Ezt meg kell beszélnünk! – A közelmúltbeli lövöldözések transzneműséget érintő dimenziója

Muszáj beszélnünk a transzneműeket érintő kérdésről. Spencer Cox, Utah állam kormányzója a múlt hétvégén több piacvezető reggeli hírműsorban is szerepelt. Tüzetesen meg kell vizsgálnunk, hogy mit mondott Tyler Robinsonról, a Charlie Kirk meggyilkolása miatt letartóztatott fiatalemberről. Miután kifejtette, hogy Robinson a chatoldalakon és játékplatformokon való online aktivitása révén radikalizálódott, megállapította: „Nyilvánvalóan baloldali ideológia volt a háttérben.” Ez teljesen logikus, tekintve, hogy Charlie Kirk meggyilkolása egyértelműen összefüggésben állt azzal, hogy Kirk az amerikai konzervatívok – különösen a fiatal konzervatívok – hősének számított, és hogy meggyilkolásának pillanatában épp egy nyilvános vitán vett részt egy nagy egyetemi campuson.

Ráadásul a rendőrség által közzétett első információk szerint a lőszerre karcolt feliratok egyértelműen „baloldali ideológiát” tükröznek. Ahogy a politikai gyilkosságok túlnyomó többségénél: a gyilkosságot elkövető személy valamilyen politikai üzenetet akar közvetíteni. Ez Charlie Kirk meggyilkolása esetében még hangsúlyosabb volt, mert egy politikai vonatkozású esemény keretében történt, amelyen Kirk azt tette, amihez a leginkább értett: több ezer egyetemista előtt védte a meggyőződését. Egy kis pavilonban ült, amelyre a nyitott hozzáállását tükröző szavak voltak felírva: „Bizonyítsd be, hogy tévedek!”

A kormányzó egy másik fontos kijelentését is meg kell vizsgálnunk közelebbről. A félreértések elkerülése végett gondosan megválogatta a szavait. Elmondta, hogy a nyomozók beszéltek Robinson szobatársával, és arra jutottak, hogy Robinson „a szobatársával – egy férfiból nővé átalakult személlyel – romantikus kapcsolatban állt”.

A transzneműség (transzgender) kérdése körülbelül huszonnégy órával azelőtt merült fel, hogy a kormányzó hivatalos nyilatkozatot tett volna. Félreértésről itt szó sem lehet. Még egyszer: Tyler Robinsonnak volt egy szobatársa, akivel romantikus kapcsolatban állt, és akit a kormányzó „férfiból nővé átalakult személyként” írt le. Hirtelenjében és hivatalos szinten is megerősítve a transzneműség mint olyan a történet egyik fontos szegmensévé vált. Történetesen Charlie Kirk épp egy, a transznemű személyek által elkövetett tömegmészárlásokkal kapcsolatos kérdésre válaszolt, amikor meggyilkolták.

Azonnal világossá vált, hogy a fősodratú média minél távolabb akar maradni a történetnek ettől a részétől. Pontosan ez történt a minneapolisi Annunciation Catholic Schoolban gyermekeket meggyilkoló és megsebesítő lövöldöző esetében is. Mivel azonban itt a transzneműség kérdése releváns volt a lövöldöző személyét tekintve, lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. A szörnyű mészárlást követő híradások és magyarázatok zavarosak voltak – ez elkerülhetetlen, ha a transzideológia egyszer gyökeret ver.

A minneapolisi gyilkos egy bizonyos Robert Westman volt, aki a nevét az édesanyja segítségével Robin Westmanre változtatta. A New York Times a transznemű lövöldözőt Ms. Westmannek nevezte. Amy Klobuchar, Minnesota demokrata szenátora a National Public Radiónak azt mondta, hogy az elkövető gyűlölettől vezérelve cselekedett, és helyesen a hímnemű névmást használta Westmannel kapcsolatban. Az NPR nem tétlenkedett, gyorsan visszavágott a következő megjegyzést téve: „Csak egy pontosítás: Klobuchar szenátor a hímnemű névmással hivatkozott a lövöldöző személyére. Bár a rendőrség azonosította a gyanúsítottat, egyelőre még nem tisztázott, hogy ki ez a személy, és hogyan azonosítja magát.” A PBS Newshour című műsorában David Brooks nőként hivatkozott Westmanre. Mások is így tettek, holott tisztában voltak azzal, hogy Westman biológiai értelemben férfi. Egyéb médiumok is így jártak el. Mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék az elkövető nemére való utalást. Szimplán csak „lövöldözőként” hivatkoztak rá.

A minnesotai hatóságok később közölték, hogy Robert Westman még fiúként járt az iskolába, később azonban nőként azonosította magát. Ez azt a nevetséges helyzetet eredményezte, hogy bár fiúként volt iskolás, de nőként tért vissza gyilkolni. A döntéshozók azt mondták, lépjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló – már ami a transzneműséget illeti.

Ugyanez a mintázat volt látható a 2023-as, nashville-i Covenant Schoolban történt szörnyű tömeggyilkosság kapcsán is. Végül a hatóságok Audrey Hale-t, a lövöldözőt transzneműként vagy nem binárisként azonosították. Az ABC News azzal érvelt, hogy az események ezen vonatkozásának nincs jelentősége: „A transzok jogait védő aktivisták szerint a transzneműeket hagyományosan – tévesen – erőszakosnak vagy veszélyesnek bélyegzik, és ez csak tovább erősítette a transzellenes hangulatot, és még inkább hozzájárult e kiszolgáltatott és kis létszámú csoport kiközösítéséhez. – Majd így folytatták: – Minden rendelkezésre álló tanulmány kimutatta, hogy a transznemű és nem bináris emberek sokkal inkább az erőszak áldozatai, mintsem az elkövetői a Human Rights Campaign nevű szervezetnek a lövöldözés után kiadott nyilatkozata szerint.”

Természetesen téves lenne azt állítani, hogy minden transzidentitású személy potenciális tömeggyilkos. Egyértelmű, hogy ezt kijelenteni felelőtlenség volna részünkről. Ugyanakkor azt sem lehet állítani – egyenesen őrültség volna –, hogy a transzidentitásnak semmi köze sincs ezekhez a bűncselekményekhez. Ez a mintázat ma már vitathatatlan.

A kultúráért felelős intézmények és körök zöme retteg attól, hogy nyilvánosan kijelentse, ez a mintázat igenis létezik. Olyannyira megfélemlítik őket a balos genderideológiák kultúrfelelősei és az LMBT-közösség, hogy – amilyen gyorsan csak lehet – egyszerűen tovább akarnak lépni. És azt szeretnék, hogy mi magunk is kivétel nélkül ezt tegyük.

Mi azonban nem tudunk csak úgy továbblépni. A transzforradalom ideológusai és aktivistái nagyon nem szeretnék – minden eszközzel meg akarják gátolni –, hogy nevesítsük ezt a jelenséget. Vagyis azt, hogy vajon milyen intenzív belső zavarról tanúskodik ez a mintázat. Definíció szerint az ember biológiai nemének határozott elutasítása/megtagadása alapvető kérdés – nem is lehet más.

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem lesz könnyű, de a kérdést nem lehet megkerülni. Muszáj beszélnünk róla.