James Dobson: „A Legfelsőbb Bíróság a házasság megsemmisítésének határán”/nyílt levél a melegházasság bevezetése kapcsán

/Az alábbi nyílt levelet James Dobson pszichológus, az Egyesült Államok meghatározó és jól ismert evangéliumi vezetője 2015. 05. 05-én tette közzé a hagyományos, keresztyén családmodellt támogató szervezete, a  Family Talk oldalán. A levél hangvétele – látva a következményeket – teljes mértékben indokolt volt, de sajnos legroszabb prognózisai váltak valóra: Obama elnök támogatásával a melegházasságot az alkotmánybíráskodási hatáskört is gyakorló amerikai Legfelsőbb Bíróság az összes tagállamra kötelező törvényerőre emelte a kormányzó elit teljeskörű támogatásával 2015 júliusában. Ennek ellenére Dobson szavai aktuálisabbak, mint valaha – hazánkban is. Az idén 06.07-én elstartolt és egy hónaposra duzzasztott pride fesztivál és rendezvénysorozat nem titkolt célja ugyanis, hogy a célországok társadalmait egyre növekvő ütemben hozzászoktassa a homoszexuális életformához, mint jelenséghez, hozzájárulva ezzel a házasság klasszikus, bibliai, keresztyén értelmezésének lerombolásához. A folyamatos harangkongatás nem túlzó, látva azt, hogy bizonyos, a meleg életformát és melegházasságot támogató, magukat „keresztyénnek” nevező portálok is olyan jövőképet vizionálnak – alátámasztva ezzel az alábbi levél egykor baljóslatúnak, ma már teljes mértékben reálisnak tűnő próféciáit -, amelyben egy külső, agresszív és hitvallásellenes ideológia vezénylete alatt, „szakmai kontrollra” hivatkozva szabnák meg, hogy a hazai egyházak képviselői, lelkészei miről és hogyan prédikálhatnak vagy taníthatnak (szembemenve a házassággal kapcsolatos több ezer éves zsidó-keresztyén felfogással és a zsidó-keresztyén, bibliai szexuáletikával, továbbá a hivatalos hazai keresztyén egyházak és felekezetek jelenlegi gyakorlatával.)/

Arra szeretném Önöket kérni, hogy figyelemesen olvassák ezt a levelet! Buzgó imádságok közepette született, remélve, hogy felismerik mennyire sürgős ügyről van szó. Azzal a határozattal foglalkozik, amelyet az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága fog közzétenni a házasság definíciójával kapcsolatban. Június végén vagy július elején a bírák felfedik azzal kapcsolatos döntésüket, hogy megerősítik a házasság definícióját, mely szerint az kizárólag egy férfi és egy nő között lehetséges, vagy pedig újraértelmezik, kiterjesztve az azonos neműek közötti kapcsolatokra is. Ha a házasságot törvényi szinten átértelmezik, ami felől a bírósági megfigyelők szinte biztosak, az a kultúra minden dimenzióját hátrányosan fogja érinteni. Ez lesz az Egyesült Államok történetének egyik legjelentősebb döntése, ami hatásában megegyezik majd a Legfelsőbb Bíróságnak a Roe v. Wade ügyben hozott 1973-as határozatával ( = ami a tagállami döntésből szövetségi szinten alkotmány által védett joggá tette az abortuszt). Ismert, hogy ez a szörnyű ítélet 42 évvel ezelőtt visszafordíthatatlanul megosztotta nemzetünket és 58 millió magzat halálához vezetett.

Nem tudok még egy olyan időszakot felidézni, amikor a házasság és a család intézménye ilyen veszélynek lett volna kitéve, vagy amikor az ezek ellen munkálkodó erők ilyen erőszakosak és eltökéltek lettek volna. Hacsak nem történik valami csoda, a család, ami már az ókortól kezdve létezik, valószínűleg össze fog omlani, és ez előrevetíti magának a nyugati civilizációnak a végét is. Soha nem volt még annyira szükségünk a közös imádságra, az isteni bölcsességre és a bátorságra, mint most.

