Karizmatikus vitaest
2017. 02. 21-én Márkus Tamás András és Nagy Gergely, két református teológus-lelkipásztor az Evangelikál csoport szervezésében, egy nyílt, moderált vitaest alkalmával kereste a válaszokat arra, hogy valóban véget ért-e a csodás karizmák kora. Miért adatott a nyelveken szólás, prófétálás és a gyógyítások kegyelmi ajándéka az egyház részére? Valóban elmúltak az apostoli kor végével vagy tovább élnek napjainkban is?
Márkus Tamás András a kontinuacionisták álláspontját képviselte, akik elméleti síkon vallják a Szentírás tanúságtétele alapján, hogy a csodás karizmákat, úgymint a prófétálást, a nyelveken szólást és a gyógyítás kegyelemi ajándékát (a többi karizmával együtt, amelyeket maguk a szesszacionisták is folytatólagosnak tekintenek) továbbra is fenntartja az Úr az ő egyháza számára.
Nagy Gergely pedig a szesszacionizmust képviselte. A szesszacionisták szerint a Szentlélek azon csodás kegyelmi ajándékai (gyógyítás, nyelveken szólás, prófétálás), melyek a Szentírásban fel vannak sorolva, és amik az I. századi keresztyénséget, az apostoli kort jellemezték, csak arra az időre és különleges céllal adattak és ma már nem működnek/nem úgy hatnak, mint az apostoli korban, elmúltak. A mai kariozmatikus gyakorlat pedig nem felel meg a bibliai leírásoknak.
A vitaest az Evangelikál csoport tagjainak, a két előadónak a szellemi terméke. Minden jog fenntartva. A vitaest hanganyaga, illetve leirata az ő kizárólagos tulajdonuk.
Az időpontokra kattintva a video automatikusan odaugrik.
I. rész: bevezetés; a vitapartnerek nyitóbeszédei
Bevezető (Szabó László, moderátor): 0:00
Márkus Tamás András nyitóbeszéde: 8:30
Nagy Gergely nyitóbeszéde: 45:45
Reflexiók a nyitóbeszédekre:
Márkus Tamás András reflexiói: 1:18:42
Nagy Gergely reflexiói: 1:26:06
II. rész: a kérdéses igehelyek magyarázata.
1Korinthus 1,7
Márkus Tamás András: 1:30:35
Nagy Gergely: 1:32:42
1Korinthus 13,10
Nagy Gergely: 1:34:15
Márkus Tamás András: 1:36:04
ApCsel 21,4
Márkus Tamás András: 1:37:06
Nagy Gergely: 1:39:55
1Korinthus 14,3
Nagy Gergely magyarázata: 1:41:50
Márkus Tamás András: 1:43:05
1Korinthus 14,29
Márkus Tamás András: 1:44:30
Nagy Gergely: 1:47:09
Efezus 2,20
Márkus Tamás András: 1:48:54
Nagy Gergely: 1:52:10
1Korinthus 13,1
Márkus Tamás András: 1:55:41
Nagy Gergely: 1:57:06
1Korinthus 14,2
Márkus Tamás: 1:58:44
Nagy Gergely: 2:02:05
1Korinthus 14,14-15
Márkus Tamás András: 2:04:43
Nagy Gergely: 2:07:42
III. rész: azonnali kérdések; a közönség kérdései
Bevezető: 2:10:06
Márkus Tamás András kérdezi Nagy Gergelyt 1.: 2:11:00
Nagy Gergely kérdezi Márkus Tamás Andrást 1.: 2:13:41
Nagy Gergely kérdezi Márkus Tamás Andrást 2.: 2:18:34
Márkus Tamás András kérdezi Nagy Gergelyt 2.: 2:20:55
A közönség kérdései:
Bevezető: 2:22:21
1. kérdés a próféciákról: 2:22:58
Márkus Tamás András: 2:24:51
Nagy Gergely: 2:28:00
2. kérdés a Felházról: 2:28:57
Márkus Tamás András: 2:29:25
Nagy Gergely: 2:30:45
3. kérdés a nyelveken szólásról: 2:32:45
Nagy Gergely: 2:33:29
Márkus Tamás András: 2:35:35
4. kérdés a karizmatikusok személyes tapasztalatairól: 2:37:27
Nagy Gergely: 2:39:23
Márkus Tamás András: 2:42:14
5. kérdés szintén a karizmatikus tapasztalatokról: 2:42:42
Nagy Gergely: 2:44:38
Zárás: 2:47:49
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
