13
dec
2022

Van rajta sapka, nincs rajta sapka – Akkor most politizáljunk, vagy ne?

Sitku Tibor reflektált (itt) Szabados Ádám egy posztjára (itt), amellyel sok szempontból nem érthetek egyet, sőt számos ponton felháborítónak tartom. A véleményem egy dolog, de amikor valótlan helyzetértékelést, eiszegézist és következtetéseket olvasok, azt már nem lehet szó nélkül hagyni!

Ádám posztja arról szól nagyon röviden, hogy a keresztyénség, a missziói küldetés és egyáltalán a társadalmi (kulturális) közeg szempontjából a kulturális keresztyénség jobb-e, vagy a szekuláris. Megállapítása szerint az előbbi: azaz ha egy társadalom azért valamennyire még áthagyományozza és őrzi a keresztyénséget, azaz „a vallásosság” mint olyan mégiscsak jobb, mint a nyíltan vállalt hitetlenség. Maximálisan egyetértek vele, hiszen én is abszolút igaznak látom, hogy ebben az esetben jobb a közmorál, a közgondolkodás és egyáltalán az egész társadalom lelkiállapota. „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép…” (Péld 29,18) – olvassuk az Ószövetségben, s habár lehet érvelni azzal, hogy ez a teokratikus Izraelre vonatkozik, ám ez hamis érvelés, ha arra nézünk, hogy mi történt és történik civilizációnkkal, el egészen mai társadalmi állapotunkig. Pont ez! Valójában se a bibliamagyarázat, sem az empíria nem támogatja ezt a hamis értelmezést. A szekuláris társadalom egyre vadabb, egyre erkölcstelenebb, mert nincs már semmilyen fék, sőt inkább biztatást tapasztalni, hogy nyugodtan lehet bármit, bárhogy mondani, mert immár – túl a köztörvény által elítélt bűncselekményeken – a bűn kérdése relatív megítélés alá esik.

Népszerű, de alaptalan gondolat, hogy a „vallásos, de nem hívő” társadalomnál sokkal jobb az igazi pogány, mert az legalább valódi. Így például a vallásos Európánál jobb volt a pogány római – mai szekuláris humanista világunkkal is csak ehhez az állapothoz tértünk vissza, semmi új nem történt. Csakhogy a posztkeresztyén világ nem ugyanaz, mint a prekeresztyén – számos ok miatt! Akkor még nem ismerték, mi a keresztyén hit, ma viszont úgy gondolják: már meghaladtuk, túl vagyunk a keresztyénségen. Azt gondolni, hogy ez a helyzet jobb, komoly tévedés, habár igen gyakori.

Missziói szempontból is jobb, ha létező valóság a kulturális keresztyénség, vagy másképp: keresztyén kultúra! Miért? Azért, mert az előfeltételek adottak a misszióhoz, hiszen az emberek – ha nem is a teljes, világos és tiszta hit mértéke szerint, de mégiscsak – ismernek már valamit a keresztyén üzenetből. Ha van előfeltétel, nem kell mindent elölről kezdeni. A legnagyobb gond az, hogy – ahogy Keller is, Newbigin is ír erről – az emberek szemében a bűn relativizált fogalommá, saját autonóm gondolkodásukra utalt dologgá vált, emiatt nem tartják relevánsnak az evangéliumi üzenetet, hogy Krisztus keresztáldozata által megbocsájtatnak a bűneid. Nem amiatt, hogy ez nem lenne többé igaz, hanem azért, mert az emberek úgy gondolják, hogy ők jó emberek, és nincsenek bűneik (legfeljebb hibáik), emiatt nyilván nem fogják azt gondolni, hogy szükségük van az evangéliumra, és érvényes volna ez a mondat rájuk.

