Népszámlálás 2022 – vágyvezérelt magyarázatok
Sokan sokféleképpen értelmezik a népszámlálásnak a vallási hovatartozásra vonatkozó adatait. Lényegében leginkább olyan vágyvezérelt értelmezéseket olvasunk, amelyek többet elárulnak az értelmezők érzéseiről és közéleti irányultságáról, mint az adatokból kiolvasható társadalmi állapotokról. Tény, hogy a „népegyházak” létszámcsökkenése (pontosabban a nyilatkozók megvallott hovatartozásának a száma) elég jelentős, bár itt főleg a katolikus egyház könyvelhet el nagy zuhanást. Összeségében 4 163 879 fő vallotta magát kereszténynek – a lakosság 43 százaléka, a válaszadók 72 százaléka.
Ugyanakkor szorosan a nyugati trendekbe illeszkednek ezek a folyamatok – az egyre gyorsabb ütemű szekularizációt, sőt a keresztyénellenes hangulatkeltést jelzik –, ezért teljesen felesleges a politika és az egyházak közötti összefonódást sejteni, illetve sejtetni mögöttük. A reformátusoknak a kétezres évektől mért „létszámcsökkenése” például nagy ütemű, de a legutóbbi mérésekhez képest nem szignifikáns – értve ez alatt, hogy a nyugat-európai és észak-amerikai fővonalbeli felekezetek sokkal jelentősebb zuhanást könyvelhettek el, ráadásul úgy, hogy ezekben a régiókban a politikai kurzus nem a történelmi keresztyénség védelmezőjeként és támogatójaként lép fel, nem biztosít jelentős összegeket az egyházak számára intézményhálózat fenntartására, sőt ezen egyházi közösségek inkább a progresszív-liberális világnézetet integrálták. Az adatok némi irrelevanciájára mutat a Hit Gyülekezetének kismértékű, de fokozatos létszámnövekedése is, ugyanis egyik adat sem tükrözi ennek a bevett egyháznak a valós támogatottságát és létszámát – amely messze magasabb –, legfeljebb csak azt, hogy tízévente egyre több egyháztag meri megvallani nyilvánosan a közösséghez való tartozását.
Tovább árnyalja a képet az is, amire egy, a Református.hu-n megjelent írás hívja fel a figyelmet, hogy a legutóbbi népszámláláshoz képest másfélszeresére, 40%-ra nőtt a vallásosságra vonatkozó kérdésre nem válaszolók aránya. Ebbe a halmazba nem feltétlenül az ateisták vagy az agnosztikusok tartoznak, hanem például azok is, akik valamilyen okból inkább nem hoznák nyilvánosságra, hogy melyik egyházi közösséghez tartoznak (vannak, akik, érzékelve az egyre inkább keresztyénellenessé váló közhangulatot, inkább nem adnák ki magukat). Igaza van a cikk szerzőjének, amikor azt írja: „Az adatok értékelésekor ezért a válaszadókon belüli számokra és arányokra érdemes támaszkodni.” Ne feledkezzünk meg arról, hogy az adójuk 1%-át az egyházuknak felajánlók száma ütemesen növekszik – a tizenkét évvel ezelőttinek már közel a kétszerese.
Csökkenés ide vagy oda, 2023-ban még mindig 943 ezren (majdnem egymillióan, Magyarország lakosságának közel a tizede!) vallotta magát reformátusnak a keresztyénségre nehezedő világméretű ideológiai nyomásgyakorlás és a rettentően felgyorsult szekularizáció ellenére. Magától értetődő módon ennek a számnak csak a töredéke a gyülekezetlátogatók vagy az egyháztagok száma, ugyanakkor világos jelzés arról, hogy a felekezethez tartozás – ha csak nominális is – sokak identitásának még mindig szerves része. Magyarország egyértelműen legdominánsabb protestáns egyháza tehát továbbra is a Magyarországi Református Egyház (számarányát tekintve pedig vezető evangéliumi formációja), a sorban a második pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház, amely az adatok szerint ugyancsak csökkenést könyvelhet el, de stabilan tartja magát, és a csökkenése eltörpül a végzetes módon liberalizálódó skandináv vagy német társszervezeteiéhez képest. Kiemelnénk még a Magyarországi Baptista Egyház stabilitását is a számok tekintetében, ami mindenképpen pozitív fejleményként értékelhető, már csak azért is, mivel az MBE az evangéliumi irányvonalat illetően szinte teljesen homogén egyházi közösség.