Már több mint 50 éve azon munkálkodik a homoszexuális aktivista-mozgalom, hogy megvalósítsa mestertervét, melynek lényege a család szétrombolása és annak újraértelmezése. E célkitűzések túlnyomó többségét sikerült megvalósítani, beleértve a meleg életforma széleskörű támogatását, a homoszexualitást és a szexuális erkölcstelenséget elítélő írások diszkreditálását, a klerikusok és a keresztyén média elhallgattatását, a melegek és a leszbikusok bevonását az összes katonai ágazatba, a különleges kiváltságok és törvénybe foglalt jogok biztosítását, a pedofíliát tiltó törvények megsemmisítését, a gyermekek és a jövő generációjának közoktatáson keresztül történő átnevelését, valamint a házasság minden jogi előnyének biztosítását kettő vagy több olyan személy számára, akik azt állítják, homoszexuális hajlamaik vannak. 

Ha valaki népszerűsíti mindazt, amit LMBT-nek nevezünk, emlékeznie kell arra, hogy a “B” a biszexualitást jelöli. Ez magában foglalja egyrészt a két nem (férfi és nő) közötti csoportos szexuális kapcsolatok, másrészt mindenféle más szexuális irányúltságú ember közötti szexuális kapcsolat elfogadását a házasság kötelékén kívül. A LMBT támogatói most a meleg és leszbikus házasságot igyekeznek legalizálni, ami néhány éven belül vagy megvalósul, vagy nem. 

Ezek a célok pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek, de most már elérhető közelségben vannak. Mi, akik Észak-Amerikában és Európában élünk “nem csak bandukolunk Gomorra felé”, ahogy Robert Bork bíró a bestsellerében figyelmeztetett, hanem vágtatunk. A jó öreg agyaggát, amely az alapító atyáink óta őrizte és védte a zsidó-keresztyén értékek tározóját, átszakadt. A hagyományos házasság utolsó védőbástyája is elesik. 

De helyezzük a problémát a megfelelő perspektívába. A család intézménye a Teremtő egyik legcsodálatosabb és legmaradandóbb ajándéka az emberiség számára. Az Éden kertjében Ádámnak és Évának lett kijelentve, és a Gen 2,24 tömören és szabatosan leírja annak lényegét: “Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Ezzel a pár szóval nyilatkoztatta ki Isten a férfi és a nő közötti házasság elrendelését, jóval azelőtt, hogy megalapította volna a két nagy másik emberi intézményt, az egyházat és az államot. 

Minimum 5000 év telt el megalakulása óta, mégis, a világ történetének minden civilizációja erre épült. A mai szkeptikusokkal ellentétben, akik szerint a házasság egy elavult és szűklátókörű keresztyén találmány, a férfi és a nő arra vonatkozó vágya, hogy “elhagyja” szüleit és “ragaszkodjon” a másikhoz (ld. Gen 2,24), túlélt mindent – éhinséget, jólétet, járványokat, békét, háborúkat, zsarnokságot és minden más körülményt és emberi állapotot -, és virágzott. Ez volt a kultúra alapja Ázsiában, Afrikában, Európában, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és még az Antarktiszon is. Látva a történelmet, gyanítható, hogy az emberi természetben van valami misztikus dolog, ami a nemeket összekapcsolja – nem csak utódnemzés céljából, ahogy az állatoknál látjuk, hanem hogy kielégítsék a lelki, spirituális kötődés megmagyarázhatatlan vágyát. Hogyan lehet ezt megkérdőjelezni? Nyilvánvaló, hogy szerető Teremtőnk mélyen a férfiba és a nőbe helyezte az intimitás és a szoros barátság iránti vágyat, és mindenre, amit megalkotott, úgy tekint – és ki is mondja -, hogy “igen jó” (1Móz 1,31). 

El kell ismernünk, hogy a történelemben voltak olyan társadalmak, ahol a homoszexualitás virágzott, beleértve a bibliai városokat, Sodomát és Gomorrát, de gondolhatunk az ókori Görögországra vagy a Római Birodalomra is. E civilizációk közül egyik sem maradt fenn. De még ott is tiszteletben tartották jogi és erkölcsi értelemben a házasság intézményét, ahol ezeket a szexuális perverziókat eltűrték, ahol ezek virágoztak. Az elmúlt néhány évben azonban a történelemben először az úgynevezett “homoszexuális-házasság” egyenlő státuszra emelkedett a férfi és a nő közötti unióval. Valójában a mai napig a világon csak 18 ország ismeri el érvényesnek az azonos neműek közötti házasságot. Nem sok kell ahhoz, hogy Amerika legyen a 19-ik. Isten óvjon minket, ha az emberiségre vonatkozó isteni tervet a történelem szemétdombjára hajítjuk. 

