Novemberi világimanapok (XI.13.)
Valószínűleg nem véletlen, hogy egy napra, most vasárnapra (november 13.) esik az üldözött keresztyének nemzetközi világnapja és a bibliafordítók világimanapi eseménye. Valójában helyesebb lenne mindkét esetben imahétre gondolni, hiszen egy teljes héten át (november 6-tól 13-ig) tart(ott) e széles körű lelki összefogás.
A hazai Wycliffe Bibliafordítóknál november második hetében különösen is a Szentírást nélkülöző népcsoportokért szól az imádságra való felhívás. Mint írják honlapjukon, „bízunk abban, hogy november 13-án sok magyar gyülekezet csatlakozik majd az közbenjárókhoz a ma még Szentírás és fordítási projekt nélkül élő 129 millió emberért! Legyen ez egy olyan nap, amikor elindul valami még nagyobb!” Az imanapot megelőző héten a következő térségekért és témák kapcsán hívták napi szinten a keresztyéneket imára:
- Hétfő, 11.07. Fókuszban Ázsia
IMÁDKOZZUNK, HOGY A JÜNNAN MONGOLOK NYELVÉN IS ELINDULJON A BIBLIAFORDÍTÁS!
- Kedd, 11.08. Fókuszban Óceánia
IMÁDKOZZUNK, HOGY NEVERVER NYELVEN IS ELINDULJON A BIBLIAFORDÍTÁS!
- Szerda, 11.09. Fókuszban Afrika
IMÁDKOZZUNK, HOGY A JOLA-HER NÉP TAGJAI IS SAJÁT NYELVÜKÖN HALLHASSÁK VÉGRE AZ EVANGÉLIUMOT!
- Csütörtök, 11.10. Fókuszban Európa
IMÁDKOZZUNK, HOGY A KVARSIN EMBEREK IS MEGISMERHESSÉK A MEGVÁLTÓT!
- Péntek, 11.11. Fókuszban Észak-Amerika
IMÁDKOZZUNK, HOGY A KIKAPU INDIÁNOK IS SAJÁT NYELVÜKÖN HALLJÁK ISTEN SZAVÁT!
- Szombat, 11.12. Fókuszban Dél-Amerika
IMÁDKOZZUNK, HOGY A MASKO PIRÓ TÖRZS TAGJAI IS BÉKÉRE TALÁLJANAK A SZENTÍRÁS ÁLTAL!
- Vasárnap, 11.13. Fókuszban az ige további terjedése
IMÁDKOZZ A MÉG BIBLIA NÉLKÜL ÉLŐKÉRT ÉS A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓÉRT
Isten ígérete nem változott. Így szól az ÚR: „Az én igém, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Ézsaiás 55,11
Ha összefüggést keresünk – mert van! – a bibliafordítások helyzete és a keresztyénüldözés között, azt biztosan láthatjuk a World Watch List adatai alapján (mely a világ, keresztyénként 50 legnehezebben élhető országát tartalmazza), melyből kiderül, hogy ahol intenzívebb az üldözés, ott nehezebb Bibliával is ellátni a népességet, sőt, sajnos sokszor a hívőket is.
Nemrég hunyt el Brother Andrew, akit itthon csak András testvérként, vagy Isten csempészeként ismertünk. Az OpenDoors missziós szervezet alapítója élete során nagy szolgálatot tett az üldözött keresztyének irányában. Ez a munka halála után is folytatódik.
Az Evangéliumi Világszövetség (World Evangelical Alliance) immár több mint két évtizede szervezi az üldözött Egyházért – vagy ahogy itthon mondjuk, az üldözött keresztyénekért – közbenjáró nemzetközi imanapot (IDOP = International Day of Prayer for the Persecuted Church), amely keresztények millióit egyesíti. Az IDOP-ot évente november első vagy második vasárnapján tartják, attól függően, hogy melyik napot választják az adott országban (hazánkban idén ez november 13-a). A szervezők beszámolnak arról, hogy „világszerte minden hetedik keresztény olyan helyen él, ahol hitéért nagyfokú üldöztetésnek van kitéve. Ez magában foglalja a Jézusba vetett hitük miatti zaklatást, fogva tartást, jogi korlátozásokat, erőszakot és akár halált is.”
„…ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” 1Korinthus 12,26
E rövid híradás végén bátorítjuk az olvasókat, hogy csatlakozzanak – akár csak otthonaikból is – a világszerte imádkozók seregéhez. A lelki közbenjárás mellett anyagi támogatásra is van természetesen lehetőségünk a Wycliffe, az OpenDoors vagy az IDOP missziók számára!
Ez is érdekelhet
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
