John Piper: a nemi identitás választás kérdése?

 

John tiszteletes, mit mondana egy olyan férfinak vagy nőnek, aki nemváltoztató műtéten gondolkozik? Vegyük azt, hogy ez az illető nem született fejlődési rendellenességgel, hanem tisztán és világosan, genetikai és pszichikai értelemben is férfi, vagy nő, és szeretné megváltoztatni a nemét. Mit mondana olyan valakinek, aki a transzneműség mellett tenné le a voksát?

OK. Tony, Az első dolog, amit mondani szeretnék az az, hogy bárki, aki ezt hallgatja, és közben át akar kapcsolni mondván, „Jó éjt! Transzneműség. Ez egyáltalán nem érint engem! Nem szükséges ezt ma meghallgatom” – adjon kérem egy percet mielőtt átkapcsolna egy másik adásra. Megéri!

A Time magazin június 9-dikei számának címlapján Laverne Cox szerepelt. A vezércikk egy nagyszerű nőt mutat be egy fájdalmas történeten keresztül, aki fiúnak született, de jelenleg más nemi identitással él együtt, és nőként szerepel az Orange is the new black című TV sorozatban. Az újság abban a reményben teszi mindezt, hogy minket, olvasókat teljesen meggyőzzön erről az életformáról. A Laverne-nel készített cikk és interjú végig egy transznemű tapasztalatairól szól. Tetszik vagy nem – ez az, amit magamnak is és mindnyájunknak mondok – az alábbi mögött a kultúránkban meglévő homoszexuális viselkedéssel kapcsolatos azon szándék áll, hogy azt fő sodorvonalba és kitüntetett helyre állítsa. Ha nem teszünk úgy, miként az interjú is kristálytisztán kifejti, az oda fog vezetni, hogy láthatóan megakasztanak majd minket a saját szexuális bizonytalanságaink vagy hogy mi leszünk a leggyűlöltebbek. Tehát ez időszerű és égetően fontos téma.

Most hagy vázoljak föl pár forgatókönyvet. Mit tennél vagy mondanál, akár lelkészként vagy laikusként, ha egy család ellátogatna a gyülekezetbe, akiknek a 15 éves fiuk az ifi csoportba női ruhában, hosszú göndör hajjal, festett körmökkel, borotvált lábbal, és ajakrúzzsal jelenne meg, és önmagát lánynak vallaná? A fiataljaid készen állnának erre? Valaha is gondolkodtak erről? Ez el fog jönni. És készek erre? Úgy értem, van-e a szexualitásra biblikus magyarázatuk, ami segíthet nekik józan ítéletet hozni erről? Meg tudják-e ragadni a kegyelem és az igazság értelmét, hogy legyen meggyőződésük és részvétet tudjanak tanúsítani ezekben a kapcsolatokban?

Még egy szituáció, amivel úgy gondolom, mindnyájunknak szembe kell néznie előbb vagy utóbb. Mit mondanál arra, mi lenne a tanácsod, ha egy 40 éves férfi vagy nő azért jönne hozzád, mert éppen elfogadta Jézus Krisztust megváltó Urának és élete kincsének, de 20 évvel ezelőtt nemváltoztató műtéte volt, s bár most férfiként él, nőnek született, vagy nőként él, de eredetileg férfinak született? Milyen megbánás lehetséges ebben a helyzetben? Tehát ezek a kérdések aktuálisak számunkra, és ha az emberek úgy gondolnák, hogy ez velem nem történhet meg, nem is kell ezzel foglalkozni, akkor talán naivak lennének. Ha nem veled, talán a gyerekeiddel. Ezért hagy segítsek ebben egy kicsit.

A fő kérdés előttünk van. A nemi vagy szexuális identitás az egyéntől, vagy Isten gondviseléséből ered? Vagy közelítsük meg más módon: a nemiségemet az elmémben meghozott döntésem határozza meg, vagy Isten természetemben kifejeződő szándéka? Ez kulcskérdés. Olyan napokat élünk, mikor az egyéni önrendelkezésen, a személyes véleményen vagy választáson alapul sok elgondolás, amik prioritást élveznek Isten szándékával szemben. Ez azért lehet, mert nem hisznek Istenben, vagy még gyakrabban azért, mert nem hiszik, hogy Isten bármiféle útmutató világosságot jelentett volna ki a témában. Bárhogy is, a személyes preferenciák nagyobb súllyal nyomnak latba Istennel szemben. A vágyaim valósága fontosabb. A legtöbb ember úgy érzi, hogy ezek fontosak az életben, míg Isten nem számít túl sokat. Ugyanis gyakorlati szempontok alapján jelentéktelen a kultúránk számára, akár létezik, akár nem. A mai kultúránkban csak néhány ember féli az Urat amiatt, amiért „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. Más szóval, nem tudunk eljutni a kiindulópontig, nem tudunk bölcsek lenni a nemi identitás kérdésében, ha nem féljük az élő Istent.

Tehát a személyes, individuális autonómia magasba emelésének meglepő példája Isten természet szerint való akaratával szemben az a döntés, hogy a szülők – igen, ez megtörténik – manapság drogokat használnak, hogy a gyermekeik serdülőkorát kitolják, hogy aztán a fiaik vagy lányaik meghozhassák saját döntéseiket arról, vajon férfiként vagy nőként akarnak felnőni. Tehát a kérdésem az, hogy miként tudunk biblikusan gondolkodni ezekről a dolgokról.