A házasság definíciójával való kisérletezgetés, és annak hatása immár nem elméleti kérdés. Láthatjuk, hogy hova vezet mindez, ha megnézzük, mi történik a skandináv országokban. Először Norvégiában, Dániában és Svédországban engedélyezték ezen államok vezetői a homoszexuálisok közötti házasságokat a 90-es években. E döntés családokra gyakorolt hatása pusztító volt ezekben az országokban. A család intézménye haldoklik, és a legtöbb fiatal pár élettársi kapcsolatban él, vagy pedig úgy döntenek, hogy egyedül maradnak. Norvégia egyes területein a gyermekek több mint 80%-a házasságon kívül született és nevelkedik. Úgy tűnik, hogy a férfiakra és nőkre vonatkozó ősi terv megbolygatása a családokat, és mindazt, aminek köze van a családhoz, pusztulásra ítélte. 

Röviden, a házasság az emberi társadalmi rend legalapvetőbb fundamentuma. Minden, ami értéket képvisel, ezen az alapon nyugszik. Intézmények, kormányok, prosperitás, vallásszabadság, a gyermekek jóléte mind a házasság stabilitásától függ. Ha ez gyengül, vagy aláássák, inogni kezd az egész felépítmény. Pontosan ez történt az elmúlt 45 évben. Az amerikai nép nem akarta, hogy kilépjen a folyó a medréből. Tény, hogy mind a 31 államnak a lakossága külön szavazott a házasság definíciójáról. Mindegyik állam megerősítette, hogy a házasság kizárólag egy férfi és egy nő közötti kötelék. E meghatározás minden állam alkotmányában rögzítve lett. 

Most azonban minden ilyen (állami hatáskörbe tartozó – ford.) népszavazást felülírnak a szövetségi bírák diktatórikus döntései, akik meg akarják változtatni a történelem menetét. 2012 közepén még csak hat állam legalizálta az azonosneműek házasságát. Most, három évvel később, már 37 ilyen állam van, és a Legfelsőbb Bíróság arra készül, hogy számukat 50-re emelje! Mi történt Abraham Lincoln gettysburgi beszédének azon passzusával, hogy a mi kormányunk “a néptől, a nép által, a népért való hatalom”? Hirtelen helyettesítették a “bíróságtól, a bíróság által és a bíróságért való hatalommal.” 

Hogyan történhetett ez meg velünk? Hogyan engedhették meg ezek a nagyformátumú és szabadságszerető emberek, hogy uralkodjon rajtuk egy maroknyi arrogáns, sokszor istentelen szövetségi bíró, akiket nem is ők választottak és akiket nem is lehet elszámoltatni, ráadásul élethosszig nevezik ki őket, és folyamatosan megsértik a demokratikus értékeket… Ez egy baljós folyamat. 

Thomas Jefferson ismételten figyelmeztetett egy olyan kontroll-nélküli bírói testület létrejöttére, amely megsemmisítené az alkotmányt, és azzal együtt az alapvető amerikai szabadságjogokat. Először akkor verte félre a harangokat, amikor 1803-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága meghozta a mérföldkőnek számító Marbury v. Madison nevű döntését. Ez lehetővé tette a bírók számára, hogy minden jogi ügyet – mind a kormányon belül, mind azon kívül – szövetségi szintre emeljenek, kontroll-nélküli, birodalmi hatalmat biztosítva ezzel számukra (lásd 1789-es Bírósági törvény: A Legfelsőbb bíróságnak fellebbviteli hatásköre van minden ügyben, amely az alsóbb bíróságokat érinti, és ideiglenes intézkedéssel élhet bármely bíróság és államhatalmi szerv irányában – ford.) A “fékek és ellensúlyok” elve, amely éppen azt a célt szolgálta, hogy a hatalmi ágakat elválassza egymástól, hogy egyik se kebelezze be a másikat, többé nem volt érvényben – legalábbis az igazságszolgáltatás tekintetében. 

Amikor Jefferson felismerte a Marbury-döntés következményeit, a következő profétikus kijelentést vetette papírra: “nagyon veszélyes lépés, ha a bírókat tesszük végső döntéshozóvá mindenféle alkotmányos kérdésben. Ez egy oligarcha despotikus uralma alá helyez minket.” 