Tibor azt is belelátja Ádám posztjába, ami nincs ott: hogy Ádám ezzel – áttételesen – a Fidesz szekerét tolja. (Személyes megjegyzés: Ó, hogy unom már ezt a rossz dumát!) Szeretném elmondani tényszerűleg, hogy mindennek van politikai vetülete, és ez a demokrácia sajátja! Aki ezt rossznak tartja, az legyen tisztában azzal, hogy a demokráciát veti el. (Én ugyan nem vagyok annyira oda a demokráciáért, de megdönteni sem gondolnám.) Másrészről nem az unos-untig hangoztatott átpolitizáltság valósága az ok, hanem a kulturális folyamatok. Tudniillik, ami a kulturális folyamatokban zajlik, abból lesz a politika. Azaz épp fordítva zajlik a dolog: nem a kultúrát „politizálja át” a gonosz politika, hanem a kulturális események, folyamatok jelennek meg a politikában. Érdemes egy-két könyvet elolvasni, és akkor ez teljesen világos lesz a szlogenek elfogadása helyett.

Továbbá, unalmas és gusztustalan újra és újra a Szájer- és Borkai-ügyet előhozni! Nem azért, mert nem volt bűn. Hanem azért, mert egyrészről a közösségük szintjén (kizárással) már rendezték a dolgot, másrészről pedig azért, mert nekik kellett rendezni – és ez viszont már nem közügy. Arról nem is beszélve, hogy mennyire visszatetsző volt Szájer Józseffel kapcsolatosan az LMBTQ-lobbit támogató balliberális oldal részéről – akik amúgy mindig „teljesen normális” dolognak állítják be ezt a fajta szexualitást –, hogy irányában nem volt kegyelem. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellett volna menteni a tettéért, de azt igen, hogy ismét elővillant a Janus-arc.

Sitku Tibor politikus vagy apolitikus alkat? Én nem is tudom. Nem lenne gond, ha apolitikus lenne (és az se, ha politikus lenne), ha következetes lenne, de úgy tűnik, hogy mindig csak akkor kerül elő a politika, ha a konzervatív oldal keresztyénsége vagy a keresztyénség politikainak titulált megnyilvánulása a kérdés – a konzervatív oldalon. Ez így kissé követhetetlen és inkorrekt. Hadd ne mondjam, politizálás. Belépés a tiltott városba… Nekem személyesen nincs problémám a keresztyének politizálásával, de Tibornak van – mégis azt teszi.

Másrészről érdemes látni, hogy teljesen mindegy, hogy mivel kapcsolatban szólal meg valaki a közéletben – politikai dimenziója mindenképpen lesz. Ez van, ez egy helyzet, egy adottság – ha nem tetszik, ki lehet vonulni a világból, vagy (bár nem javaslom) neki lehet állni annak, amit Antall József (kissé cinikusan) így fejezett ki: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.”

Ádám írt valamit, ám beleolvasni azt, amit nem írt, inkorrekt. Akár írhatta is volna, miért ne? Ki mondta, hogy nem írhatta volna? Hol van megírva ilyen törvény, ethosz, hogy ne lehetne ilyesmit írni? De nem tette! Áttételes szekértolással vádolni őt igencsak visszás dolog. Ha írok egy posztot a fekete színről, mi lesz? Rasszista leszek, vagy méltatlan dolog részemről fehérként a fekete színről elmélkedni? Vagy a keresztyének azt mondják majd: „ez a sötétséget szereti…”? Tehát ha konzervatívok mondtak valamit arról, én már nem mondhatok semmit, ha esetleg egyetértek, mert akkor tolom a szekeret? Ez az egész így olyan, mint a viccben a nyuszika esete a rókával és a farkassal: az se jó, ha van rajta sapka, és az se, ha nincs. Mindegy, verjük meg! Így akkor elég sok mindenről nem lehet beszélni. Nagyjából semmiről, mert azonnal tolom valakik szekerét. Talán mert a keresztyénség független, mint az objektív sajtó? Fárasztó balliberális politikai tempó…

Jó lenne egyszer tisztába tenni a politika, a szólás szabadsága, az estleges bárkivel való egyetértés lehetőségének kérdését! Tudom, nehéz, de szerintem megkerülhetetlen.

Hozzászólás írása