16
ápr
2017

Mit jelent a teológusok számára az, hogy „bibliai teológia”?

Mi az a bibliai vagy biblikateológia (BT)? A kérdésre valójában különböző teológusok eltérő válaszokat adnak, egy kiváló könyv¹ pedig alapvetően öt irányzatot különít el; a tájékozódás kedvéért ezeket röviden összefoglalom. A kategóriák egy skálán helyezkednek el a pusztán történetitől a pusztán teológiaiig, amint ez látszani fog.

BT1: a bibliai teológia mint történeti leírás. A BT1 a történeti-kritikai módszer segítségével a vallástörténeti iskolához hasonlóan az egyes bibliai szövegek történeti és gondolati hátterét igyekszik feltárni, pusztán deskriptív és nem teologizáló konklúziókkal – tehát egy tudományos exegetikai projektnek tekinthető. Főbb képviselői: Krister Stendahl, J. J. Collins, James Barr.

BT2: a bibliai teológia mint megváltástörténet. A BT2 a Szentírásban rögzített történelemben felismerhető megváltás történetét igyekszik megfogalmazni, és így Isten tényleges szándékairól beszélni. Tehát részben történeti, részben teológiai projekt, amely az exegézis és a rendszeres teológia között áll. Művelői eltérő hangsúlyokkal fókuszálnak inkább egyes szövegek jelentésére és szerepére (dallasi iskola), egész könyvek vagy szerzők gondolatvilágára (chicagói iskola, D. A. Carson), illetve a teljes Biblia krisztocentrikus, üdvtörténeti értelmezésére explicit teológiai előfeltevésekkel (philadelphiai iskola, Geerhardus Vos követői).

BT3: a bibliai teológia mint „világnézet-történet”. A BT3 a Szentírás és az amögött rejlő gondolatiság narratív aspektusaira helyezi a hangsúlyt. A korábbi események és szövegek Biblián belüli későbbi értelmezésének vizsgálatán keresztül a bibliai szerzők metanarratíváját (különösen Izrael történetére nézve) igyekszik feltárni. Ilyen módon szintén részben történeti, részben teológiai projekt, szerzőnként változik, hogy a történeti vagy az irodalmi koherencia keresésére fektetett hangsúly nagyobb-e. Főbb képviselői: N. T. Wright, Richard Bauckham, Richard Hays.

BT4: a bibliai teológia mint kanonikus megközelítés. A BT4 szerint a szövegek történeti és kortárs jelentőségének egységét a kánon adja meg. Elsődleges kutatási területe nem a bibliai szövegek háttértörténete; a történeti kritika eredményeit rendszerint elismeri, de másodlagos jelentőségűnek tartja. A BT4 az ihletettség locusát a bibliai szövegeknek a kanonizáló közösség általi ismételt újraértelmezésében, -szerkesztésében és -alkalmazásában látja. Tehát a hitvalló közösségek számára normatív teológia megfogalmazásának módja a kanonizált szöveg üzenetének, ill. mögöttes hermeneutikájának feltárása. Főbb képviselői: James Sanders, Brevard Childs.

BT5: a bibliai teológia mint teológiai konstrukció. A BT5 célja a biblikumok és a teológia szétválasztásának feloldása a Szentírásnak az Egyház hasznára történő, teologikus értelmezésével. A Biblia nem olvasható úgy, mint más ókori szövegek; keresztény Szentírásként kötelező keresztény teológiai előfeltevésekkel, az Egyházban és az Egyháznak olvasni – így a BT5-nek nem közönsége a szekuláris akadémikus világ. Teológiai kritikának nevezett hermeneutikája több hangsúlyt is képviselhet: a Biblia mint isteni beszéd értelmezése; a Biblia mint textuális egész gondolati világának feltárása; a Bibliát ma használó, Szentlélek által vezetett Egyház céljainak szolgálata. Főbb képviselői: Francis Watson, Stephen E. Fowl.

Evangelikálként melyik a preferálandó nézet? Úgy látom, hogy a fenti öt kategóriába tartozó megközelítések sokszor elsősorban a hangsúlyaikban különböznek, gyakran nem mondanak egymásnak ellent, így nem feltétlenül kell pontosan egyet választanunk közülük, egy-egy részében pedig mindegyikből tanulhatunk.² A releváns evangelikál elvek itt a következők:

  • A bibliai könyvek igazat mondanak mind önmaguk, mind a többi könyv keletkezéstörténetéről.
  • A magukat történetinek bemutató bibliai könyvek jelentésének locusa valóban a történeti eseményekben található. Ezt csak akkor lenne indokolt kétségbe vonnunk, ha nem fogadnánk el az előző elvet.
  • A Biblia egységes, ellentmondásmentes üzenetet közvetít a valóban létező Istenről és -től, amely üzenet központjában Krisztus és az ő szabadító munkája áll. Ez az üzenet az Egyház szolgálatra és az elveszettek üdvösségre vezetésének tartalmát és formáját is meghatározza.
  • A Szentírás ihletettségének folyamata lehetővé tette az egyes szerzők sajátos hangsúlyainak és fogalmainak beépülését az ihletett üzenet megfogalmazásába.

Mik következnek ezekből? Egyrészt, hogy a Biblia történeti-kritikai kutatását szorgalmazó (BT1), vagy annak eredményeit előfeltételező (BT4) megközelítéseket fenntartásokkal kell kezelnünk – amiképpen azokat is, amelyek a Biblia tekintélyét alárendelik az Egyház céljainak (BT5 egyes verziói). Másrészt viszont támogatnunk kell a Biblia evangelikál megközelítésű történeti kutatását (BT1 evangelikál változatban). Azonban ezzel még nem ér véget a bibliai teológia munkája. Hogy a dogmatikánk a Bibliát kövesse, meg kell vizsgálnunk az egyes bibliai szerzők gondolatvilágát és a különböző könyveken, korokon átívelő témákat a Bibliában (BT2 első két iskola), hogy aztán eljussunk a teljes biblikus világnézet megértéséig (BT3), és meglássuk, hogy hogyan szól mindez Krisztusról (BT2 philadelphiai iskola). Ezt evangelikálként a Biblia egészének ihletettségébe és harmóniájába vetett hittel tesszük (BT4), hogy eljussunk arra a (részben dogmatikus) teológiára, amely összhangban van Istennek a Szentírásban adott üzenetével, és amely Isten népét tudja mind vezetni, mind szolgálni (BT5).


¹ Edward W. Klink III. és Darian R. Lockett: Understanding Biblical Theology: A Comparison of Theory and Practice. Zondervan, 2012.
² Azért érdemes lehet megjegyezni, hogy a klasszikus értelemben vett evangelikál biblikusok elsősorban a BT2-be, kisebb mértékben pedig a BT3-ba sorolt iskolákban dolgoznak.

Ez is érdekelhet

Nagy Gergely: Hogyan (ne) teologizáljunk? | II. reflexió Nagy Dávid kritikájára
Martyn LIoyd-Jones: Mi jellemzi az evangelikál hívőt?
Evangelikál példaképek: Martyn Lloyd-Jones
Az evangelikál hittartalom meghatározása / „triage” modell

1 válasz

Hozzászólás írása