A Millenium premillenista értelmezésének védelmében / I. rész

/Jelen írásom válasz Márkus Tamás András kollégám Augustinus: a millenium amillenista értelmezése című írására./

Írásomnak ebben az I. részében nem célom tételesen megcáfolni Tamás írásának minden részletét, inkább csak az általa említett két premisszához lenne egy-két megjegyzésem.

Tamás véleménye szerint a premillenizmus két alapvető okból téved. Őt idézve:

„1.) nem veszi kellőképpen figyelembe a Jelenések műfaji sajátosságait, 2.) szembemegy a regula fidei reformátori írásmagyarázati elvvel, mely szerint minden bibliai kijelentést a Szentírás egészének fényében szabad csak értelmezni. Márpedig ha végignézzük Jézus, vagy az apostolok végidőkkel kapcsolatos tanítását, szavait (amelyek elbeszélésekben, illetve tanítói könyvekben, levelekben szerepelnek, és nem szimbólumokkal operáló apokaliptikus látomásban), nem találunk egyetlen egy helyet sem, amely egy földi, ezer éves korszakról szólna. Nem olvasunk sehol – sem az evangéliumokban, sem az apostoli levelekben – az örökkévalóság elé, illetve az igazak és a hamisak ítélete közé beékelődő ezer éves földi korszakról. Ezek a bibliai passzusok világosak; egyetlen ítéletről, és az ítélet után következő örökkévalóságról beszélnek.”

Válaszom:

1.) Tamás érve, amely szerint egy apokaliptikus szöveg csak jelképesen érthető/értendő, kísértetiesen hasonlít Ruff Tibor amaz érvére, amely szerint ha az Újszövetség nagy részben szó szerint értelmezi és teljesíti be az ószövetségi próféciákat, akkor az Ez 40-48-at is így kell értelmeznünk, akkor is, ha a Zsidókhoz írt levél tanítása ellenmond ennek. Természetesen a klasszikus premillenisták is tisztában vannak az apokaliptikus szövegek sajátosságaival, mégis, sokkal nyomósabb érvek alapján azt állítják, hogy ha nem is kivétel nélkül minden részletében kell szó szerint értelmeznünk a Jel 20,1-6-ot, nem vonhatjuk kétségbe Krisztus földi királyságának valóságát.

2.) Cáfolnám, hogy a premillenista értelmezés szembemenne a reformátori írásmagyarázati elvvel. Sokkal inkább megy szembe a konkrét ortodox reformátori értelmezéssel millenium kérdésében, de a két dolog nem egészen ugyanaz. Az, hogy Jézus és az apostolok végidőbeli tanítása sehol sem tartalmaz utalást egy Jézus visszajövetele és a végítélet közötti ezer éves időszakról, az egyrészt igaz, másrészt nem. Igaz, hogy ilyen formában, explicite kijelentve, mint 1000 éves időszak, nem szerepel sehol másutt az Újszövetségben, implicite viszont igenis tanítja mind Jézus, mind Pál. Igaz persze, hogy sem Jézus, sem Pál nem „kényeztet el” minket erre vonatkozó egyértelmű tanításokkal, de egy bibliai igazság valóságtartalma sohasem attól függ, hogy háromszor, vagy harmincszor jelenti ki nekünk a Szentírás.

Gyakran éri vád a premillenizmus követőit a- és posztmillenista részről, hogy a Jel 20,1-6 szakaszán kívül sehol sincs szó a Bibliában a Milleniumról, így téves az egész elképzelés. Ahogy Tamás írja: „Nézetem szerint minden olyan próbálkozás, amely egy „homályosabb” szakaszra építve próbálja megalkotni eszkatológiai rendszerét, csakis téves lehet”. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy a Millenium tanítása végigvonul a prófétáktól kezdve az egész Szentíráson, hol homályosabb, hol tisztább képekben, hogy a legtisztább és legvilágosabb formájában megjelenjen a Jel 20,1-6-ban.

Mivel inkább az Újszövetségi Szentírásra szeretnék koncentrálni, így csak egy pár említés az ószövetségi helyek közül, amelyek egyértelműen tanítják a Messiás földi keretek között való uralmának megvalósulását: Ézs 9,5-6; Ézs 11,3-8; Ézs 35,5-6; Ézs 65,20-23; Jer 23,5-6; Ez 37,15-27; Hós 2,21-22; Mik 4,3-4; Zof 3,9.

