Evangelikál teológiai-erkölcsi minimum a házasság és a homoszexualitás kérdésében
Az Evangelikál csoportban szükségesnek láttuk, hogy tömören megfogalmazzuk azt, amit a házasság és a homoszexualitás aktuális, vitás kérdéseiben elengedhetetlen alapnak tartunk. Meggyőződésünk, hogy ez összhangban áll a Szentírás világos tanításával és a történelmi kereszténység egységes álláspontjával, tagadása pedig összeegyeztethetetlen a bibliai, történelmi és evangéliumi keresztény hittel.
Valljuk tehát a következőket:
1. Isten az embert férfivá és nővé teremtette.
2. A család alapja a házasság, ami egy férfi és egy nő életre szóló, Isten előtti testi, lelki, anyagi és jogi egysége és szövetsége.
3. Isten eredeti terve a nemiségben ennek megfelelően a heteroszexuális orientáció, amelynek megélése kizárólag a házasság keretein belül helyes.
4. A homoszexuális orientáció ennélfogva ellentétes Isten teremtési rendjével, a homoszexuális cselekedet és kívánság (a Máté 5,28 értelmében) bűn.
5. A homoszexuális kívánságra való kísértés önmagában nem bűn, hanem a bűnbeesésnek és a teremtett világ romlottságának következménye, amelyhez lelkipásztori irgalommal és önmegtartóztatásra buzdítással kell fordulnunk.
Zárásként elismerjük, hogy evangelikál keresztények között is megoszlanak a vélemények annak kérdésében, hogy a homoszexuális orientáció milyen mértékben változhat meg megtéréskor vagy terápia hatására. Hisszük, hogy Isten erre is képes, de nem foglalunk állást abban, hogy ezt milyen gyakran teszi meg. Meggyőződésünk azonban, hogy ha valaki a megtérése után is küzd ilyen kísértésekkel, Isten megadja neki a kegyelmet a teljes, gyümölcsöző és önmegtartóztató életre – nem kizárva annak lehetőségét, hogy egyesek az ilyen kísértések ellenére is képesek boldog házasságban élni.
Kedves Bálint,
Teljesen egyetértek azzal amit írtál, egy kérdésem van:
mi a különbség a homoszexuális kívánság és a homoszexuális kívánságra való kísértés között? Álláspontod szerint ugyanis az előbbi bűn, az utóbbi nem bűn.