„Százszor több örömet és jóságot éltem át, mint félelmet és depressziót” – interjú Päivi Räsänennel
Päivi Räsänen 1995 óta képviselő a finn parlamentben. 2004-től 2015-ig a keresztyéndemokraták (KD) elnöke volt és 2011 júniusától 2015 májusáig országa belügyminisztere. Orvosi tanulmányai végeztével 1984-ben orvosként dolgozott. Ezenkívül több könyv szerzője is. A 66 éves Päivi Niilo Räsänen lelkész felesége. A párnak öt gyermeke és 12 unokája van és Riihimäkiben élnek.
Päivi Räsänen (66) politikus és orvosnő Finnország legismertebb keresztyén megszólalói közé tartozik. A korábbi belügyminiszter évek óta áll bíróság előtt a szexuáletikával és a Bibliával kapcsolatos nyilvános kijelentései miatt. Esete a véleménynyilvánítás szabadságáról és a vallásszabadságról szóló vita jelképe lett nemzetközi téren. A David Wengenroth-tal, a német IDEA konzervatív keresztyén hetilap szerkesztőjével folytatott interjúban a keresztyéndemokrata asszony ellenségeskedésekről, támogatásról, az egyház kríziséről és személyes hitéről beszél.
*
IDEA: Räsänen asszony, hogyan reagált Finnországban a nyilvánosság az Ön esetére?
Päivi Räsänen: A vélemények megoszlottak. A nagy médiavállalatok és a közszolgálati műsorszolgáltatás egyértelműen szembe helyezkedtek velem. A kommentárok arról szóltak, hogy a gyűlöletbeszédet meg kellene büntetni. A másik oldalon azonban nagyon sok támogatást tapasztalok meg. Különösen különböző egyházakból és gyülekezetekből származó keresztyének írtak nekem vagy nyilvánosan fejezték ki szolidaritásukat. Sok volt közöttük az evangélikus egyháztag, de voltak köztük lelkészek is. A Finnországi Evangélikus Egyházban ma is vannak bibliahű és konzervatív keresztyének, akkor is, ha kisebbségben vannak. Sőt, vannak olyan emberek, akik nem osztják az álláspontomat és mégis védenek, hogy szabadon nyilváníthassam ki a véleményemet. Néhány homoszexuális és ateista ember nyilvánosan kijelentette: „Más a véleményünk, de neki jogában áll, hogy beszéljen a meggyőződéséről.”
IDEA: Hogyan éli meg a családja ezt a helyzetet?
Räsänen: Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy a családom mellettem áll. Az ellenem folytatott bírósági eljárás nem az első eset volt, amikor rivaldafénybe kerültem. Évek óta aktív vagyok a politikában és mindig hitet tettem a nyilvánosság előtt a házassággal, családdal és életvédelemmel kapcsolatos keresztyén álláspontról. A gyermekeink időközben felnőttek, saját családjuk van és szilárdan állnak a hitben. Nem is ismertek más helyzetet, minthogy én a társadalmi élet vitatott alakja vagyok.
IDEA: Hogyan mutatkozik ez meg?
Räsänen: Ismételten előfordult, hogy a gyerekeink az iskolában vagy az egyetemen támadásokat éltek meg. Az egyik lányom, aki ma fogorvos, egyetemi tanulmányai alatt egy különösen fájdalmas helyzetet élt át. Az egyik professzor asszony valami nagyon csúnyát mondott rólam anélkül, hogy tudta volna, hogy a lányom ott ül az előadóteremben. A lányom elkezdett sírni és később megszólította ezért a professzor asszonyt. Ezt mondta: „Nincs Ön tudatában annak, hogy valaki ennek a személynek a lánya lehet?” A professzor asszony bocsánatot kért és azt mondta, elfelejtette, hogy egy közszereplő mögött valóságos ember áll családdal együtt.
IDEA: Megnehezítette a politikai munkáját a bűnügyi eljárásról folytatott nyilvános vita?
Räsänen: Tulajdonképpen nem. Több, mint 30 éve ülök a parlamentben. És ugyan a bírósági eljárás már folyt, a három évvel ezelőtti utolsó parlamenti választáson még valamivel több szavazatot is kaptam, mint előtte. Ez számomra azt jelenti, hogy sok ember elfogadja a nyíltságomat, akkor is, ha nem mindenben vagyunk egy véleményen. A parlamentben azokkal a képviselőkkel is jó kapcsolatot és barátságot ápolok, akiknek más a véleményük, mint nekem. Voltak olyan helyzetek, amikor baloldali pártok tagjai jöttek hozzám, meséltek a személyes problémáikról és megkérdezték: „Imádkozna értem?”
IDEA: És megtette?
Räsänen: Igen, imádkoztam értük. Sok kritikusom nyilvánosan elmondta, hogy barátságos ember vagyok és szeretetet tapasztaltak meg általam – olyan emberek is, akik az LMBTQ-környezetből jönnek. Mindig arra törekszem, hogy nekik is jó barátjuk legyek, tiszteletben tartsam őket és ne mondjak rosszat róluk. Ezzel egyidejűleg nagyon fontosnak tartom, hogy etikai kérdésekben egyértelmű maradjak.
