John Hagee: Miért állunk keresztyénként Izrael mellett?

Miért fontos a közelgő ítélet?

Miért támogatják a keresztyének Izraelt? Tegyük fel együtt a kérdést: „Miért állunk keresztyénként Izrael mellett?” Most, hogy ilyen mértékű nemzetközi médiavisszhangot kaptunk, sokakban felvetődik ez a kérdés. Mi pedig ma meg is válaszoljuk, hiszen ez Isten igéjének alapvető üzenete. Kérünk, Atyánk, nyisd meg a szemünket, hogy meglássuk az igazságot, és felragyogjon előttünk Isten igéjének fénye. Ámen!

A keresztyének közül kevesen értik, hogy a jövőben lesz egy, az egész világra kiterjedő ítéletnap. Ezen a napon Jézus Krisztus mind a világ nemzeteit, mind az egyéneket aszerint fogja megítélni, hogy miként bántak a zsidó néppel. Ez Máté evangéliuma 24. fejezetének összegzése. Erre az ítéletre Krisztus Urunk második eljövetele után kerül sor.

Véssük ezt az eszünkbe! El fog jönni az egyház elragadtatása. Hét évig a mennyben leszünk. E hét év után kerül sor Jézus Krisztus második eljövetelére, amikor is lábát az Olajfák hegyére teszi. Őt a mennyei seregek egész hada követi majd. Ide tartozunk mi is, ti is, és mindenki – minden olyan ember, aki Jézus Krisztust Megváltójaként és Uraként fogadta el. Eljön vele a menny összes angyala is. A mennyben vannak állatok is, hiszen mindannyian fehér lovakon fogunk ülni. Mindez be fog következni. És abban az időben Jézus Krisztus összegyűjti a világ nemzeteit, és számonkéri rajtuk, hogy miként bántak a zsidó néppel. „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-36)

Miért fontos ez ma számunkra? Mert eljön a nap, amikor Isten megítéli a világot aszerint, hogy áldotta-e az Ő népét, vagy éppen sanyargatta. És biztosíthatom Önöket: az antiszemitákra is sor kerül – őket is érinteni fogja az ítéletnap. De miért olyan fontos ez az üzenet Amerika és Európa számára? Azért, mert az antiszemitizmus démoni mérge már beszivárgott az amerikai Kongresszusba. Most is hat. Sőt, az amerikai főiskolák és egyetemek is át vannak itatva vele. Antiszemita professzorok nyilvánosan becsmérlik és ócsárolják az óráikon az Izrael-párti hallgatókat. Ez történik ma az Egyesült Államokban. Az amerikai egyházak jelentős része a szubsztitúciós teológiát tanítja, amely szerint az egyház felváltotta a zsidó népet Isten üdvtervében. Ez egyszerűen nem igaz, ez hamis tanítás. Kis időbe fog telni, de be fogom bizonyítani a Szentírás alapján, hogy éppen az ellenkezője az igaz.

Miért is kellene, hogy mindez érdekeljen bennünket? Azért, mert Isten ítélete le fog sújtani Amerikára, ha nem irtjuk ki a kormányzaton belül terjedő antiszemita mételyt. A Kongresszusban zajló, a szocializmus és a kapitalizmus közötti küzdelemnek elkerülhetetlenül lesz győztese és vesztese. A győztes pedig megszerzi a kormányzat feletti irányítást – és ezzel együtt azt a hatalmat is, amellyel meghatározhatja a jövőnket, sőt gyermekeink és unokáink jövőjét is. Ha pedig azt gondoljuk, hogy ez nem lehet a céljuk, súlyos tévedésben vagyunk: igenis arra törekednek, hogy átvegyék a hatalmat. Úgy látom, a képviselőház megriad ettől a nyíltsisakos antiszemita támadástól. Ezért most a jelenlévökön keresztül szeretnék üzenni a képviselőház tagjainak: azért küldtük Önöket a Kongresszusba, hogy határozottan helytálljanak. Növesszenek végre gerincet! Feddjék meg az antiszemitákat nyilvánosan, és lépjenek fel velük szemben a közéletben.

