Az önistenítés támadásától távolodva – válasz Monostori Tibor “Isten védelme felé” publicisztikájára
A Magyar Narancs XXIII. évfolyamának 9. számában, a 43-45.oldalakon Monostori Tibor publicisztikája olvasható, amit egy korábban, a 777.blog.hu-n megjelent cikkre [1] írt válaszként értelmezhetünk. Bárcsak ne lenne egyértelmű, hogy milyen szándékkal írta a szerző, de sajnos az. A cikk nem egyéb, mint ideológiai befolyásoltságtól súlyosan terhelt eszmefuttatás, a jelenkor egyik divatos, keresztényellenes agitációja. A szerző önmagát református kutatóként és református egyháztagként definiálja. Lehet, hogy egykor református volt, most már nem az. Nem egy megnevezett lelkipásztorral van vitában, nem is a református egyházzal, hanem a Szentháromság Istennel.
Mindkét önmeghatározás meglepőnek, sőt ellentmondásosnak tűnik a cikk elolvasása után. Ugyanis a szerző nem kevesebbet állít cikkében, minthogy a keresztények biblikusan és szabadon támogathatják az azonos neműek házasságkötését. Ez a markáns kijelentés néhány sorral később veszít az erejéből, amikor nemes egyszerűséggel leírja a következő sorokat: “ …a Biblia változatlan, örök igazságokat tartalmaz. Csakhogy ez egyszerűen nem igaz, de minimum vitatott.” [2] Tehát Monostori szerint a Biblia nem tartalmaz örök igazságokat, úgymint, példának okáért, „a szeresd felebarátodat!”, a „ne ölj!”, „ne lopj!” parancsolatok? Ezek szerint a felsoroltak a szerző ideológiájában nem etikai tényezők? Általa nem komolyan vehető, nem megbízható egyházi irat alapján támogathatjuk, támogassuk az azonos neműek házasságát? Hogy is van ez? Kínos önellentmondásnak vagyunk tanúi.
Innentől kezdve az azonos neműek házasságának kérdését félredobva egymást követik azok a megállapítások, amelyek – hol nyíltan, hogy bújtatva, – egyértelműen aláássák a keresztyén hit alapjait, és semmi egyebet nem tesznek, mint világosan bemutatják a szerző ideológiai elfogultságát. A cikkből egyértelműen kiderül, hogy igyekszik hitelteleníteni a Bibliát, és saját állítólagos felekezetét. A deszakralizációt olyan megállapítások fémjelzik, mint például: „A Szentírás szerzői újra és újra átértelmezték a múltat és az Istennel való kapcsolatukat.” [3] – idézi Peter Enns-t. Átértelmezés; beszédes kifejezés, de bármennyire is elkeserítő, hamis megállapítás. A Biblia írói nem átértelmezték, pláne nem újra és újra az isteni üzenetet, az ilyesféle átértelmezés egy politikai-szellemi ideológia jellemvonása, amely a XX. századtól kezdve újra vehemensen igyekszik a múltat megmásítani. (Érdemes megemlíteni a pluralizmus nyilvánvaló hatását a bibliai történet és üzenet egyedülállóságának megkérdőjelezését illetően [4] ) A bibliai üzenet ideologikus és koncepciózus enns-i értelmezéséről (, és a szerző által hivatkozott könyvről) komoly szakmai kritikákat olvashatunk, többek között Yarbrough-tól [5]. Magyar szerzők közül elég, ha Siklós József: Az újszülött természetrajza [6] című művére utalunk, ahol ezt olvassuk: „A keresztyén élet folyamán nem lehet az igén túljutni sem (…) nem válhat túlhaladott állásponttá.” Ezt illetően hitvallási iratunk, a II. Helvét Hitvallás is eligazít az I-II. fejezetekben.
Ugyanígy hamis és megtévesztő a szerző által felsorolt öt példa [7], amik között hajmeresztően hatásvadász és értelmetlen megállapítások is szerepelnek, amit kutatóként nem engedhetne meg magának senki. Lássuk ezek közül a legkártékonyabbakat.