IDEA: A tapasztalatai nem arra tanítják-e, hogy legyen óvatosabb a vitatott hitkérdésekkel kapcsolatos nyilvános megszólalásokkal?
Räsänen: Nem! Ha a keresztyének a hitnek korunk nehéz témáihoz kapcsolódó üzenetét elhallgatják, akkor csak nagyobb lesz a nyilvános elutasítás, ami rájuk zúdul. Nekem személyesen a büntető eljárás lehetővé tette, hogy az evangéliumot olyan helyeken hirdessem, ahol egyébként soha nem lett volna lehetséges.
IDEA: Tudna egy példát mondani?
Räsänen: Az első feljelentés után 2019 őszén összesen 13 órán keresztül ültem egy kis kihallgató szobában. Ez egy szürreális helyzet volt – mert néhány évvel korábban belügyminiszterként még én voltam a felelős a rendőrségért. A kihallgatás során a hivatalnokoknak a Biblia alapján magyaráztam el a keresztyénség üzenetét. Ezután az interneten körbejárt egy vicc: „Päivi Räsänen újra bibliakört tartott a rendőrőrsön.” Természetesen voltak sértések és kemény támadások. De ezzel egyidejűleg hihetetlenül sok szeretetet és támogatást tapasztaltam meg. Az evangéliumokban Jézus előre megmondja, hogy tanítványait bíróság elé viszik. De azt is megígéri, hogy az emberek, akik Őérte valamit elveszítenek, százszorosan kapják azt vissza. A per során megértettem, hogy mennyire konkrét ez az ígéret. Százszor több örömet és jóságot éltem át, mint félelmet és depressziót.
IDEA: Számolt-e azzal, hogy az Ön esete nemzetközileg is ilyen nagy figyelmet kap?
Räsänen: Teljesen meglepett engem. Más országokban sok keresztyén ebben nyilvánvalóan egy alapvető trendet lát. Finnország keresztyén hagyományokkal rendelkező demokratikus jogállamnak számít. Ezért gondolják sokan: ha ott egy politikust bibliai kijelentései alapján meg lehet vádolni, akkor ilyesmi a mi országainkban is megtörténhet. Azt gondolom, időközben ezért tekintik az én esetemet jelképnek arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a nyugati társadalmakban meddig tart a vélemény- és vallásszabadság. De sok országból több ezer üzenetet kaptam keresztyénektől, akik azt írták, hogy ezen az eseten keresztül felbátorodtak, hogy nyíltan beszéljenek a hitükről és bízzanak a Biblia igazságában. Különösen megérintett sok fiatal ember üzenete, akik a nyilvános vita hatására elkezdtek megint Jézussal és a keresztyén hittel foglalkozni.
IDEA: Ennek a pernek a kiváltója az volt, hogy Ön kritizálta a finn államegyházat. Milyen a konzervatív keresztyének helyzete az egyházban?
Räsänen: Egyértelműen kisebbségben vagyunk. Nincs már egyetlen püspökünk sem, akit bibliahűnek, konzervatívnak neveznék. Mára például mindegyik püspök támogatja az azonos neműek házasságát. Az elmúlt években az egyházon belül jó néhány konzervatív mozgalom és közösség alakult ki. Ezeknek a tagjai formálisan továbbra is az államegyházhoz tartoznak, de saját istentiszteletet tartanak, saját lelkészeket alkalmaznak, akiket adományokkal finanszíroznak. Én hivatalosan az államegyház egyik helyi gyülekezetébe tartozom, de a [különvált] Finn Evangélikus-Lutheránus Missziói Egyházmegye istentiszteleteit látogatom, ahol a férjem lelkészként dolgozik. A közösségünkbe általában mintegy 150 ember jön a vasárnapi istentiszteletre, de alkalmanként 300 vagy 400 is.
IDEA: Gondolt-e valaha is arra, hogy kilépjen az államegyházból?
Räsänen: Ez nagyon nehéz kérdés, amin intenzíven gondolkodunk. Finnországban már sok keresztyén elhagyta az egyházat. Elképzelhető, hogy ez szakadáshoz vezet. Mások továbbra is bíznak a meglévő rendszeren belüli lelki megújulásban. Amikor 2019-ben a finn érsek kinyilvánította, hogy támogatja a homoszexuálisok „Pride” (= büszkeség) parádéját, én is megkérdeztem imádságban, hogy el kell-e hagynom az egyházat.
IDEA: Milyen választ kapott?
Räsänen: Ez alatt az idő alatt egy nagyon erős belső képem volt: az egyház, mint süllyedő hajó jelent meg előttem, amelynek az utasai veszélyben vannak. És az volt a benyomásom, hogy nem az a feladatom, hogy kiugorjak a csónakból, hanem hogy figyelmeztessem és felrázzam az embereket. Az ellenem folyó per országos vitát váltott ki a Biblia értelmezésével, a szexuáletikával és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban. Visszatekintve azt gondolom, hogy Isten ezt a konfliktust arra használta, hogy fontos kérdéseket láthatóvá tegyen.