Elő is hozok egy Igehelyet a Bibliából, ami az alapok lefektetésével kezdi; ez úgy gondolom, hogy teljes mértékben lényeges. Ez a Rm 1:19-28:

mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.

A legfontosabb dolog, amit itt meg kell jegyeznünk, az az, hogy a Biblia párhuzamot von aközött, ahogy a természet tanít az Istennel kapcsolatos igazságokról, és aközött, ahogy a természet a férfi és a női szexualitással kapcsolatos igazságokról tanít. A lényeg pedig ez: a természet Isten kinyilatkoztatásának egyik eszköze, amelyet előnybe kellene részesítenünk, amelynek döntéseinket meg kellene határoznia. A preferenciáinkat, vagy a döntéseinket Isten természet szerinti akaratának kellene vezetnie. Ez nem egy független dolog, olyan értelemben, hogy ki tudnád választani a saját lényegedet. Akit nekünk imádnunk kell, az nem hagyja, hogy a preferenciáink határozzák meg, és azt sem a mi véleményünk alakítja, hogy kik vagyunk szexuálisan. Mindegyiket Isten természeti kijelentése irányítja.

Tehát példának nézzük meg a 19. verset. Ami megismerhető Istenből az nyilvánvaló, mert Isten megmutatta azokat. „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik”. Tehát Isten isteni természetét a világegyetem fizikai és materiális dolgaiban jelentette ki olyannyira, hogy a 20. verstől ezt mondja: „Ezért nincs mentségük, […] Isten dicsőségét felcserélték, […] és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett”. Más szóval, Isten akaratában világos, hogy a világegyetem, mint az anyagi, fizikai univerzum tanítása Istenről elegendő arra, hogy megtudjuk ki Ő, és kit kell imádnunk, hogy ne legyen mentségünk arra, ha nem tesszük.

Ezután – és itt a kulcs gondolat a nemváltoztatás témájában – a szöveg párhuzamot von az emberi szexualitással. Csak úgy, ahogy a fizikai természetben megnyilvánul Isten igazsága, úgy a fizikai természet is megjeleníti a nemi identitással kapcsolatos igazságot. A 26. vers így folytatódik: „mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük”.

Az egyik dolog, amire most fókuszálok az Pál magyarázata a világegyetem és a testünk természeti, anyagi és fizikai szerepét érintően. Amit mond, az az, hogy a természet szerepe kijelenteni az Isten hatalmas és mindenható lényéről szóló igazságot, egyúttal a mi férfiúi, illetve női identitásunkat is megmutatni. Ez a veleje mindannak, amit a Róma 9-ről mondok, tudniillik, hogy a természet szerepe nem más, mint hogy kijelentse az Isten hatalmas és mindenható lényéről szóló igazságot, egyúttal hogy kijelentse a mi férfiúi, illetve női identitásunkról szóló igazságot is. És ez olyan világos, hogy nem lehet kifogásunk, ha nem vesszük észre.

Ha az ember szétnéz a világban, és a teremtmények imádatát választja a Teremtő helyett, akkor nem lehet mentsége. Ha egy férfi a saját testét nézi, és női szerepet akar játszani, vagy egy nő néz saját magára, és férfiként akar viselkedni, akkor nincs mentségük, mert mindkét dologban, az Isten imádatában és az emberi szexualitásban, Isten a természetben – kozmológiailag és biológiailag – kijelentette akaratát. Az embereknek Istent kell imádniuk, a férfiaknak férfiként, a nőknek pedig nőként kell cselekedniük.

Most térjünk vissza Laverne Cox-ra egy pillanatra. Fiúnak született és most nőként próbál élni. Teljesen ellentétesen gondolkodik mindarról, amit most mondtam. Tulajdonképpen most mérges is lenne rám, hogy őt (mint férfit) említettem meg.

Az idézet:

Sokan szeretnék azt hinni, hogy a nemi szervek és a biológia olyanok, mint a végzet. Minden ilyen meghatározás a péniszen és a vaginán alapul és ezek alapján igyekeznek megmondani, hogy ki vagy te. Ha egy kicsit elgondolkozol ezen, akkor rájössz, hogy ez nevetséges. Az embereknek arra van szükségük, hogy szabadon engedjék őket, és saját maguk döntsék el, hogy mit gondolnak arról, hogy mit jelent férfinek és mit jelent nőnek lenni, mert nem feltétlenül jelent valamiféle öröklött dolgot.

A válaszom minderre: hát jó. Rendben. Ez nem az én fejtegetésem, sem nem Pál érvelése. Nem arról van szó, hogy a természet mit mond velünk született, öröklött dolognak, hanem arról, hogy mint Isten kijelentése, mit mond Istennek a férfiúságra és nőiségre vonatkozó szándékáról, tervéről. Isten az emberi élet bölcs, szerető és céltudatos teremtője és alkotója, és mint ilyen, Cox interjújából teljes mértékben hiányzik, és amennyire én látom, az életéből is. És ebből adódik minden különbség.

Tehát ez az az alap, amit a Róma 1 alapján lefektetnék.

De Tony, a kérdés … Igazán még nem is válaszoltam arra a kérdésre, amit kaptam? Azt kérdezted: Mit tudnék mondani annak, aki talán teljesen egyetért azzal, amit itt mondtam, mégis határozottan abban az identitásban találja magát és olyan vágya van, ami ellentétes az anatómiájával. Ezt talán felvehetjük a következő részben. Én most a Róma 1 exegetikai alapjait akartam lefektetni, és bemutatni a kultúra jelen állását.

(Fordította: Davdi)