Shepherds (Pásztor) Konferencia – 2023 tavasza, Kalifornia
Idén márciusban Isten kegyelméből Csiha Márton hazai baptista lelkipásztor részt vehetett a fent említett, a konzervatív evangéliumi keresztyének számára oly sokat jelentő eseményen. Márton egyébként éppen tíz éve, 2013-ban diplomázott le kint, az USA-ban a John MacArthur vezette Masters Seminary-n, úgyhogy ilyen szempontból is jó volt visszalátogatnia az Államokba.
Az ugyancsak John MacArthur neve által fémjelzett kaliforniai Grace Community Church szervezésében megvalósuló eseménysorozat nagy múltra tekint vissza. Ahogy nőtt a gyülekezet, nőtt a pásztorkonferencia is. Ez a mostani már elérte a 4-5 ezer fős látogatottságot, nem is beszélve a több száz fős, háttérben dolgozó gyülekezeti önkéntesekből álló csapatról. Már a parkolásnál is kedves emberek fogadták a résztvevőket, profi és lelkiismeretes szervezést tapasztalhattak a vendégek.
A háromnapos (március 8-10 közötti) konferencián voltak előadások (pl. Steve Lawson kezdő igehirdetése, vagy MacArhur záró prédikációja – Krisztus visszajövetelével kapcsolatban), szemináriumok és természetesen informális beszélgetések is. Az utóbbiak, tehát a spontán beszélgetések legalább olyan fontos részei szoktak lenni az ilyen jellegű keresztyén konferenciáknak, mint a plenáris alkalmak.
Márton találkozott többek között csehekkel, lengyelekkel, albánokkal, ukránokkal, sőt egy magyarországi testvérrel is. Bár nem előadóként, de jelen volt a hazánkban is jól ismert Paul Washer, akivel szintén személyesen tudott találkozni – volt közös pont is, hiszen a Csiha család évek óta kapcsolatban van a romániai (Brassó) HeartCry misszió képviselőjével, Sorin Prodannal és családjával.
Üde színfolt volt a dicsőítés, ahogy sok ezer férfi együtt énekel – rendkívül sokat adott, mondhatni hátborzongató “élményt” jelentett. Tavaly tavasszal Tóth Krisztiánéknak (baptista lelkipásztor) hasonló áldásban lehetett részük az utolsó T4G-n!
Továbbá nagyon gazdag könyvkínálattal találkozhattak a konferenciára látogatók. Ilyenkor, főleg, ha távoli országból érkező látogatóról van szó, nehéz a könyvek hazaszállítása. De még erről is gondoskodtak a szervezők, a csomagküldési lehetőségek is adottak voltak.
Annak, aki még nem volt ilyen, vagy hasonló, külföldi keresztyén konferencián, mindenképpen érdemes egyszer ellátogatni, akár úgy, hogy évekkel korábban elkezd rá gyűjteni. Áldott, életre szóló tapasztalat lehet, persze elsősorban az egész mögött álló örökkévaló Isten közös tisztelete, dicsőítése miatt.
A Shepherds konferencia honlapján egyébként már meghirdették a jövő évi, 2024-es alkalom dátumát.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
