Teológusok párbeszédben: Próféták és prófétaság
2021. június 26-án volt a Teológusok Párbeszédben konferenciasorozat tavaszi eseménye, ahol a prófétaság témakörében számos érdekfeszítő és gondolatébresztő előadást hallgathattak meg a résztvevők.
Baji Péter
A Muzslai-Bízik Bencze által vezetett ima után a napot Baji Péter nyitotta meg, aki a Golgota Keresztény Gyülekezet képviseletében a próféták üzenetét a Biblia központi üzenetével, a megváltással hozta párhuzamba. Többek között olyan kérdéseket vetett fel, hogy „Mi a keresztények prófétai szerepe a társadalomban? Mi a szerepük ma? Gyakorolják-e egyáltalán a keresztények a prófétaságot?” Válaszaiban megfogalmazta, hogy (1.) Isten a kegyelmi ajándékokat, így a prófétálást is, a teljes egyháztörténelem során Krisztus testének rendelkezésére bocsátotta, (2.) így a prófétálást visszautasítani Isten ajándékának visszautasítását jelenti. (3.) Ahol pedig kiemelik ezt az ajándékot, ott gyakorta eltolódik a hangsúly az evangéliumról a személyes megtapasztalásokra. Ennek ellenszere az Isten Igéjében való elmélyülés, így elkerülhetőek az olyan zavaros prófétálások, amelyek a közösségi médiában szinte futótűzként terjednek.
Kiss Máté
Kiss Máté evangélikus lelkész áhitatában hasonlóan buzdított minket arra, hogy nekünk élő kenyeret és vizet, Jézust kell adnunk az embereknek. Ebben pedig mindannyian Isten munkatársai lehetünk. Illés példáján keresztül hangsúlyozta, hogy a lelki szolgálóknak is szükségük van pihenésre – (1Kir 19) Illés is lefeküdt aludni, miután először étkezett –, hogy ne váljon a szolgálat a bálvánnyá. Ha pedig valaki megfáradt, netán kiégett, Isten meg tudja újítani, és újra szolgálatba tudja állítani, miképp Illés a második étkezése után 40 nap és 40 éjjel vándorolt Hóreb hegyéig.
Szabó László
Ezek után Szabó László, református lelkész fogalmazta meg kritikáit Wayne Grudem: The Gift of Prophecy in the New Testament and Today könyvében megfogalmazott elméletével szemben az alábbi pontok mentén:
- A prófécia nem kötelez semmire
- A prófécia hibát is tartalmazhat
- Az apostol-próféták, ószövetségi minta alapján magasabb szintet képviselnek, mint az újszövetségi próféták
- A próféciát meg kell ítélni
- A próféciát nem kötelező meghallgatni
- Az apostoli kijelentés a prófécia felett áll
- A gyümölcsök cáfolata
Márkus Tamás András
Az ebédszünet előtt Márkus Tamás András, szintén református lelkész – részben reagálva Szabó László előadására – kontinuacionista szemszögből vizsgálta az újszövetségi prófétai karizmát. Ahogyan az Evangelikál Csoport kiadásában megjelent Kontinúacionista Nyilatkozat a Csodás Kegyelmi Ajándékokról művében is kifejtette, a prófétálás kegyelmi ajándékával kapcsolatban vallja, hogy (1.) az nem azonosítható az ószövetségi prófétai tisztséggel, (2.) a prófétai szó nem rendelkezik a Szentírás szavainak, kijelentéseinek tekintélyével, (3.) a prófétaság kegyelmi ajándékával rendelkezők az apostoli tekintély alá tartoztak, (4.) a mai szélsőséges karizmatikus gyakorlat az előbbi fejtegetések tekintetében egyértelműen tévesnek tekinthető, (5.) a prófétaság ajándékának biblikus gyakorlata nem vezet szükségszerűen visszaélésekhez, (6.) a prófétaság ajándékának biblikus gyakorlata különbözik az ún. misztikus vezetés tévtanától és a hibás kegyességi gyakorlatától, (7.) a próféciát meg kell ítélni, (8.) a prófécia többek között titkolt bűnöket, eseményeket fed fel, (9.) bátorítani lehet az apostoli felszólítás szerint az egész gyülekezetet arra, hogy prófétáljon, (10.) a prófétálás kegyelmi ajándéka különbözik a tanítás ajándékától.