Monostori leírja a Tízparancsolattal kapcsolatosan a következőket: „Az izraeliták …elismerték mások (azaz más istenségek ML) létezését, erről tanúskodik az első parancsolat.” Merész állítás ez, pláne a Tízparancsolat első mondatainak egyikéből levezetve. Isten egyedüli voltával kapcsolatban érdemes elolvasni Nicholas kommentárját [8] vagy John Just 10 című könyvét [9] csakhogy kortárs műveket említsünk. A zsidóság monoteista vallásosságának gazdag irodalma van, ebből Karasszon István kiváló művét [10] emelném ki irányadóként, amely árnyalja a fentebbi véleményt azzal, hogy megfelelő környezetbe helyezi. Az említett és kifogásolt állítás ugyanis önmagában leírva nem csupán hatásvadász, de félrevezető is. Mértékadó bibliafordítások magyarázataiban, mint például az ESV Study Bible vonatkozó része a monoteizmust, mint egyetlen elfogadható gyakorlatot és hitet jellemzi.[11]
Ajánlom szerzőnk figyelmébe a Jézusról szóló ószövetségi próféciákat, [12] ezekre nézve elkerülhetné az olyan megjegyzéséket, mint: „…noha Jézus feltámadása az egész Újszövetség egyik központi gondolata és esszenciája, az Ószövetségben ennek alig látjuk nyomát.” Ezen kívül tágabb összefüggéseket tekintve nagyszerű megközelítést olvashatunk Hurtado tanulmányának második részében a korai Jézus tiszteletről [13], ami az ószövetségi kapcsolódásról és a messiási feltámadás megjelenésről szól.
A szerző állítja, hogy az Ó- és Újszövetség “vaskosan magukon hordozzák” az ókori keleti, illetve görög kultúra hatását. Ismét egy jól hangzó, de önmagában hiányos állítás. Nem veszi figyelembe azokat a megkülönböztető jellegzetességeket, amelyek mindkét szövetségben megjelennek, és világosan megmutatják a szövetségi lét és vallásgyakorlás egyedi elemeit. Még érdekesebb viszont az az állítás, mely ennek folyománya: „Ezek a “pogány” hatások a szent szövegek és hagyományok, katekizmusok integráns részei lettek.” [14] Morfondírozhatna az olvasó, hogy vajon miért kellett idézőjelbe tenni a pogány jelzőt, ha nem lenne világos a szerző szándéka. Ez a szándék pedig nem más, mint a Szentírás és a keresztény hagyomány relativizálása és korrumpálása annak sejtetésével, hogy nincs semmi eredeti és megbízható a Bibliában, hiszen mindent áthat a görög és egyéb filozófia. Ennek magas színvonalú kritikáját adja Molnár Tamás az új keresztény gondolkodást is elemző és értékelő tanulmányában [15]. A publicisztikában semmilyen adat, tény nem szerepel Monostori részéről állítása alátámasztására.
Pál apostollal kapcsolatos megjegyzéseit, miszerint az apostol progresszív volt, és ennek a bálványozott attitűdnek köszönhetően jött létre valamiféle igazi, trendi, menő, aktuális kereszténység nehéz kellő komolysággal olvasni. Csupán amiatt is, mert az apostol tőle idegen szerepbe kényszerítése (progresszív, azaz haladó volt, szemben a maradiakkal) nemcsakhogy elnagyolt, de ideológiailag terhelt állítás. Érthető módon, a progresszív jelzőt önmagára alkalmazó, emberközpontú, újhumanista ideológiának szükséges ilyen emblematikus szereplő, akit fel lehet használni akármilyen célra. Kellő tudományos háttér nélküli az a megállapítás is, hogy Pál apostol progresszív szabályokat alkotott és kifejezetten mást képviselt, mint az Ószövetség. Dunn “Kezdetben volt az evangélium” című kiváló könyvének 3. fejezetében[16] ebben a témában megbízhatóbb forrást találunk. Monostori, miközben Ruden-re hivatkozik, nagyvonalúan kihagyja azt a részt az említett szövegből, amit Leithart viszont korrekten közöl esszéjében a páli felfogás vonatkozásában a szexualitással kapcsolatban [17].