Amikor egy a- vagy posztmillenistát ezekkel az igehelyekkel szembesítenek, akkor kész a sztereotip válasz: „ezek az igehelyek az egyházra vonatkoznak, vagy a végső üdvösséget írják le földi képekben”. Többek között ez a bajom az általuk képviselt nézetekkel: egyetlen kulcsfontosságú, konkrétan értelmezendő igehely indokolatlan elspiritualizálása vég nélküli spiritualizálást szül, amelyet ki kell terjeszteni nemcsak az ószövetségi próféciákra, hanem egyes újszövetségi igehelyekre is.

Ezek alapján az igehelyek alapján már a Jézus-korabeli rabbinikus teológia is két, egymástól elhatárolható időszakot különböztetett meg: a Messiás korszakát (behatárolt idő) és az eljövendő korszakot (örökké tart).

De mi a helyzet az Újszövetséggel? Idézzünk fel egy-két elgondolkodtató igehelyet!

„Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz? Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban (παλιγγενεσία=újjászületés, megújhodás), amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel törzse felett” (Mt 19,27-28).

Ez az igehely egyértelműen tanít a Jel 20,1-6-beli szöveg minden jelentős momentumáról: Maga Jézus az új ég és új föld helyett (attól megkülönböztetve) megújult, újjászületett világról beszél, amelyben Ő fog uralkodni, és vele együtt uralkodnak a tanítványok, akikre ítélkezés lesz bízva. Mit kezdjünk ezzel az igehellyel? Semmiképpen sem vonatkoztathatjuk a végítéletre. Spiritualizáljuk el ezt is?

A következő igehely is jelentős, a vita folyamán Ruff Tibor is hivatkozott rá (helyesen):

„Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre  (ἀποκαθίστημι) Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig” (ApCsel 1,6-8). Az apostoloknak ez volt a reménysége, és Jézus – bár hangsúlyozza, hogy nem ennek van itt az ideje – helybenhagyja ezt reménységet.

Péter megerősíti ezt, amikor bizonyságot tesz:

„Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése (ἀποκατάστασις=helyreállítás, restauráció) meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által„ (ApCsel 3,19-21).

Péter is helyreállításról beszél és kijelenti: minderről bizonyságot tettek a próféták.

Az első és a végső feltámadásról tesz bizonyságot az 1Kor 15,22-24: „Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.”

Különösen is jelentősek a félkövérrel kiemelt részek, amelyek két dolgot közölnek egyértelműen: 1. a feltámadásnak rendje van, 2. Krisztus visszajövetelekor a feltámadás egy bizonyos körre van korlátozva: azokra, aki Krisztuséi.

A Fil 3, 11 szintén jelentős igevers: „…hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” a feltámadás az eredeti görög szövegben az „ἐξανάστασις”, vagyis kitámadás, ki-felkelés valamiből. És miből? „ἐκ νεκρῶν”, vagyis a „halottak közül”. Pál tehát arra vágyik, ami csak a hívőké: a halottak közül való feltámadásra, mert a „többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő” (Jel 20, 5). Ez a két igehely is elégséges, hogy bizonyítsuk: Pál feltámadásról szóló tanítása harmonizál a két feltámadásról szóló egyértelmű kijelentéssel.

Ezek csak példák arra, hogy a premillenista elképzelés nem egy légből kapott mese, hanem egy biblikus eszkatológiai modell, amelyről bőségesen szólnak az ószövetségi próféták, kicsit takarékosabban Jézus és az apostolok, de ami egyértelmű kijelentést nyer a Jel 20,1-6-ban, és lehetetlenség azzal vádolni, hogy nem a teljes Szentírás összefüggésében akarja értelmezni a végidők eseményeit.

Megfelelő mennyiségű összefüggő idő híján most egyelőre ennyi, de a későbbiekben részletesen foglalkozom majd egyrészt a premillenista modellnek látszólag ellenmondó újszövetségi textusokkal, valamint magának a Jel 20-nak a premillenista értelmezésével.