„Isten és alapvető parancsai iránti feltétlen engedelmesség” – beszélgetés Molnár Csaba Bertalannal az evangelikalizmusról, a Nashville-i Nyilatkozatról és a keresztyénség helyzetéről

/Molnár Csaba Bertalan, tapolcai református lelkipásztort Márkus Tamás András kérdezi/

Márkus Tamás András: Először is arról kérdeznélek, amivel kapcsolatban Kodácsy Tamás református lekészt is kérdeztem. Mi a véleményed a Nashville-i Nyilatkozatról? Szerinted szükség volt rá? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? 

Molnár Csaba Bertalan: Egyértelműen szükség volt rá, leginkább a keresztyén egyházak etikai irányvonal tekintetében megmutatkozó megosztottsága miatt. Ha – sajnálatos módon – nem lennének a keresztyén (vagy magukat keresztyénnek nevező) egyházak között olyan egyháztestek, amelyek feladva az alapvető keresztyén tanítás lényegét egy egészen más „keresztyén” etikát követnek és diktálnak, mint ami a Szentírásból alapvetően levezethető, akkor nem lenne szükség a nyilatkozatra.

M.T.A.: Minden ponttal egyetértesz, vagy lennének javaslataid módosításra? 

M.Cs.B.: Minden ponttal egyetértek, én a magam részéről nem módosítanám.

M.T.A.: Mit jelent számodra a “status confessionis”? Szerinted a házasság, illetve az emberi szexualitás terén status confessionisban, azaz hitvalláskényszerben vagyunk jelenleg?

M.Cs.B.: Mivel a minket körülvevő világ, mint alapvetően istenellenes rendszer, mindig is más értékek mentén szerveződött, más  motivációk alapján, más célokkal, más etikai elveket és életvezetési normákat hangsúlyozva és erőltetve, ezekkel szemben  mindig és  mindenben folyamatosan status confessionis-ban vagyunk. Ez számomra mindig azt jelenti, hogy ezekkel szemben felmutatni az Isten által akart és támogatott rend alternatíváját, a szabadság álarcában mutatkozó megkötözöttségek helyett a valódi szabadságot. Jelenleg valóban ezen a téren éri a biblikus keresztyén etikai elveket a legnagyobb támadás, és pontosan emiatt hangsúlyos ez a téma.

M.T.A.: Ha röviden össze kellene foglalni a Bibliának a szexualitással kapcsolatos iránymutatását pár mondatban, mit mondanál?

M.Cs.B.: Azt az egyetlen egy mondatot mondanám, amivel minden jegyesoktatást kezdeni szoktam. A házasság egy Isten által alapított intézmény, szent szövetség, ugyanakkor szeretetközösség egy férfi és egy nő között. Kiegészítve azzal, hogy ebben a megfogalmazásban minden egyes szó hangsúlyos. Az is, hogy „férfi” és „nő”, és mindkettő esetében az is, hogy „egy”.

M.T.A.: John Stott számol be “Korunk égető kérdései” című művében az azonos neműek közötti kapcsolatot érintve arról, hogy Wolfahrt Pannenberg, a müncheni egyetem egykori teológiaprofesszora kertelés nélkül beszélt erről a témáról. Mivel a homoszexuális gyakorlatot a Biblia egyértelműen elutasítja, Pannenberg arra a következtetésre jutott, hogy “az az egyház, amely a homoszexuális kapcsolatot a házasság egyenértékűnek tartja, megszűnt az egy, szent, katolikus és apostoli egyháznak lenni”. Te hogyan gondolkozol erről a kérdésről? 

M.Cs.B.: Teljes mértékben egyetértek Stott következtetésével.

M.T.A.: Ezt a kérdést Tamásnak is feltettem, de kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz a házasság előtti szexről? Szerinted ebben a kérdésben beszélhetünk egyértelmű bibliai útmutatásról? Úgy tűnt, hogy különféle szociológiai és társadalmi együtthatókra hivatkozva (a házasság időpontja jelentősen kitolódott) Tamás ezt nem tartja külön hangsúlyozandónak… 

M.Cs.B.: Tamás – bár felkészült, élő hitű embernek gondolom – szerintem téved ebben a kérdésben. Olvastam a vele készült interjút, az alapvető baj a gondolatmenetével az, hogy a bibliai útmutatást tartja megváltoztatandónak a különböző megváltozott társadalmi és szociológiai körülmények fényében. Isten igéje örök és változtathatatlan, nincs az az emberi körülmény vagy helyzet, ami a benne leírt útmutatásokat, erkölcsi-etikai elveket felülírhatná. Hogy van-e erre nézve egyértelmű bibliai útmutatás? Nem könnyű kérdés. Véleményem szerint direkt, explicit útmutatásról erre nézve nem beszélhetünk, a Biblia viszont felállít egy olyan általános értelemben vett viselkedési szabályt, ami egyértelműen arra mutat, hogy komoly, egy életre szóló, felelős elköteleződés nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni bűn. A magam részéről leghangsúlyosabbnak tartom  a következő igehelyeket: 2Kor 12,21; 1Tessz 4,5; Ef 5,3-5.