Dr. Ruff Tibor; Molnár Csaba Bertalan; Baji Péter; Tok Bence
A kora délután elhangzó kerekasztal beszélgetésen részt vett Baji Péter (Golgota Keresztény Gyülekezet), Molnár Csaba Bertalan (Magyar Református Egyház), Ruff Tibor (Hit Gyülekezete), Tok Bence (reformált baptista). Márkus Tamás András moderálásban a Jelenések könyvével kapcsolatban olyan kérdésekben hangzottak el eltérő vélemények, amelyek a különböző eszkatológiai modelleket (amillenizmus, premillenizmus, posztmillenizmus) szemléltették a hallgatósággal. Körbejártak többek között olyan témákat, hogy „Ki lesz az Antikrisztus – ember vagy ideológia? Milyen sorrendben következnek egymás után a végidők eseményei? Mi lesz az Antikrisztus bélyege?”
Molnár Csaba Bertalan
Az előadássorozatot Molnár Csaba Bertalan, református lelkész folytatta, aki az Úrvacsora szereztetéséről, mint prófétai jelképes cselekedetről beszélt. A test görög szavainak (szarx, szóma) és az Úrvacsora szereztetésének négy előfordulásának szövegkörnyezeti exegéziséből megállapította, hogy az igék megfogalmazása szerint a kenyér megtörése és Krisztus kereszten értünk feláldoztatott valóságos hústeste között nincsen valóságos, kimutatható, közvetlen kapcsolat; indirekt, jelképes viszont igen. Az itt használt görög igeidő az imperfektum passzív participium, amit a magyar nyelv jelenidővel ad vissza, tehát Jézus a széderestén nem a holnap beteljesedő próféciáról beszélt, hanem a jelenben lejátszódó cselekményről. Pészach estéjén tehát a valóság és annak árnyéka egyszerre volt jelen, így a jelkép nem tud Jézus áldozatává, sem valóságos hústestévé válni. Krisztus amikor feltámadt, dicsőséges testet kapott, ezért az úrvacsora nem csak jelképe Jézus áldozatának, hanem valóságos közösség az ő szómájával, testével, két értelemben is: (1.) Jézus a Szentlélek által emel fel minket önmagához, hogy az Ő valóságos, de megdicsőült testéhez juthassunk, (2.) közösség egymással, Krisztus testének közösségével. Nem a kenyér válik Krisztus valóságos testévé, hanem az összegyűlt, bűnbánó bűnösök közössége válik Krisztus szómájává, misztikus testévé.
Dombó Zsolt
A napot Dombó Zsolt (Belvárosi Gyülekezet) előadása zárta a prófétamozgalomról és a prófétaiskolákról. A prófétész görög szó, és héber szinonímáinak (navi, roe), valamint a kapcsolódó Igék értelmezésével levezette, hogy melyek az újszövetségi igaz és hamis próféciáknak ismérvei. Más előadókhoz hasonlóan ő is különbséget tett a prófétálás ajándéka és a próféta szolgálati ajándék között. Kutatása alapján (1.) a hiteles próféciának mindig összhangban kell állnia az írott Igével, (2.) meg kell állnia két vagy három tanúbizonyságon, (3.) csupán a kíréső csodák megléte nem elég bizonyíték a prófécia igazságtartalmáról, (4.) ha elfordít az Igétől, akkor nem Istentől van, (5.) a prófétáknak csapatban kell dolgozniuk hasonlóan a sámueli prófétaiskolához, de nem egy az egyben átemelve azt a két szövetségben lévő eltérő prófétai szerepkör okán, (6.) az igaz próféta nem kárhoztat, (7.) alázatos, (8.) szája tiszta, (9.) erőben, kenetben szolgál, (10.) nem elsődleges vezető. 2 Tim 1:6 alapján felhívta a figyelmet arra, hogy a kegyelmi ajándékok, köztük a prófétálás ajándéka felgerjeszthető. Beszélt a magyarországi prófétamozgalomról és prófétaiskolákról, ahol nagy hangsúlyt tesznek az Igei alapok megismertetésére és a jellemfejlesztésre.
A találkozón a témák felvezetése közben a párbeszésre is volt lehetőség. Bárki felszólalhatott, akinek kérdése, gondolata támadt egy-egy előadás után. Összességében nagyon termékeny volt a nap, épült közöttünk a közösség, várjuk az őszi folytatást.
Feltóti-Orosz Adél
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