Küzdelem a szocializmus és a történelmi gyűlölet ellen

Ez bizony a nacionalizmus és a szocializmus között dúló küzdelem. A nacionalizmus – jó értelemben – azt jelenti: „Tegyük újra naggyá Amerikát!”. A szocializmus valódi természete azonban leginkább Hitler példáján keresztül tárul fel: előbb mindent ingyen megígér, aztán amikor hatalomra jut, mindent elvesz, és pokollá teszi az emberek életét. Pontosan ezt tette Hitler is. Békét és jólétet ígérve érkezett, majd a „Béke Hercege” helyett egy nagy, gonosz farkassá vált. Szisztematikusan lemészárolt hatmillió zsidót, és emellett ötvenmillió ember haláláért is felelőssé vált. Joszif Sztálin is szocialista volt. Ő harmincmillió oroszt küldött halálba, miközben próbálta bizonyítani, hogy az általa képviselt szocializmus maga a földi paradicsom.

Ma bizonyos fiatalemberek azok, akik mindenféle skrupulus nélkül mikrofonba mondják a nyilvánosság előtt: „Ingyen adunk nektek ezt is, meg azt is. Ingyen a tietek lesz, de csak akkor, ha minket választotok.” Álljunk meg egy szóra! Erre már korábban is tettek kísérletet. Mégis hogyan akarják ezt megvalósítani? Ki fog fizetni mindezért? Az a szándékuk, hogy azokat, akik dolgoznak és már most is munkából élnek, a keresetük 70 százalékával megadóztassák. Így válunk az állam gazdasági rabszolgáivá. Pontosan erről van szó. A szocializmus tönkre fogja tenni ezt az országot! Ideje gátat szabni neki!

A jelenlegi kormányzaton belül létezik egy csoport, amely tökéletesen elsajátította a karaktergyilkosság művészetét. Washingtonban a karaktergyilkosság szinte önálló művészeti ággá fejlődött. Sokan egyszerűen hallgatnak, nehogy őket is bedarálja a karaktergyilkosság gépezete. Hadd mondjak valamit: ha látjuk a gonoszt, de nem nevezzük nevén, az maga is gonoszság. A hallgatás is állásfoglalás. A tétlenség is cselekvés. Azért küldtük ezeket a politikusokat Washingtonba, hogy minket képviseljenek. Akkor hát legyenek szívesek megszólalni! Azt akarjuk, hogy álljanak ki Amerika érdekében!

Isten nem nézi el, sőt bűnként tartja számon, ha hagyjuk, hogy ez az istenkáromló antiszemitizmus-méreg elpusztítsa Amerikát. Nem engedhetjük, hogy ezek a zsidógyűlölők az antiszemitizmust tiszteletre méltóvá, divatossá vagy elfogadható alternatívává tegyék. Ezt a három dolgot semmiképpen sem szabad megengednünk. Fájdalmas számomra az antiszemitizmusról beszélni, mert ez a világ legősibb gyűlölete. Ha most hallgatnék – különösen úgy, hogy ez ennyire elterjedt az országunkban –, az részemről súlyos mulasztás volna. Történelmi tény, hogy az antiszemiták többsége tagadja, hogy antiszemita volna. Hadd hozzak ezt bizonyítandó egy rövid történelmi áttekintést: „Mi nem gyűlöljük a zsidó népet – hangoztatták a középkorban –, csak a vallásukat.”