Végül pedig mint végső érvet, azt olvashatjuk, hogy „… az Újszövetségben négy (négy!) különböző evangélium található.” Hogy ez miért és mennyiben probléma, sajnos nem tudjuk meg. Azt sem, hogy a szerző mit és mennyit tud az evangéliumokról. Ez az a megjegyzés, amely sajnos egyértelművé teszi, hogy a szerző, bár kereszténynek mutatja magát, immáron nem az. Nem meghaladta, csupán megtagadta azt. A kanonizáció folyamata valóban rendkívül izgalmas időszak és eseménysorozat volt, mind az evangéliumok, mind a levelek szempontjából [18]. (Gondolom, ezek után Monostori az összes divatcéggel, telefongyártóval és a Netpincérrel is felvette a kapcsolatot, megfogalmazva hasonlóan jogos felháborodását a széles választék miatt…)
A tagadás ténye fájdalmasan és erősebben jelenik meg azokban a mondatokban, amikor – meglehetősen álszent módon – a bűnök hierarchizálásáról beszél, mintegy sejtetve és megelőlegezve a premisszát, miszerint a progresszív gondolkodás szerint aki a Szentírást mércének tartja, az sok egyéb huncutságra is képes. Ugyanígy a hitehagyott állapot egyik árulkodó mondata ez: „…nincs ok az itt tárgyalt kérdésekben fenntartani a régi álláspontot, és a hátrányos megkülönböztetést” [19]. Reformátusként azt valljuk, hogy Jézus Krisztus konkrét térben és időben megtörtént golgotai kereszthalála a bűnök mindenféle hierarchizálását megszüntette, és érvénytelenné tette (Ézsaiás 53,4-6, Róma 5,18-19). Ennek következménye az az élet, amit Krisztus követésnek is neveznek. Ebben az életformában a bibliai kinyilatkoztatás alapján élik meg a keresztények mindennapjaikat, abban a szabadságban, amire Krisztus szabadított fel; ennek a szabadságnak mindig is Isten dicsősége és szentsége adta meg a keretet. Az ezt figyelmen kívül hagyó álkeresztény gondolkodás az emberi teljesítményt, vallásos érzelmeket és ideológiai elkötelezettséget állítja ennek helyére, ahogy látjuk is, magában hordozva az Írás értelmezésének elhibázottságát [20]. Ez a progressziónak nevezett ideológikus meghatározottság sajnálatos módon végképp kontrollállhatatlanná válik szerzőnkben, amikor a konzervatív keresztényekre gondol, hiszen vallásháborús, keresztényüldözéses, rabszolgatartásos víziók gyötrik.
Nem mellékesen, a szerző relativizálja és semmisnek tekinti azon emberek önfeláldozását és tragédiáját, akiket az évszázadok alatt és az elmúlt években hitük miatt üldöztek és kivégeztek.
Az egész cikken végigvonuló sajátságos, de nem egyedülálló érvelési hibának [21] köszönhetően az objektivitás és tényszerűség ritkán látott mértékben szenved károkat. Ami sajnos teljességgel várható volt, hiszen Monostori ideológikus elfogultságának egyértelmű következménye.
Szerzőnk olyan progresszióval igyekszik megvalósítani valamiféle torz kereszténységet, hogy a nagy igyekezetben a Megváltót és a keresztény hitet is maga mögött hagyta. Kár.
/Jelen válaszcikkben hivatkozott irodalom a szerző azon szándékát jelzi, hogy gyülekezeti tagok, illetve nem egyházi kötődésűek számára is könnyebben hozzáférhető mértékadó teológiai írások segítsék ismereteik mélyülését, illetve az állítások hitelességének ellenőrzését./
Makay László, református lelkész
Hitvakozások:
[1] Márkus Tamás: Miért nem támogathatja egy keresztény az azonos neműek házasságát? https://777blog.hu/2021/01/31/miert-nem-tamogathatja-egy-kereszteny-az-azonos-nemuek-hazassagat/ 2021.03.05.állapot
[2] Monostori Tibor: Isten védelme felé, 43.o. in: Magyar Narancs, 2021.03.04. 43-45.o.
