A Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye közgyűlésének nyilatkozata a homoszexualitásról
Evangélikus lelkészként nagy örömömre szolgált, hogy a szomszédos Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegyében világosan állást foglaltak Isten teremtési rendje mellett. Kívülállóktól sokszor megkapom a következő „vádat”: „miért foglalkoztok ezzel a kérdéssel annyit? Csak ez az egy bűn van, amit a hitvalló keresztyénség a zászlajára tűzött? Mit kerestek mások hálószobájában… stb. stb.?”
Jogosak ezek a kérdések. Bevallom, én örülnék a legjobban, ha nem kellene ezzel foglalkozni, mert egyetértés lenne közöttünk (ahogyan egyébként évszázadokon keresztül az volt), és ha nem támadná a mai korszellem azt a teológiai alapvetést, amit ez a nyilatkozat is tükröz.
Sajnos a valóság nem ez. Úton-útfélen azzal találkozunk, hogy a hagyományos, klasszikus, bibliai családmodellt a mai kor „meghaladta”, és ebben a progresszív, liberális egyházak, illetve teológusok szolgai módon követik a világi trendet. Éppen ezért a hitvalló, az írott igét fundamentumként elfogadó keresztyénségnek újra és újra tudatosítania kell, hogy mit jelent hűnek lenni a bibliai kijelentéshez.
Evangelikál és evangélikus keresztyénként különösen fontosnak tartom ezt a nyilatkozatot, mert ezekben az időkben, amikor az aktuális téma kapcsán egyelőre csak a vihar szele érte el országunk és egyházunk partjait, fontos kivetni olyan horgonyokat (lásd e nyilatkozat), amelyekbe belekapaszkodhatunk, ha megérkeznek a villámok is. Ugyanis – ne legyenek kétségeink – a vihar nem fog elkerülni bennünket sem.
Éppen ezért lényeges, hogy Isten előtt nyíltan megállva a kegyelem tiszta evangéliumát hirdessük minden ember számára úgy, hogy Isten igazságát megértve felragyoghasson számukra megváltó Urunk, Jézus Krisztus. Ebben segíthet ez a nyilatkozat is.
Végezetül Luther Márton szavaival zárom soraimat: „Ha a leghangosabban és legtisztábban vallom is Isten igazságának minden részletét, kivéve azt az egyetlen kis pontot, amelyet a világ és az ördög éppen támad, akkor nem vallom meg Krisztust, bármily bátran is állok ki a kereszténység mellett. A katona hűsége ott próbáltatik meg, ahol a csata dúl; ha azon az egy ponton megfutamodik, hiába áll helyt az összes mellette lévő csatatéren, az pusztán menekülés és szégyen a számára.”
A Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye közgyűlésének nyilatkozata a homoszexualitásról
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” (1Móz 1,27–28a)
Az északi és nyugati evangélikus egyházak egymás után adtak ki nyilatkozatot arról, hogy az azonos nemű párok megáldásával és az ilyen életközösségben élők szolgálatba állításával egyetértenek. Ezek a hírek akár az egyházi sajtónkban is biblikus reflexiók nélkül jelennek meg, és megzavarhatnak sokakat egyházunkban. A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének elnöksége és közgyűlése 2000. december 3-án közzé tett egy állásfoglalást (Evangélikus Élet, 65. évfolyam, 49. szám, 2000. december 3., 3. oldal) és Magyarország Alaptörvénye is elfogadja a fent idézett teremtettségi rendet: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” (Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés L) cikk (1)); mégis tapasztaljuk, hogy egyre erősebb a korszellem „érzékenyítő” nyomása ezen a téren hazánkban is. Különösen a szexuális érés szakaszában lévő fiatalok veszélyeztetettek, akik nem rendelkeznek stabil családi háttérrel, követendő keresztyén mintával. Ezért fontosnak tartjuk, hogy határozott, szeretetteljes, biblikus állásfoglalást fogalmazzunk meg.
1. A Szentírás alapján valljuk, hogy
- Isten teremtése tökéletes. Az eredendő bűn ezt a tökéletes állapotot megrontotta. Ez megmutatkozik az élet minden területén különféle bűnökben: az embernek Istennel, a másik emberrel, önmagával, a teremtett világgal való kapcsolatában.
„Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.” (1Kor 6,18)
2. A Szentírás alapján valljuk, hogy
- férfi és nő házassága Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatát hivatott kiábrázolni (Ef 5,21–33), melyből következik, hogy ha az egyház a házasság Istentől való rendjét eltorzítja, identitásválságba kerül.
- a szexuális területen elkövetett bűnök ezért is különös súllyal bírnak, megkötöznek és függőséget okoznak, sokszor társulnak sátáni, okkult bűnökkel (1Kir 14,23–24; 15,11–13; 2Kir 23,4–7). Ide tartozik a szabados és házasságon kívüli szexuális élet, szexuális erőszak, pornográfia, prostitúció, pedofília, homoszexualitás, vérfertőző kapcsolat, állatokkal közösülés stb.
- a heteroszexuális kapcsolatban megnyilvánuló erőszak, visszaélés, bántalmazás, megalázás és kényszerítés bűn.
- a homoszexualitás bűn, függetlenül a korszakonként változó definícióktól (betegség, veleszületett hajlam, extrém szexualitás stb.), de pusztán a férfivá és nővé teremtettségünk elsődleges nemi jellegeiből és a szaporodásra adott parancsból fakadóan a bűneset torzító hatása ellenére is nyilvánvaló annak helytelen volta.
- a fentiekben említett szexuális bűnök Isten ítéletét vonják magukra (3Móz 18; 20,10–23), illetve önmagukban Isten ítélete (Róm 1,18–32).
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,9-11)
3. A Szentírás alapján valljuk, hogy
- a szexuális bűnökből, így a homoszexualitásból is van szabadulás.
- a homoszexuális embernek is Isten mentő szeretetére, kegyelmére van szüksége a pusztán emberi elfogadás helyett, mely átmenetileg megnyugtathatja, de megtartja, megerősíti őt önellentmondásos helyzetében.
- az egyháznak, Isten népének Jézus szabadítását kell hirdetnie a homoszexuális emberek felé is. Isten iránti engedetlenséget, a homoszexuális emberek felé pedig nagy szeretetlenséget tanúsít, ha nem ezt teszi.
- a szabadulás nem csak egyszerűen a homoszexuális gyakorlat elhagyását vagy az orientáció megváltozását, hanem az Istentől elszakadt állapotból a Jézusban kapott új életet jelenti.
- az új életben járás nem jelent kísértésektől mentes életet, de a Krisztussal és a testvérekkel való közösség erőt ad a hitben való megállásra.
- a szabadultak bizonyságtétele megerősítést jelent a védett közeget biztosító gyülekezetek számára és segítséget a hasonló helyzetben lévőknek.
A fentieket figyelembe véve nem tudunk azonosulni azzal a hozzáállással, ha valakit homoszexualitása miatt elutasítanak, megaláznak, megbélyegeznek, és távol tartanak Isten kegyelmétől, de nem tudunk egyetérteni azzal sem, hogyha valakit „homofóbiával” vádolnak, mert biblikus alapokon a bűnt bűnnek nevezi.
Gyülekezeteink ajtajának és gyülekezeti tagjaink szívének nyitva kell lennie a homoszexuális emberek felé is, hogy együtt tapasztalhassuk meg Isten jelenlétét, Jézus szabadítását.
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3,9)
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