Örömködésre nyilvánvalóan nincs ok, de túlzónak érezzük a népegyházi keretek végleges megszűnését prognosztizáló kijelentéseket, ahogy a pár ezer fős (és a pár száz fős növekedést elkönyvelő) keresztyén kisközösségek felől érkező pesszimista helyzetértékelést is, amely már egyenesen temetné a történelmi egyházaknak a magyar társadalomban betöltött szerepét és jelentőségét. Hasonlóképpen elhibázottnak és politikailag motiváltnak érezzük az olyan megnyilvánulásokat, amelyek a népszámlálási adatok alapján elvitatnák az egyházi fenntartású óvodáknak, általános iskoláknak, gimnáziumoknak és egyéb képzési és szociális intézményeknek a társadalomban kulturális és spirituális értelemben irányadó és a keresztyén misszióban betöltött szerepét. A pár ezer fős protestáns kisegyházak stagnálását létszám tekintetében egyrészt értékelhetjük pozitívan is – van, aki szerint ez arra vezethető vissza, hogy hitvalló módon és nem tradicionális alapon szerveződnek, – de arról se feledkezzünk meg, hogy ezek a közösségek a missziójukat egykor (és sajnos néha még ma is) a „lepattanó megszerzésére” vagy a „más tavában való pecázásra” optimalizálták, értve ez alatt, hogy ezen közösségek tagjainak (vagy a tagjaik felmenőinek) a nagy része népegyházi hátterű. Emellett rossz irány az is, ha azoknak a számát, akik magukat a népszámlálás során a történelmi egyházakhoz tartozóknak vallották, tizedeljük, mondván a nominális egyháztagoknak csak töredéke aktív gyülekezeti tag/vallásgyakorló stb., de az adatok szerint pár ezer főre rúgó egyházak esetében ezt a művelet nem végezzük el.
Amint utaltunk rá, a népszámlálás egyházakra vonatkozó adatai nem annyira önmagukban, mint inkább a nyugati egyházakhoz viszonyítva tartalmazhatnak számunkra üzeneteket a jövőre vonatkozó cselekvést illetően. A legnagyobb német protestáns „népegyház”, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) tagvesztése csak 2022-ben 380 ezer fő volt, ami 37,7%-os növekedés a 2021-es adatokhoz képest. Ez volt az első alkalom, hogy az egy év során elhalálozott EKD-tagok számát (365 ezer) meghaladja az egyházból kilépők száma. Az EKD 2022-ben összesen 575 ezer embert veszített, amely a tagság 2,9%-a. Az EKD-nak jelenleg 19,1 millió tagja van, amely a németországi lakosság mintegy 23%-a. Ennek az egyházi közösségnek 2007-ben még 24,8 millió tagja volt. A nemrég Magyarországon járt és a magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozó Annette Kurschus, a Németországi Protestáns Egyház Központi Tanácsának elnöke megdöbbentő módon így válaszolt arra a kérdésre, hogy mit tesz az egyház e sajnálatos folyamat megállítása érdekében: „Nem próbáljuk meg visszafordítani a tendenciát és azt mondani, hogy most akkor sok embert vissza kell hoznunk.”
Akik a hazai adatok okozta csalódásra úgy keresnének gyógyírt, hogy szorgalmaznák, hogy az egyházak még inkább „nyissanak” a teológiai értelemben liberális-progresszív irányban, azok tartsák szem előtt, hogy az EKD túlnyomó része (mind a gyülekezetek, mind a teológiai szemináriumok) mára teljes mértékben liberális és progresszív. Tovább árnyalja a képet, hogy az EKD-tagok között a templomba járás alacsony fokú, sőt egy 2019-es felmérés szerint az egyháztagok 33%-a „nem hisz Istenben”. Továbbá a Pew Research felmérése azt is kimutatta, hogy a Németországban magukat tudatos módon protestánsnak vallók körének jelentős hányada hisz az asztrológiában (33%) és a reinkarnációban (24%).
Forrás: https://evangelicalfocus.com/europe/21006/over-380000-left-the-protestant-church-of-germany-in-2022?
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
„Eldőlt a szívemben: követem Jézust. Nincs visszaút.
Ha nincs is társam itt, követem mégis Őt. Ha nincs is társam itt, követem Jézust. Nincs visszaút!