A keresztesek zsidókat mészároltak le. Nyolc nagy keresztes hadjárat volt. Több százezer zsidót öltek meg egyszerűen azért, mert nem voltak hajlandók követni azokat, akik a római egyház zászlaját lobogtatták, és nem voltak hajlandók áttérni a hitükre. Bizony, ezért ölték meg őket. A 19. században pedig ezt mondták: „nem gyűlöljük a zsidóságot”, csak „a fajt”. Így aztán összegyűjtötték őket, marhavagonokba zsúfolták, és Auschwitzba meg más haláltáborokba szállították. Isten választott népéből hatmilliót szisztematikusan megsemmisítettek. Soha ne feledjétek: Isten nem szűnt meg szeretni a zsidó népet. Később is ezt hangoztatták: „nem gyűlöljük a zsidókat!”. Most pedig már ezt halljuk: „nem gyűlöljük a zsidókat, de az államukat igen!” Ez az állam nem más, mint Izrael.

Most különösen kérem, hogy figyeljünk! Az Izrael-ellenesség igenis antiszemitizmus. Nem lehet a kettőt egymástól elválasztani. Az antiszemitizmus a gyűlölet egyik legnehezebben legyőzhető formája, mert – akárcsak egy vírus – folyamatosan mutálódik. Hol itt, hol ott bukkan fel, mindig más néven és más módszerrel. De a mélyén végül mindig ugyanoda vezet: a zsidó nép iránti fortyogó gyűlölethez. Ez a tragédiába torkolló út kezdete. Kérem, figyeljünk! Az antiszemitizmus – vagy bármely más gyűlöletideológia – akkor válik igazán veszélyessé, amikor e három dolog együttállása bekövetkezik. Először, amikor a politika pereméről bekerül egy fősodratú pártba és annak vezetésébe. Ez történik most Amerikában. Másodszor, amikor az adott párt már népszerűnek tartja az antiszemitizmust, illetve amikor az a nagyközönség számára sem riasztó többé. Harmadszor, amikor azokat, akik tiltakozásképp kiállnak ellene, a média becsmérli és támadja – pusztán azért, mert szembeszállnak az antiszemitizmussal és a szocializmussal. Tény, hogy jelenleg Amerikában mindhárom tényező fennáll.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy még megérem ezt, de íme: milyen gyorsan és milyen intenzíven zajlott le mindez! Éppen ezért nem maradhatunk csendben. Hiszen nem csupán a zsidó nép van veszélyben; Amerika is veszélyben van. A jövőnk forog kockán. Gyermekeink és unokáink jövője forog kockán. Az élet, a szeretet és a szabadság, amelyben eddig részesülhettünk, könnyen végleg eltűnhet.

Fel kell lépnünk ez ellen, meg kell állítanunk ezt a képtelenséget. Szóval mik a bibliai alapjai annak, hogy a keresztyének támogatják Izraelt? Izrael mellett állunk, mert Izrael ügye nem politikai, hanem bibliai kérdés. Ezt soha ne felejtsük el. Izrael az egyetlen nemzet a földön, amelyet Isten szuverén, kinyilatkoztatott cselekvése hozott létre. Izrael határait maga a Szentírás rögzíti.

Az Izrael melletti kiállás bibliai alapjai

Vajon tisztában vagyunk azzal, hogy az a parányi földterület a Földközi-tenger partján csupán töredéke annak, amit Isten a zsidó népnek szánt? Amikor pedig visszatér a dicsőség Királya, végre megkapják annak minden áldott négyzetcentiméterét. Egyetlen más nemzet határait sem jelöli ki ilyen módon a Szentírás. Másodszor: miért állunk keresztyénként Izrael mellett? Azért, mert a mindenható Isten örök szövetséget – vérszerződést – kötött Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal és az ő leszármazottaikkal. Izrael földje örökre az övék lesz. Mindez Mózes első könyvének 17. fejezetében kezdődik, de a Szentírás összesen huszonkétszer tesz említést az „örök szövetségről”. Mondjuk együtt: „örök szövetség”. Ezért ez nem Oroszország kényétől-kedvétől függ. Sem Angliáétól. Még csak nem is az ENSZ hatáskörébe tartozik erről dönteni. Nem is a palesztinok jogosultak erről dönteni. Ez a föld a zsidó népé: ma, holnap és mindörökké.