[3] Monostori : i.m. 43.o.
[4] Craig B Bartholomev, Michael W. Goheen: A nagy történet, 18.o., Kálvin János Kiadó, Budapest, 2018 – “A pluralizmus melletti elköteleződés gyakran azt sugallja, hogy nem is kellene keresni egy átfogó történetet, amely igaz minden emberre, minden közösségre és minden nemzetre – mert ez azt jelentené, hogy nem minden történetet tekinthetünk érvényesnek.”
[5] Robert W.Yarbrough: If This Is How the Bible Works, the Bible Doesn’t Work at All https://www.thegospelcoalition.org/reviews/bible-actually-works-peter-enns/2021.03.05.állapot
[6] Siklós József: Az újszülött természetrajza,12-16.o., Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2000
[7] Monostori: i.m. 44.o.
[8] Mark Nicholas: The rules Ten to live by , 1-10 o., 2003, Transitbooks, W Publishing Group USA
[9] John : Just Ten, 273-290.o., Philo Trust, 2013, Chorleywood, Ricksmansworth, UK
[10] Karasszon stván: Az óizraeli vallás, Tillinger Péter könyvműhely , Budapest, 1994.
[11] ESV Study Bible : ” … in other words, monotheism , the worship of the true God, is the only acceptable belief and practice” 176.o.Crossway, 2008
[12] Bereczki-Fodor Enikő: Beteljesedett jövendölések, 2017.04.15. https://kulturpart.hu/2017/04/15/beteljesedett_jovendolesek2021.03.05.állapot
[13] Larry W. Hurtado: Hogyan lett Jézus Istenné a földön?193-365.o. Bencés Kiadó Pannonhalma 2008
[14] Monostori: i.m. 44.o.
[15] Molnár Tamás: Keresztény humanizmus, többek között 87-91.o. Kairosz Kiadó, Budapest, 2007
[16] James D.G.Dunn: Kezdetben volt az evengélium, 147-217.o., Kálvin Kiadó, Budapest, 2014.
[17] Peter Leihart: https://theopolisinstitute.com/paul-among-the-people/2021.03.05.állapot “In discussing Paul’s view on homosexuality, Ruden deftly dispels the view that Greece was a homosexual paradise, or that Roman homosexuality was a victimless diversion. Pagans of the first century disdained the passive partners in homosexual relationships – usually boys or slave. To have a “loose anus” was equivalent to being depraved.
But Paul didn’t conform to the contemporary opinion. He had no tolerance for the active partner either, the male who “strutted between his wife, his girlfriends, his female slaves and prostitutes, and males.” For the strutting male, “penetration . . . signaled moral uprightness” (53).
Paul makes no distinction between active and passive: “they are all morally degraded and . . . they all become physically debilitated from the sex act with each other.” This was unheard of among Greeks and Romans (67). For Paul, the issue was “wickedness,” adikia, injustice. His contemporaries would first have been puzzled by Paul’s application of the terminology of justice to homosexuality, but then they would have understood. Jesus gave His body to save the weak: “What greater contrast could there be to the tradition of using a weaker body for selfish pleasure or a power trip?” (71).”
[18] Gerd Theissen: Az első keresztények vallása, 326-371.o, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója Budapest, 2001.
Szabados Ádám: Mi volt az egyház doktrinális támasza az újszövetségi kánon kialakulása előtt? 2011.02.24. https://divinity.szabadosadam.hu/?p=2216 2021.03.06-ai állapot
[19] Monostori: i.m.44.o.
[20] D.A.Carson: Exegetikai tévedések, 156-170.o., Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest 2003
[21] D.A.Carson:Exegetikai tévedések, 127-130.o., Keresztyén ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2003