Mögöttem a világ, előttem a kereszt. Mögöttem a világ, előttem Jézus. Mögöttem a világ, előttem a kereszt. Nincs visszaút, nincs visszaút!”
Sundar Singh (1888-1929), énekszöveg
Kedves Márkus Tamás!
Te mint teológus tudod, hogy a dolgokat, történéseket mindig összefüggésében kell vizsgálni, és nem eseményeket kontextusukból kiragadva! Hisz az igehirdetés is erről szól! Ha a népszámlálás egyházi aspektusát vizsgáljuk, érdemes kicsit hátrébb lépni, és visszatekintve folyamatokat vizsgálni!
Nagyon sok mindent ki lehetne emelni, de ezen rövid hozzászólás ezt nem teszi lehetővé.
A 2020-as önkormányzati kampány hivatalos kezdete előtti napon, 2019. augusztus 22-én Kövér László házelnök Balatonszárszón, egy református konferencián Szabó István ref. püspök társaságában egy kerekasztal beszélgetésen vett részt.
A házelnök megjegyezte, hogy a katolikus papok gyakrabban prédikálnak olyat, hogy „ aki nem jófelé szavaz, az a következő héten ne jöjjön templomba,”
Azóta várom, hogy esetleg valamelyik ref. lelkész, vagy egyházi vezető ettől a mondattól elhatárolódik! De nem nagyon találkoztam ezt kifogásoló szavakkal, sőt!
Talán ezért is „választatták” meg Balog Zoltánt új püspöknek, hogy végre a ref. Egyház is felzárkózzon a katolikus egyház, és a parlamentben helyet foglaló „bátor” képviselők mögé.
Balogh püspök első „100 napos” intézkedései bizonyítják, hogy lojalitásáról biztosította az államhatalmat! És kijelölte lelkészei számára a kommunista időket idéző „békepapság” útját.
Fidesz mintára alapítványba kiszervezte a református egyház szívének számító missziói központot! És fokozatosan zárja el az egyházközségek függetlenségének lehetőségét.
Már 2019-ben Kövér elvtárs, mint egy ex kommunista párttitkár régi beidegződéseitől vezérelve ismételten ki szeretné jelölni – Lenin mintájára – az egyházak számára a „fideszi utat”, és a „szocialista evangélium” mintájára az „orbáni evangéliumot”.
Ha a Fidesz propagandát nyomod istentiszteleteiden, akkor van TÁMOGATÁS, lesz pénz a számládon. De ha nem, akkor megTŰRT ként lehetsz csak, jelen. De mint egykor az átkosban, úgy itt is van egy harmadik út. A TILTOTT. Amit Iványi Gábor és egyháza jelképez. Itt nincs igazság, és jogállamiság, csak NAV-os ellenőrzések, és létbizonytalanság! Ezért a ma egyházát legjobban a 3A jelképezi! Az álszentség, az átpolitizálás, és működésüket tekintve az átláthatatlanság! Elég ha csak a számtalan egyházak pénzügyi visszaéléseire gondolunk!
Szemünk előtt emelkednek fel az olyan békepapok, szószék vitézek akik a Fidesz számára kampányrendezvény helyszíneként átadják a templomokat, és „sekrestye propagandát” folytatnak!
Azt persze nem lehet tudni, hogy a több száz keresztény templomban milyen igehirdetések hangzanak el vasárnaponként, de azt igen, hogy a fideszes politikusok nem győznek eleget fotózkodni előttük, bennük. Világi celebeket meghazudtolva pózolnak előttük! Melynek nagyon rossz üzenete van, és nagyon káros folyamatoknak nyit ajtót!
De a 2022 es Országgyűlési választások idején szintet lépett a gátlástalanság! Úgy látszik, hogy a Fidesz a kampányban, már nem csak díszletként tekint templomokra, hanem antikrisztusi módon el is akarja azt foglalni! Vagy nevezzük bedarálásnak, vagy leszalámizásának! Pontosan úgy, ahogyan tette azt egykor a Torgyán József vezette FKgP-al.
Mert az utolsó idők antikrisztusát az fogja jellemezni, hogy beül a Jeruzsálemi templomba és elvárja mindenkitől, hogy őt imádják!
Akkor tegyük fel a kérdést, hogy ki az antikrisztus? Az a politikai oldal, aki szét akarja választani, az egyházat, és az államot? Vagy aki összemossa a kettőt?