Miért állunk keresztyénként Izrael mellett? Mert Isten a zsidó népet a „szeme fényének” nevezi. Az 5Móz 32,10-ben szó szerint ez áll. A „szeme fénye” kifejezés a pupillát jelöli. Ha rosszul bánunk a zsidó néppel, az olyan, mintha az ujjainkkal belepiszkálnánk Isten szemébe. Ha ezt tesszük, Isten haragját és ítéletét vonjuk magunkra. Nem hisszük? Forduljunk csak oda a mellettünk lévőhöz, és próbáljuk ki! Biztosíthatok mindenkit: akkora pofont kapsz, hogy még jövő héten is érezni fogod – ahogy az én szeretett édesanyám mondogatta nekem.

Haim Solomon zsidó bankár volt. George Washington földművesekből próbált hadsereget verbuválni, amelynek az lett volna a feladata, hogy szembeszálljon az akkori világ legnagyobb haderejével, a brit hadsereggel. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a britek akkoriban a világ legerősebb hadseregével és haditengerészetével rendelkeztek. Washington serege az első két csatában vereséget szenvedett; katonáinak szó szerint menekülniük kellett. Már arról pusmogtak, hogy meneszteni kellene Washingtont, és valaki mást kellene kinevezni az amerikai hadsereg élére. Vajon tudtuk ezt? Ekkor bukkant fel Haim Solomon, aki az európai és amerikai zsidó közösségektől származó több millió dolláros adománnyal sietett Washington segítségére, mert a hadseregnek súlyos hiánya volt fegyverekből. Nem volt lőszerük, élelmük, sőt még rendes ruházatuk sem. Sokan közülük mezítláb, rongyokba burkolt lábbal voltak kénytelenek a hóban menetelni.

Igen, ezt az áldozatot hozták értünk, hogy elmehessünk manapság szavazni. De visszatérve a lényegre: ezzel a segítséggel a haderőnknek végre volt mivel harcolnia. A gazdaság és a háború kéz a kézben járnak. Sok történész szerint ennek a férfinak – ennek az egyszem zsidó embernek – a hozzájárulása révén sikerült megfordítanunk a történelem menetét. És az amerikaiak 90%-a még mindig nem tudja, hogy ki volt ez az ember. „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,3) Amerikát a zsidó nép bőségesen megáldotta.

Miért Izrael? Miért támogatjuk keresztyénként Izraelt? Azért, mert Jeruzsálem a Biblia középpontja. Minden, ami igazán lényeges, immár Izraelben fog végbemenni. Tudom, hogy ez lealacsonyítónak hangzik egyesek számára, de biztosíthatok róla mindenkit: ez az igazság. Jeruzsálem Isten városa. Ezt maga Isten mondja. Ezt mondja a Biblia is: „De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem.” A világ egyetlen más városáról sem mondható ez el. Jeruzsálem az a hely, ahol Ábrahám Izsákot egy kőoltárra fektette, hogy bizonyítsa szeretetét és hűségét a láthatatlan Isten iránt. Ábrahám lett minden hívő atyja. A Biblia szerint Isten egy bizonyos helyre vezette őt – egy hegyre, amelyet maga jelölt ki számára (1Móz 22,2). Ez volt az előképe annak, amikor az Atya Isten elvezette Fiát egy különleges helyre Jeruzsálemben – a Golgotára –, ahol szenvedett, vérét ontotta és meghalt a mi megváltásunkért; igen, a mi megváltásunkért, a te megváltásodért és az enyémért. Zengjünk halleluját a keresztért!

