Teológiai-etikai sarokpontok a keresztyének közügyekben való részvételéhez, VIII. – A transzszexualitásról vallott keresztyén nézetek
A transzszexuálisok olyan emberek, akik biológiailag „normálisak”, de úgy gondolják, hogy ők valójában az ellenkező nem tagjai – úgy vélik, „rossz testbe születtek”. Így az a transzszexuális, aki férfiból nővé változna, női identitást vesz fel. A transzszexuálisok gyakran „nemváltoztató” műtéten esnek át. A nemek elismeréséről szóló törvényjavaslat [az Egyesült Királyságban – a ford.] számos jogot biztosít a transzszexuálisok számára.
A törvényjavaslat mögött három alaptétel húzódik meg: egyrészt, hogy az ember testi természetével szemben a pszichológiai állapot is meghatározza egy személy nemét; másrészt, hogy helyes, ha egy sebészorvos eltorzít egy egészséges testet valamely pszichikai rendellenesség kapcsán; harmadrészt pedig, hogy az államnak – az egyértelmű biológiai nemmel szemben – a pszichoszociális zavaroknak kell elsőbbséget tulajdonítania. Keresztyénként kijelentjük: ezek az előfeltevések a Biblia tanítása, valamint az egyházi hagyomány és a józan ész alapján helytelenek.
Először is, a Biblia azt tanítja, hogy az emberi személy test és lélek egysége. Tehát a test is meghatározza a személyiséget, nem csak az elme [avagy a lélek – a ford.]. A keresztyénségen belüli első eretnekség az volt, hogy tagadták, „hogy Jézus Krisztus testben jött el” (1Jn 4,2). Az 1Móz 1,27 szavaival: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” A Biblia talaján álló keresztyénként úgy véljük, hogy a „nemváltoztató” műtétek meggyalázzák az Isten képmására teremtett testet. Továbbá a Biblia tanítása szerint az államnak azt kell érvényesítenie, ami helyes, és nem azt, ami helytelen (vö. Róm 13,3).
Másodszor, az anglikán egyház 2003-as vitaanyaga a gnoszticizmus ősi eretnekségével tette egyenlővé a transzszexualitást, hiszen a testet mindkettő jelentéktelennek, az elmét (a lelket-szellemet) pedig mindenek felett állónak tekinti. A gnoszticizmust a korai keresztyén teológusok, köztük Irenaeus (Kr. u. 130–200) és Tertullianus (Kr. u. 155–220) is határozottan elítélte.
Harmadszor, Sir Peter Strawson filozófus is úgy véli, hogy az embernek „mind tudatállapottal, mind testi jellemzőkkel rendelkeznie kell…, [így] az ortodox [értsd: igaz hitű – a ford.] keresztyének bölcs módon ragaszkodtak a test feltámadásához”. Ezért helytelen egy személy nemét az alapján meghatározni, hogy az elméje nem tudja elfogadni a testét. Ahogyan a winchesteri püspök mondta: „Mihelyst a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a nő és a férfi szó többé nem azt fogja jelenteni számomra, amit mindig is jelentett, és [ezen az alapon – a ford.] a kormány bevezethette a házasságot két azonos nemű ember között.”
Az [evangéliumi – a ford.] egyházak is próbálnak gondoskodni a transzszexuálisokról és beszélni nekik az evangéliumról. A keresztyén válasz egy transzszexuális [illetve magát annak érző – a ford.] személy helyzetére ugyanaz, mint más pszichológiai nehézségekkel küzdő emberek helyzetére – az ima, a gondoskodás és a tanácsadás-lelkigondozás –, és ahol szükséges, a megtérésre és a Jézus Krisztusba vetett hitre való felszólítás (ApCsel 20,21). A lelkipásztori megközelítések terén természetesen lesznek különbségek. Amikor azonban arról kell dönteni, hogy ki vehet részt egy női imaórán, ki lehet vezető, ki használhatja a női mosdót, vagy ki vehet úrvacsorát, akkor a gyülekezetek számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy ezt maguk döntsék el. Ki kellene tenni az egyházakat a törvényhozás szintjén annak, hogy ilyen ügyekben perelhetők legyenek világi bíróságokon?
Oliver O’Donovan teológus, az Oxfordi Egyetem professzora így érvel: „Ha azt állítom, hogy van egy »valódi nemem«, amely esetleg harcban áll a testi mivoltom nemével – vagy legalábbis meglehetősen bizonytalan viszonyban van vele –, akkor visszariadok attól, hogy örömmel fogadjam el magam mint testi és lelki lényt, és az önismeretet az anyagi teremtéstől való gnosztikus elszakadásban fogom keresni.”
Forrás: https://www.christian.org.uk/who-we-are/what-we-believe/christian-beliefs-transsexualism/
Fordította: M. T. A.
*
Korábbi részek:
A kormányzat létezésének célja a gonosz megfékezése
A házasság szentsége
A gyermekek feletti szülői tekintély Istentől ered
A drogfogyasztás káros
Az úgynevezett ártalomcsökkentő megközelítések keresztyénellenesek
A vallásszabadságot meg kell védeni
Az élet a fogantatástól kezdve szent

Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté ŐT: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” 1Mózes 1:27
„Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.” 1Mózes 5:2
Isten Ádámot TEREMTETTE a saját képére, nem az emberiséget teremtette a saját képére, Ádám pedig az Ő saját maga képére és hasonlatosságára NEMZE fiat. Ez volt Séth.
Tehát Isten a maga képére teremtette az embert (Ádámot), és Ádám a saját maga képre és hasonlatosságára NEMZETT egy fiút. Ádám (nő és férfi), a saját hasonlatosságára nemzette a fiút (Séthet).
Nem érdemes megmondani Istennek hogyan teremtsen embert.
Ezért amikor azt mondják Önök, hogy vannak transzszekszuálisok, akkor vegyék figyelembe, hogy a transzszexuálisok valószínűleg egy hamis vonalon vannak megvezetve, ugyanis ha Önök azt mondják hogy ők transzszeszuálisok, akkor az már egy megvezetés, és tulajdonképpen a hamis oldalt veszik figyelembe, tehát azt az oldalt, ahol ők transzszekszuálisok.
Ha segíteni akarnak rajtuk, akkor úgy tanítsák őket, hogy nicsen transzszekszualítás, és senki sem lehet transz.