Melyikhez áll közelebb az az eszmeiség, hogy adok pénzt, ha leborulva imádsz engem???
Teljes mértékben egyet értek Baltási Nándor plebánossal aki ezt írja:
„Tiltakozom – és lehet, hogy ez nem jogi kategória – de mindenképpen tisztességtelen és hazug, hogy politikai kampányuk hitelesítésére használják a keresztet, amihez semmi közük”
Vagy talán csak annyi, mint Júdásnak: „De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.” János 12,6
Ezek után a kirekesztő, és hazug mondat után mi lesz a következő mondat? Mi lesz a Támogatott egyház békepapjainak következő gondolata, mondata?
Aki rossz helyre szavaz, nem kaphat úrvacsorát, csak ha előtte politikai bűnvallást tesz? Vagy nincs esketés, temetés az ellenzék számára? Azok számára akik Istennek engedve „mindeneket megvizsgálnak”? Kritikai gondolkodást folytatva, és az igének engedelmeskednek, mint egykor az apostolok.
Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Ap Csel.5,29
Ezekre a kísérletekre, kísértésekre is igazak Jézus Krisztus szavai:
„ Távozz tőlem sátán! Mert meg van írva, hogy az Urat imádd, és csak Neki szolgálj!”
Mert nem párthűséget vár el tőlünk Isten, hanem az igéjéhez való hűséget! Talán ekkor a kereszténység társadalomra gyakorolt hatása is emelkedni tudna! Hisz Isten nem intézmény szerzést vár el követőitől, hanem lélekmentést! Mert nekünk nem császárunk van, hanem királyunk!
Kedves Rózsahegyi Barnabás!
Én azt a kérdést szegezném neked: kit NEM támogathat hivő ember?
Úgy gondolom az ellenzék egyetlen pártját sem!
Miért a „minél rosszabb, annál jobb” irányába mész te is, mint oly sokan?
Nem egészen értem, hol érzékeeled a Fidesz elnyomó diktatúráját?
Talán az lenne az „elnyomás”, hogy ez a megvrszekedett „antikrisztusi” Fidesz-kormányzat TÁMOGATJA a keresztenységet?!
300 (!) templom épült Magyarországon 2010 óta!
Gondolomvmerő keresztény-ellenességből és „antikriszrusi” lelkülettől vezettetve építette ezeket a kormány…
Talán tilos egy államanak támogatnia a kereszténységet?
Jobb az üldözés?
Ne haragudj, ha akarod akarjad, de kezdjék rajtad!
Szerintem JOBB, egy keresztény-barát kormány, mint egy a kereszténységgel barátságtalan!
Nem tudom attól az ellenzéktől mit vársz, akik azok utódai és szellemi örökösei, akik lámpavasra akasztanák fel a hívőket, lelkészeket!
Csak azért nem ez történik ott, ahol hatalmon vannak, mert nem „azok az idők járnak”, vagy „már minek”….
(ezzel itt arra utalok, hogy annyira eleretlőnedett a kerészténység, hogy már érdektelen, nem tényező)
Ezenkívül: úgy érzem nem veszed észre, hogy az állam és egyház szétválasztásának ballibetális politikai erők részéről történő állandó hangsúlyozása azt jelenti (ill. eredményezi idővel) hogy tűnjön el a kereszténység!
Ők ezt akarják, te pedig nem látod ezt és rabja vagy az ő szólamaiknak!
Egyébként is, CSAK ebben a rendszerben lehet gondolkodni?
Olyat nem tudsz elkepzelni, higy konstruktív együttműködés egyház és állam kózött?
Vedd észre, a liberálisok pályáján mozogsz barátom, noha nem tudsz róla!
Ezt az egész sémát („egyház és állam szétválasztása”) a kereszténység ellenségei hozták létre és tették mércévé és vágyott állapottá!
Csakhogy „egyház és állam szétválasztása” azt jelenti, hogy megvonnak minden működéshez szükséges forrást az egyháztól és azt mondják tartsák el a hívek az egyházat!
Jól hangzik, csak a gyakorlatban ez aligha lehetséges…
A nénik pár ezer forintja nem fogja tudni eltartani az egyházat…
Legalábbis a korábbi ill. jelenlegi formájácan nem…
Az más kérdés, hogy kell-e a jelenlegi formában működni, de akik lemondtak a világi foglalkozásról, és nem pénzkeresettel foglalkoznak, hanem Igehirdetéssel, hivek látogatasával stb., azok nak is élni kell vmiből….
