17
máj
2019

Állásfoglalás a magzati élet védelmében (Magyarországi Református Egyház)

Az elmúlt napokban igencsak méretes hullámokat kavart a közéletben, hogy egymás után zsinórban három amerikai állam (Georgia, Alabama és Missiouri) gyakorlatilag az életmentő orvosi beavatkozások kivételével a magzatgyilkosság minden formáját betiltotta.

A hazai és nemzetközi közéleti vita kapcsán vettünk elő és poroltunk le egy viszonylag régi, kevesek által ismert, de mindmáig érvényes abortusz-kérdésben tett egyházi állásfoglalást.

 

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának állásfoglalása a magzati élet védelmében

A Magyarországi Református Egyház a teremtő, megváltó és megszentelő Isten szavára figyelve vallja: az élet Isten ajándéka, amely a fogantatással kezdődik. 

A házasság és a szülőség egyaránt Isten akarata és teremtési rendelése. A házasság, mint két ember – egy férfi és egy nő – szellemi, lelki és testi közössége, mint egész életre szóló szövetség, a teremtési rendben megelőzi az élet tovább plántálására adott megbízatást és áldást, de a házasság célja, valamint gyümölcse egymással szorosan össze is kapcsolódik. Isten a két ember kapcsolatát azzal is megáldhatja, hogy azt a maga teremtői művébe bevonja. A nemzés, fogamzás, szülés folyamatában az ember Isten felelős munkatársa lesz.

A bűn, mint Isten parancsának megszegése, az élet valamennyi területét megrontotta. Ez a rontás kihat a házastársak, szülő-gyermek, az ember természeti környezete kapcsolatára is. Isten valamennyi élet között különleges védelem alá helyezte a képére és hasonlatosságára teremtett emberi életet és számon kéri az emberen. Ezért a „Ne ölj!” parancs Isten szeretetre való elkötelező szavával megtöltve az embert a másik ember életének tiszteletére és megóvására szólítja fel, valamint arra, hogy a magzati élet ugyanazt a védelmet élvezze, mint bármely megszületett emberi élet.

Különösen veszélyesnek tekintjük, hogy a modern társadalom orvosi eszköztára azt sugallja, hogy itt pusztán orvosi beavatkozásról van szó, mivel „a magzat csak az anyai test része”, pedig potenciálisan önálló személyiség a fogamzás pillanatában kapott szellemi, lelki és genetikai adottságokkal. Az anyai jogra történő hivatkozást továbbá azért is el kell ítélnünk ebben az esetben, mivel az anyaságot  erkölcsileg csak pozitív módon értelmezhetjük. Nem tartjuk azt a kettős erkölcsből eredő magatartást sem helyesnek, amely kizárólag a nőre hárítja a döntést és annak minden káros következménye felelősségét. A születendő életekért mindenekelőtt az apa és az anya együttesen felelősek Isten előtt.

Egyházunk a házastársak hitbeli döntésének és erkölcsi nagykorúságának szem előtt tartásával megérti a felelős családtervezést. A terhesség-megszakítást azonban nem tekinti a családtervezés elfogadható eszközének. Az önmagunknak élő szemlélettel szemben a bibliai áldozatos emberség értékeit képviseli, vagyis azt hangsúlyozza, hogy minél több, örömmel várt gyermek vállalásával töltsük be a teremtő Isten parancsát: „szaporodjatok és sokasodjatok!” Az egyház a saját tagjaitól és a társadalom egészétől is elvárja a gyermek és a családok védelmét, melynek mind a szociálpolitikában, mind a sajnálatosan megromlott gyermek- és családpárti közhangulatban és magatartásformában meg kell mutatkoznia. Különösen fontosnak tartja a gyakorlati, új alapokon nyugvó egészségre, valamint tiszta erkölcsi életre történő nevelést az erre alkalmas pedagógusok, egészségügyi szakemberek és hitoktatók bevonásával

A magyarság jövőjéért viselt felelősség is arra kötelezi az egyházat és a társadalmat egyaránt, hogy minden lehetséges módon hitet tegyünk az élet vállalása és tovább plántálása mellett.

Mivel tudatában vagyunk, hogy életünk a bűn realitásának és a Krisztusban való megigazításnak a feszültségében folyik, számolunk a „Ne ölj!” parancsolatnak a háborúhoz és önvédelemhez hasonló olyan határeseteivel, mint például az anya kifejezett egészségkárosodása, vagy közvetlen életveszély, vagy bűncselekmény, nemi erőszak következtében létrejött terhesség, ahol a két rossz közötti választás erkölcsi dilemmája vetődik fel. Teológusoknak, orvosoknak és jogászoknak e határeseteket továbbra is tanulmányozniuk kell az Ige fényében, hogy az egyház közössége lelkigondozói törődéssel és pásztori segítséggel vehesse körül az ilyen családot.

Egyházunk jogosnak ismeri el az egészségügyi dolgozók azon igényét, hogy munkajogi következmények nélkül, lelkiismereti alapon elutasíthassák az abortusz végrehajtásában való részvételüket.

Tisztelettel emlékezünk meg azokról az orvosokról, lelkipásztorokról, gyülekezeti tagokról és szülőkről, akik Isten Igéjének engedve vállalták sokszor a közvélemény ellenében is egzisztenciális döntésük következményét.

Bűnbánatra és megtérésre hívunk az Ige szavaival: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít bennünket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Így munkáljuk Isten akaratát, mely élet és békesség.

Budapest, 1992. május 5.

1 válasz

  1. A Zsinat által hivatkozott összes bibliai hely elítéli a fogamzásgátlás minden formáját, mivel Isten kizárólagos hatásköre, hogy Ő „nyitja meg” és „zárja be az anyaméhet”!!! Aki Isten Kizárólagos Családtervezői Hatáskörét, mely a gondviselés minden férfi és nő közötti természetes szexualitásában meg kell hogy nyilvánuljon (a végleges, Isten által eldöntött meddőség kivételével), aki Isten Kizárólagos Családtervezői Hatáskörét sérti, hűbriszt és önistenítést követ el. (Nem értem, miért törölte ki a rendszer a hozzászólás előző formáját — nem-valódi-emailcímre hivatkozva, pusztán azért, mert összes emailcímemet elsoroltam, mivel ez az én itteni hitvallástételem!!!)

Hozzászólás írása