Fején találta a szöget! Amit ma látunk, 235 évvel később, nem más, mint oligarchia (vagyis az elit egy szűk rétegének uralma). A bíróságok egyszerűen hatályon kívül helyezik azokat a döntéseket és irányelveket, amelyekkel nem szimpatizálnak, függetlenül attól, hogy véleményük tükrözi -e az Alkotmányban foglaltakat, vagy sem. Ezen kívül a változást támogató bírák, és azok, akik mellettük állnak, az alkotmányt átértelmezik, és úgy tekintenek rá, mint “egy élő, lélegző dokumentumra”, melyet már nem a benne szereplő konkrét szavak jelentése szerint kell értelmezni. “Az Alkotmány fejlődik” – mondják -, csakhogy igazolják az elfogult bíróságok döntéseit. Az embereknek már nem adnak lehetőséget arra, hogy szavazzanak a számukra fontos kérdésekben, vagy hogy megválasszák azokat a képviselőket, akik az ő véleményüket képviselik. Ez nem az, amit alapító atyáink elterveztek számunkra. 

Az 1803-as Marbury döntés még évekkel később is bosszantotta Jeffersont. Csaknem két évtizeddel később ezt írta: “Az Alkotmány… az igazságszolgáltatás kezében puszta viasz, amit úgy lehet formálni és alakítani, ahogy csak akarják.” Így folytatta: “Régóta ez a véleményem, és soha nem rejtettem véka alá …, hogy a csírája annak, hogy egyszer majd eltörlik a szövetségi kormányt, magában a szövetségi bírói testületben rejtezik. Nap mint nap, reggel és este megfontoltan azon munkálkodik – újabb és újabb területeket hódítva el magának -, hogy mint egy tolvaj, egyre több zajtalan lépést tegyen meg, míg végül sikerül teljesen kisajátítania az igazságszolgáltatást.” 

Jefferson három évvel a halála előtt, 1823-ban még egyszer figyelmeztette a közvéleményt. Ez azonban több volt, mint puszta jóslat egy diktatórikus bíróság felemelkedéséről. Mindezt most első kézből tapasztalhatta. Jefferson ezt mondta: “Alkotmányunk megalkotásakor a bírói szerveknek kormányunk legártalmatlanabb és legyámoltalanabb részének kellett lenniük. A tapasztalat azonban hamarosan egyértelművé tette, hogy hogyan váltak a legveszélyesebbé.”  

Nos, ez a szerencsétlenség, ami annyira aggasztotta Jeffersont, megteremtette számunkra a halál kultúráját, amit átitat az erkölcsi relativizmus. Mi magunk ma annak a hatalom megragadására törő ideológiának vagyunk az áldozatai, amit 200 évvel ezelőtt kellett volna eltaposni. Azóta a Legfelsőbb Bíróság rendszeresen és mindenféle mentegetőzés nélkül felülírta az emberek akaratát. Minden alkalommal, amikor a bírói testület ülésezik, gyakorlatilag egy “mini-alkotmányozó konventet” látunk magunk előtt, amelyben az alapokmány értelmezését és jelentését az azt szabályozó kormányzó hatalom beleegyezése nélkül megváltoztathatják. Innentől kezdve ezek az állásfoglalások jelentik az ország legfőbb törvényeit.

De nézzük meg, végül hova vezethez mindez. Ha az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága újradefiniálja a házasságot – kiterjesztve azt azonos neműek közötti kapcsolatokra is -, garantálom Önöknek, hogy ezzel nem lesz vége az ügynek. Olyan bírósági, jogi ügyek lavináját fogja mindez elindítani a témához kapcsolódó kérdésekben, amelyeket ma még el sem tudunk képzelni. Íme néhány, amely már most megjósolható:

1.) A vallásszabadságot minden oldalról támadni fogják. Biztosak lehetünk benne, hogy konzervatív egyházak-gyülekezetek százait fogják bíróság elé citálni. Vezetőiktől megkövetelik majd, hogy olyan embereket iktassanak be, akik nem osztják felekezetüknek és azok tagjainak hitét és meggyőződését. A lelkészekre rákényszerítik az azonos nemű párok esküvőjének lebonyolítását, és megtilthatják nekik, hogy bizonyos szentírási szakaszokról prédikáljanak. Azokat, akik ezt megtagadják majd, nem csak jogi eszközökkel fogják fenyegetni – tiltakoznak majd ellenük és aktivisták tömegét szabadítják rájuk. Talán ez a legrosszabb forgatóköny, de lehet, hogy nem. A börtön sincs kizárva. 

2.) A keresztyén vállalkozásoknak és szervezeteknek úgy kell majd táncolniuk, ahogy a kormány fütyül. Mindannyian láttunk példákat arra, hogyan kényszerítettek meleg esküvőkön való közreműködésre fényképészeket, virágosokat és cukrászokat, bezárással vagy csődeljárással fenyegetve őket, ha ellenállnak. Ez a fajta jogi nyomásgyakorlás kiterjed majd az egész nemzetre. 

