Jelenések* Konferencia – a bibliai végidők forgatókönyve(i)
2023. március 11-én került megrendezésre az Őrmezői Református Gyülekezetben Egyesületünk (Evangelikál Csoport Egyesület) megszokottól eltérően rövidebb, csupán csak egy délelőttöt felölelő tematikus konferenciája „Jelenések* Konferencia – a bibliai végidők forgatókönyve(i)” címen.
Az alkalom Márkus Tamás András, református lelkipásztor áhítatával kezdődött, majd a címet követve a meghívott előadók, lelkipásztor-teológusok – Hajdú Attila (Szentháromság Gyülekezet), Molnár Csaba Bertalan (református) és Szabó László (református) – a bibliai végidők forgatókönyveinek, különösen is a Jel 20,1-6-ban szereplő 1000 esztendő eltérő értelmezéseinek a bemutatására tettek kísérletet, valamint a különféle eszkatológiai irányzatok helytállóságát vizsgálták pro & kontra. Az előadásaik után közös vitában folytatódott a témakör mérlegre tétele.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Tanulságosak voltak az előadások, amiatt, mert megmutatták, hogy mennyire megtévesztő következtetéseket lehet levonni Igéből, ha az igei értelmezéseknél nem az Igét tekintik az elsődleges forrásnak.
A posztmillenista értelmezés egy bűvészi mutatvány volt, az amillenista pedig egy katolikus emberi erőfeszítésekből ránk maradt képződmény.
Mind az apostoli levelek, mind az evangéliumok, világosan jelzik, hogy a feltámadás még nem történt meg, és a feltámadás nem a lelki újjászületés; másrészt azt is jelzik, hogy a Sátán szerte körbejár, ezért a hívő ember legyen éber, és ne térjen el az írott és élő Igétől.
Kedves Zoli! Köszönjük a reflexiót! Ugyanakkor a helyedben egy kicsit óvatosabban fogalmaznék, hiszen ezek a rendszerek mind az evangéliumi keresztyénségen belül léteznek. Gondolom keményvonalas diszpenzacionalista premillenista vagy. Nem baj, sőt, ez egy evangéliumi látásmód. De nem szabad elfelejteni, hogy 19 évszázadig nem került elő egyetlen egyházi írónál sem. Önmagában a premillenizmus igen, de a diszp. értelmezése nem. Továbbá az amillenizmust is óvatosabban jellemezném, tekintve, hogy Ágoston óta ez volt az elterjedt, és a legnagyobb teológuskoponyák is ezt képviselték. Arról nem beszélve, hogy már az ősegyházban sem volt mindenki premillenista.
Kedves Tamás! Pusztán és egyszerűen arra akartam reflektálni, hogy igeszakaszok értelmezésénél jó ha elsődleges a Biblia, és minden egyéb csak másodlagos. Amennyiben ez megfordul, akkor jönnek a fülnek jól hangzó előadói beszédek.
Világos, de akkor te mit képviselsz? Jelenleg 4 bevett értelmezése van a végidőknek az evangéliumi teológián belül. Ezek képviselői mind az írott igére alapozva mondják, amit mondanak. By the way, a posztmillenizmus számomra is rettentő erőltetett, de az amilenizmus és a történeti premillenizmus mellett szerintem jó érvek vannak, ls mindegyik mellett lehet a Szentírás alapján érvelni.
A legelső hozzászólásomban felvetettem, az első feltámadás kérdését, és az ördög világra gyakorolt befolyását, amelyekre kielégítő választ az aminellizmus sem tud adni, nem beszélve a posztmillenizmusról.
A millenium előttünk van. Ennyire fekete-fehéren látom ezt a kérdést és fontosabbnak is mint Cseri Kálmán, aki a Bibliai alapfogalmak című könyvében az Ezeréve Birodalom című alfejezetet a következőképpen zárja: „Úgy gondolom, hogy jobb ha mi ragaszkodunk a bibliai leíráshoz és azt tekintjük alapnak. Természetesen ezt lehet többféleképpen értelmezni. Mivel azonban ez nem befolyásolja üdvösségünket, bízzunk abban, hogy a prófécia helyes jelentését meglátjuk majd akkor, mikor beteljesedik.”