Tahi Kúria Kert – 2020 őszi konferencia
A 9. alkalommal megrendezett Teológusok Párbeszédben – dióhéjban
„A 2020 szeptember 5-én, immár 9. alkalommal megtartott eseménynek most nem csak a helyszíne – Tahi Kúria Kert – hanem a jellege is különleges volt. Ezt az évet leginkább a koronavírus fémjelzi majd, legalábbis így él majd ez az évszám az emberiség történelmében. Nem hagyhattuk ki mi sem a műhelyek során ezt a témát.” – írja a FB esemény.
Ebben a rövid beszámolóban a főbb felmerülő témákat adjuk közre. Egy biztos, most is rendkívül érdekes, gyümölcsöző párbeszéd, eszmecsere és kulturált vita bontakozott ki az esemény során.
A bevezető áhítatot Szeverényi János (Magyar Evangéliumi ALIANSZ elnöke) tartotta Ézs 25,4 és 57,15-19 valamint a Jel 2,8-9 alapján Isten népének a nyomorúságok közepette való megtartatásáról.
Ezt követően az evangéliumi mozgalom hazai történetéről beszélt Szuhánszky Gábor metodista lelkész (ALIANSZ alelnöke), végigtekintve a huszadik század ébredésein és számba véve az evangélium kommunizmus alatti gyümölcseit.
Teológiai diverzitásról és egységről Győri Tamás (evangélikus lelkész, a Veritas Kiadó vezetője – Protestáns Média Alapítvány-, az újonnan revideált Károli Biblia kiadója) beszélt a magyar evangéliumiságról John Stott mozgalomra vonatkozó megállapításai alapján, kihívást intézve a hallgatósághoz: vajon megállunk-e azon a mércén, amit az Egy az Úr, egy a hit című művében felállított a teológus, és meghalljuk-e alcímének (Az evangéliumi mozgalom hitvallása) kérését/igényét?
A délelőtti eszmecsere további fő gerincét Muzslai Gábor és Etelka (2=1 Családsegítő és Házasmisszió Magyarország Alapítvány vezetői) hozták, akik beszámoltak itthon is tapasztalható, az egyház berkein belül is megjelenő baljós tendenciákról, nevezetesen a szolgálatvezetők és lelkész válások számának drasztikus növekedéséről. Fontos kérdések voltak, hogy az egyházfegyelem vagy/és prevenció jelentheti-e a megoldást.
Az egész napot jellemezte egyébként a témák nyitott és szabad megvitatása, ami konkrétan azt jelentette, hogy bárki felszólalhatott, ha volt gondolata. Helye volt az egyet nem értésnek is, de mindezt hála Istennek kulturált hangnemben és élőben (face-to-face) tették meg a résztvevők, ami olykor sajnos idegen az online keresztény portálok hangvételétől is. Az egészséges vitakultúra meghonosítása és a párbeszédre való nyitottság – ahogy a rendezvény neve is tükrözi – kezdetektől egy alapértéke az Evangelikál Csoport szemeszterenként megrendezett eseményeinek.
A délutáni részben több friss és aktuális könyv bemutatása történt meg, sorrendben Györfi Károly, evangélikus presbiter mutatta be „Keresztényüldözés a 21. század elején” című könyvét, majd dr. Steiner József baptista teológus, lelkipásztor Szabados Ádám: Az apostolok hagyománya című könyvét ismertette, ezt követően Nemeshegyi-Horvát György: Levelek Máriához című saját művéből olvasott egy szemelvényt, végül Márkus Tamás András ajánlotta a jelenlevők figyelmébe az Evangelikál Csoport kiadványait – egy immár 5 részből álló anyagot.
Záró témakör a COVID-19 kapcsán az utolsó idők jelei voltak. Hogyan reagálnak szerte a világon az evangéliumi egyházak a koronavírus- világjárványra, és ennek következményeire? Mit tehetünk mi itt Magyarországon? Helfy Mike (A Golgota Keresztény Gyülekezet tagja; a „de, Krisztus él bennem” konferenciasorozat főszervezője; a Tahi Kúria kert tulajdonosa) vezette fel a gondolatkört, amit számos releváns példa és reakció követett.
A konferencia rövid összegzését az egész nap moderátora Muzslai-Bízik Bencze adta meg, záró imádsággal Márkus Tamás András szólt végül. Bízunk benne, hogy tavasszal, immáron majd 10. alkalommal folytatódhat a konferencia-sorozat.
Papp Márton, Tóth Krisztián
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