IDEA: Mit üzen a németországi keresztyéneknek?
Räsänen: A legfontosabb, hogy Krisztusban maradjanak és az Ő igéjében meggyökerezzenek. Jézus arról beszél, hogy a szőlővesszőnek a szőlőtőn kell maradnia. Pontosan erre van szükségünk ma. A keresztyének olvassák a Bibliát, tanulmányozzák és adják tovább a hitüket a következő generációnak. Különösen a gyerekek a szívügyeim.
IDEA: Hogyan lett keresztyén?
Räsänen: A saját hitbeli történetem a vasárnapi iskolában kezdődött. Ott tanultam meg, hogy mit jelent a bűn, a megbocsátás és a kegyelem. Egy börtön közelében nőttem fel, ahol az édesapám dolgozott. Már gyerekként láttam ott embereket, akiknek az életét a hit megváltoztatta. És már gyerekként megértettem, hogy nekem is bocsánatra van szükségem. Az evangélium személyessé lett és meghatározta az életemet. Édesanyám egyszer később elmesélte, hogy kislányként megállítottam az utcán a vasárnapi iskola vezetőjét és megkérdeztem: „Hisz Ön Jézusban? Ha nem, akkor nem kerül a mennybe.” Ez talán mutatja, hogy milyen komolyan vettem már akkor az evangéliumot. Ezért meg vagyok győződve: A gyerekekhez korán közel kell vinni a Bibliát és az evangéliumot. Ez az én életemet megváltoztatta és a gyerekeim és az unokáim életét is meghatározta.
IDEA: Nagyon köszönöm a beszélgetést!
Az interjú 2026. 06. 10-én készült. (Eredetileg megjelent: IDEA, 2026/24. szám, 14-16. o.)
Online forrás: https://www.idea.de/artikel/ich-habe-hundertmal-mehr-freude-und-guete-erlebt-als-angst-und-depression
A cikket fordította: egy evangélikus testvérnő
Az Evangelikál Csoport Egyesület nyilatkozata a kiállásról Päivi Räsänen mellett, a vallás- és szólásszabadság védelméről, valamint a magyarországi jogállami garanciák sürgetéséről
*
KRONOLÓGIA – PÄIVI RÄSÄNEN ÜGYE
- 2004: A [népegyháztól különvált] Finnországi Evangélikus-Lutheránus Missziói Egyházmegye kiadta a Päivi Räsänen által írt „Férfivá és nővé teremtette őket: A homoszexuális kapcsolatok megkérdőjelezik a keresztyén emberképet” című brosúrát.
- 2019-ben Räsänen bírálta az X-en (akkori Twitteren), az Instagramon és a Facebookon a Finn Evangélikus Egyház azon bejelentését, hogy támogatni fogja a Helsinki Pride melegfelvonulást. Bejegyzésében többek között ezt írta: „Hogyan egyeztethető össze az egyház tanításának alapja a Bibliával abban, hogy a szégyent és a bűnt a büszkeség témájává emelje?” Ehhez idézte Róm 1,24–27 verseit is. 2019 júniusában a főügyészség vizsgálatot indított a kijelentései miatt. Räsänen közzétette a röpiratot a weboldalán, hogy „a szöveg hozzáférhetővé váljon az emberek számára, hogy megítélhessék azt”.
- 2021: A főügyészség „gyűlöletre uszítás” és „lakosság elleni uszítás” vádjával emelt vádat Räsänen és a Finnországi Evangélikus-Lutheránus Missziói Egyházmegye püspöke, Juhana Pohjola ellen. A püspök a brosúrát az egyházuk honlapján tette közzé.
- 2022: A Helsinki Kerületi Bíróság egyhangúlag felmentette Räsänent és Pohjolát minden vádpont alól. Az ügyészség fellebbezett.
- 2023: A helsinki fellebbviteli bíróság egyhangúlag helybenhagyta a felmentést minden vádpontban.
- 2024: Az ügyészség fellebbezést nyújtott be a Finn Legfelsőbb Bírósághoz.
- 2026: A Legfelsőbb Bíróság részben hatályon kívül helyezte a korábbi felmentő ítéleteket. Räsänent felmentették a 2019-es tweettel kapcsolatban. A 2004-es röpirattal kapcsolatban Räsänent és Pohjolát a lakosság egy csoportja elleni izgatás vádjában [azonban] bűnösnek találták. A bíróság pénzbírságot szabott ki: Räsänennek kb. 1800 eurót, Pohjolának pedig kb. 1100 eurót kell fizetnie. Ezenkívül a Finnországi Evangélikus-Lutheránus Missziói Egyházmegyének mintegy 5000 eurót kell fizetnie.
- Räsänen fellebbezést nyújtott be a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Köszönjük!
Örömmel! 🙂
„Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.”
Augustinus (internetről)
.
„Jobb vánszorogni az igazság útján, mint nagy vidáman letérni róla.”
Kálvin J. (internetről)