ELVILEG a hivek adomáyaiból, de iszomyatosan nehéz és nem egyszer nyomorúságos ezt kérlek vedd figyelembe!
A gyakrolatban állami támogatáx nélkül nen megy, tisztán csak a hivek adományaiból!
Ezt azért hanagsúlyozzák a balliberálisok, mert tudják, hogy az nem lesz elég és ez közép – és hosszútávon az egyház sorvadásához és pusztulásához vezet!
Kedves Gondolkodó!
Omen est nomen! Vagy nem? Személyeskedő Anonymusokkal nem bocsátkozom vitába, pláne nem akkor amikor átkozódnak is: „de kezdjék rajtad”! Röviden belinkelek neked 2 gondolatot, melyet egy másik hozzászolásomnál már megtettem!!
„Ma már világosan látszik, hogy az MDF-kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetséget az egyházakban . Szomorúan tapasztaljuk nap mint nap, hogy nem minden egyházi vezető ismerő fel a veszélyt, hogy az MDF ölelése halálos lehet az egyházakra. Az egyházak ugyanis csak akkor fogják betölteni azt a pozíciót, amely a modern társadalomban megilleti őket, ha megőrzik és visszanyerik autonómiájukat. Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségnek, másokat szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak.”
(Orbán V. 1992. február 14-én Fidesz pécsi kongresszuson elmondott beszédéből)
„A tényleges kereszténység legjobb helyzete az államtól független státus.
Így az illegalitás, üldözés közepette is – mint ahogy ez a történelem során többször is beigazolódott – hatékonyan képes Isten Igéjét hirdetni és terjeszkedni.
Az egyház és az állam összefonódása során viszont – különösen, ha egyházi célok szolgálatára állami szerveket, pénzeket használnak fel – a keresztény hit kirekesztő jellege szükségképpen politikai rangot nyer, ami negatívan határozza meg az adott politikai rendszert, eltorzítja a jogállamiságot, tömegeknek okoz valós jog- és érdeksérelmet, mert az egyházi, klerikális érdekérvényesítést számos esetben a nemzeti érdekek kárára helyezi előtérbe.
A kereszténység áldás a társadalomra, ha az államtól független. De a kettő szimbiózisa átkot jelent a nemzet számára.
Ezt Európa több mint másfél évezredes történelme eléggé nyilvánvalóan bizonyította, így még akkor is tény marad, ha a mai magyar társadalom jelentős része, számos politikusa és vezetője ezt nem hajlandó tudomásul venni, és olyan kísérletbe fogtak, amely fölött a történelem már többször is ítéletet mondott.”
(Németh S. Új Exodus – 2001. július – Csalók és becsapottak)
Kedves Gondolkodó!
„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Csel 5:29)
Egyik pillanatról a másikra, még egy normálisnak tűnő kormányzat is képes kivetkőzni magából, amint történt ez a kovid idején. Öröm, hogy ez az ámokfutás egyelőre leállt.
Ajánlom Hossó Andrea közgazdásszal folytatott beszélgetést a 14:15 perctől. (Hossó Andrea: drámai világpolitikai változások, Ultrahang)
https://youtu.be/5TGHYSLb0x4?t=855
„… Tudom, azt mondják, nem túl sikeres az Egyház. Csökken a létszám. Más vallások, vagy éppen az ateizmus felé fordulnak az emberek. Sorolhatjuk itt a negatív tényezőket, jelzőket. A lelkészeket nem tartják semmibe. A közösségi életet, egyéb vezetőket sem.
Az, hogy egy társadalom istentelenné válik, az nem Istent minősíti, hanem a társadalomban élő embereket. …
Szeressétek Istent, az Egyházát! Ez a mi dolgunk. Hogy részesei lehetünk, az pedig kegyelem.”
Soós Szilárd (internetről, megvanirva hu)
„… A népszámlálási adatok nagy tanulsága az, hogy nem tudjuk megszólítani a fiatalokat.
A korosztályos eredmények kijózanítók: a legidősebbek kétharmadának van felekezeti kötődése, a legfiatalabbaknál ez már csak az egyharmadot éri el…”
Duráczky Bálint szociológus (internetről, parokia hu)