3.) A keresztyén egyetemek és főiskolák nem taníthatják majd a házasság biblikus nézetét. Bármely nonprofit szervezet – beleértve a miénket is (=Focus on the Family, ford.) -, amely ellenzi majd az azonos neműek közötti házasságot, valószínűleg elveszíti az adómentességét. Sokan kénytelenek lesznek majd bezárni ajtóikat. 

E konzekvenciák drákóinak hangoznak az Ön számára? Ha igen, csak gondoljon arra, hogy milyen szerkesztői cikk jelent meg a New York Times hasábjain pár héttel ezelőtt. A cikk a liberális rovatvezető, Frank Bruni tollából származik, aki szerint a keresztyéneket kényszeríteni kell arra, hogy megváltoztassák a szexuális erkölccsel kapcsolatos egyházi-felekezeti tanításukat. Konkrétan azt írja: “az egyházvezetőket rá kell kényszeríteni, hogy a bűnlistájukról töröljék a homoszexualitást!” 

Tony Perkins, a Family Research Council elnöke válaszként Bruni kijelentéseire a következőt írta: “Ezeknek az aktivistáknak nem az a mottója, hogy “élni és élni hagyni”. Azon ügyködnek, hogy minden amerikai elfogadja és ünnepelje azt, amit ők csinálnak, és ha nem támogatják és nem ünneplik, azt a törvény büntetheti.

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon Bruni olvasta-e a Bill of Rights (= más néven jognyilatkozat, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első tíz módosítása) első pontját. 

Nézzük meg, hogy a törvény mit követelne meg a szülőktől és a gyermekeiktől: 

4.) Egy példa arra, ami a jövőben várható: néhány héttel ezelőtt Obama elnök egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely megtiltaná a szülőknek, hogy szakmai segítségként olyan terápiát keressenek a gyermekeik számára, amely a szexuális jellegű identitásválságot kezeli. Hogyan meri ez az ember előírni a szülőknek, hogy hogyan segítsenek az összezavarodott gyermeküknek, még akkor is, ha azokat szexuálisan bántalmazták és kihasználták? Ez egyszerűen felháborító! Egyes államokban a tanácsadók elveszíthetik az engedélyeiket, ha ilyen módon próbálnak segítséget nyújtani az érintett gyermekeknek. Ezek a beavatkozások az elkövetkezendő dolgok előfutárainak tűnnek. 

5.) Bármely állami engedéllyel rendelkező szakember elveszítheti a megélhetéshez és paxishoz való jogát, ha nem alkalmazkodik az elfogult bíróságok azonos neműek közötti kapcsolatokra vonatkozó döntéseivel. 

6.) Valószínűleg az összes iskolai tankönyvet (akármelyik korosztályról is legyen szó) átiratják és újra kiadatják majd, csak azért, hogy bemutathassák a meleg és leszbikus házasságokat. 

7.) A szülők jogaiba való legszélsőségesebb beavatkozásokat az állami iskolákban lehet majd igazán megtapasztalni, ahol 5 éves kortól kötelező lesz a meleg és leszbikus életforma okatása. Senki sem lesz tekintettel arra, hogy ezek az eszmék szembennek a szülők hitével és meggyőződésével. Mindez egy bírósági rendelet által az összes állami iskolában kötelezővé válhat. Kaliforniában és Massachusetts-ben ez már törvény. 

Sok más dolog van, amiről a történelem e mostani kereszteződésénél írni tudnék. Engedjék meg, hogy összefoglaljam az aggodalmaimat. Két út van előttünk: az egyik az, hogy több millió erős és élettel teli család sarjad ki a földből, akik gyermekeikkel együtt istenfélelemben és az Úr iránymutatását követve élnek és virágoznak. A másik út egy szellemi értelemben gyökerét vesztett nemzet, egy olyan kultúrában, amely egy veszélyes ideológia eszméire tanítja a mostani fiatalabb generációkat és azokat is, akik majd őket követik. 

Mit tehetünk, hogy megmentsük ezt a nemzetet? Az imádság az egyedüli reményünk, de ez az egyik legerősebb fegyver… 

Isten áldja Önöket, Isten áldja Amerikát!

James Dobson, PhD., a Focus on the Family és a Family Talk alapítója

Forrás: https://www.wnd.com/2015/05/high-court-on-verge-of-destroying-the-family/

—–

Fordította: Márkus Tamás András református lelkész