Vita az abortuszról a lengyel abortusztörvény kapcsán
A Spirit FM Beszóló című műsora mai adásának résztvevői az abortusz kérdéseit boncolgatták.
A beszélgetés aktualitását egy tragikus esemény adta: egy lengyel hölgy, aki ikrekkel volt várandós, spontán vetélés következtében elveszítette először az egyik, majd pár nap múlva a másik gyermekét; mindezek után a hölgy is meghalt, mivel orvosai késedelmesen távolították el méhéből a halott magzatokat. A lengyel társadalom egy jelentős része az ország szigorú abortusztörvényeiben látja a tragédia okát, mintha az attól való félelem fogta volna vissza az orvosok kezét a szükséges beavatkozás időben történő elvégzésétől. Azóta egyik tüntetés a másikat éri, sokan a törvény visszavonását vagy legalábbis annak nagymértékű enyhítését követelik.
A műsor négy részre oszlott. Az első részben egy külpolitikai szakértő ismertette az esetet és az annak nyomán kialakult – politikai felhangoktól sem mentes – következményeket. A második részben egy pro choice (tehát a nők szabad választását pártoló) teológus fejtette ki a véleményét. A harmadik részben csoportunk egyik tagja, Szabó László református lelkipásztor a pro life (a magzatok védelmét pártoló) álláspont mellett érvelt. A negyedik részben egy szakértő arra tett kísérletet, hogy az írországi példa alapján megmutassa, miként lehet az abortusz kapcsán széleskörű párbeszédet folytatni.
A Szabó Lászlóval folytatott beszélgetés 51:24-nél kezdődik.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Fájdalmas, nehéz ügy. A téma is, az ezzel kapcsolatos lengyel törvény megítélése is.
Eszembe jut egy elgondolkoztató idézet:
„A kereszténység mindenkié, és nem fordítva, hogy mindenki a kereszténységé. A kettő összetévesztésén sok minden áll vagy bukik a jövőben is.”
Gáncs Tamás (internetről)
Részlet egy interjúból (internet, parokia hu)
Riporter:
„Mekkora mozgástere volt magzatvédőként, amikor abortuszt fontolgató édesanyákkal kellett elbeszélgetnie a döntés előtt?”
Szarka Miklós (r. lelkész, pszichológus, terapeuta) :
„A magzatvédelmi törvény két ilyen beszélgetést is előír, amelyet erre akkreditált személyekkel kell elvégezni. Az egyházi gyakorlat – teljesen érthetően – erkölcsi ítéleteket alkalmazott, de én rájöttem, hogy valamit kell és lehet tenni annak érdekében, hogy segítséget adjunk a terhes nőknek, akik ezt a dilemmát hordozzák magukban. Nekem nagyon tapintatosan szabad csak a magzat védelmében szólnom. Bizony, több száz ilyen beszélgetést folytathattam, ebből több tucat magzat maradt meg. Mivel ma már jóval kevesebb a művi abortusz, mint annak idején, ezért talán úgy tűnhet, mintha már egyházon belül erre olyan nagy hangsúlyt nem kellene fektetni, pedig nagyon is fontos tevékenység ez. Egy korábbi egyházi vezető egyszer azt mondta, hogy csak azok születhetnek újjá, akik megszülettek biológiailag.”
Ki volt az ún pro-choice ” teológus” ?
Hol végzett teológiai tanulmányokst? A sátánistáknál?
Laborczi Dóra, evangélikus teológus-lelkész volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő maga a beszélgetésben rögzíti, hogy szerinte ez rossz kifejezés, és ő sem vallja magát „abortuszpártinak.”
Másik részlet az interjúból (parokia hu)
Riporter:
„Melyik eredményre a legbüszkébb?”
Szarka Miklós, r. lelkész, pszichológus, terapeuta:
„Őszintén egyikre se merek igazán büszke lenni. Mindegyikkel kapcsolatban voltak hibáim vagy tévedéseim. Ha viszont az a kérdés, hogy melyik eredményemért vagyok a leghálásabb Istennek, akkor talán azt emelném ki, hogy a magzatvédő tevékenységem során sikerült olyan huszonöt-harminc magzat megmaradásához hozzájárulnom. Ha rájuk gondolok, akkor nagyon hálás vagyok. Kaptam ugyanis visszajelzést ezektől a szülőktől: valaki SMS-t küldött, mások felhívtak, vagy behozták a megszületett gyermeket megmutatni, és így mondtak köszönetet. Ezek mindig átmelegítették a szívemet.”