Jeruzsálemet háromezer évvel ezelőtt Dávid király hódította el a jebúsziaktól, hogy Izrael örök fővárosává tegye. Dávid király így rendelkezik: „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!” (Zsolt 122,6) Jeruzsálem volt az a hely, ahol Ézsaiás és Jeremiás próféták kifejtették az igazságosság elveit, amelyek később a nyugati civilizáció alapjaivá váltak. Amerika belső rothadásának oka, hogy eltávolodott a Szentírás szilárd alapjától. Elfordultunk a család intézményétől is, amelynek oltalmazó keretei között Isten elrendezte e nemzet életét. „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12) Mi azonban kiszorítottuk Őt iskoláinkból. Az oktatásból eltávolítottuk a Tízparancsolatot és a Szentírást. Ha Isten nevét említjük – és nem káromkodásként –, máris rendreutasítanak, majd hosszasan fejtegetni kezdik az egyház és az állam szétválasztását. „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” (Péld 14,34) Igen, ennek a nemzetnek egy igazságra épülő „forradalomra” volna szüksége, hogy visszatérjünk végre a helyes útra.

Amikor az Úr Jézus visszatér, Jeruzsálem az új aranykor örök fővárosa lesz. Tökéletes béke honol majd ekkor ezer évig. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket (vö. Ézs 11,6); az emberek a kardjaikból ekéket kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul (vö. Ézs 2,4). Jeruzsálem az örökkévalóság „partja”! Tegyük fel a kérdést: miért állnak a keresztyének Izrael mellett? Mert Isten megáldja azokat a pogányokat, akik áldják a zsidó népet. Az isteni gyógyítás áldása a századosra – egy római századosra – szállt le a Lk 7,1-5-ben. Miért is? Ez a százados nyilvánvalóan pogány származású volt, mégis zsinagógát építtetett a zsidó nép számára. Volt egy haldokló szolgája, akit különösen szeretett, és azt szerette volna, hogy az éppen arra járó „csodarabbi” imádkozzon érte. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy Jézus vallásos zsidó, és nem léphet be csak úgy egy pogány, vagyis egy tisztátalan ember házába. Ezért a százados maga helyett elküldte a zsidó véneket, hogy állítsák meg Jézust. És mi volt az érvük? Milyen logikával éltek? „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti a népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Ennek lényege az, hogy „egy nem zsidó tett valamit, ami áldást jelentett számunkra – zsidók számára –, ezért Jézusnak be kellene mennie abba a házba, és meg kellene gyógyítania a szolgát. Hadd részesüljön ez az ember is a csodában, hiszen értünk cselekszik, és áldásul van számunkra.” Mi ennek az üzenete? Az, hogy amikor a nem zsidók a zsidó nép javát kezdik keresni – vagyis a gyakorlatban áldássá válnak számára –, Isten különös kegyelmével meghallgatja imáikat, és különleges áldásban részesíti őket. Mondjunk erre együtt „ámen”-t!

Adósságunk és kötelességünk

Miért állunk keresztyénként Izrael mellett? Mert keresztyénként hálával tartozunk a zsidó népnek. Ne kapcsoljátok ki a tévét: halljátok meg, amit mondok! A Róm 15,27-ben Pál ezt az utasítást adja minden egyes keresztyénnek: „ha a népek – vagyis mi – részesültek az ő lelki javaikból, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik.” Ez bizony benne van a Bibliánkban. Már ott volt akkor is, amikor megvettük. Melyek azok a szellemi javak, amelyeket a zsidó nép adott nekünk? A Biblia minden egyes szavát zsidó kezek jegyezték le – minden egyes szót. A pátriárkák, Ábrahám, Izsák és Jákob: mind zsidók. Minden próféta, Ezékiel, Dániel, Nehémiás, Jeremiás, Zakariás. Egyetlen baptista sincs közöttük. Mind zsidók.