M.T.A.: Megpendítenék még egy konkrét aktuális etikai kérdést, amiben online személyesen is megnyilvánultál. Veres András győri megyéspüspök nemrég úgy nyilatkozott, hogy a lombikbébi program egésze bűn, mert nem férfi és a nő természetes kapcsolata eredményeképpen fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. Több embriót is eltesznek, lefagyasztanak vagy megölnek. Mit gondolsz erről? Mi ebben a kérdésben szerinted az evangelikál álláspont?

M.Cs.B.: Tisztában vagyok vele, hogy az evangelikál irányon belül sokan egyetértenek Veres püspök úr szavaival. A megfogant élet természetesen szent és védendő, megfoganásuk pillanatától kezdve ugyanolyan esély adandó neki, hogy életté fejlődhessen és megszülethessen. Ebből következően a lombikbébi program alkalmazható az alapvető keresztyén értékek tiszteletben tartásával is. Ha valaki nem tartja ezeket tiszteletben, az véleményem szerint nem a technológia hibája. Ez is lehet evangelikál álláspont.

M.T.A.: Kicsit általánosabb kérdést szeretnék feltenni: mit jelent számodra az evangelikalizmus? Te magad evangelikálként azonosítanád magad? Ha igen, miért? Melyek azok a hitvallási, doktrinális és etikai alapvetések, amelyeket fontosnak tartasz? 

M.Cs.B.: A magam részéről – túl azon, hogy az evangelikalizmus szokásos kritériumaival, alapvetéseivel egyetértek – az evangelikalizmust nem annyira konkrét, pontba szedett doktrinális elvekben látom, hanem egy alapvető irányultságban, aminek lényege és kulcsfogalma: Isten és alapvető parancsai iránti feltétlen engedelmesség. Más szóval: minden, ami társadalmi együtthatókra, változásokra, „a mai világra” való hivatkozással akar ignorálni vagy kiüresíteni valamilyen egyértelmű, a maga természetes olvasatában vita nélküli bibliai útmutatást, az nem evangelikál. Itt megint csak szilárd meggyőződésem az, hogy minden mai, modern társadalmi változást, jelenséget a Bibliai fényében kell megítélnünk, és nem fordítva.

M.T.A.: Gyakorló lelkészként miben látod a mai magyar valóságban a keresztyén tanításra leselkedő legnagyobb veszélyt? Léteznek e “modern eretnekségek”? A gyakorlat felől kérdezve pedig: melyek azok a káros hitéleti, életvezetési tendenciák, amelyekkel szemben igazán fel kell vennünk a harcot, vagy amelyekkel határozottan szembe kell mennünk? 

M.Cs.B.: Nagyon sok ilyet fel lehetne sorolni, meglátásom szerint, az előbbi kérdésre adott válaszomhoz kapcsolódva: minden veszélyes, ami alapvetően nem levezethető az Bibliából, vagy éppen a teljes Biblia mondanivalójával ellentétes.

M.T.A.: Ha valaki megkérdezné, hogy miért “éri meg” reformátusnak lenni, mit válaszolnál református lelkészként? Mik azok a teológiai jellegzetességek, amely miatt a református-presbiteriánus vonalat ajánlanád másnak a keresztyénségen belül?

M.Cs.B.: Ha egy dolgot kellene kiemelnem, – ez merőben szubjektív dolog részemről – akkor Kálvin egyedülállóan kiegyensúlyozott látásmódját említeném a Törvény és Evangélium feszültségének kérdésében. Ezzel szoros összefüggésben Kálvin szinte egyedülállóan tóra-felértékelő írásmagyarázatát.

M.T.A.: Végül egy személyes kérdés: Tapolcán vagy lelkipásztor. Vidéki lelkipásztorként milyen kihívásokkal szembesül egy lelkész, amivel mondjuk Budapesten nem? Miért könnyebb, vagy miért nehezebb a szolgálat? 

M.Cs.B.: Nem könnyű a kérdés. Szerintem kihívás mindenhol van, a hely jellegéből adódóan mindenhol más és más. Az én szolgálati helyemen a legnagyobb kihívás, ahogy én tapasztalom, az elsöprő többségű katolikus jelenlét.