Ilyen alapon ne jelentkezz lelkésznek: 10 rossz ok
Vannak jó indokai is annak, hogy valaki lelkész akarjon lenni, de vannak olyan megfontolások is, amik egészen egyszerűen nem adnak elég felhatalmazást egy ilyen döntésre. Ez a harmadik része egy nyolc részes, „vezetésre készítés” című sorozatnak.
Az évek során sokakat hallottam meggyőző érveket felsorakoztatni amellett, hogy valaki lelkésznek menjen. Hallottam néhány nevetséges okot is. De leggyakrabban olyan indokokat hallottam, amik egyszerűen nem elegendőek ahhoz, hogy valakinek a lelkipásztori vágyait legitimálják. Nézzünk meg 10 ilyen indokot.
1. Szeretsz más keresztényekkel együtt időt eltölteni
Ez rendkívül jó dolog. Tartsd meg ezt a jó szokásodat. Jézus szerint a legegyértelműbb bizonyítéka annak, hogy valaki keresztény, az, hogy szereti a többi keresztényt (Jn 13:35). Márpedig más keresztények szeretete azt igényli, hogy időt töltsünk el velük.
De ha lelkész vagy, akkor szükséges lesz sok időt egyedül eltöltened tanulással és imádsággal. Ugyancsak sokat fogsz foglalkozni nem-keresztények megismerésével és szolgálatával. Túl sokan keverik össze a lelkészi szolgálatot egy soha véget nem érő nyári ifjúsági táborral. Pedig a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz.
2. Szereted tanulmányozni a Bibliát
Ez is egy nagyon jó tulajdonság. Minden kereszténynek szeretnie kellene a bibliatanulmányozást azért, hogy jobban megismerjék Jézust. Egy lelkésznek is tanulmányoznia kell a Bibliát, mivel a elsődlegesen fontos feladata a prédikálás, és a hatásos prédikálás alapja szorgos bibliatanulmányozás. De majdnem minden lelkész, akit ismerek, azt kívánja, hogy bárcsak több ideje volna a tanulásra. Tény, hogy ez nagyon fontos dolog, ugyanakkor az is tény, hogy teljesen lehetetlen, hogy egy lelkész csak ezzel foglalkozhasson.
3. Szeretsz nyilvánosan beszélni
A lelkészeknek tudniuk kell érthetően előadni a Biblia üzenetét. A legtöbben közülük legkevesebb ötven, de akár több mint száz prédikációt is írnak egy évben. Csakhogy nyilvánosan beszélni és prédikálni két különböző dolog. Az eszköz ugyanaz, de a felelősség más.
Meggyőzően prezentálni valamit a munkatársaknak és prédikálni a Bibliát annyira különböznek, mint amennyire a paintball különbözik a valós tűzharctól. Mindkét esetben vannak fegyverek és sisakok, de mindössze ennyi a hasonlóság. Projektek, termékek, pénz, egyik sem érhet fel az emberek lelkével és az örök sorsával. És pontosan ez az, ami kockán forog, valahányszor egy lelkész felmegy a szószékre. Felelősen közvetíteni Isten üzenetét azoknak, akiknek mindenképpen szükségük van rá, óriási feladat.
4. Szereted Jézust nem keresztényeknek bemutatni
Jézus és a hitetlenek közötti kapcsolatteremtés az egyik legnehezebb feladat, és azok, akiknek tehetségük van a személyes evangelizációhoz, valóságos adományok az egyháznak. De egy lelkésznek nemcsak az evangelizációért kell felelősséget vállalnia, hanem azért is, hogy felkészítse az egyháztagokat arra, hogy megosszák a hitüket azokkal, akik még nem ismerik Jézust. A felkészítés feladata teszi a lelkészi szerepet az edző-játékos osztott szerephez hasonlóvá. E szerep több az egyszerű játékosi szerepnél. Győződj meg róla, hogy fel akarsz-e készíteni másokat, mielőtt kivonod magad a játékból (értsd: a lelkész úgy kezd el edzeni/felkészíteni, hogy közben továbbra is játékos marad – a ford.).
5. Nagyobb odaadással akarod Jézust követni
A lelkészi szolgálat talán legironikusabb oldala, hogy nehéz Jézussal csak egymagadban időt eltölteni. Nem vagyok egyedül azzal, hogy úgy érzem, mióta teljes beosztású lelkész vagyok, a hitéletem sokkal küzdelmesebbé vált. Ez az egyes számú harca a legtöbb lelkésznek, akit ismerek vagy ismertem. Azt hiszem ennek köze van a folytonos elvárásokhoz és figyelemelterelésekhez, amik a lelkészi szolgálattal járnak. És ez vezet minket a hatodik ponthoz.
6. Kevesebbet szeretnél dolgozni
A lelkészi szolgálat nem annyira egy munka, hanem inkább egy életmód. A lelkész készültségben kell legyen napi 24 órában, heti 7 napon, és 365 napon egy évben. Ez persze nem jelenti, hogy nem lehet némi szabadidőd vagy vakációd. Csak azt jelenti, hogy valószínűleg rendszeresen meg fognak zavarni vészhelyzetek miatt. Hosszú órák ezek. A munka jóllehet nem fizikai, de érzelmi és lelki, ami mindent igénybe vesz és kimerít.
7. A mostaninál tartósabb karriert szeretnél
Bárcsak jobb híreim volnának számodra! Hiszek benne, hogy a tartósság nagyon fontos a lelkészi befolyáshoz. De az a szomorú valóság, hogy a lelkészek gyülekezetet váltanak és a gyülekezetek lelkészt. Egy megbízható kutatás alapján egy amerikai lelkész egy helyen való szolgálati ideje átlagosan három és fél év.
Ehhez vedd még hozzá annak nyers valóságát, hogy sok egyházban anyagi bizonytalanságok lehetnek, ami rendszertelen fizetési ciklusokban, fizetéscsökkentésben és elbocsátásban nyilvánulhat meg. A bizonytalansággal a legtöbb lelkésznek együtt kell élnie.
8. Belefáradtál a konfliktusokba
A lelkészi szolgálat nagy része konfliktus. Jézusnak ellenállnak belülről is, még a saját szívünkben is. Aztán, ott van a külső üldözés is. Az egyháznak minden egyes lépéséért keményen meg kell küzdenie.
9. Azt akarod, hogy mások tiszteljenek
A tisztelet lelkészi követelmény az Írás szerint. A lelkészt otthonában, egyházában, idegenek között is tisztelni kell (1 Tim 3:4, 7). De a tisztelet nehezen jön, és az, aki csak azért adja lelkészi szolgálatra a fejét, hogy tiszteletet csikarjon ki másoktól, garantáltan el fog bukni (Gal 1:10).
10. Változtatni akarsz a világon
Jól teszed, ha azt akarod, hogy Jézus felhasználjon abban, hogy a figyelmet rá tereld. De hogy hogyan akarod ezt elérni, az is nagyon fontos. Ehhez nem kell pulpitus. Nem kell hangosnak lenned. A legjobb módja Jézus hírneve terjesztésének a bibliai mód: “és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.” (1Thessz 4:11-12)
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