A keresztyénség úgynevezett „első családja”: Mária, József és Jézus; a tizenkét tanítvány, Pál apostol. Vegyük csak ki Jézust az egyenletből, és mi sem lennénk ma itt. Jézus azt mondta a Jn 4,22-ben: „az üdvösség a zsidók közül támad.” Mondjuk most együtt, közösen: „Az üdvösség a zsidók közül támad.” Ha kivesszük Jézust a képletből, többé nincs üdvösség számunkra. Ha a zsidók hozzájárulását kivonjuk a keresztyénségből, egyszerűen nincs kereszténység. Ezért mondom azt, hogy a judaizmusnak nincs szüksége a keresztyénségre ahhoz, hogy önnön létezését megmagyarázza. A keresztyénség viszont Jézus Urunk miatt nem képes magyarázatot adni önnön létezésére a judaizmus nélkül. Miért támogatjuk keresztyénként Izraelt? Mert minden igaz hívőnek parancsba adatott, hogy álljon ki és emelje fel a hangját Sion érdekében. Az Ézs 62,1 így hangzik: „Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya.” Ez azt jelenti, hogy ki kell állnunk Izrael és a zsidó nép mellett, és meg kell védenünk őket, amikor megtámadják őket. Ne fordítsunk hátat nekik! Álljunk ki mellettük!

„Nem hallgatok és nem nyughatom.” Ez azt jelenti, hogy le kell győzni az antiszemitizmust. Az antiszemitizmus bűn – Máté evangéliuma szerint kárhozatra juttatja a lelkünket. Az antiszemitizmus a lélek rákja. Vagy mi pusztítjuk el a rákot, vagy a rák emészt el minket. Az antiszemitizmus nem zsidó probléma, mindenki problémája! Isten figyel, és rögzíti a reakciónkat ezen gonoszsággal szemben, amelyet most szabadjára engednek a kongresszusunkban, a gyülekezeteinkben, valamint a főiskoláinkon és egyetemeinken. Mi vagyunk a felelősek azért, hogy megtűrjük-e a jelenlétét; és mi vagyunk a felelősek azért is, hogy küzdünk-e ellene, amíg az írmagja is el nem tűnik. Használhatjuk a szabadságunkat a szabadságunk védelmére, vagy pedig elherdáljuk a szabadságunkat. A szocializmus kiszoríthatja a demokráciát, ha nem állunk ki azért, amiben hiszünk. Ezeket az antiszemita szocialistákat ki lehet szavazni a tisztségükből. Ennek ellenére a keresztyének 80%-a nem megy el szavazni a választások alkalmával. A szabadság nem garantált minden generáció számára! Minden generációnak harcolnia kell érte, hogy elnyerje!

Azt kérdezitek most: „Mi a célunk?” Egy szóval válaszolhatok: „A győzelem”. Douglas MacArthur jól fogalmazott: „Nincs helyettesítője a győzelemnek!” – a győzelemnek a szabadság ellenségei fölött, az antiszemiták fölött, akik jelenleg az amerikai kongresszusban ülnek. Győzelem minden áron; győzelem a hamis média rágalmazása ellenére, bármilyen hosszú és nehéz is legyen ez a küzdelem. Nincs alternatíva, mert győzelem nélkül nem éli túl Amerika, nem éli túl az egyház, és nincs jövője a gyermekeinknek sem. Ne rettenjünk meg a „győzelem” szó hallatán. Mindenképpen erre kell törekednünk! Isten figyel. Álljunk fel, húzzuk ki magunkat és szólaljunk fel! És soha ne hallgassunk el – mindaddig, amíg Izrael királya helyre nem állítja a dolgokat, és amíg ez a nemzet Isten uralma alatt, bűnbánattal és igazságossággal telve olyan nemzetté nem válik, amilyennek alapító atyáink szánták. Szeretnék minderre válaszul most egy mennydörgéssel felérő „áment” hallani!

• Fordította: Márkus Tamás András, református lelkész
• Szerző: John Hagee, evangéliumi televíziós igehirdető, a san antoniói Cornerstone Church vezető pásztora, valamint a Christian United for Israel (CUFI), keresztyén cionista szervezet alapítója

Forrás: