismeretben, mind erkölcsben, az igazi bűnösök megbüntetésének szükségességéről, a valóban ártatlanok felmentéséről, ismeri a hirtelen ítéletek romboló és pusztító következményeit, a megélt, rendetlen szexuális vágyak mételyező és tragikus kihatásait, de tud Isten végtelenségéről és szentségéről is, illetve arról, hogy lesz egy végső, utolsó és igazságos ítélet mindenki számára Isten előtt.